Szép nyári nap volt

Szép nyári nap volt

Ha becsukom a szemem még mindig tisztán emlékszem arra a szép nyári napra! Látom, ahogy gyöngéd szellő borzolja a vizet, ahogy a vízpára felszáll a hajnali időben, és a nap sugarai először tükröződnek vissza a vízről! Még a nyaralás örömei, a sok bikinis lány látványa, a strandon szerzett élmények között sem tudtunk megfeledkezni kedvenc hobbinkról, ami mindig varázslatos élményekkel ajándékozott meg minket. El is határoztuk apámmal, hogy felderítjük a kis nyaralónk körüli vizeket. De hát hol is kezdjük? Merre induljunk először?

Nem akartunk minden előzetes felmérés nélkül, elhamarkodottan választani. Szerencsénkre a szomszédunknak, egy kedves öreg bácsinak, aki mellesleg sporttárs is, megvolt a kellő tájékozottsága a helyi, környékbeli vizekről. Az Ő segítségével esett a választásunk a Kádártai tóra, ami egy bányató.

Egy kis részlet, egy igazi horgászparadicsomból

Gondolom minden horgásznak nagy problémát jelent, ha egy látatlan vízterületre megy, hogy miként is készüljön fel. Eléggé nehéz! Én a következőképpen cselekedtem.

Először mérlegeltem azt, hogy mivel bányatóról lévén szó, a víz mélysége nagyobb lesz a megszokottnál, másodszor azt, hogy mivel tudok majd jó eséllyel, hatékonyan horgászni. Ez pedig nem volt más, mint a feeder, és a picker, de azért a biztonság kedvéért úgy gondoltam magammal viszem a matchbotomat, hátha a víz felsőbb rétegeiben, esetleg a vízfelszín közelében tartózkodnak majd a halak, amit pedig ezzel a bottal célszerű meghorgászni.

A víz annyira tiszta volt, hogy több mint egy méterre le lehetett látni!

Az etetőanyag megválasztásánál ügyeltem arra, hogy jól süllyedő, de gyorsan oldódó legyen. Mivel azt láttam, hogy a tó vize elég tiszta, arra is ügyelnem kellett, hogy ne legyen túl rikító, élénk színe az anyagnak, ami esetleg elriaszthatja a halakat. Így a keverék a következőképpen állt össze: 2 kg MILO ECCELANZA FONDO (narancsos illatú) 2 kg MILO VIP LIGHT, és ezt még dúsítottam egy kis pirított kenderrel, és tökmaggal. A „hab a tortán” az volt, hogy egy kis citromhéjat reszeltem bele. Nem túl sokat, csakhogy éppen érződjön a hatása. Természetesen csonti, és egy kevés pinki is került az anyagba, mert élőanyag nélkül nem maradhat egy jó etetőanyag manapság! Összességében ígéretes anyag állt össze, ami kiválóan tapadt, és ott oldódott, ahol kellett, vagyis a fenék közelében.

Az etetőanyag, ami olyan jól sikerült, hogy még én is megkívántam

Korán reggel, még sötétben indultunk. Még este bepakoltuk a cumót a kocsiba, hogy reggel már csak a ruhákat kelljen magunkra kapkodni. A vekker csörgése úgy ugrasztott ki az ágyból, mintha képzett katona lettem volna. Gyorsan felöltöztem és irány a kocsi!

Lassan döcögve elindultunk. Olyan fél óra múlva érkeztünk meg a tóhoz. Már első ránézésre kultúrált, sokat ígérő víznek tűnt. Leparkolás után rögtön a halőrházhoz siettünk napijegyért. A halőr közölte hogy bármelyik stéget igénybe vehetjük, mert ezen a tavon igényesen kiépített stégek vannak esővédővel. Hétfő, szerda, péntek, vasárnap, érkezési sorrend van, és bárki igénybe veheti a horgászhelyeket, a hét többi napján viszont a stégek tulajdonosai előjogot élveznek. Hátrány, hogy a horgászhelyeket autóval nem lehet megközelíteni, hanem csak gyalogosan. Szóval, akinek sok a cucca, annak célszerű valamilyen megoldást kitalálnia, vagy kompromisszumot kötni.

A horgászhelyek esővédővel is fel vannak szerelve

A helyi horgászok nagyon vendégszeretők. Mialatt a napijegyünket töltötték ki, egy helyi sporttárs önzetlenül elárulta hogy hova érdemes menni, hol érdemes horgászni. Ez véleményem szerint nagyon becsülendő. Kevés helyen találkoztam hasonlóval! Körülbelül olyan 4-500 m-re volt az áhított hely. Felpakoltunk, én magam részéről, mint a karácsonyfa úgy néztem ki. Szerencsére senki sem előzött meg minket, és elfoglalhattuk az ajánlott helyet, ám kettőnknek kicsinek bizonyult, így apám egy hellyel fentebb húzódott egy kis nádöbölbe, ami már útközben izgatta a fantáziáját, főleg mert többek között azt is megsúgták nekünk, hogy több szép, kiló körüli kárász lakik a tóban.

A tavat nádas övezi, ami ígéretes horgászhely, főleg a kárászok szerelmeseinek

Összeraktam a ládám, elhelyeztem rajta a bottartókat, amik tulajdonképpen szükségtelenek voltak, hiszen a stégre is voltak építve bottartó villák, így meg is gondoltam magam, és csak a hátsó villákat szereltem fel.

Elsőnek a 3,9 m-es Spro Premium Power X feederbotomat szereltem fel. A főzsinór 0,20-as Tubertini Feederline. A szerelék egy hagyományosnak mondható rezgőspicces szerelék volt feeder kosárral, és a szokásosnál hosszabb előkével, ami 0,14-es volt. A főzsinór és az előke között természetesen erőgumi biztosította az összhangot. A horog 12-es Gamakatsu volt.

Nagy lázban égtem és a megszokottól eltérő módon, rögtön a szerelés után bedobtam, hogy addig is legyen bent valami, amíg a másikat felszerelem. A horogra két szem csemegekukorica került, hogy csak a nagyobbja vegye fel, legalábbis addig, amíg a másik bottal foglalatoskodom. Bedobtam, és amíg láttam az örvényt, ahova esett a kosár, 5-6 már előre elkészített gombócot lőttem rá csúzlival.

A két szem csemegekukorica egy szilikondarabkára lett felfűzve a szemfülesebb halak, és a biztosabb akadás miatt
A szilikon hajszálelőkére a kukoricát egy bojlifűzőtű segítségével raktam fel

Alighogy elkezdtem szerelni a pickerbotomat, amivel gondoltam majd keszegezem, arra lettem figyelmes, hogy a feeder már annyira görbül, hogy majdnem beugrik a vízbe. Nem voltam rest elkaptam. Az orsó rögtön sírni kezdett. Na ez gyors volt! Nagyon örültem neki, mert már ebből látszott, hogy aznap nem maradunk hal nélkül. Kb. két perc múlva egy gyönyörű, egészséges 2 kg körüli tükörponty pihegett a szákban.

Először úgy gondoltam, mindez csupán véletlen volt, és azt hittem, hogy a csetepaté biztosan elzavarta a halakat a környékről. Újabb dobásommal azonban ugyanoda céloztam, ahova először. Rácsúzliztam még vagy három gombócot és szereltem tovább. Nem telt el 3 perc és akkora kapásom volt, hogy alig tudtam elkapni a botot. Felharsant az orsó hangja, majd elhalkult, és kiegyenesedett a bot. Mikor kivettem, láttam, hogy az előkém egy nagy darabja a horoggal együtt hiányzik. Na ennek fel se tréfa! Itt egy bot is bőven elég lesz.

Előkaptam egy új előkét és felkötöttem. Felcsaliztam ismét az etetővödörből választott két csemegekukoricával, és bedobtam. Megint rálőttem két gombócot, és vártam. De nem sokáig, mert a bot ismét vehemens kapást jelzett! Bevágtam és már kezdődött is a fárasztás! Pár perc múlva ismét egy gyönyörű tükrös került a szákba.

Innentől kezdve teljesen lemondtam pickerről, és az eddigi technikát használva horgásztam tovább. Meg is lett az eredménye. A délelőtt folyamán 9 pontyot szákoltam, és még volt jó néhány, amelyik nem lett meg vagy szakított, szóval olyan élményben volt részem, mint azelőtt már nagyon régen. Úgy jöttek a pontyok, mint máshol a keszegek. A fárasztásuk is nagyon élvezetes volt, mert nagyon jó erőben voltak mind, és majd kicsattantak az egészségtől.

A négy legszebb halat tartottuk meg a fényképezésig, mert a többit azonnal vissza kellett engedni a helyi házirend szerint a vízbe

Apám matchbottal horgászott és Ő 6 pontyot fogott a délelőtt, de persze Ő is finom szerelékkel horgászott, és koncentráltan etetett rá. Ezt a tavat mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ritka az ennyire jó víz kis hazánkban. Én máskor is szívesen látogatok el ide.

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: