A Balaton számomra vitathatatlanul örök szerelem. Igyekszem minél több pontján horgászni, ezáltal is többet látni, tapasztalni a mi tengerünkből. Amikor idén kiderült, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. szerződést kötött a MOHOSZ-szal, Bogával és Balázzsal nyomban eldöntöttük, hogy Sajkodon kezdjük meg az idei szezont.
A horgászatot buzgó készülődés előzte meg. Kimondhatatlanul vágytam rá, hogy végre itt horgászhassak, annyira rabul ejtett e hely szépsége, érintetlensége. Mivel hosszú évek óta nem lehetett itt horgászni – azt kizárólag a 2 nagy balatoni versenyen engedélyezték –, szinte semmilyen előzetes információval nem rendelkeztünk. Annyit tudtunk, hogy tavaly innen nyerték meg az IBCC-t, illetve az őszi versenyen is jól szoktak itt szerepelni. Horgászatunkat megelőzően Boga kollégái lehetőséget kaptak egy túrára itt, mely igen jól sikerült. Ezek után még izgatottabban vártam ezt a túrát, melyre április végén került sor.
Mivel egyikünk sem először horgászott a Balatonon, mindenki könnyebben el tudta dönteni, hogy milyen felszereléssel, előkékkel, csalikkal készüljön e túrára. Én maradtam az általam már sokat használt fél-fix ólomrendszernél és egyik kedvenc előkémnél, amely a Loops and Booms Combi rig, melyet itt részletesen bemutattam már.
Már az első 24 órában sikerült több halat is szákba terelni, ez jó visszajelzés volt arról, hogy sikerült a távolságot és a halak ízlését eltalálni. Ahogy drasztikusan melegedni kezdett az idő, a kisebb, 8-10 kilós pontyok aktivitása látványosan beindult. Szinte mindent felfaltak, mindegy volt, hogy dupla 24-es, egy szem 30-as vagy dupla 30-as csali került fel a hajszálra. Az is szembetűnő volt, hogy szinte csak a Krill Force csalikkal tudtam halat fogni, a szénhidrát most kevésbé kellett a halaknak.
Bevallom, nagy elvárásokkal érkeztem ide a hét elején. Szinte már elkönyveltem magamban, hogy legalább 1 db 20 kg fölötti ponty tiszteletét fogja tenni a merítőmben. Ez most nem valósult meg. Ettől függetlenül e horgászatból is sokat tanultunk, sok tapasztalatot szereztünk. Abban biztos vagyok, hogy ezen a csodálatos helyen nem utoljára jártam, ide mindenképp vissza kell térni egy revánsra, amelyre remélem, nem is kell olyan sokat várni.
Erdélyi Tamás
