Itt a nyár végre, vége az óvodának, iskolának, rengeteg gyermek alig várja, hogy kijuthasson a vízpartra, akár családdal együtt. Párom is már nagyon húzta a fülemet, hogy menjünk el egy közös horgásztúrára. (Gondolom, most sokan irigyelnek! :)) Természetesen azonnal igent mondtam rá, de amikor elkezdtem komolyabban is foglalkozni a kérdéssel, akkor szembesültem a ténnyel, hogy nem is olyan egyszerű olyan horgászvizet találni, ami megfelel az éppen 1 éves kislányomnak is: ami kellő komforttal rendelkezik, de emellett az se volna rossz, ha tudnánk néhány szép halat fogni. Ebben a sorozatban olyan helyeket szeretnék bemutatni, ahol az egész család nyugodtan kikapcsolódhat és jól érezheti magát a vízparton a nyári időszakban.
A keresgélések során találtam több szimpatikus helyet is, viszont ezek rendre foglaltak voltak. Végül némi telefonálgatás és egyeztetés után sikerült egy nagyon kellemes helyet szereznünk ott, ahol a „Nagy pontyok nyomában” c. sorozatunk 16. részét forgattuk, azaz Lőrintén. Már tavaly ősszel, amikor itt horgásztunk, mondtam, hogy ide bizony vissza kell jönni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar sikerül is ez. Így egy szép napos csütörtök délelőtt a horgásztanya parkolójában szállhattunk ki az autóból kis családommal.
Fontos szempont volt, hogy a családomnak ne a sátorban kelljen tölteni az éjszakákat, ezért a horgásztanya előtti helyre esett a választásunk, így közel voltak mindvégig a botok, és mindannyian kényelmesen tölthettük a szabadidőnket. Nagyon távol áll tőlem, hogy kényelem alapján válasszak horgászhelyet, most is éreztem, hogy nem a legelőnyösebb pályán ülök, de próbáltuk a lehető legtöbbet kihozni belőle, hogy mindenkinek megfeleljünk. Igen, szándékos a többes szám, ugyanis azon szerencsés emberek közé tartozom, akik párja nemcsak elviseli ezt az időigényes hobbit, sőt inkább életformát, mert ez már sokkal inkább nevezhető annak, hanem ő maga is szívesen horgászik. Így négy bottal horgászhatunk ketten a szabályok betartása mellett, de mivel most nemcsak a halfogás volt a cél hanem, hogy együtt töltsük a szabadidőt a vízparton, három szerelék mellett tettük le a voksunkat.
Hová is tegyem?
Szépen együtt előkészítettük a teljes felszerelést és közösen szálltunk vízre, hogy radar segítségével kicsit feltérképezzük az előttünk fekvő területet. Tudtam, éreztem, hogy ha itt jobb halat akarunk fogni, ahhoz egyszerűen muszáj találni valami haltartó helyet, mert egy sík területen nagyon kicsi lesz az esély, hogy a telepített halaknál nagyobbat fogjunk. Némi keresgélést követően ráakadtunk a régi patakmederre, ami itt nemcsak legenda, hanem valóban észlelhető negyven centiméteres szintkülönbséget jelent. „Na, ez már jó jel!”, gondoltam magamban, és meg is jelöltük a padkát. A terv az volt, hogy két szerelékkel a tetejét, eggyel pedig az alját vesszük célba.
Csak koncentráltan!
Lőrinte, ahogyan említettem is, egy egyesületi tó, amelybe rengeteg növendék pontyot telepítenek minden évben, hogy a tagok igényeit maximálisan kielégíthessék. Az etetést követően gyorsan ki is derült, hogy itt bizony most ezt el kell felejteni! Csupán néhány szem bojlit szórtam koncentráltan a végszerelékem köré, egészben, szigorúan a főzött típusból. Így már nyugodtabban várhattam az öregebb példányokat.
Számít a méret!
A túra elején még próbálkoztunk kisebb csalikombinációkkal, egy szem pop-up bojlival, de hamar beláttuk, hogy ez itt bizony most nem működik. A kisebb, mohó példányok azonnal rávetették magukat, esélyt sem hagyva a célhalaknak. Így jutottunk el a dupla 24 mm-es csalikig, ezekkel már lényegesen jobb volt a helyzet, kevesebb kapásunk volt, de ami jött, az már legalább a szebbek közé tartozott. Mindketten kiválasztottunk egy-egy ízt és mindvégig ki is tartottunk mellettük. Az én választásom a Fűszeres Vörös Májra esett, míg feleségemnek a Kék Fúzió balanszírozott csalizó bojli nyerte el a tetszését. Ehhez a nagyméretű csalihoz egyszerűen nem szabad kis horgot használni, még ha a távolság nagyobb is a csali és a horog között, akkor is könnyedén kitakarhatja azt, és a pontyok ugyanolyan könnyedséggel fogják kifújni, mint ahogyan felszippantották a fenékről. Én típustól függően 2-es vagy 4-es méretet választok, általában az ívesebb formákból, ezek jól szoktak ülni a szájszélben.
A déli szél nem sok jóval kecsegtetett, de az éjjel folyamán azért sikerült néhány szebb tövest a merítőbe terelni, így már nyugodtan vágtunk neki a nappali csendéletnek, amelyet néhány torpedó tört meg. Ezen a jelenségen nagyon meglepődtem, eddigi tapasztalataim alapján a nagyméretű csalin nem túl jellemző, de fárasztásuk rengeteg izgalmat tartogatott.
A második (és egyben utolsó) éjjel is jól indult, éjfélig három pontyot sikerült átmenetileg a matracra fektetni, de aztán nagyon elcsendesedett a tó… majd hajnalban arra keltem, hogy megváltozott a szél. Végre megjött a várt front, a déli szél viharos északira váltott (most kellett volna megérkeznünk!), talán fél óra sem telt el, és már erőteljes kapást jelzett az elektromos jelzőm. A kontaktus felvétele után a hal továbbra is határozottan tartotta az irányt. Csónakba ugrottam és megpróbáltam elé menni, ekkor a horgászhelyemtől balra, mintegy száz méterre járt az ismeretlen elkövető. Lassan engedett a mélységből és egy szép, tíz kg feletti pikkelyes törte át a hullámzó felszínt. Még tett néhány kört, majd finoman a merítőbe csusszant. Párom készített pár képet emlékként, majd útjára is engedtem a halat. Remek búcsú volt ez a Lőrintei-víztározótól.
Kislányom nem egy sokáig alvó típus, kora reggeltől késő estig kint volt velünk a parton és ismerkedett az új helyzettel, de láthatóan nagyon élvezte mindvégig. Őszintén szólva, indulás előtt aggódtunk kicsit, hogyan fogja viselni a kirándulást, de összességében nagyon kellemes csalódás ért bennünket. A horgásztanyában minden, ami fontos, megtalálható: komplett, felszerelt konyha, fürdőszoba és társalgó várja az idelátogató családokat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akik a nyár folyamán hasonló programot terveznek.
Hasznos tapasztalatok:
- Merj kimozdulni! Az ilyen kirándulások jól összehozzák a családot, erősítik a családi köteléket egy idegen, szokatlan helyzetben.
- A nagyméretű csalik nélkül kínkeserves lett volna a túra, érdemes mindig készenlétben tartani egy-két típust, mert soha nem tudni, mikor lesz rá szükség!
- A meghorgászott patakmedernek sem az alja, sem pedig a teteje nem tudott egyenletesen kapásokat nyújtani, egyedül a padka tövében érkeztek menetrend szerint az érdeklődők, ezt folyamatosan járták a pontyok.
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Haskóné Turzai Barbara
