Lassan ismét vége egy szezonnak, legalábbis ami a horgászversenyeket illeti. Ismét egy sikeres, és remélhetőleg sok örömet szerző sorozaton vagyunk túl. A Netbarát Horgász Találkozót tavaly hirdettük meg először, azóta a hatodik találkozón is túl vagyunk. Egyre több amatőr horgásznak van így lehetősége ismerkedni, és megmérettetni tudását, szerencséjét. A rendezvény sikerének egyik titka, hogy a nevezési díj, amely 2000 Ft, manapság elég szerénynek mondható.
A szeptember 10-én megrendezett találkozó volt a hatodik a sorban, erre meghívtuk Döme Gábort is, aki örömmel tett eleget az invitálásnak. Felajánlotta a Haldorádó anyagi és tárgyi támogatását is, amit természetesen örömmel elfogadtunk. A Haldoródó kupákkal, pólókkal, és sapkákkal támogatott minket. Így a végén nagyon mutatós, impozáns kupákat tudtunk átadni a helyezetteknek, utólag is köszönet értük!
A találkozón - helyhiány miatt - sajnos nem tudott mindenki indulni, aki szeretett volna. A tónál a reggeli regisztráció ideje alatt 48-an jelentek meg, ebből hárman gyerekek voltak, aminek nagyon örültem. Most végre én is személyesen találkozhattam Döme Gáborral, akivel mint régi ismerősök köszöntöttük egymást, hála a sok levélnek és telefonnak. Az első percek a barátok hátba veregetésével, és a leendő barátok felderítésével telt, ennek az idillnek, egy csengő basszus hang vetett véget: „Mindenki jöjjön sorsolni!” A húzásnál már elég sok minden eldőlt, ki örömmel, ki kevésbé repesve indult a sorsolt helyére, a sorsolás után már sejtettem, hogy lesz időm beszélgetni bőven…
Amikor elindultunk a helyeinkre, a vízen még mindig vastag páraréteg szállt, de nem állhattunk meg a természetet megcsodálni. Igyekeztünk, hogy legyen időnk a szerelékek összeállítására, az etetőanyag előkészítésére meg persze a szomszédok megismerésére is. Útban a parcellámhoz már láttam, mindenki serényen készülődik a megmérettetésre, ki precízebben, ki lazábban. A lazák voltak többen, több helyen láttam elhagyott felszerelést, leparkolt kiskocsit, a gazdáik trécseltek, jöttek-mentek. Ezt itt bárki megtehette, hisz nem egy merev szabályzatú versenyen voltunk, és a fiúk ki is használták a lehetőséget.
Végre elhangzott a jel, amire mindenki várt, reggel nyolckor elkezdődött a viadal. Csobbant a vízben a sok kosár, etetőanyag, szerelék, nem lettem volna a halak helyében… Aztán lassan jöttek a hírek, hogy hol itt, hol ott sikerült megakasztani egy-egy halat. Mi a hátsó fertályon türelmesen várakoztunk, aztán türelmetlenebbül újracsaliztunk, és tovább várakoztunk. Aztán magam elé vettem a hűtőtáskámat, és megreggeliztem, közben persze türelmesen várakoztam. Aztán magam elé vettem a hűtőtáskámat és megebédeltem, közben persze türelmesen várakoztam. Aztán mielőtt megint magam elé vehettem volna a hűtőtáskámat, hirtelen megrezzent a spicc, feszülten kezdtem figyelni. Végre érdeklődő jelentkezett a horognál, már csak azon imádkoztam, nehogy elcsábítsa egy jobb falat, az én szerelékemtől. Döntött, bekapta, bevágás, fárasztás, szákolás, ahogy kell. Egy 2,5 kg-os potyka volt, ennek is nagyon örültem az egész napos kapástalanság után. Tőlem pár állással arrébb Williem és családja serényen kapkodta kifelé a halakat, felesége és leánya alig győzték mérni, regisztrálni a fogásokat. A kb. 11 éves hölgy is nagyon profin dobott és fárasztott mellettük, ilyen egy igazi horgászcsalád! Közben középtájon Coyote1 és Golyopapa adtak végeláthatatlan munkát a bíróknak, egyik halat a másik után akasztották. A pálya első részéről viszont nem lehetett sok fogásról hallani, ott is az volt a helyzet, mint hátul. Néha akadt csak egy-egy hal, de Sanyamester fiai gondoskodtak róla, nehogy valaki is unatkozzon. Körbejártak, megálltak beszélgetni, mindenkinek tudtak valamit mondani, csípem őket. Hoppá, mielőtt elfelejtem, fogtak egy 4 dekás balint! Gábor is előre sorsolt, szinte minden finomszerelékes módszert megpróbált, a végén a rakós hozott neki halat. Másoknak több szerencséjük volt, szép halak akadtak horogra.
Aztán lassan eltelt a nap, nézegettem az órámat, nagyon gyorsan közeledett az idő, amikor le kellett fújnom a versenyt. Délután négykor ez is elkövetkezett, a bírók összesítették az eredményeket, mi addig pakolásztunk, kipakoltunk az autókhoz. Mire visszatértünk, a lányok már készen voltak a papírmunkával, jöhetett az eredményhirdetés. Nagy meglepetések nem születtek, mint eddig szinte mindig, ismét a középső pályáról kerültek ki a győztesek. Persze a kupák átadása sem ment simán, véletlenül a negyedik helyért járó kupát adtam Nigrónak, holott ő az ötödik helyen végzett. Így övé lett a világ leggyorsabb vándorserlege, hamar megfosztottuk tőle, és megkapta a megérdemelt kupáját.
1. | Golyopapa | 19 db ponty | 86,63 kg |
2. | Coyote1 | 14 db ponty | 49,14 kg |
3. | Ferolli | 10 db ponty | 34,24 kg |
4. | Kovi Laca | 5 db ponty | 26,84 kg |
5. | Nigro | 11 db ponty | 25,80 kg |
A legnagyobb halat Kisb fogta, egy 64 cm hosszú és 9,18 kilós pontyot!
A legkisebb ponty elejtője Sori barátunk volt, a pontya 1,10 kilós volt.
Utólag is gratulálunk mindenkinek, reméljük sokszor fogunk még együtt pecázni.
Ahogy olvashattátok, olcsó húsból is lehet finomat főzni, és érdemes is főzőcskézni, ha ilyen sok embert megismerhetünk és új barátokra tehetünk szert. Egyszerű szabályok, egyszerű és nagyszerű emberek, egy kis víz, egy kis hal, ennyi kell, semmi több, hogy egy nap kellemesen elteljen!
Írta: Szabó Gyula (Predatek)
Fotók: Köszönet mindenkinek a képekért!
