Alapanyagtól a pontyokig II. rész

Alapanyagtól a pontyokig II. rész

Reggel hajnali 4 órakor keltünk Apukámmal, hogy a 6 órai nyitásra a Mezőparti horgásztónál legyünk. Ez a Debrecen mellett elhelyezkedő hajdúböszörményi horgásztó ezúttal hatalmas meglepetést tartogatott számomra. Már korábban is olvashattatok róla a Nevis Espirit 40 teszt c. írásomban, jóllehet, akkor nem igazán fogadott kegyeibe sem az időjárás, sem pedig a halak kapókedve.

Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája…

Ez alkalommal is az 1-es stéget választottuk, innen megdobható a balra átlósan található nádfal. Igaz, a fejem fölé belógó fűzfa megnehezítette a dolgomat, de a nagy melegben el nem tudom mondani, mennyire jól jött az árnyéka. Mivel a tó egy pusztán terül el, itt gyakorlatilag mindig fúj a szél. Ennek ritkán örül a horgász, azonban ilyen hőségben mindenkinek kapóra jött.

Íme, a meghorgászott nádfal, amit pofonegyszerű lett volna megdobni, ha nincs fölöttem annak a hatalmas fűzfának az ága

A horgásztervemnek megfelelően elsőként az etetőanyagot, illetve a kukoricapogácsát kevertem be. A kosárba való 1 kg büdös-halas saját készítésű pellet őrlemény volt. Felkészültem egy édesebb kajával is, ami feltűnően gyengébben működött most, mint orrfacsaró szagú társa. A TTX szerepe most is a szemes termény bejuttatása volt. A tortue-val főtt repcét, kukoricát és borsót ragasztottam össze. Alapozó etetésnek a szokásos 25-30 gombócot lőttem be a nádfal tövébe.

A kapásra nem kellett sokat várni, épp a második feedert szereltem össze, mikor nagy zajra lettem figyelmes. A rod-pod a bottal együtt elindult a víz felé. Utóbbit sikerült elkapnom, de a bottartó állvány a vízben végezte. Nagyon meglepett, hogy ilyen hamar halat tudtam akasztani. Éreztem, jó ellenfél van a zsinór másik végén, és nem is csalódtam. Egy gyönyörű nyurgapontyot fogtam.

A fárasztásról nem készült fotó, ennek egy oka volt: a fényképezőgép nyugodtan pihent a kocsiban a küzdelem ideje alatt
A nap első hala megadta a kezdő lökést

Megjegyzem, ezen a vízen már majdnem elvesztettem egyik harci eszközöm, orsóval együtt. Csak úgy heccből dobtam be a teleszkópos botommal matchbotozás közben, minden mindegy alapon. Akkor csak a csobbanásra lettem figyelmes, el is tudtam volna kapni a parafa nyél végét, ha a ládáról leugorva nem az esőtől nedves stégre érkezek, ahol egy hatalmasat estem. Szerencsémre egy segítőkész sporinak sikerült rádobnia a már 20-30 méterre úszó botra, hab volt a tortán, hogy az elkövetőt is megfogtam. :-)

Az elkövetkezendő 5 percben sikeresen kigereblyéztük a rod-podom, gyors csalizás, és már repült is a szerelék az „öbölbe”. Én is okosabb lettem, kiengedtem az orsó fékét, nehogy megint berántsa egy hal.

Még itt, a történet elején gyorsan ejtenék pár szót a száraz adatokról: az egyik botom Shimano Catana 3,96 m-es heavy feeder volt Spro Incognito 965 ICT orsóval, míg a másik egy Shimano Hyperloop 3,65 m-es medium pálca Shimano Super GT-RB 4000 tekerentyűvel. Mindkét rezgőspiccesen 22-es Spro Carp Maxx zsinór volt, a fonott dobóelőkéből pedig a kedvencem, a 16-os Spro Fusion Powerbraid. Előkének a Sufix Herculine nevű terméket használom 15 lbs változatban, amit egy 10-es méretű Fox Kwik Change kötött össze a dobóelőkével. A 25 grammos, gubancgátlós, szinterezett kosarat a forgónál egy nagyméretű gumigolyón ütköztettem. Horogként az alábbiakat nyúztam: Korda Wide Gape 6-os, illetve Fox Arma Point SSBP 8-as, melyeket csomónélküli kötéssel kötöttem meg.

Miután a rod-podból kiráztuk a több hektoliternyinek tűnő vizet, indulhatott a peca, immáron két bottal. Az 1-es stéget azért szeretem különösen, mert az itt található folyamatos nádfalban található egy kisebb öböl. Horgászataim során úgy vettem észre, hogy itt előszeretettel tartózkodnak a halak. A rövidebb pálcával az öböl mellé, a nád tövébe dobáltam, míg a hosszabbikkal az öböl közepébe. A cájgok jó helyre mentek, nem is kellett sokat várni a következő akcióra: a botspicc szépen, egyenletesen elkezdett begörbülni, én pedig a kellő rávárás után bevágtam. A kifogott példány egy már-már meglepően erős „átlagponty” volt.

A stégen nem egyedül voltam, jobbra mellettem is horgásztak ismerőseink, ezért a halakat vízbe tartott spiccel fárasztottam, megpróbáltam végig hatékonyan irányítani, persze egyszer-kétszer bogozni is kellett, hisz ez nem egyszerű feladat. :-) Balra mellettem pecázott Imi bácsi két bottal, őt pedig Apukám követte egy bottal

Mondanom sem kell, nem álltak meg ennyinél a kis torkosak. Sorra fogtam a 2-3 kilogrammos pikkelyes, illetve tükörpontyokat, azonban valami megtörte a szokásos fárasztások ütemét. Az akasztott rejtélyes uszonyos lomhán, mégis könnyedén közeledett felém, különösebben nem állt ellen, viszont a puszta tömegét is nagynak véltem. Apukám a bot görbületéből egy 2 kg körüli pontyra tippelt. Ezután megláttuk a hal száját, és ketten támasztottak, hogy el ne ájuljak - hatalmas szája volt az ellenfélnek! Miután megláttam, kivel van dolgom, egyből állítottam a féken és fegyverbe szólítottam Apukámat, akinek meg szeretném köszönni az egész napos segítségét. A merítés flottul ment, furcsa volt, hogy alig fért bele a merítőbe a nagyra nőtt potyka. Természetesen mikor merülne le a digitális mérlegemben az elem, ha nem most… Szerencsére a jól felkészült halőröknél volt egy, így le tudtuk mérni. Hát az Apukám 2 kilóra tippelt, végül 12 lett. :-) Életem legnagyobb halának pontos tömege - tisztán, miután beállítottuk a mérleget nullára, a pontymatracot lemérve - 12,64 kg volt.

Na, ez már igen! Szépen hajladozik a heavy feeder
A stégen is megküzdöttünk
Életem legnagyobb hala
12.640 gramm
Gyors fertőtlenítés a szájára, valaki rendesen megtépázta
Viszlát, legközelebb!

Egy amurt is sikerült horogra csalnom, ami szokásos módon jött a part felé, mintha leakadt volna, majd a stég előtt újult erőre kapott, és csak nehezen adta meg magát. Igazán látványos volt, amikor a lábunk előtt ugrott ki a vízből, hogy megnézze, kivel van dolga. Nem egy termetes jószág, de azért én örültem neki.

Közeledik a halacska, de miért jön ilyen könnyen?
„Hogyan pislogjunk bele az amuros fotónkba?” Előadja: Levi

Külön öröm volt számomra tapasztalni azt, hogy a tó halfaunája igen változatos. pontytól kezdve az amuron és a vörösszárnyú keszegen át a termetesebb dévérekig mindenből fogtam. Bánatomra a fotózásról elfelejtkeztünk a horgászat hevében. Ezek a fehérhalak lényegesen nagyobbak voltak, mint a matchboton feltálalt tűzőszúnyoggal fogott 20-30 dkg-os egyedek. Ha ez így megy tovább, a matchbotjaim háttérbe fognak szorulni, őszintén szólva nagyon elkapott a feederezés, de mint oly sok mindennel, korábban ezzel is úgy voltam, hogy „Minek még egy módszer a match mellé?”. Hát ezért…

A horgászaton mindenkinek szúrta a szemét, hogy a kapás sose állt meg. Mikor 10 percig nem fogtam egy árva teremtményt sem, többen is mondták, hogy lehet, itt a vége a mai napra, de én hittem a további sikerben, és szerencsére igazam is lett. Folyamatosan fárasztottam, sőt több alkalommal Apukám segítségét kellett kérjem, mert mindkét boton hal volt. Fárasztás közben nem túl könnyű bal kézzel bevágni, de hát ezt is meg kell tanulni. Valamiért kezdem kapizsgálni, miért is szoktak pontyos terepen nyeletőféket használni, pláne két botnál. Nagyon jól jött volna, ha mindkét orsómon van egy ilyen extra, valószínűleg ezzel a rod-pod halálugrása is elkerülhető lett volna („csak az a volna ne lett volna” :-)). A pontyok csak jöttek és jöttek megállíthatatlanul. Akadt köztük olyan is, amelyik az egy kilogrammot alig érhette el, ezeket rendre azonnal vissza is dobtam. Szépen elszórva fogtam termetesebb halakat is, értelemszerűen ezek kifárasztása sokkal nagyobb élmény volt.

Az ehhez hasonló méretű pontyok is igen gyakran köszöntek be hozzám, jó néven vették az M3-as kóstolót

Mint minden horgászaton, itt is voltak kisebb bakik, melyek néhány percre visszavettek az örömmámorból. Egy újabb pikkelyessel mérkőztem meg, mikor szempillantás alatt elfüstölt a másik feeder is, amin az orsó fékét rutinosan finomra vettem, nehogy újabb fürdőzés legyen valamelyik felszerelésnek. Eddig semmi baj nem volt, barátainknak azonban elfelejtettem szólni, hogy a fék teljesen ki van engedve, ők pedig mit sem sejtve bevágtak egy jó nagyot. Jött a szörnyű visító hang, s mire hátrafordultam, már egy gyönyörű zsinórgombolyag ékeskedett orsómon. Azon már meg sem lepődtem, hogy a szerelék teljes egészében oda. Na de sebaj, olló elő, levágtam a használhatatlanná vált zsinórt és újból nekiláttam a szerelék elkészítésének. Minden ment tovább a „megszokott” kerékvágásban.

„tép tis halatka” :-)
Úgy vélem, nagyon jól sikerült a horgászatra szánt napom, még a vendéglátónk, Imi bácsi is - akivel mindig szívjuk egymás vérét - megdicsért engem és a felszerelésem egyaránt. :-) Ennél nagyobb elismerést nem is kaphatnék tőle
Nagy igénybevételnek tettem ki a cuccokat
Már nem kell sok…
Még a legkisebb halak is elképesztően erősek, az ehhez hasonló méretű pontyokat élvezet volt kifárasztani

Mint mindennek, egyszer ennek a horgászatnak is be kellett fejeződnie. Ismét kegyetlenül elfáradtam, azért a feederezés sem egy sétagalopp: folyamatosan halat fárasztani, újra bedobni a szerkót, 15 percenként csalit cserélni (amire most szerencsére csak a peca utolsó két órájában volt szükség)… Egy kedves sporttárs csónakkal végigcsörtetett a nád melletti etetésemen, ezután láthatóan „elmentek a halak”, csak egyet-egyet lehetett fogni elvétve. Úgy látszik, mostanság mindig egy testes példány zárja a halkergetéseimet, ezúttal egy 9,35 kg-os tükörponttyal végeztem.

9.350 gramm
Úgy gondolom, ilyen halakért érdemes egyszer ellátogatni erre a vízre

A cikkírás nagy hevében majdnem elfeledtem valamit. Hogy mivel fogtam ezt a sok halat? Az előző részben bemutatott SBS M3 bojlival, melyet a horgászat előtti este kivettem a fagyasztóból, reggelre tökéletesen kiolvadt, gyakorlatilag friss volt. A legsikeresebb csalikombinációkat a kikönnyítéssel értem el. Megemlíteném, kevés olyan alkalom van, amikor csak egyféle csalit erőltetek egész nap, de ilyen fogás mellett nem volt okom a váltásra, habár elismerem,hogy kevésszer, de volt fent a horgon pellet, illetve egy új bojli is (erről fog szólni a következő rész). Íme, a nap két főszereplője:

A két lebegő csalival ki tudtam egyensúlyozni a bojlikat, így a halak nagyon könnyen fel tudták azokat szippantani
Az első kombót az ananászos Fluro Pop Up és az M3 alkotja…
… míg a másodikat - melynek a két legnagyobb halat is köszönhetem - a Corn Shaped Boilies Popper kukorica ízesítésben, azaz a kukorica alakú lebegő bojli és az M3 párosa. Köszi a tanácsot, Peti! :-)

Úgy gondolom, jó pár teszthorgászatot megejtettem a kétszínű bojlival, tapasztalataim alapján egy igen kiváló golyóval állunk szemben. Természetesen ezzel sem lehet mindig, mindenhol, minden körülmények között halat fogni, de ha ott van a csalijaink közt, úgyis eljön az ő ideje is. Elsőre lehet, hogy soknak tűnik a bojli ára, de ha kiszámoljátok, hogy manapság mennyiért vesszük a 100-200 grammos kiszerelésű jó minőségű csalikat, akkor rájöttök, hogy 1 kg-ért teljesen reális ez az ár. Sőt… Egy tanács: a legjobb megoldás, ha a barátaitokkal összefogtok, és közösen veszitek meg a mixet, majd meggyúrjátok. Az 1 kg alapanyagból - lemértem! - 1,6-1,8 kg tömegű golyót nyerhettek. Ezt a mennyiséget egy ember az életben nem használja el (főleg 10-12 mm-es méretben), ha csak csalinak alkalmazza. Higgyétek el, tapasztalatból mondom, hiszen szinte alig fogyott még a bojlim, ezért jó megoldásnak tartom a fent leírtakat. Például ha 4-en gyúrjátok meg, akkor egy főre olyan 400 g csali jut, és ez még mindig bő két csalisdoboznyi mennyiség!

Végezetül nem a horgászat terítékfotóival búcsúzom tőletek. A terítékeket sajnos nem tudtuk matracon fotózáshoz előkészíteni, mivel nem volt annyi matracunk, amennyin kényelmese elférhettek volna a halak, a stégen vergődve pedig csúnya sérüléseket szereztek volna. A peca folyamán háromszor ürítettem ki a 3 méteres versenyszákot. Nem akarok nagy számokkal dobálózni, de a 100 kg-ot simán meghaladta az aznapi fogás. Ismét nem mindennapi horgászattal ajándékozott meg a horgászszerencse és az SBS! Találkozunk a következő részben, ahol egy újabb, saját magam által készített bojlit próbáltunk ki, méghozzá matchboton!

Még mindig a kedvencem, szerelékes karácsonyfa :-)
Köszönöm ezt a csodás napot!

Írta:Szegedi Levente (levykeeeee)
Fotók: Apukám, illetve jómagam készítettük őket, igyekeztünk, de mint látszik, még van mit gyakorolnunk e téren :-)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: