Rablókra hangolva

Rablókra hangolva

A legutóbb csukák és süllők horgászatáról írtam, ezért úgy gondoltam, most más ragadozó halak vizeire evezek. A balinokra való pergetés számomra az egyik legkedvesebb horgászmódszer. Mindig szerettem a folyami őnöket, érdekes, szép ragadozóknak tartom őket. És olykor, horgászatuk közben olyan vendég is horgunkra akadhat, amelyre abszolút nem is számítunk. Mindemellett bennem volt az a bizonyos tüske a Cormoran pergető szett tesztje során ért harcsatámadás miatt is. Nem kellett hát senkinek sem noszogatni, hogy ha megfelelő lesz a vízállás, és az időjárás is kegyeibe fogad, akkor ismét ellátogassak az öreg folyóra.

Lassan vitte hullámait a Duna. Megérkezésemkor, jó órával alkonyat előtt már mozogtak a balinok. Ugyan nem koncentráltan, de egy-egy rablás itt-ott megtörte a vízfelszínt. Mivel a pályázat során kapott Cormoran szett az első kézbevételtől szinte a kezemhez nőtt, újfent a 10-40 grammos bottal és a hozzá illő orsóval vágtam neki a kövezésnek. A balinok miatt az orsó pótdobjára 0,20 mm-es Haldorádó Strong Line monofil zsinórt csévéltem fel, ami a sötétedésig főszerepet kapott. Érdekes módon az utóbbi időben a wobblereket nem igazán ették az őnök. A főzsinór végére speciális balinos körforgót, fölé olyan 40 centiméterrel egyhorgos balinlegyet kötöttem fel. Izgalommal lendítettem az első dobást a víz felé. A vékony zsinórral felszerelt készséggel jelentős távolságokat lehet elérni, ezért tőlem messze csapódott a vízbe a végszerelék. Az első dobás jogán csévéltem a zsinórt, mikor éles koppintással bejelentkezett az első kis balin! „Remek kezdet!”, gondoltam. Gyors fotózás, és horogszabadítás után már mehetett is vissza.

Az első jelentkező
Neki a blinker tetszett meg

Blinkerre éhezett meg. A harmadik vagy negyedik dobásnál tekerhettem magam felé az őnös csali-kombinációt, amikor szép rárablás kíséretében eltűnt a vízfelszínről a fehér légy, és kezemben rángatózni kezdett a bot. Rövid fárasztás után az előző hal „testvérét” fogtam tarkón, amíg visszaadta az „elrabolt” legyet.

Légyre fel!

A pózolás után őt is gyorsan elnyelte a kavargó mélység. Örültem, hogy működik a módszer, és ezúttal kapókedvüknél vannak a balinok is.

A sötétedésig folyamatosan őnökre vadásztam, aminek eredményeképpen hamarosan még kettő kolléga tisztelt meg kapásával. Egyszer a blinker, egyszer a fehér légy működött. A műcsalik fogósságában különbséget nem tapasztaltam, egyéb magyarázatot pedig nem találtam arra, hogy miért kapják el egyszer ezt, egyszer azt a csalit.

Ki van a horog végén?

Valószínűleg azért nem találtam a megfelelő választ, mert nincs is. Kapókedvüknél voltak a halak, és amilyen mélységben megpillantották az éppen előttük elsuhanó prédaimitációt, ott le is csaptak rá.

Egy kicsit már szebb, bő kilós balin

Nagy élmény volt mind a halak kapása, mind azok fárasztása. Bár méretben zömmel a kisebbek jöttek, mégis örömmel horgásztam rájuk.

Ismét a légy
… és neki is az tetszett

A sötétség közeledtével már a felszerelés áthangolását terveztem, amikor gyengébb koppintás után furcsa védekezést közvetített a blank. A balinoknál gyengébb ellenállást egy váratlan vendég produkálta! Hosszú, vékony, csillámló testet láttam meg hamarosan a felszínen, s riadt tekintetével ezúttal egy szebb garda nézett rám!

Szokatlan vendég

Nem tudom, melyikünk volt jobban meglepődve. Nem mértem meg, faroktőig 35 centiméter hosszú lehetett.

30 centi feletti garda

Néhány fotó elkészítése után óvatosan helyeztem vissza a vízbe, hogy épségben távozzon a szokatlan látogató.

Biztos akadás
Menj csak vissza!
Már újra a vízben

Jó zárszó volt balinozáshoz. A monofillal feltöltött dobot lecseréltem, 11-es fonott került fel az orsóra. Mivel két héttel ezelőtt elvitte új wobbleremet egy nagybajszú, előkezsinórnak 15-ös fonottal toldottam meg a vékony főzsinórt. Tudom, ez egy nagyobb harcsa ellen nem nyújt semmilyen biztosítékot, mégis valamivel vastagabb, mint a főzsinór. Így volt összhangban a felszerelés, ezért nem akartam azt egy vastagabb zsinórral ledurvítani. „Mivel csaliként wobbler került a forgókapocsba, süllő is jelentkezhet az éjszaka folyamán”, gondoltam, „ami nagyobb eséllyel vág oda a vékonyabb zsinóron vezetett csalinak”.

A szürkület utáni időszak kapás nélkül telt el. Süllők nem jelentkeztek sem a horgon, sem a felszínen. Egy-egy balin fröccsentése törte meg néha az éjszakai csendet. Este 10 óráig több fa-és műanyaghalat is kipróbáltam, de egyik sem hozta meg a várva várt rávágást. A kisebbek, nagyobbak, testesebbek és vékonyabbak egyaránt eredménytelenül kellették magukat a vízoszlop felső rétegeiben.

Érdekesek az ember megérzései. Egész délután egy bizonyos wobbler járt a fejemben. Valami azt súgta, ő lesz a nyerő, mégsem tettem fel még az este folyamán. Eldöntöttem, ha este 10 óráig nem történik semmi, őt csatolom a karabinerbe. Az idő telt, kapás nem jött, a 10 óra viszont elérkezett, sőt el is múlt már. „Itt az idő!”, gondoltam. Ahogy a mondás szól: „Új csali, új remény”. Körülbelül a harmadik pöccintés után verethetett felém a wobbler, amikor éles, erős rántás után gyors, egyértelmű húzást közvetített a bot! Bár sok ideje nem volt rá, a pálca azonnal fel kellett, hogy vegye az ideális ívet. A rávágás után rögtön megszólalt, majd folyamatosan sírni kezdett az orsó fékje. Az adrenalin-szintem természetesen az egekbe emelkedett. A sötétségben amilyen gyorsan tudtam, olyan gyorsan botladoztam ki a kövezés végére, hogy ideális helyről fáraszthassam az éjjeli rablót! A húzásból szinte azonnal sejtettem, harcsa van a horgon. Először a ráfolyó víz oldalára ugrott át és a mély víz felé vette az irányt. A húzás folyamatos és erőszakos volt. Egyértelműen ment a meder felé, befelé és a mélységbe, lefelé. Csak reménykedtem, hogy jó legyen az akadás. Az éles kövek miatt amennyire tudtam, a magasba tartottam a botot. A kirohanások után pedig, amikor egy-egy másodpercre megállt a hal, próbáltam zsinórt nyerni és erőltetni őt felfelé. Persze a 10-40 grammos bot végig szinte tőből perecbe hajlott, a 11-es fonott az erejének a határán táncolhatott, de emelnem kellett a halat, amennyire lehet. Többször éreztem, ahogy a farkával a zsinórt üti és agresszíven próbál megszabadulni a wobblertől. Hosszú percek után végre először megmutatta magát, és a kőspicc végén megpillantottam a méter feletti márványos testet. Most kezdtem csak izgulni igazán. Bár láttam, a horog akadása nem rossz, mégis messze volt még a küzdelem vége. Ismét néhány kirohanás következett, míg a felszínre tudtam szelídíteni a gyönyörű halat. Amikor ez megtörtént, óvatosan a kőspicc langós oldalára húztam, majd egy-két felszíni csapkodása után kéz közelébe tereltem a testes ragadozót. Mivel a lip-grip legalább 10 méterre volt tőlem, kézzel kellett megkísérelnem a hal kivételét. Megkocogtattam a fejét, amire ő enyhébb fejrázással válaszolt. Visszatörni már nem volt ereje. Ekkor megragadtam az alsó állkapcsát, és a kövezés tetejére segítettem ezt a csodálatos halat. A lip-grip segítségével elvégeztem a mérlegelést, s nagyot fújtam végre. Mivel egyedül voltam, csak arról tudtam képeket készíteni, amikor a parton volt a szép harcsa.

Gyönyörű ragadozó

Óriási élmény volt a fárasztás minden pillanata, és hihetetlen öröm a hal megfogása. Egyben nagyon nagy próbatétel a nemrég kapott felszerelésnek is! A wobbleren a horgokat természetesen le kellett cserélnem a fárasztás után. Legutóbb azt írtam, hogy nem a szetten múlott, hogy meglegyen a hal. Ez most be is bizonyosodott.

Hasonló torok vihette el korábban a wobbleremet
123 cm hosszú
13 kg
Óriási élmény volt a medium pergető felszereléssel kifárasztani!

Néhány nap múlva még egyszer ellátogattam a folyóra. Bár ezúttal harcsa vagy süllő nem jelentkezett, a balinok nem hagytak cserben. Az alkonyati és a hajnali órák is megajándékoztak egy-két szép kapással, és fogással.

Balinportré

Mindkét alkalom felejthetetlen horgászélménnyé vált az emlékeimben.

Szeretem a folyami őnöket…
… derengő fényekben

A horgászat során használt felszerelés:

Bot: CORMORAN THUNDERSTICK 2,40 m, 2 részes, 10-40 g.

Orsó: CORMORAN BLACK MASTER 8PiF - 3000

Zsinór: 0,11 mm-es fonott, pergető

Csali(k): körforgó villantók, wobblerek, balinlegyek

:) Természetesen C&R. Főleg a jövő nemzedékének!

Szerző: Kovács Márk
Fotók: Kovács Márk