A tavaly első ízben megrendezett I. Freestyle Method Feeder Világbajnokság minden elvárást felülmúló eredményt hozott. Csapatban a magyar válogatott aranyérmes lett, míg egyéni értékelésben Bakó Péter ért fel a dobogó legfelső fokára, valamint Szabó Bence lett a második. Egy ilyen éremeső után nagyon nehéz nekiindulni egy világbajnokságnak, hisz rendkívül magasra került az a bizonyos léc! No de lássuk, hogy alakult a II. Freestyle Method Világbajnokság, amelynek ezúttal a Dél-afrikai Köztársaság adott otthont!
Előkészületek
Minden világbajnokság szervezőmunkával kezdődik, hiszen össze kell állítani a felszerelésigényt, valamint a csalogatóanyagokat, csalikat is meg kell határozni. Hatványozottan fontos ez akkor, ha az utazás nem gépjárművel, hanem repülővel történik. Szerencsére van már a magyar csapatnak ebben rutinja, hiszen 2019-ben is e távoli országban volt a Feeder VB. Megvoltak az akkori csövek, amelyekben a botok utaztak, és az akkori zsúfolt bőröndöket megelőzvén Polyák Csaba 40 kilós csomaglimitben határozta meg a delegáció tagjainak poggyászméretet. Ez azt jelentette, hogy minden versenyző + háttér 80 kilogrammnyi felszereléssel és ruhával számolhatott, ami bőven elegendőnek bizonyult.
Az itthoni szervezőmunka mellett a helyszíni munkák is megindultak, a szállás lefoglalása, valamint az autóbérlés intézése is gyorsan haladt.
Szükséges felszerelések, etetőanyagok, csalik
Nagyon érdekes kérdés volt, hogy milyen csalogatóanyagokkal készüljünk, hiszen egyikőnk sem horgászott még az adott tavon, ám információk voltak. A szükséges mennyiségű helyi csalogatóanyagok mellett mindenképp szerettünk volna vinni egy kis „hazait”, így a bőröndökbe került 2 és 4 mm-es Aqua Garant Pellet Universal is. Nem volt zökkenőmentes ezek kijuttatása, hiszen hiába a nagy súlylimit, gyorsan megtelik a koffer a kilós zacskókkal.
A felszerelést tekintve mindenki szabad kezet kapott, mindössze annyi lett meghatározva, hogy legyen mindenki mindenre felkészülve. A meghorgászandó távolság 10-100 méter, így minimum 10 bottal kellett kalkulálni mindenkinek. A szükséges orsók, csalik és aprócikkek bepakolása után máris szűkössé vált a 80 kilós súlyhatár, de a kisebb bonyodalmakat leszámítva szépen összeállt minden.
Fárasztó utazás
November 26-án jött el az indulás várva várt pillanata. A sportcsomagok és poggyászok feladása után egy rövidebb út várt ránk Isztambulig, ahol az átszállást követően mintegy kilencórányi repülés vette kezdetét. Vasárnap, a délelőtti órákban landoltunk Johannesburgban, ahová nemcsak mi, de nagy meglepetésre az összes csomagunk is biztonságosan megérkezett. Az autóbérlés után még 4 órát zötykölődtünk a szakadó esőben a jobbkormányos autókkal, míg végre-valahára elértük Mokopane városa mellett található Nyl Dam rezervátumot. A hely imponálóan szép volt, és látszott, hogy él a víz, sok hal van benne. A legtöbben már horgásztak volna, ebben biztos vagyok, de a hétfői napot egészen másra szántuk.
Helyszín
Két alaklommal volt már feeder világbajnokság ebben az országban, ám mindkét esetben a Bloemhof Dam rezervátum víztározóján. Ez most más volt, ugyanis e versenyt egy általunk még ismeretlen helyre, a Mokopane város mellett található Nyl Biodiversity Dam vízterületre szervezték. Ez annyiban más, mint az a vízterület, ahol Feeder világbajnokságot nyertünk, hogy itt a halállomány lényegesen tudatosabban telepített. Hazai viszonylatban egy átlagos, intenzíven telepített tónak mondanánk, ahol nem ritkák a 100 kilogramm körüli fogások és a zsákmány zömét az 1-4 kilogrammos pontyok teszik ki. Bizakodva tekintettünk a helyszínre, ugyanis a magyar viszonyok közt edződő versenyzők egyike sem riad meg, ha akár 3-4 szákot kell telifogni.
Hétfő
Az első napot egyértelműen a felszerelések rendezésére szánta a csapat, valamint a szükséges bevásárlások egy részét is megejtettük, ugyanis ivóvíz terén nem ártott előre gondolkodni. A délelőtt gyorsan elment, a délutáni időszakot pedig a pihenésre szántuk. Egyöntetűen megszavaztuk, hogy a hetet egy jó kis szafarival kezdjük. Hatalmas élmény volt ez mindenki számára, és nagyszerű csapatépítő foglalkozásnak is bizonyult.
Edzésnapok (kedd-péntek)
Az első nap arra kerestük a választ, hogy a kukoricás vagy a pelletes vonalon érdemes továbbmenni. Method technikánál mindenhol ezzel szoktuk elkezdeni a tréninghetet, hisz a továbbiakban ez határoz meg mindent. Gyorsan bebizonyosodott, hogy a halas alapú csalogatóanyagok jobbak, így leszűkült a kör a helyi pelletre, valamint az Aqua Garantra. E két pellettel próbálkoztunk tovább, ám az is hamar bebizonyosodott, hogy a helyiek által preferált True Feed Pellet valamiért nekünk nem úgy működik, ahogy azt vártuk.
Lehet, hogy rosszul használtuk, nem megfelelően készítettük elő, de az edzéshét közepére elengedtük ezt is. Maradt az Aqua Garant Universal, abból is a 2 mm-es méret vált be igazán.
A meghorgászandó távolság volt a másik kardinális kérdés! Legyünk gyorsak és fogjunk a kisebb pontyokból sokat a rövidebb távokon, vagy célozzuk meg a nagyobb testű halakat a parttól messzebb? Nem könnyű kérdés, kerülgettük is sokáig, mire döntöttünk. Fogjunk nagy halakat!
Az alaptézis tehát már hét közepén megvolt, azonban az apró finomságok, amelyekkel a mezőny elé lehet kerülni, még kidolgozás alatt állt. Az etetési ütem, a „kosártöltési rendszer”, a megfelelő csali, valamint az aromák jelentőségének meghatározása olyan apróságok, amelyek eldönthetnek egy világbajnokságot. Ezeket az öt horgász mellett az öt segítő feladata volt meghatározni, ráadásul a háttéremberek állandóan monitorozták is a pályát, hisz az ellenfelekről is kell ilyenkor tudni, nem engedhetjük meg azt, hogy csak saját magunkkal foglalkozzunk. De, hogy kik is a versenyzők, hogyan állt össze a csapat? Íme!
A csapat
Polyák Csaba – szövetségi kapitány
Csaba az az ember, akinek a hazai Method Országos Bajnokságot, és ezzel együtt a módszer robbanásszerű fejlődését köszönhetjük. Neki nemcsak hobbija, de a munkája a horgászverseny-szervezés, valamint a nemzeti válogatottak segítése.
Döme Gábor – másodkapitány
Tavaly, amikor Polyák Csaba felkért, hogy legyek az „A” válogatott kapitány-helyettese, még nem gondoltam, hogy ennyi sikerben lehet részem szakvezetőként. A maconkai sikerek után ezt az afrikai kihívást is testre szabott feladatnak éreztem, hiszen sokat utazom és szenvedélyemmé vált a távoli, ismeretlen vizek megfejtése.
Sipos Gábor – csapatvezető
Sipi tavaly tagja volt a világbajnok csapatnak, így nem is volt kérdés, hogy idén is szánunk neki valamilyen szerepet. Számos alkalommal bebizonyította már, hogy nemcsak horgászként, de csapatirányító funkcióban is bevethető.
Versenyzők
A tavalyi, világbajnok csapat állt össze újra! Bakó Péter, Kiss Péter, Novák János és Szabó Bence mellett Bodzsár Norbert, mint újonc került be a delegációba. Egy percig nem volt kérdéses, hogy a hazai method horgászat öt legjobb képviselője van jelen, akik nem csak akarnak, de tudnak is együtt dolgozni!
Segítők
A segítő brigád is rutinos versenyzőkből állt össze, hisz Balog Áron, Raffer Kristóf, Sisa József és Újszászi Dániel aktív horgászok csakúgy, mint az újonc Vincze Márk, aki mint egészségügyi szakértő is funkcionált. Nagyon fontos szempont, hogy ezek a fiúk nemcsak segítők, hanem barátok is, így a feladatok elvégzését sosem teherként élték meg.
Van még egy fontos személy a csapatban, akinek a megérdemeltnél jóval kevesebb rivaldafény jut, mégpedig az az ember, aki a nagyszerű eredmények és maradandó pillanatok megörökítéséért felel, ő pedig Takács Péter! Ez a feladat egész embert kíván, ám Petinek mindig maradt ideje arra, hogy minden másban is a csapat segítségére legyen!
Szombat, 1. forduló
Az első napi sorsolásunk nem volt rossz, hiszen kaptunk egy szélső A1-es helyet, míg a B és C szektorokban középen foglaltunk helyet. Egyedül a D szektor belső felén lévő D4 adott okot az aggodalomra, főleg úgy, hogy Románia kiválósága ült a szektor kiemelt helyén. Lássuk sorban, mi történt a szektorokban!
„A” szektor
Kiss Peti reggel még nyugtalan volt, hiszen olyan nyomást helyez egy ilyen szélső hely a versenyzőre, amelyet fel kell tudni dolgozni. A csapat egyik legrutinosabb tagjának ez gyorsan ment, és már az első óra végétől vezette a versenyt. Toronymagasan nyerte a szektorát!
„B” szektor
Bakó Petiért nem kell aggódni, ez biztos volt! Áronnal hatékonyan dolgoztak együtt ebben a fordulóban, és rajt–cél győzelmet arattak. Péter egyértelművé tette, hogy célja az egyéni cím megvédése!
„C” szektor
Novák Jani sok mindent megélt versenyző, így a nehézségeken már nem is akad fenn! Az első órában sok vesztett hala miatt a szektor közepére sorolták, de a 4. órában ledolgozta a hátrányt, és végül beért a szektor elejére. Bravúros győzelem volt ez is!
„D” szektor
Szabó Bence végig jól állt a szektorában, azonban nem tudott ellépni a mezőnytől, melynek oka egyértelműen a halak kis átlagmérete volt. Dolgozott, csinálta becsülettel, de a német versenyző 6 nagy halával – melyek 50 kilót nyomtak – már nem bírt! Végül második lett, ami parádés teljesítmény arról a helyről.
Az első forduló után a magyar csapat mindössze 5 pontot gyűjtve az élen fordult. A tisztánlátás érdekében mondom csak, hogy a második helyen a román válogatott állt 12 ponttal, mögöttük pedig Németország B csapata 14 ponttal. Óriási előnyünk volt, amit csak meg kellett őrizni, miközben egyéni dobogóra még mind a négy versenyzőnek volt esélye! Elképesztő rajt volt ez!
Vasárnap, 2. forduló
Nagy lendülettel vágtunk bele a második fordulóba. Szokás szerint a segítők elkészítették és szétporciózták a csalogatóanyagokat, így a versenyzőknek csak a horgászattal kellett foglalkozniuk. Sorsolásunk jónak tűnt, de az előző nap után nagy meglepetésre már nem számítottunk. Ebben az egyben hibáztunk, ugyanis nem számoltunk a viharos széllel!
„A” szektor
Kiss Peti visszaült ebbe a szektorba, ami előnyös, hiszen a tegnapi tapasztalatokat egyből tudta kamatoztatni. Jól is indult a verseny, hiszen Peti sokáig vezette a szektorát, ám az egyre erősödő szél bezavart a képbe. Instabillá, pontatlanná vált a távoli nagyhalas horgászat, és egyre erősödtek a közelebb horgászó ellenfelek. Sajnos a folyamatosan fogyó előny átcsapott hátrányba, és Péter a szektor 5. helyén zárt.
„B” szektor
Novák Jani került ebbe a tórészletbe, és a tegnapival ellentétben nagyon jól kezdte a napot. Elöl volt, és szépen ment neki a halfogás. A problémát itt is, ahogy az „A” szektorban, a viharossá váló szembeszél okozta. Ugyanaz történt, mint Petinél. Hiába suhogtatott Jani, a pontosság lehetetlenné vált, és a hullámzó víz ki tudja, hol rakta le a kosarat. Fogcsikorgatva próbálta meg tartani a pozíciót, és lett végül 6. a szektorában.
„C” szektor
Bakó Peti a hátszélben nagyon élt! Szépen, precízen, pontosan horgászta meg a nagyobb távokat is, és bár eleinte a szélén ülő német versenyző szorongatta a regnáló világbajnokot, Petit nem olyan fából faragták, hogy hagyja kiénekelni a sajtot a szájából. Megnyerte a szektorát, és ezzel az egyéni világbajnoki címét is megtartotta! Zseniális teljesítmény!
„D” szektor
Szabó Bence nagyon felszívta magát erre a napra, azonban minden igyekezete ellenére nem állt túl jól az első órában. Sok vesztett hala volt, köztük nagy pontyok és harcsák is! Bence agyalt, változtatott és megmutatta, hogy mitől klasszis horgász ő. Behozta a lemaradást és elképesztő tempót diktálva több mint 110 kiló halat terelt szákba! Szektor egyese jól jött a csapatnak, és ráadásul ez ismételten ezüstérmet jelentett neki is!
A nehézségek ellenére a vasárnapi fordulót is megnyertük, mindössze 13 pontot gyűjtöttünk, így nem csökkent az előnyünk, hanem nőtt! Fantasztikus! Magyarország ismét csapatvilágbajnok!
Végeredmény
1. Magyarország 18 pont
2. Németország B 28 pont
3. Csehország 33 pont
Egyéni végeredmény
1. Bakó Péter 2 pont
2. Szabó Bence 3 pont
3. Pavel Hanus 3 pont
8. Kiss Péter 6 pont
10. Novák János 7 pont
Ezúton szeretném megköszönni a csapat minden tagjának egész heti kőkemény munkáját, a MOHOSZ, valamint a „Magyar Csapat” szakszövetségi sporttámogatási rendszer partner minisztériumainak (AM, HM), szervezeteinek és cégeinek támogatását, továbbá a csapat felkészülésében közreműködő valamennyi sportvezető, sportszervező, szakági munkatárs és horgásztárs segítségét. Hajrá, Magyarok!
Írta: Döme Gábor
Fotó: Döme Gábor, MOHOSZ
