Az év nagy részét kizárólag pontyozással töltöm, azonban minden évben legalább egyszer a harcias növényevőket, az amurokat próbálom becserkészni. Az utóbbi hetek rekkenő hősége adta az indíttatást, amely számomra jelezte, hogy eljött az amurozás ideje. A Palotási-tározón a nagy pontyokkal ellentétben az amurokról ritkábban (alig-alig) hallani, ezért még inkább fokozott figyelemmel készültem az amurok horgászatára.
Már a megérkezésem előtt informálódtam az aktuális fogási eredményekről, külön kiemelve az amurt. Pontyokat azért néhány horgásznak sikerült horogra kerítenie, de amurokat még csak hírből sem hallottak az utóbbi egy hónapban. Egy-egy kisebb példányt sikerült szákba terelni a helyi horgászoknak, de célzottan amurokra néhány fanatikuson kívül senki sem horgászik.
Az amuroknak a következő recept alapján elkészített bojlit szántam:
- 3 kg Tasty Baits Sweet & Fruit Base mix (édes-gyümölcsös alapmix)
- 500 gramm lucernaliszt
- 300 gramm darált zöldborsó
- 20 ml Tasty Baits Liquid Banana (banán aroma)
- 10 ml Tasty Baits Liquid Bubble Gum (rágógumi aroma)
- 10 ml Tasty Baits Liquid Wildberry Ice (erdei gyümölcs aroma)
Természetesen az elkészített bojli mellé más egyéb anyagok is kerültek. (kukorica, tigrismogyoró, köles, pellet). Az amuroknak szánt etető magvak elkészítése a következő módon történt: a száraz kukoricát és a kölest 1 napos áztatást követően forrásban lévő vízbe helyeztem, majd addig főztem, amíg a magok teljesen szét nem főttek. Miután a kifőzött kukorica és köles elkészült, egy rendkívül jó állagú keveréket kaptam (a kukoricaszemek krémes, puha állagúak lettek). Ezt egy légmentesen zárt tárolóeszközbe helyeztem.
A tigrismogyoró elkészítésénél hasonló volt a kiindulás (1 napos áztatás), azonban ezt csak 45 percig főztem. Miután elkészült, ezt is légmentesen lezártam. Az így létrehozott keverék rendkívüli fogóssággal rendelkezett.
Az előkészületek után rendkívüli örömmel konstatáltam, hogy a tó sekélyebb részén sikerült helyet találnom. A széles nádfalakkal körbevett horgászhelyen hatalmas fák biztosították az ilyenkor aranyat érő árnyékot. Rövid terepszemle után (mely során rendkívül jó haltartó helyeket sikerült találni), próbáltam az amurok helyébe képzelni magam, azért a tó talán legmelegebb, és egyben legcsendesebb részén alakítottam ki egy terített asztalt számukra: a kiszemelt hely egy nádfal tövében található kemény talajú rész volt, mindössze 1 méteres vízzel, ahol több, vízből kiálló nádszál eltűnése (vízbe húzása) egyértelműen utalt az amurok jelenlétére. Első lépésben etetésként kb. 1 kg szemes anyagot és 30 dkg bojlit használtam fel. Az első éjszaka eseménytelenül telt, ezért új hely után néztem.
Több órányi helykeresés után sikerült rátalálnom egy másik bíztató helyre. A velem szemben lévő nádfal előtt 4-5 méteres sávban kemény, fátyoliszappal borított helyet találtam, amely felé közeledve több nagytestű amur riadt meg. Ebben a helyben nagyon bíztam, hiszen minden jel arra utalt, hogy ott tartózkodnak az amurok: folyamatos burványok, víztolások jelezték a víz tetején napozó amurokat.
Ezt követően körülbelül 1 órát használtam a fekvő és balanszírozott (kiegyensúlyozott) végszerelékeket, de az elmaradt érdeklődés miatt lebegőre cseréltem, melyhez a következő, számomra elengedhetetlen eszközöket használtam:
- FOX ArmaPoint SSC 7-es méretű horog
- PELZER lebegő szivacs (sárga)
A horogelőkét 10 cm-esre kötöttem. A szivacsból 10 mm-es lyukasztóval kifúrt darab teljes előkehosszban meglebegtette a másfél szem 14 mm-es bojlit. Ezt követően néhány óra várakozás következett, de a kora délutáni órákban jelentkezett az első érdeklődő. Az amurokra jellemző ejtős kapást követően egy 10,2 kg-os növényevőt sikerült megszákolnom.
A szereléket azonnal visszahúztam a kiszemelt helyre, és kb. 1-1,5 kg aprómagvat (kukorica, köles, tigrismogyoró) és 10-15 szem bojlit szórtam be. Még szinte ki sem értem a partra, máris újabb kapás következett, ezúttal húzós változatban. Ez az intenzív kapássorozat folyamatosan tartott, egészen addig, amíg a túrára hozott aprómag és bojlimennyiség el nem fogyott.
Ezt a következőképpen értem: minden kapás után a már fentebb említett 1-1,5 kg-nyi mennyiség került a vízbe, de a túra utolsó óráira ez már nem volt elegendő mennyiség. Az utolsó kapás előtt még sikerült fél kilónyi szemes anyagot a helyre juttatnom, azonban a következő visszahúzásnál már csak a horog mellett lévő csali ingerelte (volna) kapásra az amurokat. Ez számomra azt jelezte, hogy az amurcsapatot eddig a pillanatig sikerült helyben tartanom, majd ezután elvonultak. Az utolsó két óra eseménytelenül telt, ami érthető volt, hiszen az amurok számára terített asztalként funkcionáló etetés megszűnt.
Összességében 31 darab amurt sikerült horogvégre kerítenem, 318 kg összsúlyban, ami nekem várakozáson felüli volt. Természetesen nem szeretném magamat „amurvadásznak” kikiáltani, hiszen elsősorban a pontyok horgászatára fordítok kiemelt figyelmet. Bevallom őszintén, az amurhorgászat terén még stílszerűen szólva „gyerekcipőben” járok, de legyen ez egy jelzés azoknak, akik amurhorgászatra adják a fejüket: Egy kis odafigyeléssel bárki sikeres lehet a növényevők körében!
Nézzük át a legfontosabb észrevételeimet, melyek alapvetőek voltak az amurok horgászatában:
- Legfontosabb szempont a megfelelő helykeresés, talán a legfontosabb, hogy „lássunk” az adott vízen!
- A lebegtetés a másik olyan fontos dolog, amely nagyban befolyásolhatja sikereinket. Esetemben a 10 cm-es lebegtetés vált be!
- A csali minősége sem elhanyagolható tényező, hiszen ezzel próbáljuk kapásra ingerelni az amurokat! Itt fontos szerepet játszott a bojlimixhez adott lucernaliszt és darált zöldborsó. A „normál” gyümölcsös bojlira lényegesen kevesebb érdeklődés volt!
- A folyamatos etetésre szánt aprómagvak helyes elkészítése nagyon fontos!
Remélem, tanácsaimmal mindenki nagyobb eséllyel indul az amurok horgászatára, és kívánom, hogy hasonló élményekben részesüljön!
Csákány Attila
Fotó: Csákány Attila, Zsilyák Alexandra
