A dévérek kereszttüzében

A dévérek kereszttüzében

Már szinte megszokássá vált, hogy az év első horgászatát közkedvelt tavamon, Merenyén töltöm. A tó mindig új arcát mutatta, én pedig kivétel nélkül mindegyik horgászat alkalmával új tapasztalatokkal lettem gazdagabb! Idén is, kisebb-nagyobb változtatásokkal egy egész kellemes hetet tudhattam a hátam mögött. Ha érdekel, milyen praktikákkal és etetéssel sikerült becsapni bajszos barátainkat, akkor a következő sorokat neked ajánlom!

Az egyhetes horgászatot április 2-án, egy igen szép napsütéses reggellel kezdtem meg. A tó favorizált 6-os helye volt a kiszemelt célpont. Ezen az álláson még nem volt szerencsém horgászni, mivel már az év megkezdésekor betelik a foglalási táblázat erre a helyre. Akkor van esélyünk megpályázni, ha valaki visszamondja a foglalását, így megüresedik az állás. A tavon a második legnagyobb hellyel rendelkezik, ezért is közkedvelt, három-négy horgász kényelmesen elfér rajta. Magát a helyet nádfal szigeteli körbe, közvetlenül az erdő alatt található, ahol mindennapi vendégeink lehetnek a rókák és a szarvasok is.
Amit előzetesen sikerült megtudnom a helyről: a vízfelületre nézve bal kéz felől, az erdő alatti rész a legkecsegtetőbb. Itt 60-70 méteren 2-3 kisebb gödör található, ami nagyjából 1-2 négyzetméter nagyságú. A versenyeket rendszerint innen nyerik meg. Még mindig a bal oldalon maradva, 150 méterre egy nagyobb bokor található, ami igen jó halltartó hely ezen a részen. Továbbhaladva olyan 300 méterig egyenletes, iszapos területet találunk. A hely jobb oldalán 100-tól 350 méterig iszapos és kemény részek váltják egymást. Itt kimondottan kiemelkedő púpot vagy törést, gödröket nem találunk. E temérdek információ alapján helyeztem el bójáimat a kiszemelt helyekre. Az állás a tó első felében helyezkedik el, itt a víz mélysége 2-2,5 méter.
A taktikám a következőképpen alakult: az egyik bójára csak pelletet és bojlit szórtam kis mennyiségben. A másik bóját kiegészítettem még „magokkal”, illetve oldódó bojlival. Ennek a szerepe az volt, hogy az adott részre minél hamarabb bevonzzam a halakat mérettől függetlenül. A másik bóján a termetesebb példányokat próbáltam megfogni.
Kétféle csalizási módszerrel indítottam a horgászatot: az egyik szereléken egy szem 24 mm-es wafter bojli kapott helyet, míg a másik boton dupla 20-as csalikombinációval próbálkoztam. Az ízvilág a Fekete Tintahalas bojli és a Fűszeres Vörös Máj volt.

Az első jelentkező a Fűszeres Vörös Máj bojlira érkezett

Behúzás után az első kapásra – ami a dupla 20-as fűszeres golyóra érkezett – 6 órát kellett várni. Egészen kecsegtető volt a kezdés. A hely, úgy látszik, jónak bizonyul.

Kezd nyugovóra térni a nap, kíváncsian várjuk az első estét!

Az este folyamán jött még egy kisebb és egy termetesebb ponty ugyanúgy a dupla 20-as kombinációra. A magos etetésre szép lassan kezdenek beállni a pontyok.

Úgy látszik, a Fűszeres Vörös Máj verhetetlennek bizonyul

Reggel felébredve sajnos az időjárás nem éppen a kegyes arcát mutatta. Erős széllökések követték egymást, és hamarosan eleredt az eső is.

Az előre megjósolt hidegfront kicsit hamarabb érkezett :/

Merenyén megszokott, ha kicsit zordabbra vált az időjárás, a halak kapókedve nő. Sajnos most ennek ellenkezője volt tapasztalható a pontyok részéről. Valamilyen módon betörtek a dévérek mindkét etetésre, és mintha folyamatos piros lámpát kaptak volna, nem tágítottak onnan. Jött a szokásos taktikai váltás: kicsit hosszabb hajszálelőkén kínáltam fel nekik a csalit, hátha nem fűzi fel magát a dévér a horogra. Ez nem vált be: ugyanúgy, szinte tökéletes alsó akadás az összes kapásnál! Jött a nagyobb, 4-es horogra váltás… itt is ugyanaz a helyzet. Jött a merev fluorocarbon előke, hátha azt nem tudja olyan mértékben befordítani, de ezzel is elbántak, folyamatosan a dévérek kapásai foglalkoztattak. Csalit is váltottam, de egyszerűen fennmaradt a probléma. Ment az elmélkedés percről percre… vajon mi tarthatja ott őket? Régebben a nagy mennyiségű halas etetés produkálta még ezt a dévércsalogató helyzetet. Nincs előttem ponty? Nem hagyott nyugodni a megoldatlan problémám. Elhagytam minden aprómagot, de ez sem vált be. Szépen sorban kezdtem elhagyni az etetésre szánt kiegészítőket. Jött a pellet és kezdtek a dévérek rohamai alábbhagyni. Úgy néz ki, meglett a gyógyír! A halas, olajos állagú pellet olyan mértékben odaállította a dévéreket, hogy a pontyoknak esélyük sem volt. Két nap alatt 18 db 1-1,5 kg-os dévér nehezítette a pontyozásomat. A heves széllökések és a hullámzás miatt sokszor a kapást sem lehetett érzékelni, így csak csaliváltásnál vettem észre a mohó dévérkeszeget. Az iszapba teljesen beleült a 170 g-os ólmot nem bírták elmozdítani, vagy csak kis mértékben, ami egy „csippanásban” valósult meg.

A szél természetesen csak tovább nőtt

A szél annyira felerősödött, hogy egész nap szinte lehetetlen volt vízre szállni. Délután már kicsit nyugtalanított, hogy nem bírtam a szereléseket behúzni, ezért tettem egy próbát. Partközelben a hullámokat minden probléma nélkül megülve még viszonylag könnyen manővereztem, beljebb érve azonban kezdődött a komoly probléma. A csónakmotor 5-ös fokozatban sem vitt felfelé egy centit sem, egyre lejjebb sodródtam. Itt már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet a partra jutás. Egy-két komolyabb hullám a csónak orrát is oly mértékben pofozgatta, hogy muszáj volt megfordítani a csónakot és lefelé haladnom, hogy kijuthassak. Szerencsére az 5-ös álláson már nem voltak, így nyugodtan tudtam lefelé haladni. Az 5-ös és a 4-es állás között van egy öböl, oda próbáltam meg oldalazva bejutni, ami sikerült is, csak az akksi a folyamatos terhelés miatt nem bírta már, ami persze csak tovább nehezítette a helyzetet. Szerencsémre a csónak orrában mindig van egy pótakkumulátor, ami a stabilitást adja. Ezt kihasználva a nádas tövében megejtettem a cserét, így már sikerült az 5-ös álláson a nád mellett haladva kikötni, ahol kihúztam a csónakot a partra és az orkán erejű szél el álltáig le is parkoltam.

Estefelé kezdett alábbhagyni, amit már nem bántam

Ahogy besötétedett, el is állt a szél, így újra helyükre kerültek a szerelések. E zord időjárás fényében egy bóját olyan 100-120 méteren el is helyeztem: ha nem lehet vízre szállni, így akkor is lesz egy meghorgászható területem, amit dobós készséggel el tudok érni.

Nem sokkal sötétedés után a dévérek átkát megtörve jött egy szép tőponty…
… majd nem sokkal utána a testvére :)

A pelletet elhagyva teljesen megszűntek a dévérkapások, azóta egyet nem fogtam közülük. Napközben szépen kezdtek beindulni a kapások.

Az első komolyabb jelentkező: 17,60 kg
Profilból :)
Nem kellett sokat várni, és ugyanonnan jött ez a szép, 18,20 kg-os tükrös

A magos etetést a pellet elhagyása után újra elkezdtem a közelebbre eső bójámon. Ennek az volt az oka, hogy fentebb igen szép számban fogtak amurokat. Ezen felbuzdulva szerencsét próbáltam.

Szürkület előtt meg is jött az első amur :)

A dévérek kiküszöbölése után nőtt a pontyfogások száma, aminek természetesen nagyon örültem.

Sötétedés után egy szép, vaskos nyurga is tiszteletét tette egy fénykép erejéig
Hajnali ébresztőm egy ejtős kapás után
Egy kis csend után újra megérkezett a szél
Ennek jelzéseként ez a szép tükrös próbált meg egy-két dekát felszedni magára

Sajnos a szél miatt ismét nem tudtam vízre szállni, így maradt a dobós peca a közelebb eső bójára. Nagy meglepetésre nem kellett sokat várni, és jelentkezett is a kapás!

A dobós peca jutalma ez a szép kis „duci” töves

Mint minden horgászat, ez sem indult zökkenőmentesen. Vasárnap megérkezve, helykeresés és behúzás után elkezdtük kis táborunk felépítését. A sátorállításnál sajnos rögtön meg is akadt a folyamat! Ugyanis csak a sátor váza volt megtalálható a táskában. Hiányoztak a leszúrók, a sátor alja és a nyári szúnyogháló fölött lévő borítás. A kocsiban helyhiány miatt nem tudtunk aludni, így kénytelenek voltunk rögtönözni. Felállítottuk a vázat és reménykedtünk benne, hogy kegyes lesz az időjárás, nem szakad le az ég. A leszúrókat felváltották az ágak és a fatuskók. A sátorban természetesen csak az ágyaink voltak megtalálhatóak, addig nem is mertünk jobban berendezkedni, ameddig meg nem érkezett a sátor többi darabja. Két szép napot sikerült így eltöltenünk a szabad ég alatt. Tanulság: indulás előtt ne legyünk lusták ellenőrizni a fontosabb kellékeket, aminek hiánya megnehezítheti a horgászatunkat!

Egy páratlan napfelkelte

Napközben a hirtelen légnyomás-változás miatt a halak úgy döntöttek, hogy böjtölnek, így a nap szinte eseménytelenül el is telt, éjszaka azonban újra étvágyuknál voltak.

Éjszaka a halak ismét táplálkozni kezdtek
Az utolsó este sikerült még egy szép amurt szákba terelni

A túra vége felé már a fáradtság is erősen érződött, az amur után szinte csak úgy estem vissza az ágyba. Azonban a csendet a semmiből felrobbanó jelzőm törte meg! Gyors kiugrás után azt se tudtam, merre vagyok, a legkellemetlenebb pillanatban jött a kapás. A hal még mindig vitte a zsinórt, mikor kezembe vettem a botot. Állítottam a féken, ám még mindig csak menetelt egyre beljebb. Hajtott a kíváncsiság, ki is lehet ez a jó erőben lévő harcos. Jó félórás menetelés után sikerült megszákolni. Egy szép, morcos töves lett a végeredmény!

A jutalmam egy 17,40-es, szép napfelkeltében fotózott töves lett

Úgy éreztem, a túrám utolsó halát tarthattam a kezemben. Pakolás közben jött fel a téma, hogy egyes horgászok pakolás közben sokszor még egy utolsó kapást el tudnak könyvelni. Nekem ez el szokott maradni, ezúttal azonban másképp történt. Egyik botomat már félig elpakoltam, amikor nagy meglepetésemre szép komótosan elindult a swingerem. Elsőnek nem is hittem a szememnek. Egyenletesen tovább húzva felvettem a kontaktust a hallal, ami rögtön elindult jobbra és meg sem akart állni, majd hirtelen irányt váltott és egészen eljött balra, az erdő alá. Sok mindent nem tudtam tenni, szépen folytattam a fárasztást tovább. Jó 20-25 perc után sikerült a part elé terelgetni. Első feljövetelre láttuk, hogy egy szép tükrös lesz a vendégünk. Szákolás után egy kis szünetet kellett tartani, mivel a bölcső már száraz volt. A bölcsőt előkészítve, szépen bevizezve jöhetett csak a fotózás. Kiemelésnél egyből szemet szúrt a ponty szélessége és terebélyes hasa! A mérleg 19,47 kg-nál állt meg. A hal néha rúgott egyet-kettőt, ekkor a mérleg túllépett a 20-as számon, de így sem szomorkodhatom. A bandanagy éppen a pakolás utolsó pillanatában ugrott ki egy szép fotóra!

A banda éllovasa a maga 19,47 kg-os súlyával
A kis mozsárágyú :P
… és mellé a túra legszebb képe :)
Támadásra fel!

Fél kettő körül hirtelen egy nagy reccsenést hallottunk! Csak reménykedni mertünk benne, hogy nem az előttünk lévő nagy fa próbálja éppen megadni magát! Ugyan a sátrunktól kellő távolságra volt, de a botok pont alatta helyezkedtek el. Nagy megkönnyebbülésre a mögöttünk lévő fa félig elkorhadt ága adta meg magát.

Esti meglepetés!

A túra elején a dévérek nagyon megnehezítették a horgászatot, két teljes napig komoly problémát jelentettek! Miután meglett a megoldás, megindultak a pontyok is. A túra során 13 db pontyot, 3 amurt és 18 db dévért sikerült szákba terelni. Aki még nem merészkedett el erre a szép vízre, mindenképpen tegye meg. A 120 hektáros tó elbűvölő, magával ragadó látványt nyújt! Hasonló és élményekben gazdag túrákat kívánok mindenkinek. Irány a tópart!

Írta: Farkas Szabolcs
Fotók: Romvári Norbert

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: