Alapanyagtól a pontyokig I. rész

Alapanyagtól a pontyokig I. rész

Bojligyártás. Olyan fogalom, amit sokáig misztikum vett körül. Fiatal korom ellenére jó pár éve kergetem finomszerelékes módszerekkel a pontyokat, de eddig fel sem merült, hogy saját magam készítsem el az első csaligolyóimat kimondottan finomszerelékes - feeder, match - technikákhoz. Tartsatok velem, hogy megmutathassam, hogyan jutottam el a bojli alapanyagától a gyönyörű, feederrel fogott pontyokig, mégpedig pofonegyszerűen…

A kezdő lökést Kovács Zoltán tavaszi cikkei, illetve az új SBS Quest Ready Made Base Mix termékcsalád adta meg. Nehezen hittem el, hogy tényleg ilyen egyszerű lenne az egész. Most sem nyugodtam, ezt ki kellett próbálni finomszereléken is. Az íz kiválasztásban nem volt nehéz dolgom, csupán két termék versenyzett egymással: a Fruit & Nut és az M3. Mivel a Fruit & Nut változattal már többször is horgásztam (Amikor minden összejött…), így az M3 nyert. Erről a speciális anyagról sok jót hallottam, barátaim is sikeresen alkalmazzák évek óta, vétek lenne kihagyni a csalirepertoárból.

Első feladatom a bojli elkészítése volt. A Quest Ready Made Base Mix M3 az SBS 2010-es újítása. Lényege, hogy az alapmixek mellé kis tasakokban minden szükséges adalék ki van porciózva, nekünk csak a tojást (oldódó változat esetében a Gold Treasure-t) kell hozzáadnunk. Mivel 11 mm átmérőjű bojlit csináltam, nem akartam oldódót gyúrni - ha a fagyóból kivesszük a főzött bojlit, az ugyanolyan puha lesz, bőven megfelel a célnak.

Hát nem gyúrnivaló?!
Íme, a csomag tartalma: minden korrektül, a megfelelő mennyiségben kimérve, szétosztva. Ezt nem nagyon lehet elrontani

A gyúrást először a fűszeres jellegű (vörös színű) M1 alapmixszel kezdtem, Kovács Zoltán videójában figyeltem fel erre, Ő javasolta, hogy azzal kezdjünk, mert valamivel több pihentetés kell neki. Ez tényleg igaz: amikor kész voltam a keverékkel picit megijedtem, mert elég tapadósra sikeredett, de körülbelül 5-10 perc után megfelelő állagúvá vált.

1 kg-nyi mixhez 12 tojást javasol a gyártó. Mivel az M3 2 x 0,5 kg-ból áll, így 6-6 tojásra volt szükség
Ez tényleg gyerekjáték
Nem árt, ha kéznél van egy fúró! El nem tudom mondani, mennyit segít a folyékony összetevők elkeverésében és a kész bojli massza megalkotásában, kézzel szinte bele sem kellett nyúlnom
Voilà! Így néz ki a két alapanyag bekeverve
Most következett a feladat, hogy kétszínű bojlikat gyártsak. Legegyszerűbb trükk, hogy a kinyomóm átmérőjével azonos vastagságú hurkákat készítettem a két masszából külön-külön…
… majd kettévágtam mindkettőt
Így ni!
A két alapanyagot összeillesztve egy kicsit meghengergettem őket. Ha nagyon precízek szeretnétek lenni, a végeiket egyenesre lehet vágni, így tökéletes kétszínű bojlik készíthetőek. Ettől most eltekintettem, így is szépek lettek a golyók

A kétszínű hurka ezzel elkészült. Nincs más hátra, mint belehelyezni a kinyomó pisztolyba, és elkezdeni a rollerezést.

Jöhetnek ki a hurkák…
Mivel igazán kicsi, 11 mm-es boljikat szerettem volna készíteni (hiszen feeder-, illetve matchbotra szántam a kész csaligolyókat), a rollerre 3 hurkát is kényelmesen felrakhattam, nem értek és nem tapadtak össze rollerezés közben
Mehet fel a roller teteje…
Hát nem gyönyörűek?!
Nagyhalfogásra tálcán kínált megoldás
Próbaképpen készítettem többféle alakú bojlit is, például párnácskákat (Egyszerűen rányomtam a rollert a hurkára és görgetés nélkül felnyitottam) vagy pellet formájúakat (ilyenkor 2-3 mm-rel el kell vékonyítani a hurkákat, és néhányszor meg kell görgetni a rollert)

A bojlik legyártva, utolsó lépésként meg kellett főzni őket. Forrásban lévő vízbe helyeztem a golyókat egy perc húsz másodpercre. Mindennel megvoltam. A bojlikat kihűlés után kis csomagokba raktam, majd lefagyasztottam. (Érdemes nagyon kis csomagokban, 15-20 szemenként, PVA-zás esetén 30-40 szemenként lefagyasztani.) További praktikus megoldás, ha dobozkában, vagy cipzáras tasakokban fagyasztjuk le a bojlikat, így mindig a szükséges mennyiséget lehet kiolvasztani. A kiolvasztott bojli olyan, mintha frissen főztétek volna, közepesen puha/kemény állagú. Kényelmesen át lehetett szúrni a bojlis fűzőtűvel, könnyen fel lehet rakni a hajszálelőkére.

Ha nem használjátok fel a bojlit 2-3 napon belül, fagyasszátok le mindet

Irány pakolni, másnap pedig várt az első teszthelyszín, a Verba tanya!

A gyúrást követő napon már a vízparton is voltam. Lázban égtem, mindenkitől azt hallottam, hogy saját bojlival teljesen más halat fogni, mint gyári csalikkal. Igazuk volt/van. A szokásos horgász időszámítás szerint reggel keltem (hajnali 5 órakor). Érdekes, hogy a feederezés mennyivel kevesebb lommal jár mint a matchbotozás, már-már hiányérzetem volt, mikor húztam magam után a „pillekönnyű” talicskát. Egy új hely felé vettem az irányt, a horgászállásomat az 50-es tábla mellett építettem fel. Itt még egyszer sem horgásztam, viszont a könnyen megdobható nádfal jó fogással kecsegtetett. 2 feederbotot állítottam össze a következő szerelékkel: 20-as főzsinór, pasztaólom, Fox Kwik Change, fonott előke, Fox Arma Point SSBP 10-es/8-as vagy Gamakatsu 2260B 8-as/6-os horog (azt raktam fel, amelyik a kezem ügyébe akadt). Két okból használtam pasztaólmot: az első és leglényegesebb ok, hogy a Verba tanyán ilyenkor már tilos etetőkosarat használni, míg a másik az M3-as ízesítésű paszta próbára tétele volt.

A két szereléknek ki is néztem két szuper célpontot. Az egyik a velem szemben elhelyezkedő nádfal tövében volt, a hídtól jó 4-5 méterre. A horgászat elején ide kiakasztott zsinórklipsszel dobáltam, de miután ráéreztem a távolságra, ment nélküle is. A másik a sziget sarka volt, szintén a nádhoz lehető legközelebb célozva. Az első bedobáskor mindkét botra egy darab M3-as bojli került. Ilyen kisméretű bojlikhoz érdemes venni egy jobb minőségű, vékony fűzőtűt, ami nem repeszti szét a csalit. Az etetés most sem maradhatott el. Ragasztott szemes terménnyel (kukorica, repce, búza) etettem be a kiszemelt helyekre, körülbelül 15-20 gombócot botonként. Cájgok a vízben, indulhat a peca. Nagyon vártam az első kapást, amire nem is kellett olyan sokat várni. Egy szép tükörponty lett a nap első hala, méghozzá nem is kicsi!

Sanyi barátom a segítségemre sietett a merítéskor
Én még álmos voltam, de a ponty egyáltalán nem, nehéz küzdelem volt

Ez a nap is jól indult, hatalmas horgászkedvvel dobtam vissza - ugyanoda, ugyanúgy. A szerelékeket 15 percig hagytam a vízben, ennél többet egyszer sem vártam, inkább kitekertem a szerkót és újracsaliztam. Kapástalan időszak köszöntött be, akárhogy próbáltam, nem tudtam halat csábítani a horgomra. Lehetett fent párnácska, pellet vagy éppen gömb alakú bojligolyó, nem kifejezetten érdekelte őket. A megoldást ismét sikerült megtalálni. Meg kellett lebegtetni a csalit! Először egy egész szem M3-ast egy fél szem SBS Hi Vis Fluro Pop Up Strawberry (eper) ízesítésű bojlival lebegtettem meg, aztán idővel rátaláltam a még tutibb „hajszálelőkére valóra”: egy fél pop up és egy fél M3 kombinációja verhetetlennek bizonyult aznap. Jöttek is a halak szépen sorjában, persze nem mindig 6-10 kg-osak, de ki a kicsit nem becsüli…

Jutott az „aprajából” is
A fertőtlenítés nekik is kijár!

Ahogy melegedett az idő, úgy nőtt a halak kapókedve. Végre egy örömpeca, jó időben! :-) Többször is előfordult, hogy amíg az egyik botommal fárasztottam, a másikon is kapás volt. Ilyenkor egy segélykiáltásra ott termett Sanyi, ő horgászott hozzám a legközelebb. Így zajlott a következő, gyönyörű nyurgaponty kifogása is. Vele már épp a tóparton fotózkodtam, mikor Sanyi a félig már vízben lévő botom után kapott és megkezdte a harcot a rejtélyes ellenféllel.

Értük érdemes horgászni, hibátlan nyurgaponty
Ő is szép nagyra nőtt
C&R!

A potyka visszaengedése után mentem is horgásztársam mellé megnézni, mit csinál ilyen sokáig. Az a halacska csak nem akart könnyen jönni, hatalmas küzdelem folyt a Verbán, de végül győzött a jobb. Mikor merítettem a zsákmányt, feltűnt, hogy nem nagyon akar beleférni abba a szákfejbe, csak a mérlegelés döbbentett rá, hogy miért. Többször is lemértük a halat, de csak nem akart elállni a mérleg a 10,47 kg-ról. Ez bizony ennyi! A kutyafáját! Gyors gratuláció után Sanyival kiegyeztünk, a halat közösnek nyilvánítottuk, mivel én dobtam be, és csaliztam fel, viszont Sanyi fárasztotta ki - az én felszerelésemmel - és terelte szákba. :-)

Van, amit nem lehet pénzért megvenni, minden másra ott az M3
Így néz ki a nap hőse

A pontytól puszival búcsúztunk, majd újult erővel dobtam vissza parton veszteglő szerelékeimet. Bedobás után valami nem stimmelt. Furcsa módon a bot azonnal görbülni kezdett. Letettem a rod-podra, majd zsinórt engedtem, de tovább görbült a spicc, nem lacafacáztam, bevágtam, és láss csodát, hal volt a horgon! Úgy véltem, hogy kívülről akadt a halnak, ezért fokozott óvatossággal fárasztottam. A part közelében ért a nagy meglepetés, bizony ez nem külsős, sőt nem is ponty. Egy csuka! Életemben nem fogtam még csukát, és talán elhiszitek nekem, ha azt mondom: ezen a napon számítottam rá a legkevésbé. Valószínűleg az élénk színű pop up tetszett meg neki. Óvatos horogkiszedés, majd egy fénykép, és már ment is a vízbe a nap egyetlen ragadozója. A fogást elfelejtettük lemérni, tippelgetésekbe pedig nem szeretnék belemenni, egy biztos, nem 1 kg volt.

„Csuka? Túl fáradt vagyok már, menjünk lassan haza… Csuka!”
Életem első csukája, ráadásul feederbottal

A kifogott halak közé amurok is betársultak, kettőt is fogtam belőlük. Tavaly egyet sem, most meg egy horgászat alatt kettőt is szákba tereltem el - ezen igazodjon ki az ember! Az első példány dél körül köszöntött be, miután megettük a szokásos „ebédet”, 2 darab nutellás és 2 baracklekváros palacsinta formájában. A nagyobbik, kereken 6 kg-osnak mérlegelt növényevő barátunk valamivel később, délután érkezett a horgomra. Csak a part közelében kapott erőre, de már ő is érezte, késő a bánat. A parton folytatott küzdelem sokkal hosszasabb volt, mint a fárasztás. Nem bírt megnyugodni szegény, egy pillanatot mégis elkaptunk: egy-kettő-három, emelés, fénykép, és vissza a matracra, majd zsupsz, hadd ússzon. Hihetetlenül erősek ezek a jószágok.

Megküzdöttünk földön-vízen

„Még egy hal, és megyünk” címszóval dobtam be felcsalizott horgaimat. A kapásra most sem kellett sokat várni, de a fárasztás olyan volt, mintha nagyon nagy ellenfelem lenne. (Kellően elfáradtam a nap végére, alig vártam, hogy hazamehessek és aludhassak egy nagyot, ez meg is történt, egyéni rekordot állítottam fel 14 óra alvással.)

A nap utolsó párharca
Kellemesen elfáradtam…

A nap utolsó halának kifogása után fáradtan kezdtem el pakolni, miközben magamban ezt a csodás, élményekben dús napot emésztettem. Köszönöm az egész napos segítséget Petinek és Sanyinak! A következő részben további teszteknek vetettük alá a bojlit, tartsatok velem akkor is!

Írta: Szegedi Levente
Fotók: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: