Az idei évben sajnos kevés idő jutott a horgászatra, néhány 12 órás feederes „gyorspeca” mellett, egyedül a késő tavaszi ABK Bojlimpiára állt össze a Happy Carp Gang egy háromnapos versenyre. Annak ellenére, hogy nem bővelkedtünk a horgásztúrákban, hagyományosan kötelező és kihagyhatatlan gyakorlattá vált az az egy hét, amelyet évről évre Ecséden töltünk. A naptárba már jó előre bevéstük az augusztus utolsó hetére eső időpontot és tavasszal, a húsvéti havazásban azzal nyugtattam magam, hogy ennek a túrának is eljön egyszer az ideje.
Végre eljött az indulás napja! Pénteken már tetőig pakoltam a kombit, úgyhogy szombaton reggel illatosan és tiszta ruhában ültem be az autóba, megadva a tiszteletet az eseménynek. Egy Bëlga számmal a fejemben Hudo felé vettem az irányt: „Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be…” Az utcájukba fordulva megláttam, amint lazán „slattyog” a kertben és egy utolsó, elegáns mozdulattal lezárja az utánfutó ajtaját. Lassan elkortyoltam a személyre szabott kávémat, miközben befutott Gaben is. A tervek szerint hármasban nyomtuk volna a túrát, de Gaben távollétét egy váratlan munkának köszönhetően kénytelenek voltunk igazoltnak tekinteni. Az indulás napján, apai módon útnak indította „fiait” és szomorúan vette tudomásul, hogy ezúttal nem tud csatlakozni hozzánk. Otti sem ért rá az első napokban, de úgy tervezte, hogy szerdán Ő is irányba állítja a kocsit és az utolsó néhány napra csatlakozik a csapathoz.
A kéttagú konvoj elindult a célállomás felé. A visszapillantóba belenézve többször elmosolyodtam, ahogy Hudo napszemüvegben, hanyagul kikönyökölve a szutykosból (ahogy Ő hívja a magyar népautót) kicsit úgy nézett ki, mint Torrente járőrözés közben. A tópartra érve minden a szokott kerékvágásban haladt, több órás dumálgatás kezdődött a büfében, majd kora délutánra végre elhelyezkedtünk a 4-es álláson. Korábban voltam már ezen a helyen, így nagyjából sejtettem, hogy melyek lesznek azok a területek, amelyeket meg fogunk horgászni. A stég bal és jobb oldalán végig bedőlt fák és bokrok szegélyezik a part menti sávot, majd egy nagy törés következik, amely meg sem áll a 19-20 méteres mélységig. Az akadós rész jó haltartó hely, de elsősorban a halak, másodsorban az idegrendszerünk megóvása érdekében szinte soha nem horgásszuk meg ezt a területet. A parttal párhuzamosan egy-egy akadó közelébe húzva a szereléket már-már esélytelen megfogni a halat. Egy jóérzésű horgász pedig nemcsak az elért kapásszámra gondol ilyenkor, hanem arra is, hogy semmi értelme tíz halból kilencet elveszíteni úgy, hogy nagy eséllyel megsérül a hal.
A stég előtt 170-180 méterre a parttal párhuzamosan egy víz alatti gerinc húzódik, amelynek kezdete könnyen megtalálható radarral. Innen a 7-es és a 9-es állások felé haladva számtalan ígéretes helyet találhatunk akár a vízmélység, akár a mederalakulatok tekintetében. Hudival együtt csónakázva kémleltük a radar képét, és rövid idő alatt ígéretes helyeket találva négy „H” bója mutatta az irányt az első behúzásokhoz.
Régi vágyam vált valóra, amikor a nyár elején Gaben, Otti és Hudi a születésnapom alkalmából meglepett két bottal. A három méteres, 2,5 librás TF Gear Compact pálcák hónapokig csendben pihenve vártak a bevetésre, de most végre eljött az ő idejük. Bíztam benne, hogy most megmutathatják, mit is tudnak, ráadásul Hudi ugyanilyen botokkal érkezett, így mire minden a helyére került, négy egyforma bot pihent beélesítve a rod-podon.
Este kilenckor megszólalt a balos botom jelzője, mindenfajta előjáték nélkül veszetten sikított a hangszóróból a jól megszokott hang. Ismét jöhetne a Bëlga, de most a csónakos verzióval: „Csónakba be, kötelet le, merítőt ki, Hudika gyereeeeee…” Szépen hajlott a bot, sokszor a lazára állított fék meg sem szólalt, mert a lágy pálca szépen felőrölte a hal kirohanásait. A 8,5 kg-os töves a merítés után azonnal úszhatott tovább, és a szerelék is gyorsan visszakerült a helyére.
Egy óra múlva Hudi volt a soros, a jobbos botja füstölt el, az orsó szépen adagolta a zsinórt az ismeretlen erőnek. Szenvedélyesen gyűjtjük a vízparton hallott szófordulatokat, általában fárasztás közben vesszük elő a pontyhorgász szleng szótárt, így amikor utolértük a halat és megfeszült a zsinór, Hudi el is morzsolt egyet a bajsza alatt: „Feszteti a szilont!” :) A tíz percig tartó kemény fárasztás után örömmel néztünk a mérlegre és a 17,68 kg-os tükrösre.
A horgászatot megelőző időszakban hetek óta változatlan, napos időjárás volt jellemző az ország egész területére, azonban a peca második napjától esővel érkező hidegfrontot jósoltak a szakemberek. Ha lett volna velünk egy béka, biztos lemászott volna a létráról… Vasárnap meg is érkezett a szeles, esős idő és lehűlt a levegő. A betörő hidegfront általában meghozza a halak kapókedvét, azonban érdekes módon ezen a tavon az én tapasztalataim szerint ez kevésbé működik. Két nap teljes csend következett, továbbra is bíztunk a jónak vélt helyekben, ugyanakkor két bójánál kihasználva a törés adta lehetőségeket, különböző mélységekben kínáltuk fel a csalikat.
A hét közepére elvonult az időjárási front és a késő reggeli falatozást egyszer csak a láncos swinger csattanása zavarta meg. A C1-es 24 mm-es wafter csalit egy 15 kg feletti töves vette fel.
A másik szerelékemen egy akkoriban még kísérleti jelleggel elkészített csalival próbálkoztam, ez adta a túra első halát is. A fűszeres, nagy valószínűséggel 2014-től az SBS kínálatában megjelenő M4-es ízesítésű bojli ezen a napon további három halat adott, amelyből kettő tíz, egy pedig húsz kilón felüli volt. A fárasztás élménye szinte leírhatatlan a kristálytiszta vízben, a cikk végén található videó talán visszaadja e pillanatok hangulatát.
Sokak számára érdekes lehet, hogy milyen etetési és csalizási technikát alkalmaztunk ezen a vízen. Nagy kiterjedésű természetes vizekben sokszor indokolt lehet a nagy mennyiségű etetés alkalmazása, ugyanakkor itt szinte kivétel nélkül minimális mennyiségű csalival dolgozunk, ez eddig mindig bevált. Meggyőződésem, hogy az ilyen törésekkel, árkokkal, púpokkal teli bányatavakban kiemelten fontos szerepet kap a jó helyválasztás. Ha elég időt fordítunk erre, vagy ha a korábbi tapasztalatokból tudjuk, hogy merre járhat a hal, akkor elég néhány marék csali ahhoz, hogy horogra csaljuk álmaink halát.
Talán hihetetlen, de a képen látható mennyiségű csali került minden egyes behúzáskor vagy kapást követően a horog köré. Ez összesen egy marék 20 mm-es High Oil Halibut Pelletet, két marék 20 és 24 mm-es 20+ Premium bojlit és szintén két marék főzött tigrismogyorót jelentett. Az ízek tekintetében a leendő M4 szerepelt a legjobban, de a vajkaramellás ízesítésű C1-es csalinak is sok szép halat köszönhettünk.
A túra utolsó napjait már hármasban töltöttük, Otti szerdán délelőtt csatlakozott a csapathoz, így szombatig már hat bottal vallattuk a vizet. Érkezését gyors helykeresés követte, majd az általunk csak „frutenyák”-nak becézett Fruit & Nut bojlikat vette elő csalis táskája rejtekéből, és vegyészmérnököket megszégyenítő mozdulatokkal cicomázta fel a horogcsalit a hasonló ízesítésű dippel és pasztával. A gondosan összeállított szerelék néhány perc múlva a helyére került, majd kb. másfél óra múlva meghajlott a bot spicce és felsikított az orsó fékje. A szokásos csónakos üldözés végén, a néhány perces izgalmas fárasztás utolsó mozzanataként egy közel 20 kg-os tükrös pihegett a pontymatracon.
Az egyhetes horgászat során az idei Ponty Show-n megjelenő SBS Tackle Pro termékei közül nagy megelégedéssel használtuk a Dive Master névre hallgató különleges, multifunkcionális zsinórt. Az ólombetét nélküli, körszövött anyag nagyban megkönnyíti szerelékünk álcázását, a süllyedési képessége mégis vetekszik a leadcore-ral, ugyanakkor kellően lágy és selymes tapintású. A multifunkcionális jelzőt azért is érdemelte ki, mert a kétféle vastagságban gyártott zsinór elsősorban a leadcore szerepét töltheti be, ugyanakkor a vékonyabb típus előkezsinórként is használható. A 20 lb szakítószilárdságú Dive Masterből kötött előkék remekül vizsgáztak a nagy halairól híres bányatavon, nekem ez a zsinór már most az egyik kedvencem!
Ismét emlékezetes élményekkel tértünk haza kedvenc vizünkről, ahová a tervek szerint a jövő évben többször is visszatérünk. Az egyhetes horgászat fontosabb eseményeiről készült kisfilmet az alábbiakban láthatjátok:
Írta: Novák Dániel
Videó: Hudomiet János, Novák Dániel
Fotók: Hudomiet János, Novák Dániel
