Egy váratlan pillanatban feleségem megkérdezte, mit szólnék ahhoz, ha elmennénk együtt horgászni a barátainkkal. Erre szenvedélyes pontyhorgászként mi mást mondhattam volna, mint hogy menjünk. Nagyon hamar tisztázódott, hogy olyan helyre szervezzük, ahol két kisgyermekünk is kényelmesen érzi majd magát a tóparton. Ők nagyon szeretnek pancsolni, így ezt figyelembe véve kedvezni szerettünk volna nekik. Így esett a választásunk a Tokaji Kovács-tóra, hiszen itt a minden igényt kielégítő faház mellett egy hangulatos dézsafürdő is rendelkezésre állt.
Eddig nem próbálkoztam élménybeszámoló leírásával, azonban most úgy éreztem, eljött ennek is az ideje. Pár mondatban hadd mutatkozzak be! Hunyadi Ádám vagyok, 35 éves, házas, két kisgyermek apukája. Kisgyermekkorom óta horgászom, kiskunhalasi születésű pecásként nem volt kérdés, hogy a Haldorádó horgászboltban szereztem be első horgászbotom, orsóm és a szükséges aprócikkeket. Azóta hosszú évek teltek el, sok minden változott, de ami állandó, az a horgászat és a Haldorádó iránti rajongás.
Nem akarom ezt a cikket tömény „szakmázással” kitölteni, azt meghagyom a nálam profibbaknak, a cikket inkább azoknak ajánlom, akik kíváncsiak egy könnyed élménybeszámolóra pár szép hal társaságában egy nagyszerű helyen.
A tavasszal már ellátogattunk ide Rokolya Péter barátommal, amely túra nagyon jól sikerült. Ha esetleg nem láttátok volna, a filmet itt tudjátok megnézni. A legnagyobb különbség az évszak volt. Mi most a legmelegebb nyári napokon mentünk horgászni, így ennek megfelelően választottuk meg a taktikát a srácokkal.
A horgászatra a Haldorádó Krill Force termékek mellett döntöttem, mert a felmelegedett vízben ezt jó választásnak gondoltam. Mivel a szénhidrátos vonal nyáron nagyon jól működik, de a tóban élő amurok miatt ez nem lett volna jó döntés, a Kókusz & Tigrismogyoró bojli megmaradt a következő túrára. A tavasszal jól működő PVA bages technikának most nem terveztem főszerepet, de azért talonban tartottuk.
A 2-es faházat sikerült lefoglalnunk. A helyről azt kell tudni, hogy a bal oldalán van a befolyó, így a nyári hőségben a beérkező friss víz extra vonzerőt jelenthet, így három bottal ennek környékén kezdtük meg a horgászatot. A másik három bot végszerelékét pedig a szektorbója körül helyeztük el.
Az első este azonban nem úgy alakult, ahogy azt elterveztük. A befolyónál egész éjszaka nem érkezett kapásunk, de szerencsére nem maradtunk hal nélkül, mert a 3-as hely felőli nádfalról megérkeztek az első halak.
Mivel az első 24 óra után éreztem, hogy változtatni kell, délután vízre szálltunk és hosszú helykeresésre indultunk. Ennek eredménye az volt, hogy a nyílt vízen egy bóját elhelyeztünk a 3-as faház irányában. Itt egy markáns iszap-kemény váltást találtunk.
A másik változtatás, amit szükségesnek láttam, az az etetés drasztikus emelése a szektorbóján, mivel tavasszal is így sikerült felgyorsítani a halfogást.
A fentieknek köszönhetően a második hajnalon meg is érkezett egy gyönyörű, 23 kg feletti töves. Remek pillanat volt, ami a jó hangulatot tovább emelte.
Gyerekek mellett nem sok idő volt pihenni. Napközben a pancsolás és játék mellett próbáltam kisfiamat megismertetni a horgászattal, így többek között az etetőhajó irányítását is megtapasztalta.
A nappali órák sem teltek eseménytelenül, több amur tette tiszteletét a srácoknál, illetve az utolsó éjszakán egy szép harcsa is beköszönt Sasinak.
Tomi barátom megdöntötte egyéni rekordját egy 20 kg feletti tőponttyal. Együtt örültünk sikerének.
Zömében egyszerű blow-back végszerelékeket használtunk, bevonatos vagy fluorocarbon zsinórral. A horogméret 4-es vagy 6-os volt, igazodva a csali méretéhez. Próbálkoztunk Ronnie riggel is, de arra most inkább az amurok voltak vevők, így ezt el kellett engedni.
A legnagyobb halakat Haldorádó Krill Force Indian Spice 20 mm-es bojlival fogtam egy félbevágott pop-uppal megsapkázva, de jól működött még a két szem 12 mm-es mangó ízesítésű wafter is.
A páratlan környezet, valamint a nagy halak emlékezetes pillanatokat okoztak kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A horgászhelyen található sütögető helyen egymás után sercegtek a szalonnák, sorban készültek a zsíros kenyerek, melyeket mindenki jóízűen fogyasztott el.
A jól felszerelt faházban mindenki tökéletes körülmények között tudott pihenni, a nappali órákban változatos programokat találtunk ki a kicsiknek, éjszaka pedig az elfáradt gyerekeket még a kapásjelző hangja sem zavarta fel.
A napok gyorsan teltek, és mint minden jónak, a túrának is vége szakadt. Itt is szeretném megköszönni a tógazdáknak és a dolgozóknak a vendégszeretet, valamint azt a rengeteg munkát, amelyet a horgásztó és környezete fejlesztése érdekében elvégeztek.
Szeretnék még megosztani veletek néhány emlékezetes pillanatot az albumunkból:
Ahogy a tógazda is megfogalmazta, a horgászatban az egyik legfontosabb dolog, hogy mindenki sokkal boldogabban távozzon a tópartról, mint ahogy érkezett – nekünk ez most maradéktalanul sikerült. Köszönöm, hogy elolvastátok!
Írta: Hunyadi Ádám Péter
Fotók: Soltész Tamás, Bohács Sándor, Nagy Nikolett, Szautner Dorothy, Hunyadiné Butta Dóra, Hunyadi Ádám Péter
