Felejthetetlen napok – ősszel is a Balaton déli partján

Felejthetetlen napok – ősszel is a Balaton déli partján

Idén ősszel társammal nagyon sokat tanakodtunk, hogy hol pecázzunk, és végül ismét a Balatonra esett a választásunk. Nem messze a tavaszi sikereink helyszínétől szeptember utolsó előtti hetét néztük ki magunknak, így már szeptember 19-én a parton is voltunk. A választott hely egy befolyó közvetlen közelében volt, melyből csakúgy ömlött be a „vörös víz”, megfestve ezzel a Balaton eredeti színét. Az időjárás sem a legbarátságosabb hangulatában fogadott, de nagy nehezen még vízre tudtunk szállni, hogy feltérképezzük az előttünk elterülő medret.

Ahogy haladtunk befelé, a radar és a tapogatórúd segítségével megtaláltuk a parttól mintegy 450 méterre lévő „marást”, ahol 2,8-3 méter mély víz volt, és keményről az aljzat iszaposabbra váltott. Úgy gondoltuk, hogy ez az iszaposabb rész megfelelő hely lehet kezdésnek, így bójázás után már húztuk is be az első botot, ami egyben az utolsó is lett. Az időjárás miatt később egyszerűen képtelenség volt vízre szállni. Az éjszaka kapás nélkül telt az egyetlen behúzott bottal. Reggel, mikor felébredtünk, láttuk, hogy a helyzet még rosszabb lett, és az időjárás-előrejelzés még az addiginál is rosszabbat mutat. Társammal szomorúan hoztuk meg a döntést, hogy felfüggesztjük a horgászatot és szeptember 29-én majd újra visszatérünk.

Ezt soha nem lehet megunni

Péntek reggel már vízparton voltunk, és ekkor egy jóval barátságosabb Balaton fogadott minket. Első fokú viharjelzés volt csak, így nem is haboztunk, a bóják gyorsan bekerültek, és már csak behúzni kellett a szerelékeket. Társam, Krisztián botjaival kezdtük. Két külön etetést csináltunk, melyek kb. 50 méterre voltak egymástól, és az etetések két szélét vallattuk egy-egy bottal. Csalinak Odyssey XXX bojlit használtunk 20-24-35 mm-es méretekben, amit saját magunk gyúrtunk némi plusz adalékkal, melynek receptjét a beszámoló végén részletezem. Krisztián az etetését kb. fél kiló bojlival kezdte nagyobb területen szétszórva, plusz botonként egy-egy marék tigrismogyorót szórva rá. A jobbos botján szimpla 35 mm-es Odyssey-t használt, amit Liquid Salmon Extract aromában áztatott kb. 2 hete, balos botján szimpla 24 mm-es XXX volt a csali. Én is szintén fél kiló Odyssey-vel kezdtem az etetést 20-24 mm-es méretben, plusz kb. 2 kg XXL tigrismogyorót szórtam még. Egyik botomon egy szem 24 mm-es Odyssey és egy szem fehér színű Odyssey 13-14 mm-es Pop Up volt hóemberként felkínálva, míg a másik botomon egy szimpla 24 mm-es XXX a horog öblétől kb. 3 cm-re elengedve.
Az első kapásra nem kellett sokat várni. Délután a hóember szerelékre érkezett az első jelentkező egy jó 5 kg körüli potyka személyében, amely a rövidebb fárasztás végén, amikor már majdnem hálóban volt, lelépett. Sebaj, gondoltam, legalább megbizonyosodtunk róla, hogy jó helyen tapogatózunk. Gyorsan visszahúztuk, de most már erre is szimpla 24 mm-es csali került. A következő kapásra hosszabb ideig kellett várni, és a hosszasabb fárasztás végén sikeresen meg is szákoltuk a túra első halát, egy gyönyörű, 11,3 kg-os pontyot. Nagyon boldog voltam, hogy viszonylag hamar egy ilyen szép halat sikerült fognom az őszi a Balatonból. Amint lehetett, húztuk is vissza a szereléket, olyan izgatottak lettünk.

Remek kezdés ősszel is

Napközben nem volt kapásunk. Kora este dobtunk újra 2 marék bojlit az etetésekre bízva a reggeli kapásban, ami ismét jelentkezett: először az én botom jelzett be. A halat a vízbe gyalogolva fárasztottuk, és egy újabb 10 kg körüli pontyot sikerült szákolni.

Hihetetlen ennyi szép hal ősszel is…

Nem hittem a szememnek, hogy ősszel Balatonon, a déli parton ilyen fogások sikerülhetnek és még java csak ezután következett. Krisztián jobb oldali botján a kapásjelző megszólalt és ezután kezdődött a móka, melyről Krisztián így mesél:
„Egy csippanást hallottam. Láttam, hogy a jobbos botom volt az. Tudtam, hogy azon a botomon 35 mm-es bojlival csaliztam és még a szívem is gyorsabban vert. Közelebb mentem és csak figyeltem, mi történik! Aztán még egy csippanás, bot a kézbe és gyerünk a vízbe, indulhat a küzdelem! Norbi hozta utánam a merítőt és kérdezte, mit érzek a boton? Akkor még nem tudtam válaszolni, de nyertem pár métert, amit vissza is kért a hal, és akkor már sejtettem, hogy ez egy szebb példány. Koromsötétben, combig érő vízben egy szebb hallal… hát… nem mindennapi élmény! Végre sikerült a távolságot csökkenteni, mikor megint az erejét fitogtatta, de nem hagytam magam. Hosszú percek után olyan 5 m távolságba ért, de nem mutatta meg magát, viszont azt igen, hogy még nem adta fel, és van még ereje! Nekem borsózott a bőr a hátamon, amikor először megpillantottam, de akkor nem mondtam volna meg, mekkora! Pár kisebb kirohanás után sikerült megszákolni barátom segítségével, na, és akkor láttuk igazán, ki is volt ez az erőgép! Mikor a mérleg elkerülte a 20 kg-ot, elállt a lélegzetem! Az ilyen halakért „nagypontyhorgászunk”! Köszönöm, Balaton!”

Lélegzetelállító!
Hatalmas farokúszó…

Gyorsan biztonságba helyeztük ezt a Balatoni óriást, mert a másik botokon is kapások jelentkeztek, amik nyomán egy szép 8 kg-os és egy 6 kg-os pontyot szákolhattunk. Most már teljes mértékben biztosak voltunk a jó helyválasztásban. Miután visszahúztuk a négy botot, gyorsan elkészítettük a fotókat, hogy a hatalmas pontyot mielőbb visszaengedhessük. A fogás érdekességéhez tartozik még, hogy ezt a halat harmadjára sikerült Krisztián barátomnak megfognia. Mint ahogy később kiderült, ez hal volt a 2017-es IBCC legnagyobb hala 26,05 kg-os súllyal!
Innentől kezdve felpörögtek az események: hol sötétben, hol nappal fogtuk a halakat. Túlnyomórészt 7 és 9 kg közötti példányok voltak a terítéken. Próbálkoztunk szelektálással: nagyobb csalival, hosszabbra elhagyva a horog öblétől, dupla 24 mm-es szerelékkel vagy épp két szem bojli 35-24 mm-es kombinációban, továbbá próbálkoztunk perifériaváltással a bójától mintegy 50 méterrel arrébb húzva pár szem bojli kíséretében. De ahogy próbáltunk szelektálni, majdnem hogy az ellenkezője „sikerült”, a végén egy 4,5 kg-os példány tette fel az i-re a pontot. Ötnapos túránk alatt 26 kapásunk volt, kettő halat vesztettünk fárasztás közben, konkrétan az elsőt és az utolsót. Természetesen minden hal visszanyerte a szabadságát.

Vissza oda, ahonnan jött

Összegzés
Ismét volt részünk viharban, esőben, napsütésben – ezekből születnek a nagy élmények. A Balatonon horgászni olyan csodálatos dolog, melyhez más fogható nem nagyon van. Ajánlom mindenkinek, aki pontyra horgászik és teheti, hogy ne hagyja ki ezt a csodálatos vizet, mert higgyétek, el megéri! A Magyar Tenger ismét a kegyeibe fogadott minket ezekkel a gyönyörű halakkal, melyek majd kicsattannak az egészségtől és rendkívül jó erőben vannak, ami nem is csoda, hisz mind egytől egyig szinte csak kagylót eszik.

Balatoni pontyok kicsattannak az egészségtől…
… és igen jó erőben vannak

Köszönjük a Balatonnak, biztosan visszatérünk!!!
Szerelékeinket a Gardner cég palettájából állítottuk össze, melyek mindvégig kifogástalanul működtek. Főzsinórnak a Sure Cast Red típust választottuk 0,30 mm-es méretben, előtétzsinórként orsóként kb. 20 méter 0,55 mm-es Slinky került az orsókra. Jómagam előkezsinórnak a bevonatos Sink Skin Camo Green és Sly Skin Grenn típusokat használtam felváltva 25 lb-s méretekben, egy-egy 4-es és 2-es méretű Incizor horgot „karomszerelékkel”. Társam viszont a Continental Mugga horgok mellett voksolt 2-es és 4-es méretben, melyre rakott még zsugorcsövet horogbefordítónak. Előkezsinórnak szintén a Gardner Sink Skin Camo Green típust használta 25 lb-s méretben. Ólomrendszerünket is a Gardner cég kínálatából állítottuk össze, 5 oz súlyú Flat Pear Inline súlyt használtunk.

A szerelék apró részletei
Általunk favorizált bojli és összetevői

A túrán használt bojli receptjének száraz összetevői:

  • 1 kg gyári Odyssey XXX bázis mix
  • 10 dkg darált osztrigahéj
  • 20 g Feedstim XP Powder
 

és folyékony összetevői:

  • 100 ml Odyssey XXX Liquid Additive
  • 10 ml Liquid GLM Extract
 

Írta: Czifra Antal és a Pontycentrum csapata

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: