Felső-Tiszai kalandok XXXVII. rész – „Partdobott” harcsa II.

Felső-Tiszai kalandok XXXVII. rész – „Partdobott” harcsa II.

Az előző részben a botot veséztem ki, ebben az epizódban egy kicsit a csalik kerülnek górcső alá. Mindezt harcsák kíséretében, természetesen… ráadásul „partdobva”!

Csali… örök kérdés, de minél többet megyek ki a vízre, annál biztosabban kezdem sejteni, hogy ha eszik a harcsa, akkor mindegy, ha nem eszik partszélben, akkor is sajnos mindegy. De akkor mégis, mi alapján lehet csalit választani? A csali kiválasztásában alapvetően szerintem kétféle megközelítési mód van. Az egyik, hogy olyasmit kell felkínálni, ami leginkább hasonlít a harcsa kajájához, hiszen a harcsa arra állt rá, azt eszi épp. Legjobb példa erre, amikor vastagon áll a sneci a partszéleken, és esténként hallani szinte, hogy a harcsa szürcsöli befelé azokat szívó hang, hatalmas durranás kíséretében. Aztán hogy 1 vagy 3-4 kerül egyszerre a szájába, az már a rablásának a helyén múlik. Szintén nem egyesével szedegeti a harcsa a kérészeket azok rajzásakor, hanem tucatjával falja befelé, a legkisebb harcsától a legnagyobbakig. A másik csalitípus szerintem az a fajta, ami többet ad, kitűnik a tápláléktengerből. Elég egy kopogó hang, vagy ducibb, vagy intenzívebb mozgású, vagy épp alájuk megy… bármi, amitől feltűnőbb, mint az a pár ezer sneci ugyanazon a 3-4 négyzetméteren. Aztán ha ez sem működik, akkor jön a mázli faktor, amikor pont a harcsa elé teszed a csalit. Jellemzően ezt szokták beeső csalinak hívni, amikor a becsobbanás után 1-2 másodperccel kiváltjuk a támadó reflexet. Ilyenkor egyetlen dologra van szükség, hogy a csali beesése olyan csobbanást váltson ki, ami felkelti a harcsa figyelmét, és ne úgy essen a vízbe, mint egy „krumpli”, ahogy azt mi hívjuk. 
Jöjjön tehát pár olyan csalitípus, amit én kifejezetten kedvelek, ha harcsa „partdobó” horgászatáról van szó.

Íme, a menü
Néhány a sok kedvenc közül

Mivel az éjszakai körülmények nem ideálisak az igazán szép fotók elkészítéséhez, ezeket utólag, itthon reprodukáltam, kiemelve a fotón a számomra lényeges elemeket.

A 2018-as szezon számomra favorit csalija a Blázy Tackle Mole és B. Mole típusai

2017-ben akadtam rá a magyar (!!!) csaligyártó, Blázy Tamás wobblereire, mert folyamatosan kerestem a jó harcsás wobblereket. Az első modell, amit próbára tettem, a Mole típus volt, mely a felszínhez közel úszik, kétrészes kivitel. Aztán idén rátaláltam a B. Mole típusra. Tamástól megtudtam, hogy a „B.” szimplán a „Big” jelentést takarja, illetve azt is, hogy mélyre törő kivitelről van szó. Mint kiderült, évek óta fejlesztgette ezeket a modelleket célzottan harcsázásra. Olyan wobblereket akart készíteni, amelyek felveszik a versenyt a neves gyártók típusaival akár hazai, akár olyan vizeken, amelyekben azért jóval több komoly méret él, például a Pó folyón.

A Blázy Tackle B. Mole csalija mélyre törő kivitel, köszönhetően a nagy csőrének
Felszínhez közel jön a Mole kis csőrű változat

A „jó” wobbler feltételeinél egy fontos dolog kimaradt, mégpedig, hogy a wobbler „harcsabiztos” legyen. Annak idején Gégény Viktor mondta, amikor tanulgattam tőle ezt a mókát, hogy a harcsa az a halfaj, ami bebizonyítja, hogy van gyenge pontja a felszerelésednek! Nos, az első, amivel találkozik a hari, az a wobbler. Azon is a horog. A hagyományos horgok 95%-ban gyengék ahhoz, hogy megtartsák a kemény, csontos álkapcsú halat. Tehát ha a wobblert kézbe vesszük és „fekete” horgot látunk, vagy még rosszabb, rézszínűt, akkor azt harcsázáshoz cserélni kell! Utóbbit én csak szőlőkötöző drótnak szoktam titulálni. Tehát a megfelelő horog az a 3X-os erősségű VMC vagy a 4X-es erősségű Owner ST-66TN. Bizonyára számos egyéb baromi erős horog is van kereskedelmi forgalomban, de én ezeket használom, főleg az utóbbit 4-es méretben, ami szerintem a harcsás wobblerekre kiváló. Nos, a Blázy Mole modelleken VMC horgok vannak, ráadásul Predatek kulcskarikákkal rögzítve a végig drótozott testre. Ez utóbbi mondatban két fontos dolog is el van „rejtve”, ami szintén jellemzi a jó harcsás wobit. Az egyik a kulcskarika, ebben a gyáriak általában gyenguszok, még olyan gyártók wobblerein is, mint a Rapala. Ezeket bizony cserélni kell Predatekre!

A rögzítő szem a testen végigfutó acélszárból van hajítva, mely a túloldalon a horgot is tartja, azaz egy darabból van az egész kialakítva

A másik ismérv pedig a végigdrótozott test. Ezt, ha nincs röntgenszemünk, nem tudjuk megállapítani, kivéve, ha már a rögzítési pontnál látszik, hogy a fül csak bele van öntve a műanyag terelő nyelvbe. Egyik jó ismerősöm egy kapitális harcsát veszített el úgy, hogy a nyelv letört fárasztáskor, neki meg maradt egy műanyagdarab és egy karika emlékül, a harcsa meg lelépett.

Ugyanez felülről… plusz egy hasznos trükk, az eleve belerakott not-a-knot kapocs, ugyanis a dobozomban minden wobblerre felrakom a gyorsabb csere miatt
Ez a három Blázy wobblerem van, de mióta egy nagy harcsa elvitt a középsőből egyet akadó miatt, nagyon hiszek bennük!
Ilyen wobblert vitt el a Big One harcsa, de azóta fogtam már ezzel eddig 5-öt
Harcsa „partdobálásban” sokak favoritja a Rapala J 11, vagy a J 13
Két súlyos hibája az a horog és a kulcskarika, mindkettőt cserélni kell
A dobozomban mindig van egy füzér Owner ST-66 TN 4-es méretű horog
A Póról érkező fogások híre indította be a hazai Predatek wobblerek népszerűségét is
Egérúszás? Ki ne hallott volna róla, ha harcsáról van szó? Bár én még sosem láttam sajnos, de wobblerem van rá
A Savage Gear 3D Rad-nak 2 rögzítési pontja van, lehet felszínen vagy közvetlenül az alatt vezetni

A csalik mellett egy másik számomra újdonságot kezdtem el használni a harcsázásaim során, ez pedig nem más, mint a multis bot, illetve multis orsó. Erre a Shimano Grappler BB201HG-t választottam, mert a többi multis orsótól eltérően hosszabb a hajtókarja, így kényelmesebb a használata. Semmiképp nem akartam belevágni egy horror összegű multis orsóba, mert ha mégsem jönne be, akkor ne bukjak akkorát, ezért választottam ezt a modellt. Egyelőre nem bántam meg, mert könnyen tudom használni és viszonylag kevés gubanccal megúszok egy-egy horgászatot.

Furcsa alak, de nekem tetszik, mert kimondottan tenyérbe simuló a Shimi Grappler
Próbálom csökkenteni a gyenge pontokat…
42-es PowerPro a bot javasolt felső határa, így azért nyugodtabban húzok bele a halba a szinte satu fék mellett is
Sárkány az égen, jó előjel???
Az esti nyári harcsázás legnagyobb előnye, hogy tudunk előtte a vízparti büfékben kényelmesen vacsorázni :)
Ajaj, vajon megússzuk eső nélkül? Pedig még süt a nap!
Akárhányat fotózok, mindig akarok újat és újat… talán megértitek, miért
Vidám wobbler, bevetésre megy
Ezt még tanulni kell
A modern világ nem enged ki sokszor
Indulhat a „partdobás”
Repül a B. Mole
Peti a J 13-mal kísérletezett
Gazdára lelt a B. Mole csalim
Nagy csoda ennyi sneci közül kiszedni a harcsákat
Szinte nappali fényt ad a Hold
Peti is elcsípett egyet
A fák közül cincálta ki szó szerint
Egyforma harcsákat fogtunk szinte
Vigyorgós szelfi

Az alábbi kisfilm, remélem, visszaadja e nap élményét, milyen 50 tonna sneciben 5000 harcsát kergetni… na, ezért szeretem ezt!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: