Pontybánya, avagy amikor az álmok valóra válnak

Pontybánya, avagy amikor az álmok valóra válnak

Kétféle víz vonz igazán: a vadregényes, nagy kiterjedésű természetes vizek, illetve a változatos mederalakulatokkal bíró bányatavak. Ezek olyan helyek, ahol akár könnyen betlizhetünk is, éppen ezért minden megfogott halnak komoly értéke van. Bár az ecsédi Vég-tó rendkívüli halállománnyal bír és a tó mérete sem óriási, a hatalmas víztömeg, a számolatlan víz alatti akadó, a néhol 25 méteres vízmélység és a változatos mederalakulatok a tapasztaltabb horgászoknak is kihívást jelentenek.

2007 novemberében horgásztunk itt Gaben barátommal először úgy, hogy az egyhetes horgásztúrát kapás nélkül úsztuk meg. Kétségünk sem volt afelől, hogy a tó nagy halakat rejt (erről számos gyönyörű fogás már akkor tanúskodott), így biztosak voltunk abban, hogy valamit rosszul csináltunk. Annak ellenére, hogy mindketten gyermekkorunk óta horgászunk, hamar rájöttünk, hogy a bányatavi behúzós peca egy külön szakma. Az első pofon egyáltalán nem vette el a kedvünket, sőt! Évről évre visszatértünk erre a vízre és az addigi tapasztalatokkal felvértezve egyre szebb sikereket értünk el.

A hely, ahol eddig a legtöbbet tanultam a bányatavi horgászatról

Tavaly augusztusban látogattuk meg a tavat, ahol az utóbbi évek hagyományaihoz híven ismét két helyet foglaltunk le. A hosszas pakolászást megelőzően váltottam néhány szót a halőr, Gyuszi bácsi unokájával, aki az érkezésünk előtt 2-3 napot horgászott az egyes álláson. Elmondása szerint elsősorban a partközeli kis vizes, akadókhoz közeli pályák adtak neki egy-egy szép halat. Annak ellenére, hogy sokszor horgásztunk már ezen az álláson, mindig szívesen elbeszélgetek az előttünk horgászókkal az előző hét tapasztalatairól, mindig lehet tanulni valamit…

A nyári kánikulában nehezen ment a „cuccolás”, kora délután még csak ott tartottunk, hogy a kétfelé szakadt ponty kommandó irdatlan mennyiségű motyói bekerültek a stégekre. A Hudo, Otti, Misa trió a tó délkeleti sarkában lévő kettes álláson, mi Gabennal pedig az egyes álláson kezdtünk neki az egyhetes kalandnak. Úgy döntöttünk Gabennal, hogy az első nap nem horgászunk, így szép nyugodtan elpakoltunk, összeszereltük a botokat, felkészítettük a csónakot a másnapi bevetésre, majd egy kellemes vacsorát követően ordas horkolásba kezdtünk, egészen másnap reggelig.

Minden a helyén!
Nagy halakról álmodtunk a szuperhold bűvöletében

Nyugdíjasra vettük a tempót, nem állítottunk órát, magunktól keltünk fél nyolc körül. Szépen megkávéztunk, miközben felidéztük azokat a múltbeli élményeket és sikeres helyeket, amelyek ehhez a horgászhelyhez kapcsolódnak. Ha végre alkalmam van egy hetet horgászni, szeretek kicsit belassulni (egyébként sem vagyok az a kapkodós típus), ezzel is tudatosítva magamban azt a tény, hogy most végre mindenre van idő, nem csörög a mobil, nem dőlnek az e-mailek, a rohanásnak és az idegbajnak itt kérem helye nincs! Nem mellékes, hogy Gaben ebben is tökéletes partner, két behúzás között simán elbambulja a radart fél óráig, és ez így van jól! Ilyenkor mindenki azt csinál, amit akar… ;)

Gyorsan ment a helykeresés, néhány perc alatt megtaláltuk a parttal merőlegesen futó nagy törést. Ezen a szakaszon a 20 méteres vízmélységet hirtelen egy olyan plató váltja fel, amely „csak” 7-8 méter mély, a tó közepe felé letörő lejtő teteje pedig víz alatti fákkal és bokrokkal szegélyezett. Erre a részre, egymástól 20-30 méterre három bóját helyeztünk el. Mivel 6 bottal horgásztunk, a stég jobb oldalán lévő part menti, nádassal és víz alatti akadókkal teli részre további két bóját raktunk, egy bottal pedig egész héten kereső horgászatot folytattunk.

A tesztelés alatt álló SBS Tackle Pro ólomklipsz bevetésre készen
Egy szem 24 mm-es M4-es csali Grip-Tip 2-es horoggal és Dive Master 20 lb zsinórral kombinálva
A kis vízre az édes jellegű C1-es bojlikkal készültünk

Lassan minden szerelék a helyére került, a belső bójákra keményre hangolt, 20+ Premium M4-es (májas) bojlikkal horgásztunk és 20 és 24 mm-essel etettünk, amelyet néhány etetőkanálnyi főzött tigrismogyoróval és kukoricával egészítettünk ki. A partszéli helyeket hasonló taktikával horgásztuk meg, itt viszont a C1-es (tigrismogyorós-vajkaramellás) bojli határozta meg az ízvilágot. Arra számítottunk, hogy a stéghez közeli, sekélyebb helyek inkább az éjszakai órákban fognak működni, ám a behúzást követő első órában, a legnagyobb déli melegben Gaben egy 17,80 kg-os tükröst varázsolt ki az akadóból.

Nem kellett sokat várni az első halra, amely mindjárt 17,80 kg-ot nyomott

A napszúrás első jeleit éreztem magamon, amikor ismét felcsapódott a swinger! Gaben botján újra egy bányatavi torpedó fogta menekülőre, és néhány perc múlva már a merítőben pihegett a közel 15 kg-os töves.

Gaben rálépett a gázra, megint fogott egyet!

Hamarosan nekem is sikerült bemutatkoznom egy vaskos testű 10+-os tőponttyal, de ami ezután következett, az szinte mesébe illő történet. Éppen az eddigi gyors siker okát elemeztük, amikor a nádfal közeléhez lerakott bot spicce erősen bólogatni kezdett. Gaben gyorsan felvette a hallal a kontaktust és gyorsan csónakba ugrottunk. A hal komótos és határozott mozgásából sejtettük, hogy a tó egyik nagy öregje szippantotta fel az egy szem 24 mm-es csalit. Néhány perces küzdelem után sikerült megmerítenünk a halat, amelyet első látásra bőven 20 kg fölé saccoltunk. A mérlegelést követően bebizonyosodott, hogy Gaben megdöntötte az eddig rekordját, a vaskos tükrös ugyanis 26,60 kg-ot nyomott.

Új egyéni rekord: 26,60 kg

Egyhetes túra első horgásznapján egyéni rekordot dönteni jogos okot ad az ünneplésre, ezért Gaben átugrott a kettesre Hudiékhoz egy kis örömködésre. Én kezdtem magam úgy érezni, mint Tutajos a Tüskevárban, rendesen megcsapott a nap, alig álltam már a lábamon, kezdett hányingerem is lenni, így felismerve a napszúrás első jeleit ledőltem az árnyékot adó faházban. Épp elszenderedtem, amikor a fülem mellett lévő távjelzőm csippant egyet, majd néhány másodperc múlva ismét egy rövid, éles hang tudatta velem, hogy nem ártana felkelni. Mire kiugrottam a házból, majdnem lerepült a botom az állványról. Mivel a szerelékemet a part mentén két száraz fa közé raktam le, a nyeletőféket be sem kapcsoltam, csak szorosra húztam a féket, épp annyira, hogy kapás esetén lassan adagolja a dob a zsinórt. Gyorsan kézbe vettem a botot és megpróbáltam megtartani a víz alatti idegent. Esélyem sem volt, a 2,75 librás botom karikába hajlott, és a 0,55 mm-es monofil előtét zsinór is nyúlt annyit, hogy a hal az egyik fára csavarodva befordult jobbra és beugrott a part alá. Gyorsan csónakba ugrottam és kiadtam magamnak a „Teljes gőzzel előre!” parancsot. Lazára hagytam a zsinórt, szépen tekertem fel a dobra, nem láttam értelmét az erőltetésnek. Arra gondoltam, amint odaérek a kapás helyszínére, felmérem a helyzetet és majd kiderül, hogy egyáltalán lesz-e esélyem felvenni a küzdelmet a hallal. A két fa közé érve megláttam a zsinóromat, ami egyenesen a sűrű hínárosba mutatott. Lassan ráemeltem a botra, ekkor már éreztem, hogy valami rúg a zsinór végén. Úgy tűnt, szerencsém van, nem fogott akadót a hal, csak a sűrű hínármezőbe ugrott be. A hal a lassú húzásnak köszönhetően elkezdett mozogni, ekkor egy hosszúkás testet pillantottam meg a víz alatt egy méterrel, de nem tudtam igazán szemügyre venni, mert hatalmas fröcsköléssel rúgott egyet és elindult a mély víz felé. Elsőre egy harcos 10 kg körüli nyurgának tippeltem őkelmét. Nagy erővel tört a mélybe, így azonnal lazítottam a féken egy kicsit, de az akadóktól teli pályán kénytelen voltam keményen fárasztani. A lágyékomba támasztott karcsú botvég csinos kis lila foltot rajzolt a bőrömre, de sebaj, gondoltam, inkább magyarázkodok majd otthon, hogy hol voltam… Lassan sikerült felőrölni a harcos nyurgának vélt hal erejét, és amikor először felfeküdt a vízre, egyből 20 kiló körülire tippeltem. „Lehet, hogy 19, az is lehet, hogy 21”, gondoltam. A merítésénél azonban meglepődtem, amikor a hal szája már koppintotta a merítő V alakú menetes részét, de a farkából még mindig kilógott egy 10 centis darab. Végre sikerült megmeríteni, mindketten elfáradtunk. Lerogytam a csónakdeszkára, megpihentem kicsit. Iszonyatosan fájt a fejem, hányingerem volt, de csodálva néztem a szétnyitott merítőben úszkáló hatalmas testet.

Amikor hátranéztem, hogy fütyüljek egyet Gabennak, láttam, hogy már úton van, teli gázzal sietett vissza, hogy megnézze, mit fogtam. Amikor benézett a merítőbe, csak annyit mondott: „Te, Pappi, ez nagyon nagy!”

Mérlegelő zsák elő, tárázás, mérés, meglepődés. Megint mérés, ugyanannyi, mint az előbb! Mennnnnyi? Kereken 30 kg! Életem legnagyobb hala, hihetetlen…

Bár a fotózást elrontottuk, talán így is jól látszanak a hal méretei

A C1-es bojlival etetett helyet egy szem 20 mm-es Bananarama Fluro Pop Uppal horgásztam meg, előkének egy tesztelés alatt álló fluorocarbon előkét használtam, ami szinte láthatatlan a vízben.

A fotózás során sajnos végzetes hibát követtem el, ezért épp erről a halról készült összes kép homályos lett. Az erről szóló történetet mindenki meghallgathatja a cikk végén található videóban.

Nem hittem a szememnek, pedig még csak néhány órája horgásztunk…

Az utolsó nap délutánján már nem horgásztunk tovább, inkább átmentünk szomszédolni a kettes állásra. Otti, Hudi és Misa becsülettel vallatták a vizet még az utolsó percekben is. Ők is fogtak néhány szebb halat a hét során, de az igazán nagy fogás még váratott magára. Otti egyik botjával egész héten kitartott egy ígéretes víz alatti földnyelv mellett, most is ott pihent egy általa tutinak vélt D-rig-nek kötött szerelék. A jóízű sztorizgatás közepette egyszer csak felsikított a nyeletőfék, és több méter zsinór szaladt le a dobról néhány másodperc alatt. Gyorsan beugrottam Ottival a csónakba, majd a 20 méter mély nyílt vízen kb. 30 perces, idegtépő fárasztás vette kezdetét. 28 percig nem is láttuk a halat, én csak magzatpózba kucorogva izgultam a csónakban, miközben Otti türelmesen fárasztott. A küzdelem végén kiderült, hogy ki volt a tettes:

Otti is feliratkozott a 25+-osok listájára! A hal súlya: 25,20 kg

Video1:

Az egyhetes horgászat végére Gabennal életünk legeredményesebb túráját zártuk. Ketten összesen 31 db halat fogtunk 501,1 kg összsúllyal, ez 16,16 kg-os átlagsúlyt jelent. A fogott halakból 7 db volt 20 kg feletti, ezekből három példány nyomott többet, mint 25 kg. Hab a tortán, hogy Otti is feliratkozott a 25 kg felettiek listájára, így mindhárman új egyéni rekorddal térhettünk haza!

20,50 kg
20,75 kg
21,70 kg
Szépségdíjas tini
25,10 kg
Egyszerre éheztek meg
A kettesen Misa…
… és Hudo sem tétlenkedett

Záró mondatként fontosnak tartom kiemelni, hogy egy ilyen SIKER számos fontos tényező összessége. Talán sokan kizárólag a saját ügyességüket, tapasztalatukat helyeznék előtérbe egy ilyen eredmény elemzésekor, azonban a mi esetünkben ez igen távol áll a valóságtól! A rendkívüli halállománnyal bíró horgászvíz, a jó helyválasztás, a remek csali, a megbízható végszerelék, az egyéb technikai eszközök (halradar, GPS) megléte és nagymértékben a SZERENCSE az, amelynek köszönhető az a fogási eredmény, ami talán csak egyszer adódik az életben. Hasonló élményeket kívánok minden horgásztársamnak a következő horgászszezonra!

Csapatmunka

Nézzétek meg az emlékezetes túráról készült kisfilmet:

Video2:

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: