Sárvártól egyszerűen nem tudom elvonatkoztatni az állandóan a fülemben csengő régi reklámot, amiben mindenki dalolva köszöni Sárvárnak meg a termálkristálynak a gyógyulást. Felteszem, kevesen tudják, hogy itt a só árnyékában két szép tó is meghúzódik, a „csótó” meg a bányató.
1971 az a jeles évszám, amikor az itteni dolgozók társadalmi munkájával az egykori agyagos téglagyári gödörből megszületett Sárvár csónakázótava. A vízutánpótlást a Gyöngyös patakból az Aranyos-éren keresztül oldották meg.
Aljzata múltjának köszönhetően agyagos és egyenletes is, csak kevés helyen található akadó benne. A mintegy 1,8 méteres átlagmélysége annyira átlag, hogy tényleg szinte mindenhol ekkorát mérhetünk.
A csónakázótóhoz szerintem nem túl egyszerű eljutni autóval, illetve idegen számára nem, de az is lehet, hogy csak én nem találtam meg az ideális útvonalat. Mindenesetre nem esik a szánkba, ha a városba vetődünk, de ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a némileg eldugott helyen nem olyan nagy a nyüzsi, és igazunk is van!
Kevés ennél tagoltabb csónakázótóval találkozhatunk az országban. Mint egy bedauerolt amőba, úgy tekereg a partja kifelé, befelé. Öblök, öblösödések, félszigetszerű nyúlványok és valódi félszigetek jellemzik, de azért jut abból a majd’ nyolc hektárból egy kis nyílt vízterületre is. A kikötő mellett híd vezet át a tavon, hogy rövidítse az utat, mert itt is, mint minden városi tó körül, valamilyen sétány, járda, ösvény azért körbeszalad.
Nyárra egy ősdzsumbuj szegélyezi a vizet, de ez esetben jóindulatú zöldövezetre kell gondolni. Tekintélyes nádsávok határolják a tavat sok helyen - persze a lehetőségekhez képest szélesek -, és koros fűzek borulnak a vízre, tényleg jól néznek ki. Itt-ott éger is feltűnik és más puhafák, de a fűzek a legkarakteresebbek, mivel nem csak egy sávban, de a parttól távolabb is gyökereznek. Nekem nagyon megtetszett a víz, hiszen egészséges egyensúlyban van a horgászállások száma a megbontatlan részekkel. Jó, hát egy-egy helyen bepofátlankodik a város egy kis zajjal, egy kis kopasz területtel, egy kis kilátással, de nézzük el neki, hiszen van elég hely, ahová még tekinthetünk.
A csónakázótó horgászatilag teljesen egységes, talán azért, mert mindenhol ugyanazzal a képpel találkozunk. Ettől még lehetne a valóságban némi megosztottság, de nincs. Bárhol bármit lehet fogni, bárhol bármivel lehet próbálkozni.
A városi vándorhorgászok mindenesetre jól el tudnak bóklászni beállóról beállóra.
A leggyakoribb hal a ponty és a süllő. Kifejezetten süllős tónak mondják, és kivételesen még ki is használják ezt a helyiek, hiszen a mártogatás a legkedveltebb módszer erre a ragadozóra, gondolom, nem véletlenül. Ez azt mutatja (mármint, hogy nem egyszerűen „csak” süllőznek, hanem mártogatnak), hogy vélhetően kísérletezés vezetett ide, hogy ezt a módszert használják a süllőzők.
Békéshalra azonban szinte minden módon horgásznak. A víz adja az úszózás, ezen belül távolabbra a wagglerezés, partközelben a spiccbotozás lehetőségét, de természetesen a fenekezés minden formája is űzhető.
A halfauna amúgy a szokásos, tehát keszegfélék (a Vasban megszokott kapitális dévérekből ide is jutott!), kárászok, kevés csuka és harcsa is lakja a tavat. Korábban sok busa volt a vízben és relatíve sok amur is került bele, az erős hínárosodás megállítása végett.
Mivel Sárvár másik tava külön bemutatót ér meg, most említsük még meg a helyett az ugyancsak közelben található Rábasömjéni-tavat, mely közvetlenül a 84-es útról közelíthető meg egy közepesen rossz, kőtörmelékes-földes úton. Bár maga tó nem látszik, a fák takarásában mégis szinte a főút mellett hever. Meglehetősen hangos, de helyi horgászok elmondása szerint mindenféle hal fogható benne. Kis nádsziget - inkább sánc - és egy öböl színesíti három hektárját, melybe 245 kg nyurga és 166 kg attalai ponty került ősszel, valamint ezt követően fehérhalak is, korábban, nyáron pedig még négy és fél mázsa ponty.
Náddal, fákkal szegélyezett a partján több, jól kitaposott beálló mutatja, honnan horgásznak itt a leggyakrabban. Nekem az az érzésem volt, hogy több is van a vízben, mint amit elsőre mutat magából, de hogy ez így van-e, ahhoz ki is kellene próbálni.
Sárvárról viszont elmondható, hogy az már kipróbált, bizonyított. Nekem külön személy szerint is meggyőző volt, hogy amíg a vizet szemügyre vettem, több halat, itt kárászt, ott keszeget, végül pedig egy tükörpontyot is kifogtak az orrom előtt. És nem telepítés után! - ez még hozzá tartozik, miként az is, hogy gondolom, azért ott sem ilyen minden nap.
Kezelő: | Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége |
Területe: | 7,2 ha |
Halak: | ponty, amur, süllő, keszegfélék, csuka, harcsa |
Telepítés: | nyáron 1.690 kg III. nyaras és 200 kg I. nyaras ponty; utolsó őszi pontytelepítés: 910 kg nyurga, 226 kg attalai ponty |
Szabályok: | OHR szerint |
Horgászidő: | 0-24 h |
Elvihető: | OHR szerint |
Csónakhasználat: | van (de horgászni nem lehet csónakból) |
Napijegy ára: | 1000/500Ft |
Váltható: | a vasi jegybizományosoknál, legközelebb: helyben - Csónakázótó, Csónakház Mészáros Tibor; Sárváron - Gold-Fisch Horgászbolt, Árpád u. 2.; TRABUCCO Horgászbolt, Rákóczi u. 11. |
További infó: | Vas megyei szövetség - 06 94 506 835; Szombathely. Welther K. u. 17. |
Megközelítés
Sárvárra a 8-as útról a 84-es út vezet, Szombathely felől pedig a 86-os és 88-as utakon juthatunk el. A városon belül a főutak találkozását követően a 84-es városi szakaszának Jánosháza felé haladó része vezet a tóhoz legközelebb, de egyszerűbb, ha megkérdezünk valakit helyben.
