A sarokban egy kupac doboz, bennük orsók. Közülük a soros darab a műtőasztalon, apróra szétszedve. Csavarozás, nézegetés, fényképezés, jegyzetelés - ezzel telnek az estéim az utóbbi napokban. Messze még a tavasz, így addig jónéhány orsót alkalmam lesz közelebbről megismerni, és bemutatni a Haldorádó olvasóinak is.
Mielőtt az egyes orsók részletezésére sor kerülne, célszerűnek tartottam összefoglalni a vizsgálati szempontokat és módszereket, hogy az egyes értékelésekben ezekre már ne kelljen kitérni.
Bevezetésül sorra vesszük az orsó adatait, ahogyan azokat a gyár megadja. Ezt követi egy külső leírás, ház és dobok anyaga, hajtókar, felkapókar, általános benyomások. Tulajdonképpen ennyi információhoz egy bolti szemrevételezés során is hozzájutunk, innentől kezd majd érdekesebbé válni a dolog.
A következő lépésben zsinórt csévélünk az orsóra, és értékeljük a dob feltöltésének jóságát-szépségét, természetesen mindennemű alátöltés, korrekció, és egyéb "alantas manipulációk" mellőzésével.
A fékpróba során figyelembe vesszük az elérhető fékerőt, az állító csavar szabályozási tartományát, és a fékhatás egyenletességét is. A számszerű összehasonlíthatóság kedvéért minden egyes orsónál az alábbi módszert fogjuk követni:
A zsinór végére kötött hurokba egy rugós mérleget akasztunk.
A féket addig nyitjuk, amíg fél kg terhelésre éppen elkezdi engedni a zsinórt. Ezt a helyzetet önkényesen kinevezzük a hasznos fékerő tartomány alsó határának. Utána fokozatosan szorítjuk a féket, közben ellenőrizzük a fékerőt, és annak egyenletességét is (mennyire ugrál a zsinór lefutása közben a mutató).
A szorítás felső határa a majdnem "csontig" húzott helyzet. Ilyenkor a szorítócsavarban elhelyezkedő erős spirálrugó már teljesen összenyomódik. Nincs értelme, és nem is lehet tovább tekerni - eddig a pontig kontrollálható a fékerő.
Jellemzésül a szélső helyzetekben mért terhelést, és a beállító csavar megszorításhoz szükséges fordulatok számát adjuk meg.
Ezek után jön az igazi orgia! Belenézünk a hajtóműbe, ismerkedünk a dobemelő szerkezettel, megszámoljuk a csapágyakat, kiderítjük a felkapókar körüli rejtelmeket, tanulmányozzuk a visszaforgásgátlót, belülről is szemügyre vesszük a féket, véleményezzük az illesztések pontosságát, és közben rácsodálkozunk az újszerű megoldásokra.
Még néhány bekezdés erejéig szeretnék visszakanyarodni a teszt sorozat "nulladik" részéhez, a Banax Si 700 gyorsteszthez. Mivel a tesztelésre kapott új orsók között szerepelt egy Banax Si 1600 is, egy kis dilemmát okozott számomra, hogy van-e értelme ugyanabból a sorozatból két orsót is bemutatni. A szerkezetük közötti minimális eltérés alapvetően nem indokolná a párhuzamos bemutatást. Mellette szól viszont, hogy a fék jellemzésére leírt módszert a "kis Banax"-nál még nem alkalmaztam. Ráadásul az sem felelne meg a fair play szabályainak, hogy ugyanazon a cikksorozaton belül egy használt orsót az újak mezőnyében vonultatunk fel.
Úgy vélem tehát, hogy tartozom a "nagyobbik testvérnek" is a következő rövid összefoglalóval, amelyben az előző tesztből kimaradt mozzanatokra, és az Si 700-tól való eltérések ismertetésére fogok szorítkozni.
Banax Si 1600 - rövid bemutatás
Csapágyszám: | 5+1 |
Visszaforgásgátló: | fokozatmentes |
Áttétel: | 4,6:1 |
Súly: | 485 gr |
Zsinórkapacitás: | 260 m / 0,35 mm |
Dob anyaga: | könnyűfém (alumínium ötvözet) |
Ház anyaga: | fém |
Tartozék: | grafit pótdob |
Ár: | 19.900 Ft |
Gyártó honlapja: |
Az orsó a kisöccséhez hasonlóan fém házas, fém dobos, erőteljes felépítésű és tetszetősen puritán külsejű szerkezet. A hajtókarja egy mozdulattal lehajtható.
Az illesztési pontosság tekintetében az Si 1600 kiemelkedik az átlagos orsók közül. A rotor és a hajtókar kotyogása mind oldalra, mind pedig tengelyirányban elenyésző, alig érzékelhető.
A zsinórcsévélése jó, a dobot a szélső helyzetekben is kitölti. Monofil és fonott zsinórokhoz egyaránt ajánlható.
A fékerő maximális értéke 5 kg. A szorítócsavar szabályozási tartománya 0,5 és 5 kg között 2,5 fordulat. A fékhatás a felső határ közelében is egyenletes.
A fék belső szerkezete kissé eltér attól, amit az Si700-nál megismerhettünk.
A négy fém lamella között elhelyezett 3 darab olajozott filcbetét ad magyarázatot a fék erőteljes, és egyenletes működésére.
A hajtómű és a dobemelés szóról szóra azonos az Si700-éval.
A ház elegendő kenőanyagot tartalmaz ugyan, de egy kis pótlás jót tesz neki, figyelembe véve a fém siklócsapágyak fokozott kenésigényét.
Végül egy általános megjegyzés, ami az előző tesztből kimaradt. A fém házas orsók tulajdonosainak jó odafigyelni arra, hogy a fémtestben lévő csavarok hajlamosabbak a kilazulásra, mint a műanyag orsók csavarjai, ugyanis az utóbbiaknál a műanyag rugalmassága bizonyos mértékig "fogja" a csavart. Különösen a rotort rögzítő anyát, és ennek biztosító csavarját célszerű időnként ellenőrizni.
Összegzés
A Banax Si 1600 a közepes és nehezebb horgászmódszerek univerzális orsója.
Ár-érték arányát tekintve mindenképpen figyelemre méltó.
A pergetőknek különösen érdemes megszívlelni az előző teszt tanulságait, tehát gondot fordítani a megfelelő kenésre, és gyakori karbantartásra.
