Évbúcsúztató bojlis túra Merenyén

Évbúcsúztató bojlis túra Merenyén

Nem panaszkodhattak idén a horgászok, igazán szép és hosszú volt az ősz. A szokatlanul meleg december közepéig kitartott. A rendkívül enyhe időjárásnak köszönhetően nem hétköznapi fogások estek meg Merenyén. A hatalmas pontyok fogásáról tudósító hírek kellően felcsigáztak bennünket, alig vártuk, hogy a szükséges, de gyors előkészületek után mi is ellátogathassuk oda, hiszen a botok, orsók várhatnak még téli pihenőjükre! A vízen horgászók eredményeinek ismeretében nagy reményekkel vágtunk bele az év utolsó bojlizásába.

Horgászatunk megszervezése tulajdonképpen rendkívül hamar lezajlott. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az időjárás még december elején ilyen kegyes lesz hozzánk, a mindig rugalmas és segítőkész Regős Gyuri barátommal egy perc alatt lebeszéltük a túrát. Hely volt bőven, ahova mehettünk, ezért a konkrét hely kiválasztását a személyes találkozás idejére halasztottuk. A tóról jó híreket kaptunk, de az mindenképpen érdekes információ volt, hogy a viszonylag hideg éjszaka ellenére napközben elvétve fogtak csak pontyot: a fogások nagy része az esti, éjszakai órákra esett!

Az utóbbi időben több 20 kg feletti pontyfogással büszkélkedhetett a víz. Irigykedve kaptuk a híreket, hogy november végén, december elején több 20 kg feletti pontyot „vonzott partra” a fényképezőgép. Ebben valószínűleg óriási szerepe volt a szokatlanul enyhe időjárásnak. Mi sajnos nem büszkélkedhetünk hasonló fogásokkal, de természetesen gratulálunk a halak elejtőinek, különös tekintettel Gombos „Szmöre” Attila barátunknak, aki megfogta a jelenlegi tórekordnak számító 23,5 kg-os, gyönyörű tükröst.

Ilyen csodás halak láttán, alig vártuk, hogy ismét Merenyén horgászhassunk!
A jelenlegei tórekord 23,5 kilós ponty Gombos Attila nevéhez fűződik, amely 2006. november 25-én akadt horogra
Ez a ponty kereken 23 kilót nyomott, és egy nappal később, november 26-án került lencsevégre

Csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy jelenlétével megtisztel bennünket öcsém is, akit hű társa, a 11 éves Dani is elkísér. Kb. 3 hónapja fertőztem meg a „bojliskór” nevű fantasztikus betegséggel, melyet sikerült elkapnia. Pár tatai próbálkozás, millió telefonon adott tanács után most jött el az ideje, hogy bedobjuk őket a „mély vízbe” és belevágjanak egy többnapos túrába. Merenye az adottságainak és halbőségének köszönhetően, ha az időjárás nem fordul zordra, bármikor képes kellemes meglepetést okozni az odalátogató horgásznak.

2006. december 7-én verőfényes,17 fokos „tavaszi” időben érkeztünk a tóhoz. A helyválasztáskor tanakodtunk egy kicsit, de választásunk végül a büfé felőli oldal kettes helyére esett. Itt váltottuk Christian Schlott barátunkat, akinek szintén nem lehetett panasza a pontyokra. Az előjelek tehát bíztatóak voltak.

A 2-es pálya ideális hely a több résztvevős csapatoknak. Óriási vízterület áll a horgászok rendelkezésére, 9 bottal (ahogy mi is horgásztunk) kényelmesen el lehetett férni

A tábor berendezése és elrendezése után, 16 óra körül kezdtük meg a bóják kihelyezését. Mi is arra törekedtünk, hogy találjunk kemény aljzatú részt a mederben, de azt is figyelembe vettük, hogy a 7 fokos vízben a sekélyebb, partközeli helyeket is „górcső” alá vegyünk. Szem előtt kellett tartanunk azt is, hogy bármilyen szép az idő, a halak talán nem vándorolnak annyit, ezért nekünk kell megkeresni őket. Területünk volt bőven, ezért nem sajnáltuk az időt a keresésre. A fenti gondolatmenetet követtük az etetés technikájánál is. Kis mennyiséget, azaz csak néhány szem bojlit, pelletet, magokat etettünk egyszerre, és kissé távolabb tettük le az 1 szem 12-14 mm-es csalikat. Erről bővebben kicsit később esik még szó.

Dani barátunk szinte itta szavainkat, leste minden mozdulatunkat. Hamar megértett miért fontos a halak, a természet szeretete, tisztelete

A kilenc bója kihelyezése viszonylag sok időt vett igénybe, de mint tudjuk, a jó helyválasztás fél siker. A behordás, etetés után átadtuk a terepet a halaknak. Már rég besötétedett, de még csak 20 óra lehetett, amikor Zsolti jelzője megszólalt. Határozott húzással adta tudtunkra a ponty, hogy felvette a csalit. Már kint volt a part előtt, merítésre várt, amikor úgy gondolta, hogy mégis csak megszabadul a horogtól. Tulajdonképpen nem keseredtünk el, mert jó előjel volt az éjszakára nézve. Sajnos a várakozásunk hiábavaló volt, mert egy termetes kárászt leszámítva nyugodtan telt az éjszaka a 9 boton.

A kapástalan éjszaka után ilyen reggelire ébredni mennyei érzés. Azt hiszem, erre szokták mondani: Élni tudni kell!

Pénteken még szebb idő lett, de feltámadt a déli szél. Ennek, megmondom őszintén, nem örültünk. A teljes nap nyugalomban telt. Délután áttettük a bójákat, közelebb hoztuk őket a parthoz, ill. Zsolti az egyik bójáját kihozta 3 méterre a nádfal elé. Ez az éjszaka az előzőnél kicsit mozgalmasabbra sikeredett: két darab 5 kg körüli ponty, illetve egy lemaradás jelentette az eseményeket szombat reggelig. Igazából csak a nádfal előtti bója működött, ezért szombaton a maradék 8 bóját is áttettük a „tuti” helyre.

Hál’ istennek az idő is egyre romlott, és az előttünk álló éjszakán bebizonyosodott az is, hogy a frontbetörésnek, még ha decemberben jön is, jótékony hatása van a halakra. Az eddig csak egy-egy pontyugrást, rablást produkáló víz délutánra feléledt. Egyre több ugrást, csobbanást láttunk és hallottunk, ami bíztató volt az utolsó éjszakára nézve. Ez az éjszaka még nyáron is megdobogtatta volna sok bojlis szívét. Zsolti barátunk 3 gyönyörű pontyot fogott, és ekkor jött a túra legnagyobb pontya a maga 13,5 kg-os súlyával.

Nyáridőben is becsületére válna minden pontyvadásznak ez a gyönyörű ponty. Zsolti a 7 fokos vízben fogta a túra legnagyobb halát, mely a közeli, nádfaltól alig pár méterre lévő bójáról jött

A két másik potyka 8,5, illetve közel 10 kg-os volt. Nekem személy szerint a legnagyobb örömöt az okozta, hogy ezen az éjszakán Viktor öcsém és Dani barátunk is kifárasztott egy-egy szép, szinte ikertestvér-forma, 8 kg-os tövest. A két fiúval madarat lehetett volna fogatni, Danikánk annyira izgatott lett a fogástól, hogy alig-alig tudott elszenderedni. Vasárnapra virradóra nagyon keveset aludt, de azt hiszem, emlékezetes éjszakát varázsolt számára Merenye. Én „megúsztam” kapás nélkül a túrát, de megmondom őszintén, nem bánkódtam emiatt.

Dani barátunk 11 évesen is hősiesen helytállt az éjszakai fárasztások idején. Ezzel a hallal Ő is kivette részét a sikeres túrázásból. Hihetetlen, de a kép éjszaka készült, decemberben. Dani ennek ellenére pólóban fényképeztette le magát egyik legjobb barátjával
Öcsém is feliratkozott ezzel a gyönyörű tövessel a merenyei „pontyvadászok” közé. Az egész túra jó hangulatban telt, igazi év végi „örömpeca” volt

A szakadó eső, sár ellenére emlékezetes volt az utolsó éjszaka. Akármilyen „tavaszi” időjárásban is volt részünk, azért a naptár csak decembert mutatott. Úgy gondolom, hogy az utolsó órák viszontagságaival együtt is nagyon eredményes decemberi horgászaton vettünk részt. Arra szeretnék rábeszélni minden fanatikus társamat, hogy a józan ész határáig mindenki bátran menjen el egész évben horgászni, hátha olyan nagyszerű élményekben lesz része, mint amilyenekben nekünk volt.

Nincs ennél szebb látvány, mikor a kikandikáló napban görbül a spicc!

Szándékosan a végére hagytam a szerelék és a csalik bemutatását. Sokan gondolják, hogy itt jön a reklám helye, de úgy gondolom, hogy ezek említése nélkül nem teljes a beszámoló. A csalik tekintetében mindenki saját maga tudja a tutit, ezért merem bátran leírni, hogy mi mit használtunk. Remélem, azért valakiknek tudok segíteni, ha nem is a konkrét csalit, de a vezérvonalat illetően.

A szerelékben semmi rendkívüli nem volt, 6-os, 8-as Korda Wide Gape horog, Pelzer Dura Link vagy Krsyton Merlin és Mantis horogelőkék, 31-es főzsinór, 110-130 grammos ólom fixen, ill. szabadon futó szerelék. Semmi flikk-flakk, semmi bonyolítás.

A halak döntő többsége - köztük a legnagyobb is - a Pelzer Tigernuts & Hemp kisujjkörömnyi méretre faragott, dipelt bojlijára jött. Viktor öcsém a Mosella epres-halas MANIC dip nélküli 14-es pelletjével fogta pontyát, Dani barátunk pedig egy dipelt Pelzer Blackberry faragott bojlival ejtett el halát. Egy ponty a Pelzer Robin Red & Chocolate bojlit választotta, Zsolt egyik pontyát pedig a szintén Pelzer jegyezte Salmon Cream 12-es bojlijával fogta. Az etetés is ezekkel történt 6-8 szem/etetés mennyiségben, 1-2 marék Matrix-Sushi pellet keverékkel és magokkal kiegészítve.

Ebből a bőségtálból minden ponty megtalálhatja az igazit. Nekünk a túra során nem okoztak csalódást a Pelzer bojlik új generációs golyói. Kezdő, haladó horgászoknak jó szívvel ajánlom őket

Aki nem hiszi, járjon utána!

Minden olvasónak Boldog Új Évet, 2007-ben sok szép fogást kívánok!

Dr. Varga István (Doki)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: