A tavasz a versenyszezon kezdetét is jelenti. Jó látni, hogy milyen hirtelen felpezsdül az élet és hétről hétre egyre több, színvonalas verseny kerül lebonyolításra. A Haldorádó olvasóit most a Dunaújvárosban megrendezett Eurofish Kupára kalauzoljuk el. A kemény, nehéz terep és a Duna magas vízállása nem könnyítette meg a versenyzők dolgát. Ez azonban nem vette el azoknak a lelkes horgászoknak a kedvét, akik nem félnek a kihívásoktól és a nehéz terepen való horgászattól.
A sorsolás során különös figyelemmel kísértük az elmúlt két év bajnokát, Hegyes Zoltánt. Vajon most is sikerül neki kihúzni valamelyik szélső helyet? Vagy neki teljesen mindegy, hogy hová ül, bárhol tud nyerni? Zoli most is szélső helyet húzott, csak ez éppen a szektora belső széle volt. De ez már közel sem olyan kedvező egy olyan pályán, ahol nincs a szektorok között megszakítás. Mondogatták is jó néhányan, ha itt a sűrűjében is tud nyerni, megérdemli a győzelmet. „Sajnos” Zolinak nem sikerült a bravúr, nem tudott nyerni, sőt igazán jó helyezést sem sikerült elérnie.
Ezt a szektort Ifj. Gyulai Ferenc (kétszeres egyéni magyar bajnok) nyerte, aki az egyébként „süket” vízből egy gyönyörű 2,2 kilós dunai dévért tudott kivarázsolni rakós bottal. A hátralévő időben kifogott néhány keszege együttesen 3.500 grammot nyomott, amely a délelőtti forduló legtöbb halát jelentette. Második Saskői Zoltán, harmadik Bálint Tamás lett.
A másik szektorban is ádáz csata folyt a halakért. Talán 10 perc sem telt el, amikor Bognár Péter egy hatalmas halat akasztott. Több perc izgalmas fárasztás után megkönnyebbült szereléke. Peti mérgesen csapott egyet, míg mi (mellette ülő versenyzők) felsóhajtottunk... Ha ezt az ismeretlen ellenfelet szákba tereli, bizony lehet, hogy hátra is dőlhetett volna karosszékében, mert egy csapásra eldöntötte volna a szektor sorsát. De vajon milyen hal volt a horgán? Amíg ezen töprengtem - újabb 10 perc elteltével - ismét erőteljesen görbült a botja és nyúlt a gumija. Hát ilyen nincs! Péter most még türelmesebben és ügyesebben fárasztott, majd egyszer csak felbukkant egy… süllő! A szúnyoglárvával csalizott horog, szépen a hal szájában volt. A süllő súlya 1.900 grammot nyomott. Az előző egy még nagyobb süllő lehetett? Talán egy süllő fészek található Péter etetése közelében? A kérdésre a verseny hátralévő idejében kaptuk meg a választ. Ugyanis több leakadás után faágakat cincált ki, amelyen süllő ikra volt. Itt persze keszegféle még véletlenül sem akadt horgára.
A baloldali szomszédom Danó Gábor, fél órával a verseny kezdete után, szintén egy kiló körüli süllőt fogott. Én a két süllőfogó között ültem egyetlen keszegecskével a szákomban. Kicsit nyomasztó volt a fölényük, de a verseny vége még messze volt. A mezőny jelentős része az első óra végére letette a rakós botját és a távolabbi, matchbottal elérhető régiót vette célba. A második órától mind több halat sikerült nekem is horogra csalni, és lassan kezdtem ledolgozni hátrányomat. Az igen apró 5-10 dekás halakra elég sziszifuszinak tűnt a horgászat. Izgalmasan vártuk a mérlegelést, és még megsaccolni sem tudtuk biztosan, hogy ki lehet a szektor győztese. Az igazi meglepetést Megyes Norbert okozta. Ifjú aktív fórumozónk (nickneve: fisherboy) 2.720 grammal magabiztosan nyerte a szektort. Norbi a verseny elején fogott néhány keszeget, majd a hátralévő időt a snecizésnek szentelte. És lám milyen jól tette! Most is igazolta, hogy sok kicsi sokra megy! Második lettem én 2.140 grammal, míg harmadik Bognár Péter a nagy süllővel.
A kellemes ebéd elfogyasztása után a délutáni fordulóra és az újabb sorsolásra készültünk. A megfáradt versenyzők ilyenkor azon drukkolnak, hogy minél kevesebbet kelljen pakolni. Bognár Péter és én olyan szerencsés kézzel nyúltunk a kalapba, hogy ugyanazt a helyet húztuk ki, mint délelőtt. Ez már fél siker!
Az Öböl sajátossága, hogy a délutáni fordulóban (többnyire) még kevesebb halra lehet számítani, és a fényviszonyok megváltozása, valamint a parti fák vízre vetődő árnyéka miatt, a halak bentebb húzódnak. Ekkor szinte már csak matchbottal lehet halat fogni. Nem is olyan egyszerű ezt kivitelezni az 5,5 méter mély vízben, ahol ráadásul igen finnyásan táplálkoztak a halak. A versenyzők zöme az 1 kilós „álomfogást” sem tudta elérni. Kiemelkedően soknak tűnt Megyes Norbert 3.580 grammos fogása, ebben a halszegény időszakban, aki a belső szektor (és egyben a pálya) legtöbb halát fogta délután matchbottal. A fiatal versenyző bebizonyította, hogy ezen a napon egyértelműen ő legjobb és nagynevű ellenfeleit is magabiztos fölénnyel utasította maga mögé. A két szektorgyőzelme az abszolút egyéni első helyet jelentette számára. Szektorában a második és harmadik helyen, azonos kifogott halsúllyal Danó Gábor és Daruság László osztozott.
A másik szektorban most már nem jöttek a süllők sem, kizárólag matchbottal lehetett halat fogni, de ez sem volt egyszerű…. A szektorban minden apró halnak örültek a versenyzők, amit a végső fogások is hűen tükröznek. Harmadik lett Saskői Zoltán 840 grammal, második Hegyes Zoltán 880 grammal, míg az első helyet nekem sikerült megszerezni 2.440 grammal.
A végső sorrendben így a kétpontos Megyes Zoltán után én következtem 3 ponttal. Harmadik lett Ifj. Gyulai Ferenc 5 ponttal. A szintén 5 pontos Saskői Zoltán előzte meg, akinek kevesebb volt a hala. Az ötödik helyen Danó Gábor végzett.
Helyezés | Név | összsúly | pontszám |
1. | MEGYES NORBERT | 6300 g | 2 |
2. | DÖME GÁBOR | 4580 g | 3 |
3. | ifj. GYULAI FERENC | 4120 g | 5 |
4. | SASKŐI ZOLTÁN | 2920 g | 5 |
5. | DANÓ GÁBOR | 4440 g | 6,5 |
Az Eurofish Kupa díjazása különösen színvonalas. Nagyon szép, a verseny rangjához méltó, igazán értékes és nagy serlegekkel díjazzák a szektorok első három helyezett versenyzőit és az összetett egyéni első öt helyezettet. Ha minden versenyen ilyen színvonalas lenne a rendezés és a díjazás, talán még népszerűbb lenne a versenyhorgászat!
