A vörösszárnyú keszeg

Herman Ottó a következőt írta róla: „A pirosszemű kele, mint faj sokszoros eltéréseket mutat, amelyek úgy az arányokra, mint a színezetre is vonatkoznak s részben ivarkülönbségekben, részben a tartózkodás változatosságában gyökereznek. Magában az a körülmény, hogy én huszonnégy magyar népies nevét gyűjtöttem össze, s a németség is valami tizenötön szólítgatja, bizonyossága a sokszoros elváltozásnak.” Hogy mennyire igaz ez, rögtön kiderül.

Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus L. )

A nép nyelvén: Aranyhal, Bikkely, Bódor keszeg, Búzaszemű kárász, Búzaszemű kele, Czompókhal, Dunakeszeg, Gaisztáskeszeg, Kelen, Konzhal, Piroska, Pirosszemű kele, Pirosszárnyú konczér, Veresszem, Vereskeszeg, Szőrkeszeg.

Egy aranyhal

A vöröszárnyú keszeg egyike a legszívósabbaknak. Edzett, a vízminőségre kevésbé finnyás halról van szó. Elsősorban, mint elsőrangú csuka csali szerzett magának elismerést, pedig többre érdemes. Horgászata nagyon élvezetes, és ami nem mellékes, szemet gyönyörködtető.

Miért? Olyan keszeggel van dolgunk, akinek gyönyörű ruhát szabott a természet. Színpompás, feltűnő jelenség. Sokan akváriumban is tartják, hiszen a beültetett akváriumban úszkáló 6-8 vörösszárnyúra mindig gyönyörűség ránézni, ráadásul jobban is viselik az üvegkalitkát, mint néhány trópusi faj.

Az akváriumok ékessége is lehet

Hazánkban nagyon sok helyütt találkozhatunk vele. Elsősorban a csendes, nyugodt, hínárossal benőtt vizeket kedveli. A holtágak, kiseb-nagyobb tavak, keskeny csatornák kedvelt élőhelyei. A lényeg, hogy legyen búvóhely. Mivel feltűnő színezetű halról van szó, elengedhetetlen a rejtőzködés. Ehhez az összefüggő hínármező nyújt segítséget. A nyílt vízen tehát kár is keresnünk. Ahol a rejtekhely, ott található ő is. Ezek a búvóhelyek lehetnek közvetlenül a partnál, de a nagyobb tavakon a belső, sekélyebb részeken kialakuló hínárszigetek is. A bodorkával szemben kerüli még az enyhébb sodrású vizeket is.

A hínármezők az ő otthonuk

Európában, széles körben elterjedt, csak Skóciából, Izlandról, Norvégiából, Svéd- és Finnország északi részéről, az Ibériai- félszigetről, Dél-Olaszországból és Dél-Görögországból hiányzik.

Igazi „rajhal”. Kisebb csapatokban, viszonylag helyhez kötve él. A megszokott tisztásait nem szívesen hagyja el. Kivétel itt is a szerelem, és a télre készülés ideje. A szerelemre 2-3 évesen már érett és annak ellenére, hogy jó idő esetén akár már áprilisban is kezdődhet a nász, jellemzően május- június a legalkalmasabb időpont a beteljesedéshez. A szerelmeskedő vörösszárnyúak ilyenkor könnyen más keszegfélék közé keveredhetnek, és ennek a násznak rendszerint hibridek lesznek a gyümölcsei, tovább gyarapítva a nehezen meghatározható fajok számát. A kikelt apró vörösszárnyú ivadékok a szikzacskó felszívódásáig, (ez kb. 3 nap) a növényeken függnek. Talán ez a „gyermekkori” ragaszkodás az oka, hogy a védő-óvó növényzetet felnőtt korban sem szívesen hagyják el. A növekedési versenyben igen hátul foglal helyet, hiszen nyolc év alatt is 21 centire képes nőni. A 30-35 cm-es, fél kilós példányok már nagynak számítanak, kilós egyedek csak elvétve kerülnek elő.

Táplálkozási szokásait megfigyelve elmondhatjuk, hogy a növényi tápláléktól az apróbb rovarokon keresztül a lárvákig mindent elfogyaszt. Az őszi-téli hónapokban különösen kedveli az állati eredetű táplálékot. A nagyobb példányoknál megfigyelték, hogy bizony rámozdulnak az apróbb ivadékokra is.


Leírása, ismertető jegyei

A vörösszárnyú keszeg

Oldalról lapított, viszonylag magas testű hal. Hát, és hasvonala erősen ívelt. Úszói viszonylag fejlettek, a hátúszó kezdete a hasúszóknál hátrább található. Egyike vizeink legszínpompásabb halainak. Háta feketés-zöld, oldala a kifejlett példányoknál aranysárga. Szemgyűrűje - ellentétben a gyakran használt, megtévesztő pirosszemű kele elnevezéssel- aranysárga, esetleg narancsvörös. Úszói élénk pirosak. A bodorkával ellentétben a has alatti úszók, és a farok alatti úszó közötti hasvonal éles. Szája felső állású.


Horgászata

Már egy ismert népdalunkban is megénekelték:

„Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet, vörösszárnyú keszeget.”

Igaz, a népdalokban a vörösszárnyú keszeg sokszor pikánsabb jelentéssel bír, mi most nem ezt fogjuk elemezni, hanem azt vizsgáljuk, hogyan lehet gazdagabb zsákmányra szert tennünk, mint a dalban kesergő halászok.

Horgászatának legkedvezőbb időpontja nyárra tehető. Ennek az oka egyszerű. Ekkorra a hínármezők megerősödtek, és vastagon borítják a felszínt. Ezekben érzi igazán otthon magát. Rendkívül óvatos hallal van dolgunk, akit azért ki lehet billenteni ebből az állapotából.

Ilyen részeken kell keresnünk

Nézzük, hogyan?

A hogyan előtt nézzük a hol kérdését. Tudjuk, hogy elsősorban a hínárral benőtt részeken kell keresnünk. Ha rátaláltunk egy ilyen vízre, akkor már csak a hínárlyukakat kell felderíteni, vagy közvetlenül a hínármező szélén kell szerencsét próbálnunk. Aki csónakkal keresgél, szintén a hínárfoltoknál próbálkozzon. A lényeg, hogy lehetőleg csendesen közelítse meg a kinézett helyet, mert halunk nagyon érzékenyen reagál a zajra. Félénk halacska, bár óvatosságát táplálkozás közben sokszor levetkőzi.

A felszerelésünk a lehető legegyszerűbb, nem kell hozzá más, mint egy könnyű spiccbot, amire 10-12-es damilt kötünk, rajta könnyű, 0,5-1,5 grammos úszóval. Az ólmozásnál az osztott ólmozást részesítsük előnybe, hiszen halunkat, vízközt kell keresnünk, és így tudjuk a legtermészetesebben eléjük játszani a horgot. Ennek mérete alkalmazkodjon a vörösszárnyú méretéhez, így elegendő az igen apró 16-18-as méret is. Csalinak pinkit, csontit, apró gilisztát, szúnyoglárvát tegyünk a horogra, bár ha a nagyobb példányokra is rápróbálunk, bátran feltehetünk apró csemegekukoricát is. A régi jól bevált csalik közül a paprikás kenyérgyurma, a főtt tarhonya is szép eredménnyel kecsegtet.

Merre kószálhatnak?

A horgászatot általában érdemes egy úgynevezett rápróbálással kezdeni. Ez azt jelenti, hogy a kiszemelt helyet nem etetjük meg rögtön, hanem a felcsalizott horoggal egyszerűen, bedobunk. Ha van a közelben vörösszárnyú, biztos jelentkezik, így etetés nélkül is szép zsákmányra tehetünk szert, főleg akkor, ha halaink a víz felsőbb rétegében sütkéreznek. Ha a várt roham elmaradt, akkor etetni kell. Az etetőanyagunk összeállításánál inkább a minőség kerüljön a mennyiség elé. Mivel halaink vízközt táplálkoznak, felesleges kemény gombócokkal bombázni a vizet. Egy könnyen oldódó, kissé tocsogós, jól felhősítő kaja többet ér. A keverék elkészítésénél egy igen fontos aromát érdemes kipróbálni: ami nem más, mint a koriander mag.

Koriander
Az őrölt koriander magot óvatosan adagoljuk

Ennek az édes, átható illatú fűszernek nem tudnak ellenállni. Arra kell csak ügyelni, hogy az adagolásnál egy kiló száraz etetőhöz egy evőkanálnál többet ne keverjünk. A felhős etetés hatására bezavarosodott vízben egyre bátrabban táplálkozik. Sokat lendíthet a horgászat sikerén, ha csontit is szórunk a horog köré. Ilyenkor a falatozó keszegek szinte megrohanják a lassan süllyedő nyüveket.

A szebb példányok megdobogtatják a horgász szíveket

Hasonlóan járnak el a horgon lévővel is, így kapása hirtelen, lerántós. Egy idő múlva a kapások lanyhulnak, majd akár meg is szűnhetnek. Ilyenkor egy újabb tisztást keresünk, és kezdődhet elölről a móka. A kifogott halacskákat segítségül hívhatjuk a csukák becserkészéséhez, a nagyobbakat, pedig finom paprikás lisztbe is forgathatjuk. A hiedelemmel ellentétben -miszerint húsa iszap ízű, kesernyés - a sűrűn beirdalt sült vörösszárnyú mennyei csemege.

Élénk színű, feltűnő jelenség

Írta: Polyák Csaba ( csabio)
Fotók, illusztrációk: Pintér Károly: Magyarország halai, www.szalok.hu, Polyák Csaba, www.fishbase.org

Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: