Pontyhorgász praktikák JDCM módra 5. rész - Hideg vízi praktikák a víztározók lakóinak becserkészéséhez

Pontyhorgász praktikák JDCM módra 5. rész - Hideg vízi praktikák a víztározók lakóinak becserkészéséhez

Fagyos idő, hideg víz, hatalmas vízterület, nagyméretű csalik és termetes halak… Sokak számára e kulcsszavak minden bizonnyal a „Mission Impossible” fogalmával lennének egyenlők. A víztározók lakóinak hideg vízi becserkészése valóban nem egyszerű műfaj, azonban kellő kitartással, némi ügyeskedéssel és persze jó nagy adag szerencsével szép pontyokat keríthetünk horogvégre akár a legbarátságtalanabb körülmények közepette is! Cikksorozatom mostani epizódjában azokat a praktikáimat szeretném összegezni, amelyek segítségével e felvázolt nehézségeket sikeresen áthidaltam…

2012 novemberének utolsó hetében 96 órát volt szerencsém eltölteni Nógrád megye híres horgászvizén, a Palotási-víztározón. E helyszín számomra néhány korábbi horgásztúrámnak köszönhetően nem volt ismeretlen, azonban a tározó kiszámíthatatlansága, szeszélyessége miatt eleinte még magam sem voltam meggyőződve elmém teljes épségéről, hogy éppen ide terveztem a tavalyi szezonzáró kiruccanásomat. A horgászok túlnyomó többsége szezonzáró túráit olyan vízterületeken szokta lebonyolítani, ahol szinte biztos a siker, hiszen természetes, hogy a hosszú tél előtt szeretné mindenki sikeresen zárni a szezont. Mindig is szerettem a kihívásokat és a megoldhatatlannak látszó helyzeteket, hiszen leginkább az ilyen szituációkban tudom fejleszteni képességeimet és olyan praktikákat kiagyalni, amelyek akár meghatározó mozzanatai lehetnek egy későbbi (sikeres) horgásztúrámnak.

A kiválasztott horgászhely melletti döntésben nagy segítséget nyújtott nekem az egyesület elnöke, Komáromi Tibor, aki túrám idejére szállást biztosított a Horgásztanyában, amelyet ezúton is szeretnék neki megköszönni! Így a horgászhelyem tulajdonképpen a tanya alatti állások egyikére, egész pontosan a bal oldalira esett.

A kiválasztott állás a Horgásztanyából tekintve

Mivel a túra nyitónapján csak délután érkeztem a helyszínre, november lévén igyekeznem kellett az előkészületekkel és gyorsan át kellett gondolnom az első napi stratégiát, hisz hamar rám is sötétedett. Meglehetősen fárasztó napon voltam túl aznap, így gyorsan eldöntöttem, milyen legyen az első éjszaka csalizása: az egyik szerelékre egy szem 24 mm-es Terrible Trick, a másikra pedig egy Grainy Garlic került. Úgy voltam vele, hogy egy kapásom legyen, de az jó hal legyen! Azért esett e két típusra a választásom, mert mindkettő bizonyított már a hideg vízi horgászataimon, ezenfelül döntésemben az is szerepet játszott, hogy ekkor még frontmentes időszak uralkodott a vidéken, és a gondosan összeállított útmutatóm szerint mindkét típussal számíthatok ilyen esetekben eseményre. Bár azt meg kell, hogy említsem, hogy bizonyára sokan a kisméretű csalik mellett érvelnének, mivel hideg vízi horgászatról van/volt szó, és jogosan magyarázhatnák ezt azzal, hogy ilyenkor már célszerű minél jobban finomítani. De nálam megvolt az oka a nagy átmérőnek is, erre rövidesen visszatérek…

A végszerelékek a helyükre kerültek, én pedig nyugovóra tértem. A pihenésemet elsőként a jobbos botom felől érkező két pittyenés zavarta meg. Valószínűleg egy dévérkeszeg kóstolhatta meg a 24-es fokhagymás golyót, de érdeklődése szerencsére ki is merült ennyiben, így nyugodtan tértem vissza pihenni. Hajnali 3 óra körül felordított az adóvevőm - ezúttal nem keszegkapásra kellett felugranom az ágyból! A kék LED folyamatos világítása és a vevőegység adrenalinszint-növelő sípolása tudatta velem, hogy egy komolyabb érdeklődő találta meg a 24-es Terrible bojlit. A botot megemelve egy örök emlékként elkönyvelhető csata vette kezdetét: partról, csizmával a vízbe gázolva, a végeláthatatlan ködben és a fagyos éjjeli időben küzdöttem az ismeretlen ellenféllel… Komolyabb kirohanásai elsősorban még a csata első felében voltak, ahogy közeledett a parthoz, úgy fogyott az ereje, így szerencsére nem kellett azon aggódnom, hogy miként fogom az egybefüggő nádfal mellett kivezetni. A merítést követően boldogan könyvelhettem el magamban a tényt: 10 feletti pontyot fogtam november legvégén egy több mint 70 hektáros, kiszámíthatatlanul szeszélyes víztározón!

A hideg vízi horgásztúra első hala, rögtön az első éjszakán, 13,6 kg-mal
Csodaszép, egészséges palotási töves

Nem ejtettem még szót az alkalmazott etetési stratégiáról. Ahányszor csak megfordultam Palotáson, nálam mindig is a kereső horgászat működött a legjobban. Ez esetemben annyit tesz, hogy egy dőlőbójának még a gondolatát is teljes mértékben próbálom elkerülni és a szememre és a megérzésemre hagyatkozva, találomra teszem le a végszereléket a kiszemelt helyre, erre szórok rá koncentráltan egy kevéske etetnivalót. Ha a helyzet úgy kívánja, természetesen alkalmazok tapogatót is, de azt a legtöbb vízterületen magával a végszerelékkel végzett felderítés is problémamentesen helyettesíti, hiszen az ólommal könnyedén ki lehet tapogatni, hogy milyen jellegű vagy mennyire iszapos az aljzat.

A nappali órákban kipróbáltam többféle csali-felkínálási módozatot is, emellett ebben az időszakban az egyik botomon finomítottam valamelyest a csalik méretét tekintve is. Ezzel a megoldással valóban sikerült gyorsabban eljutnom a kapásig, de az elkövetők így nem pontyok, hanem kapitális dévérkeszegek voltak.

Ilyen, és ehhez hasonló kapitális dévérkeszegekkel törték meg a csendet a nappali, egyébként kapástalan órákban. A két legnagyobb példány súlya a másfél kilót is meghaladta!

Visszatérek néhány gondolat erejéig a korábbiakban említett nagy átmérőjű csalik használatának miértjeire. Az egyik legfőbb indokhoz elég visszatekinteni az e bekezdés feletti képre, illetve annak a főszereplőjére. Most bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy mégis miket tudhatnak ezek a golyók, hogy ekkora átmérő mellett kell őket alkalmazni a keszegek ellen, még a szezon legvégén is?! Összetételüknek köszönhetően olyan attraktivitás jellemzi az említett két típust, hogy még a hideg víz ellenére is maximum 12 órán belül teljesen átjárja őket a víz, így nem kellett azon aggódnom, hogy egy teljesen zárt „csapágygolyóval” csalizott szerelékkel kellene várnom a csodát. Ezzel már gyakorlatilag le is lőttem a poént a számomra legjobb hideg vízi csalik kiválasztását illetően: az én szememben sokkal fontosabb a bojli alapanyagainak összetétele, tehát az, hogy miből mennyi és miért kerül egy csaliba, mint az, hogy most 16-os vagy 24-es golyóval kell-e horgásznom. Ergo nálam az összetétel ilyenkor (is) fontosabb szempont, mint a csali mérete.

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány olyan alapanyagot (lisztet), amelyeknek fontos szerepet tulajdonítok a kimondottan hideg vízi bojlik esetében:

  • tigrismogyoró liszt (5-40%, bojlitípustól függően)
  • szentjánoskenyér liszt (maximum 100 g/kg!)
  • szójaliszt (10-20%, bojlitípustól függően)
  • szójafehérje koncentrátum (maximum 100 g/kg!)
  • dán halliszt (maximum 250 g/kg!)
  • vérliszt (maximum 50 g/kg!)
  • vitamelo (10-20%, bojlitípustól függően)
  • ráklisztek (típusonként maximum 50 g/kg!)
  • kenderőrlemény (5-12%, bojlitípustól függően)

Számomra ezek a legfontosabb komponensei a fagyos pecákra készített golyóknak, de mellettük természetesen az általam „allround”-ként elkönyvelt sörélesztő és búzaliszt is szerepel ezekben a receptjeimben is.

A csalizási technikák terén még maradt némi adósságom, hiszen még nem esett szó arról a másik bevált megoldásomról, amelyet e horgásztúrán alkalmaztam. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy speciális „kötés”, melynek neve: 360 rig.

A korábbi horgászataimon már több alkalommal volt szerencsém kipróbálni e különleges előketípust, azonban igazán komoly fogást eddig még nem köszönhettem neki. A mostani szituációban újból bizalmat szavaztam neki, így a 24-es golyó helyett a második éjszakára már egy ilyen előkével készülődtem. A Monster Crab süllyedő golyóhoz Monster Crab Pop-Up golyó dukál, így esett a választásom csaliként a Carp Academy „szörnyrákos” lebegő bojlijára. A 360 rig esetében különösen fontosnak vélem a koncentrált etetést, így ennél a felkínálási módozatnál mindenképp ajánlom a PVA termékek használatát.

Az általam elkészített 360 rig bevetésre kész állapotban

Az előke működési elvét tekintve elmondható, hogy mivel egyetlen ponton sincs az előkezsinórral megszorítva, teljesen szabad a mozgása, vagyis 360°-ban képes körbefordulni, ennek köszönhetően akciónál a horog mindig abba az irányba fog beállni, amerről a hal rászív a csalira.

Így viselkedik a speciális kialakítás a víz alatt

Horgásztúrám második éjszakáján egyik szerelékre a bemutatott előke került. Választásom jó döntésnek bizonyult: második éjszaka, második 10 kg feletti ponty… a pontos súlya: 12,20 kg! Ráadásként egy kisebb, 5 kg körüli pikkelyes is tiszteletét tette még azon az éjszakán. Úgy érkeztem meg két nappal korábban, hogy ha csak egyetlen kapásom lesz, már elégedett leszek. Így ennek a két 10 kg feletti pontynak köszönhetően számomra a vártnál lényegesen jobban sikerült ez a horgászat már az első 48 órában!

A november végi hideg vízi túra kettes számú 10 feletti versenyzője, nappali megvilágításban, 12,20 kg-mal
Ilyen szép hal lehet a kitartó horgászok jutalma Palotáson, akár a legbarátságtalanabb időkben is!
Ha ilyen, vagy ehhez hasonló rendellenességgel találkozunk egy halon, fokozott elővigyázatossággal járjunk el a tartásnál/fényképezésnél!

A 96 órás túra második felében betört egy melegfront a térségbe, és a vele érkező déli szél teljesen átformálta a halfogás feltételeit. Mivel az említett szélirány a sekély részen szerencsét próbálók számára kedvezett, nekem a mély részen teljesen át kellett alakítanom az addigi stratégiámat, hogy ne maradjak esemény nélkül a hátralévő időben. A kedvezőtlen széljárás mellett a melegfront további negatív hatása, hogy időnként még a hideg víz ellenére is képes a vízoszlop középső tartományába „csalogatni” a pontyokat, ahonnan csak egy nagyon jól megtervezett etetési stratégiával és egy kimondottan e nehézség áthidalására alkalmas, megfelelően összeállított bojlival tudjuk újból lehúzni őket a meder környékére. Létezik-e olyan bojli, amely alkalmas erre?! Hiszen egy magas olajtartalmú csalival csak öngólt rúgnánk, mivel az megdermedne, teljesen magába zárná értékes összetevőit. A papírformának megfelelően a Terrible Trick is teljesen megállt ebben az időszakban - hiába, ha a halak többsége vízközt tartózkodik, teljesen logikus, hogy nem fog működni onnantól az alkohol bázisú golyó…

Viszont van egy másik típus az általam kifejlesztett bojlik között, amely eleinte pontosan az ilyen helyzetek megoldásának céljával született meg, és azóta mondhatni „Jolly Joker”-ré nőtte ki magát. Ez a bojli pedig nem más, mint a Grainy Garlic, amely magas szénhidráttartalmának, alacsony halolaj-tartalmának, magas fokhagymaolaj-tartalmának és egyedi összetételének köszönhetően szinte pezsgőtablettaként juttatja célba értékes összetevőit a vízközt tartózkodó halakhoz, egyfajta üzenetet küldve nekik, hogy az asztal odalent meg lett terítve!

Azt azért természetesen azonnal szeretném leszögezni, hogy amit leírtam, az nem úgy értendő, hogy ez a bojli egy csodaszer, amelyet azonnal felvesz a hal, amint vízbe került! Itt csupán arról van szó, hogy az aktuális körülményeknek megfelelően e bojli összetevői jóval hamarabb felkelthetik a halak érdeklődését, mint a többi típusé. Hiszen bármennyire is kitartottam e csali mellett, a kedvezőtlen körülmények miatt a túra végéig már csak egyetlen kisebb testű pontyocskát sikerült kifognom néhány keszeg társaságában. Érdekességként azonban megemlíteném, hogy kísérletezésként egyik végszereléken lefinomítottam az előkét egy 10-es fonottra felkötött 8-as teflonos horoggal. Ezzel a megoldással és a fokhagymás golyó segítségével még két ígéretesebbnek tűnő halat tudtam kapásra bírni, de ezek sajnos lemaradtak a csónakos fárasztás közben, így nem erőltettem utána tovább a végletekig lefinomított végszereléket. Továbbá hiába próbálkoztam más csalikkal (például pellettel) vagy további bojlitípusokkal, a kapásig ekkor már csak a fokhagymás golyóval sikerül eljutni.

De ahogy említettem korábban, számomra így is várakozáson felüli eredménnyel zárult ez a szezonzáró peca, főleg, ha ehhez azt is hozzáveszem, hogy a túrám után, egy héttel később már masszív hótakaró borította a tájat, így azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy nagyon kicentiztem a 2012. évi utolsó horgászatom időpont-választását… :-)

Remélem, tudtam számotokra hasznos információkat átadni cikksorozatom mostani epizódjával is, és kívánok nektek hasonlóan emlékezetes szezonzáró túrát az idei évre!

Írta: Jávorka Dániel (Abiotic Carp Baits Team)
Fotók: Molnár Levente (A.C.B. Team), Julius Banci (sk), Dani
A videót készítette: Levi, Dani
A videót összeollózta: Dani

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: