A botot kézbe véve a Tanú című film egy fontos része jutott eszembe, ahol az ürgebőrbe varrt titkos üzenetekről szólt a jelenet. Nos, érzéseim szerint itt leginkább egy medvét próbáltak belevarrni az angol tervezőmérnökök egy róka bőrébe. És ez a feltevés a használat során be is bizonyosodott, a pontyok nem kis bánatára.
Már az átvételnél, a botot szemlélve feltűnt, hogy nem mindennapi „pálca” került a kezembe, az illesztések kidolgozása, a bot egésze rögtön sugallta a precízséget, a szívósságot, a hatalmas erőtartalékot. Mint oly sokszor, a Foxnak most is sikerült belenyúlni a jóba, a pontyos rakósokat gyártó konkurencia nem kis bánatára. A boton lévő jelölések és egyebek leírását már Polyák mester megtette helyettem, én nem is tudnék sokat hozzátenni, talán csak annyit, hogy ha a bot következő evolúciós foka még ennél is erősebb lesz, akkor nyugodtan lecserélhetik az „ambush” nevet az „invincibility”-re.
A tesztelés helyszínének az Ordas tavat választottam, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél nagyobb halakkal lehessen kipróbálni, mi az, amire a bot kiválóan megfelel, és mi az, ami esetleg már egy ilyen kaliberű botnak is sok(k) lehet. A szerelékeket már a bot átvétele előtt elkészítettem és a létrákra tekertem. A „light” szerelék 18-as Tuberitini feeder damil 10-es fekete, lapkás Gamakatsu horoggal és 1,5 grammos Expert úszóból állt. Emellé készítettem egy másikat a nehezebb esetekre, ez ugyanolyan típusú, de 20-as damilból, ugyanekkora horogból és 2,5 grammos Exner úszóból állt. A botba 2,8-as lila Fox csőgumi került, ami egy XXL-es, szintén Fox gyártmányú gyorskapocsban végződött. A gumi botba való rögzítésére egy Preston maxi stora bung adapterét használtam. Csalinak az eddigi tapasztalatok alapján csontit, vastag gilisztát és szilikon gyűrűbe húzott pelletet kínáltam. Apropó, pellet… Nagyon sok „műanyag tavon” rendszeresen etetik valamivel a halakat. Ha sikerül abból az anyagból szereznünk csalinak, akkor az öregebb és gyanakvóbb halak is könnyebben az etetésünkre csalhatók. Hasonlóan az ifjabb, horgot még esetleg nem látott társaik.
Az egyik horgászatra elkísért Forfung cimborám is, ő mellettem matchbottal próbálkozott horogra csalni valami nagyobb pontyot, és segített a merítéseknél is. Utólag is külön köszönet neki az aktív segítségért, nélküle jó néhány hallal szegényebb lett volna a terítékem. De lássuk a pecát!
A szerelék betolása után kétmaroknyi pelletet lőttem be a horog köré, amire kb. öt-hat szem csonti került. Az első hal kb. 5 perc után jelent meg az etetésen, néhány felszálló buborék jelezte érkezését. Nem egész fél percre rá apró remegés után minden átmenet nélkül tűnt el az úszó a víz alatt. Az első vendég egy ponty volt, ami igen jól dolgozott a horgon, de a 2,8-as gumi nem nagyon engedett sok játékot neki. Néhány nagyobb kirohanás után a felszínre húzva hamar a szákban végezte. Egy gyors mérlegelés után azonnal visszanyerte szabadságát, „küldd a nagyapádat!” útravalóval…
A horogra ismét csonti került csalinak, de etetésként most 5-6 maroknyi pelletet csúzliztam be a halak legnagyobb örömére. Az úszó körül szinte forrt a víz, de a csonti nem kellett nekik. „Valami nem stimmel”, gondoltam, és apró mozdulatokkal arrébb vittem a fenékre tett csokrot, amire egy vehemens kapás volt a válasz lentről, és a gumi rakétasebességgel kezdett kiszáguldani a botból a túlpart irányába. Majdnem negyedórás fárasztás után egy gyönyörű halacska pihegett a kezemben. Fél órán belül két hal. Mindkettő probléma nélkül, ismeretlen bottal, amivel nem volt tapasztalatom. Jó kezdet, csak a folytatás is hasonló legyen… Nos… úgy lett… Szépen jöttek a halacskák sorban, mint az óvódások a meleg kakaóra.
Az egyik kapást követően a még akkor ismeretlen hal hatalmas elánnal rohant a túlpart felé, annyi időt sem hagyva, hogy kigondoljam, mit szeretnék. Hirtelen megkönnyebbülés a boton. A szerelék megmarad, szakadás nincs, csak egy jó húszforintos nagyságú pikkely a horgon.
Nem kis hal lehetett… De ábrándozás helyett inkább felfűztem a horogra két szilikon karikát, amikbe egy-egy Top Mix Carruba pelletet bújtattam. Nem is kellett sokat várni a következő kapásig. Az etetésen fenékre tett csalit több nagyobb ponty is felvette, alkalmat adva a bot terhelhetőségének kipróbálásra.
Probléma mindössze egyszer-kétszer jelentkezett. Mégpedig annyi, hogy a tűző napon lévő bottagok nagyon felforrósodtak, és amikor megpróbáltam rövidíteni, majdnem megégették a kezem. De nagyobb baj sose érje az embert egy olyan pecán, mikor a hőmérséklet bőven harminchárom fok fölé emelkedik, és a nap még az ernyő alá bújva is kellemetlenül erős…
A tesztnapok alatt összesen 14 halat sikerült zsákmányolni, az összesített súly 66-67 kg volt. Egy kivételével mind négy kilón felüli egyed volt. Az egyetlen kisebb hal egy 1,5 kg-os afrikai harcsa volt, aminek a bottal szemben körülbelül annyi esélye volt, mint egy háromlábú lónak a nemzeti vágtán. Ő került a legrövidebb idő alatt a szákba, mindössze kettő perc alatt.
Biztató jelnek véltem a pecára érkezett négyéves Bence horgászathoz való hozzáállását. Ő minden kifogott halat megcsodált, megsimogatott, és azonnal vissza szerette volna dobni őket, amit természetesen magunktól is mielőbb megtettünk.
Összefoglaló a botról
A bot kiváló, lógást vagy bevágásnál „kalimpálást” egyáltalán nem tapasztaltam. A használat során bármelyik szituációban magabiztos pecát tesz lehetővé, egyszer sem érezni azt, hogy határterhelésen lenne a bot. Tiszta szívvel tudom ajánlani akár tíz kiló feletti halakhoz is. A feliratozás és a felületkezelés magas minőségű. Az illesztések nagyon jól meg vannak erősítve. Egyedüli negatívumként a botzsák és a szállító csövek hiánya említhető, illetve nekem nem nyerte el a tetszésemet záródugók és kupakok kidolgozása és minősége, de más hibát nagyítóval sem tudnék találni. A Foxnál 19-re lapot húztak, és nagyon bejött nekik. Én a tesztidőszak alatt annyira megkedveltem a botot, hogy szinte fájt, amikor a Szabolcs kezébe kellett visszaadnom.
Írta: Berényi Zoltán (Padlógáz)
Fotók: Forfung és B. Pisti
