Napok óta nem alszom rendesen... Álmomban hatalmas, bronzos, öreg dévérek kapják be a horgomat. Az úszóm lassan elmerül, majd bevágok. Óvatosan fárasztok, nagyokat bólogat a bot, ez jó hal lesz! A sekély parti sávban bukkan fel elsőként. Te jó ég, ez óriási!!! Próbálom a szűk merítőhálóba terelni..., elsőre nem sikerül. Végre benne van! Lassan húzom hátra a merítőt, kiemelem a hatalmas halat. Nem akarok hinni a szememnek, ez csodálatos, létezik ekkora dévérkeszeg?!
Újabb egy évet kellett várni, hogy az álom valóra váljon és csapattársaimmal - Ambrus Tiborral, Barna Szilárddal, Békési Attilával és Vidó Ferenccel - a Tubertini-Maros Mix csapat tagjaként, nekivágjunk a hosszú útnak, amely Németországba vezet. Minden évben itt kerül megrendezésre a híres Mulde Kupa. Az Európában is jegyzett, neves külföldi csapatokat felvonultató mezőnyben nem könnyű a helytállás, függetlenül attól, hogy az utóbbi néhány évben, csapatunkat nem lehet a dobogóról "lelökni". A sikerért azonban - mint mindenhol - itt is keményen meg kell küzdeni.
A csodálatos Mulde folyó tározó tava, ideális, de nehéz versenypálya. Itt szinte kizárólag a matchbotos horgászat jöhet számításba, ha eredményt is szeretne elérni a bátor próbálkozó. Az 5-8 méter mély, lassan áramló vízben, nehéz az etetést pontosan meghorgászni, és a nagytestű óvatos keszegféléket horogra csalni. A "titok" nyitja a megfelelő szerelék és etetőanyag.
Nagyméretű 18-20 gr-os önsúlyos úszókat kell használni, amelyek teherbírása minimum 10-15 gr. Ez a plusz ólommennyiség pillanatok alatt a mélybe süllyed, és jelentősen meglassítja a szerelék sodródását.
Az etetőanyag receptünk három éve változatlan és a termetes halak horgászata során számtalanszor bizonyított már, szerte Európában.
,"s","75%","k"]A pontos recept
3-4 kg Maros Mix XXL
1 kg Maros Mix Dévér Speciál
0,5-1 kg Copra Melasz
0,5 kg Maros Mix sárga nehéz morzsa
0,5 kg Maros Mix piros nehéz morzsa
1 kg Maros Mix kukoricapogácsa,
amelyhez 1 flakon Van Den Eynde Roach folyékony aromát kell önteni[-doboz]
A folyamatos, pontos etetés mellett, előbb vagy utóbb mindig rátalálnak a Maros parti kajára a halak. Az edzésen produkált remek fogásaink is, újabb reményekkel töltöttek el minket és azt számolgattuk, hogy 20 vagy 30 kiló hallal lehet majd szektort nyerni.
Egyetlen dolgot azonban nem kalkuláltunk be: a rendkívül csapadékos időjárást. Miért érdekes ez? A folyamatos esőzések miatt, a folyó (majd később a tározó is) két nap alatt majdnem 60 centit áradt és elöntötte a versenypályát, lehetetlenné téve itt a horgászatot. A szervezők vészes sebességgel keresték a megoldást. Péntek este (a verseny előestéjén) bejelentették, hogy a tározó túloldalán lesz az új pálya kitűzve.
Puff neki! Hát erre nem számítottunk. Egyikőnk sem aludt éjszaka nyugodtan..., mindannyian nagy dévérekről álmodtunk, de bíztunk benne, hogy álmunk valóra is válik. Nem tudtuk mit hoz a holnap, mi vár ránk. Egy olyan pályán kell majd megoldanunk a feladatunkat, amelyet még soha nem láttunk. Tudtuk, ez nem lesz egyszerű...
A Yacht-kikötőtől induló, nagyon szép és egyenletes versenypálya nem fogadta kegyeibe a horgászokat, és nem volt túlságosan bőkezű. A mezőnynek több mint a fele, nem fogott egyetlen értékelhető halat sem. Ugyanis hiába akadt sokak horgára termetes sügér, vagy süllő, az sajnos nem számított be az értékelésbe, kizárólag a békés halak lettek lemérlegelve.
Az első nap végén csapatunk nem volt túlságosan feldobódva. Ugyanis mindössze ketten: Ambrus Tibor és jómagam fogtunk halat. Tibor egyetlen 910 gr-os jászkeszege elegendő volt szektorgyőzelemhez. Én kettő jászt tereltem szákba, amely szintén elegendő volt a szektor elsőséghez, sőt 1.170 gr halam ezen a napon az 50 fős mezőny második legtöbb hala volt. Csapatunk többi tagja sajnos nem fogott mérhető halat. Úgy éreztük vége, nekünk befejeződött a verseny. A legnagyobb meglepetést azonban még hátra volt, hiszen még így is a negyedik helyen álltunk, 5 ponttal lemaradva az első helyezett csapattól. Talán még sincs vége?! Itt még bármi lehet. Egymást buzdítva, vártuk a mindent eldöntő másnapot és a második fordulót.
Amikor kora reggel elfoglaltuk a helyünket, a tükörsima víz elárulta, hogy az előző napi etetés nem volt hatástalan. Hatalmas dévérkeszegek vízfelszín közeli fordulásaiban és fürge jászkeszegek ugrásaiban gyönyörködhettünk. Ma több halnak kell lennie!
Amint megkezdődött a verseny, talán még 5 perc sem telt, és már jött is az első jó hír. Barna Szilárd az A szektorban egy hatalmas dévérkeszeget fogott! A két kilót meghaladó súlyú öreg dévér, hamar rátalált a finom falatokra és Szili gilisztacsokrát akarta elcsenni. Emberére akadt és a legjobb helyen került szákba. Hogy ez a dévér mennyire értékes volt, az csak a verseny végén derült ki, ugyanis több ilyen termetes hal nem lakott a környéken. Szilárd a szektorát magasan nyerte, úgy hogy a német válogatott első és második számú csapatának versenyzői, közvetlenül mellette nulláztak!
A B szektorban Ambrus Tibor horgászott. Tibor 2 dévért és egy jászkeszeget fogott. Összsúlya elérte az 5 kilót, amellyel a második lett.
Én a C szektorban, ma (is) kettő darab jászkeszeget fogtam, de ezek kicsit nagyobbak voltak (1.620 g), mint tegnap, ezzel a harmadik helyet mondhattam magamnak.
Békési Attila volt talán a legnehezebb helyzetben. A pálya leghaltalanabb részén ült. Már kettő óra is eltelt a versenyből, miközben még nem volt hala. A szerelékeket váltogatva, mindent kipróbálva, végre kivarázsolt a vízből egy 260 gr-os jászkeszegecskét. Ezzel az értékes hatodik helyre jött fel.
Vidó Ferenc az E szektorban horgászott, ez volt a "halbánya", itt fogták a legtöbb halat. Kettő jászkeszege és egy dévérje 3.160 gr-ot nyomott, amely szintén a hatodik helyet jelentette.
Ma mindannyian fogtunk halat, amely különösen értékes dolognak számított, hiszen a riválisok közül ezt mindössze egyetlen csapat mondhatta még el. Nagyon bizakodóak voltunk és titkon a valamelyik dobogós helyezésben reménykedtünk.
Hihetetlen sebességgel folyt az eredmények összesítése. A mini stáb egyszer csak kimondta: Ungarn (Magyarország). Nyertünk? Igen nyertünk!!! Két ponttal utasítottuk magunk mögé a német válogatottat és a hat különböző nemzet, összesen 10 csapata közül, mi állhattunk a dobogó legmagasabb fokára. Örömünk leírhatatlan volt. Igaz több halról álmodtunk, de a győzelem édes íze feledtette, hogy mindehhez 1-2 hal is elegendő volt. Bár "mellesleg" azt az 1-2 halat meg kellet fogni, ami csak nekünk sikerült!
A csapat köszönetet mond Rotter Ernőnek, aki a kinti, gondtalan horgászatunkban segített nagyon sokat!
