Pontyparádé a Harsányi-tavon

Pontyparádé a Harsányi-tavon

Tavaly volt először szerencsém horgászni a 20 ha területen fekvő Harsányi-tavon, akkor 48 órát tölthettünk el párommal a festői környezetben elterülő pontyparadicsomban. A tó egyébként saját honlappal is rendelkezik, a helyfoglalással kapcsolatban és egyéb információkról pedig készségesen tájékoztat a tógazda és a halőr. A több napos horgászatra érkezők komfortérzetét pedig büfé, kulturált zuhanyzó és toalett biztosítja. A tó nem ismeretlen pontyos berkekben, fantasztikus adottságainak köszönhetően sok szép rekord született már itt. Mi is így csábultunk el tavaly egy 2 napos horgászat erejéig.

A horgászvíz

Összegezve az akkori túrát, szép halakat sikerült matracra fektetni, pár 10 + ponty is „modellt állt” a fényképezőm előtt, de kezdő bojlisként itt körvonalazódott először igazán a megfelelő felkészülés fontossága, a megfelelő bojlik kiválasztása. A jobbról-balról horgászó szomszédok (rutinnal és helyismerettel) partról rakétával etették a meghorgászott területet és bizony látványosan húzták is a halakat. Akkor határoztam el, hogy idén visszamegyünk, persze sokkal felkészültebben, hiszen ebből a vízből megfelelő felkészülés mellett és egy kis szerencsével sokkal több kihozható…

A Harsányi Horgásztó

A tavaly decemberi helyfoglalást követően július 31-re volt kitűzve az indulás napja, 96 órára terveztük a túrát a faházas-stéges horgászállásra. Idén próbáltam ki először a CFB termékeit és egy sikeres lőrintei túrával a hátam mögött kíváncsian vártam, hogyan fognak újfent muzsikálni új favoritjaim a tavalyi fél sikert követően ezen a tavon. A túrára többféle bojlival is készültem: Red Army 20 és 24 mm-es főzött, illetve oldódó változatban, Full Liver 20 mm-es tojással készült, valamint 24 mm méretben turmixolt májjal gyúrva. Full Amino mixből pedig tojással készített 24 mm-es főzött bojlit vittem. Kiegészítésnek néhány kg pellet és főtt kukorica is került a bojlik mellé.

Horgászhelyünk

A megérkezést követően csónakkal vittük át a felszerelést az autóval megközelíthetetlen, a többi bojlis állástól szeparált erdős, csöndes horgászállásra. Helyünket elfoglalva enyhén jobbra, 100 m távolságra tettem le a bójámat. Jobb oldalára kb. 2 méterre 1 kg Red Army főzött bojli és 1 kg pellet került. A bal oldalára ugyanezt a mennyiséget szórtam a pellet mellett Full Liver májas bojliból. A bójától erősen jobbra, a parttól kb. 70 méterre alakítottam ki még egy vegyes etetést pellettel és Full Aminóval.

Az etetésre szánt anyagok

Az irányt egy túlparton található épület, a távolságot pedig a kiakasztott zsinórklipsz garantálta. Délután 15 óra körül helyükre kerültek a botok. Mindegyik horog alá az etetésnek megfelelő 1 szem 24 mm-es bojli került. Sokat nem váratott magára az első ponty. Fél 6 körül spombbal kezdtem etetni a bójám két oldalát, ám a 4. dobás közben a balos bot elsült. Folyamatos, húzós kapásra vágtam be, majd felvéve a kontaktot a hallal egyből éreztem, hogy tekintélyes jelentkező küzd a turmixolt májas CFB Full Liver golyóval csalizott horgon. 20 perces fárasztás után tudtuk lefotózni a 16 kg feletti tükörpontyot.

16 kg feletti tükörponty

„Soha rosszabb kezdést!”, mondtuk egyszerre párommal, majd a horog ütötte sebet lekezelve, a vízbe gázolva engedtem vissza az első harsányi pontyot, amit kamerával meg is örökítettünk.

Mindjárt szabadul

Újra bedobtam a balos botommal, majd spomboztam rá 20 és 24 mm-es bojlit vegyesen. A pár órás kapástalanságot kihasználva megvacsoráztunk és berendezkedtünk a faházban.

A faházzal ellátott horgászállás kényelmessé tette a túrát

Valamivel este 8 után határozott kapással bejelentkezett a második is. Heves fejrázással tudatta, hogy esze ágában sincs partra kerülni, ám 10 percen belül matracra került az 5,5 kg-os, egészséges nyurgaponty. Róla nem készült kép, mérést és fertőtlenítést követően úszhatott is tovább. Az éjszakára készülve még jó fényviszonyok között újradobtam mind a három szereléket. Spomboztam mindegyikre 3-4-et, majd nyugovóra tértünk. Éjjel fél 2-kor a kapásjelző folyamatos sípolására ébredtünk: örömmel konstatáltam, hogy a rövidebb távra bedobott jobbos etetés is beindult. Elcsábultak a Full Aminóra is. A tükörpontyot 15 perc fárasztás után tudtuk megmeríteni és 12,44 kg-mal mérlegeltük. Elengedtük, majd visszakerült a bot a megfelelő helyre. Visszafeküdtünk és örömmel beszélgettünk a fogás részleteiről, hogy már a második 10 kg felettit sikerült megfogni. Még el sem aludtunk, fél 3 körül füstölős kapással újabb jelentkező érkezett a közelebbre bevetett, Full Amino-val csalizott horogra. Komótosan, fejrázás nélkül úszott, ezért ahogy nyertem a métereket, biztos voltam benne, hogy ismét egy 10 kg felettivel akadtam össze. Sikerült őt is matracra fektetni, 12,1 kg-mal mértem.

Éjszakai 12,1 kg-os tükrös

A szokásos procedúra után az adrenalintól felpörögve feküdtem vissza, nem éreztem fáradságot. Az elmúlt másfél óra eseményei után egyáltalán nem voltam álmos, idővel mégis elszenderedtünk. Sokáig azonban most sem tudtunk aludni, reggel fél 6-kor ismét az elektromos jelző visítására ébredtünk. Ez a hal a bója jobb oldalára dobott, 24 mm-es körbefaragott Red Army bojlival csalizott szereléken vesztett rajta. A 12,21 kg-os tükörponty pár vehemens kirohanás után hamar elfáradt, kapást követően 20 percen belül már úszott is tovább, hátrahagyva egy fényképet emlékbe.

Hajnali 12,21 kg-os tükörponty

A mozgalmas éjszaka után úgy döntöttem, egyáltalán nem fogok csónakból etetni. Ezen a tavon a parittyával, spombbal és egyéb módon a partról bejuttatott etetőanyag sokkal hatásosabb, mint a csónakból való etetés. Többször keveset, amennyiben eszik a hal. Felvettem a dobókesztyűmet és mindhárom etetésre egyenként 1-1,5 kg bojlit, kukoricát és pelletet juttattam be vegyesen. A reggel a továbbiakban eseménytelenül telt, a levegő pedig egyre melegedett. Az időjósok a hét végére kánikulát ígértek, ettől kicsit tartottam is, hogy milyen hatással lesz a halak kapókedvére. A délelőtt eseménytelenül telt el. A stégre kivitt ágyainkban egy remek reggeli után heverészve, kissé fáradtan jegyzeteltük le Renivel a fogási időszakok történéseit. Az átlagsúly 10 kg felett volt, addig mindegyik megakasztott hal meglett, valójában elváráson felül alakult minden. A meghorgászott helyek szépen adták a halakat, a 24 mm-es Full Liver turmixolt májas bojlit, a Full Aminót és a Red Army-t is elhúzták. Közben a nap egyre magasabban járt, érződött, ahogy tör be a kánikula, de szerencsére a helyünkön 9 órától kezdve végig árnyék volt.

A nappali órákat a kánikula jellemezte

Valamivel déli 12 után a reggel óta tartó kapástalanság miatt elővettem a pop-up golyókat és nekiálltam kikönnyített és hóemberrel csalizott szerelékeket kötni. Még talán az első csomót sem kötöttem meg, mikor kettőt pittyent a bója bal oldalához dobott, Full Liverrel csalizott botom jelzője, majd kis idő múlva még kettőt, utána viszont lassan, de folyamatosan kezdte húzni valami, valami eleven őserő, amivel eddig még nem találkoztam. Jobb oldalra tört ki, egy kirohanásra kb. 90 m zsinórt húzott le, majd megállt és közeledve balra indult el a bójám mögött, szépen elfektetve azt. Csak reménykedtem, hogy nem tekeri fel magát, de befolyásolni nem tudtam. Bójám szépen visszaállt eredeti helyére, de percek múlva már a bal oldali szomszédom tőlem kb. 150 méterre letett bójája okozott némi fejtörést. Reni már készítette a merítőt és egyebeket a csónakba, hogy rámegyünk, ha úgy alakul, ám a szomszéd bójáján is szépen elcsúszott a zsinór, és pár perc elteltével végre először kezdtem el én irányítani. Centiről centire húztam magam felé a halat. Örökkévalóságnak tűnő komótos, de ellentmondást nem tűrő kirohanások után végre megmutatta magát az óriás. Ahogy kezdett kirajzolódni hatalmas teste a vízfelszín alatt, szinte megnémultunk. Pár másodpercig csak kigúvadt szemmel figyeltük, majd egy határozott mozdulattal Reni megmerítette. Ahogy megemelte, mosolyogva csak ennyit mondott: „Megvan az első 20 felettid” :)

Matracon a hatalmas hal

A mérleget kitáráztam, majd óvatosan megemeltem a kifáradt matuzsálemet. A digitális kijelzőn azonnal 20 fölé mentek a számok, majd a mérleg 25,95 kg-nál állt be. „Azt a mindenit!”, szakadt fel belőlünk. Ez felülmúlta minden képzeletünket, az élmény leírhatatlan volt.

„Azt a mindenit!”

A mai napig örülni tudok akár egy 4 kg-s szép nyurgának is, de ezek azok a pillanatok, amik örökre beleégnek egy horgász retinájába.

A majd 26 kilós óriás

Az óriással bementem a vízbe és megvártam, amíg teljesen magához tér, majd útjára engedtem. Pár perc után ugyanolyan lassan és határozottan, ahogy jött, visszaúszott éltető elemébe.

Ahogy magához tért, mehetett útjára…

Miközben a matracot és a mérlegelő zsákot mostam el, szinte felrobbant a bója jobb oldalához dobott bot. Reni kapta fel és vette fel a kontaktot a hallal. Cirka 20 perc fárasztás után matracra segítettük a gyönyörű, 15,55 kg-os tükörpontyot. Gratuláltam neki, majd segítettem kezébe adni a halat fényképezkedni, ám az olyan heves tiltakozásba és csapkodásba kezdett, hogy a második próbálkozás után nem kockáztattunk egy estleges sérülést, nehogy odaverje magát. A matracon vízre eresztettem és útjára engedtem a „lázadót”. Hamar túltettük magunkat villámlátogatón, hiszen még 24 óra sem telt el, és csodálatos halakat sikerült fogni, a tó egyik legnagyobb tükröséről nem is beszélve. A Full Liver bojli itt már utcahosszal vezetett, ezért minden szereléket ezzel csaliztam fel. Ekkor azonban megakadt a szemem a horog hegyén, ami már nem volt az igazi. Megkerestem szerelékes dobozomban az utolsó előkötött horgomat, felcsaliztam majd bedobtam. A túra előtt sajnos nem kaptam már a bevált horogtípusból, amit régóta használok, ezért tartalékba vett új szerzeményeimből kötöttem 6 új szereléket felcsalizva, a későbbiekre készülve.

Szerelékkészítésnél minden alkalommal quick change adaptert használok. Nagyon praktikus és gyors előkecserét tesz lehetővé a gyorskapocs, pláne éjszakai horgászatoknál van nagy előnye. A szerelést nem zavarta meg kapás, az esti zabálásra érkezett csak meg a következő 18:01-kor. Szokásos határozott húzásra vágtam be a bal oldali botommal, majd 20 percen belül ismét egy testes tükörpontyot mérhettünk le. Ő is 15 kg felett volt kicsivel, pontosan 1 dekával.

15,01 kg-os tükrös

Szinte el sem akartuk hinni, hogy ennyire belenyúltunk ezzel a horgászattal. Az igyekezet, a jól megválasztott csali, a jó hely, a felkészülés megtérülni látszott, és mellé még Fortuna is ránk mutatott, szerencsére nem a középső ujjával :)

Az este folyamán a kapások abbamaradtak, a halak „békén hagytak” bennünket egy időre.

Csodaszép a harsányi alkonyat!

Sötétedés után kicsit beszélgettünk még a stégen, majd lassan beköltözködtünk a faházba. Az éjjelt kapás nélkül úsztuk meg, de legalább kipihenve kezdtük a következő napot. Hamar felébredtünk, 6 után valamivel már tettünk-vettünk, felfrissítettem a csalikat és újradobtam mindhárom botot az abszolút favorit Full Liver golyókkal csalizva. Reni a hőség előtt még 7-kor elindult a faluba vásárolni, de még visszaszólt, hogy valószínűleg nem lesz semmi, hiszen az éjszaka sem jöttek. Biztos, ami biztos alapon kitekertem a jobbos, rövidebb távra dobott és legkevesebb halat adó szereléket. Viszont a kapás nem maradt el: 7:30-kor határozott húzással jelentkezett egy éhes látogató a bója jobb oldalára dobott szerelékre. 15 perc után sikeresen a stég elé irányítottam a halat, ám merítés közben elsült a másik bot is. A megszákolt halat gyorsan megmértem - 13,5 kg volt a szép tükörponty -, majd a merítőben hagyva óvatosan visszahelyeztem a vízbe úgy, hogy a szák nyele a stégen volt, kávája pedig a víz fölé ért. „De ez lehetetlen projekt… és azt se tudom per pillanat, hová tettük a pontyzsákot…” futott át az agyamon. 1 másodperc alatt döntöttem és elengedtem, pedig jó lett volna egy „kéthalas” fotó. A másik bottal foglalkoztam, amin ekkora már vagy 150 méterre járt a hal, de 15 perc után megszelídült és partközelbe tudtam irányítani. Megmutatta magát, 12-14 kg közöttire saccoltam a szép tükröst, de sajnos merítés előtt lefordult a horogról. „Sebaj”, vigasztaltam magam, „rosszul jött ez ki, hiszen egyedül maradtam a nem várt helyzetre”… Megbeszéltük, hogy a kapástalan holtidőre időzítjük a zuhanyzást, boltba menést délelőtt 9-11 és délután 14-16 között. Közben a botot letéve alig hittem a szememnek mikor a csónak felé fordultam. Az első tükrös, amit megmértem (13,5 kg), de már fotózni nem tudtam, ott lebegett a csónak mellett, a háta enyhén kilátszott a vízből. Megmerítettem másodjára is, közben bevillant, hogy a pontyzsákot az orsók doboza mellé pakoltam be utoljára. Lezsákoltam a halat egy mélyebb részre és áthívtam a bal oldali szomszéd srácokat, hogy csináljanak egy képet.

A szokatlan körülmények között lefotózott 13,5 kg-os tükrös

A kalandos reggel után megint eseménytelenül telt a délelőtt. Este 6 óra után valamivel menetrend szerint megérkeztek a pontyok. Negyed 7 körül húzós kapásra vágott be Reni a balos bottal, de a horog nem akadt. Újradobás közben a középső botra érkezett egy érdeklődő, ami 10 perc után leakadt. 2-ből semmi. Ellenőriztem a szerelékeket és gyorsan vissza is dobtam a helyükre, hátha elcsípünk még egy-két halat a kora estiekből. Este 7 előtt valamivel érkezett is egy ponty a balos botra. Idegőrlő fárasztás következett. Kétszer átment a bójámon, egyszer átment a bal oldali szomszéd bójáján, és kétszer a bal oldalamon lévő nádba is befűzte magát, de 1 óra 20 perc után lefordult a horogról a stég előtt miután megmutatta magát. Nem akartunk tippelésekbe bocsátkozni, de abban egyetértettünk, hogy bőven 15 felett volt, valószínűleg ő lett volna a második 20 kg feletti. Kudarc volt ez a javából, az előzőekkel együtt idő előtt ment el ez is. „Mi történhetett? Mi változott?”, járt az agyam. Alaposan végiggondolva mindent, a horogcsere volt az egyetlen változtatás, mióta elkezdtek lemaradozni a halak. Feltúrtam szinte az összes szerelékes dobozomat és szerencsére találtam a régi horgaimból 4 db-ot a horgászláda aljába szóródva. Az új horgokkal kötött végszereléket levettem a gyorskapcsokról és a fejlámpa fényénél újrakötöttem a már számtalanszor bizonyító régi horgokat. Valamivel éjfél előtt járt az idő, mire újraszerelve bedobtam. Párat spomboztam rájuk, ekkor szólalt meg a sokkal jobbra, közelebbre dobott bot jelzője. Ezen még a frissen beszerzett horog volt, és hiába koncentráltam szinte minden idegszálammal a fárasztásra, ez a hal is lefordult néhány percen belül. Miután magamban átkozódva kihúztam, ellenőriztem, tökéletes volt a horog hegye. A zsugorcső is megfelelően állt a horogszáron. Nem ezzel volt a gond, egyszerűen a formája nagyban eltért az általam használttól, és úgy látszik, ez nem volt képes megtartani a halat. Erre gyanakodtam. Ezt is újraszereltem, körbefaragott 24 mm-es Full Liver bojlival felcsaliztam, majd a csak ritkán aktív jobb oldali hellyel szemben, a bója bal oldalára dobtam, mivel innen érkezett a kapások nagy része. Átgondolva az egészet még egyszer, ugyanarra jutottam. Gyanúm beigazolódott a rossz horogról, és nem is kellett sokáig várni a bizonyosságra. Éjjel fél egy körül vehemens kapásra vágtam be és sikeresen szákoltuk meg a kereken 10 kg-os, hibátlan pontyot. A horog stabilan ült a szája szélében, biztosan tartott volna még egy jóval hosszabb fárasztás esetén is. „Végre megtört az átok!”, állapítottuk meg felszabadultan, és ezt igazolta a következő tükörponty is. Nem kellett rá sokat várni, talán fél óra sem telt el, mikor ismét futhattam ki a jelző hangjára. Kb. 20 perc „vitatkozás” után ezt a pontyot is sikerült matracra fektetni. Nem akármilyen éjszakai vendég volt ő sem, 15,18 kg-ot mutatott a mérleg!

15,18 kg-os éjszakai vendég

Fertőtlenítés után matracról visszaengedtük és végre megkönnyebbülten beszéltük át, hogy még idejében felismertük a lemaradások okát. Aludni azonban nem tudtunk sokáig, hajnali 4 órakor ismét húzós kapás jelentkezett a középső botomon. 15 perc elteltével már engedtük is vissza a szép pikkelyest, amit 11,5 kg-mal mérlegeltünk. Ezután én már nem feküdtem vissza, spombbal dobtam jó párat a bója mindkét oldalára: Full Liver bojlit, és egy kevés kukoricát meg pelletet vegyesen. Az első reggeli vendégre csak később számítottam, ám 5:45-kor már elhúzta a jobbos boton lévő szereléket és 6 után kevéssel vízbe gázolva már engedtem is vissza a csodálatosan szép 17,95 kg-os tőpontyot.

Gyönyörű tőponty a napkelte fényeiben
Hamar szabadult

Remekül indult ez a nap! Ment újra minden a régi kerékvágásban, a Full Liver turmixolt májas bojli hozta szépen a halakat, a lecserélt horgok után az eredmények pedig önmagukért beszéltek.

A nyerő előkék

Megreggelizni nem is volt időnk, mert még közel sem volt vége a reggeli pontyparádénak. 06:13-kor egy 9,87 kg-os pikkelyes, majd 20 perc múlva egy 15,77 kg-os tükrös tette tiszteletét rövid időre a matracon. Visszaengedés után dobtam is pár, kizárólag bojlival megtöltött spombot a bója mellé.

Ezen a vízen nagyon hatékony a spombbal végzett etetés

Az etetés végeztével megint várhatott a reggelink, mert húzós kapással megérkezett a reggeli utolsó tükörponty. 8,9 kg-s súlya ellenére látványos és erőteljes kirohanásokat produkált, de végül 10 perc fárasztást követően úszhatott is tovább. Ezután csak egy botot hagytam bent és ehettünk végre.

Utána egy gyors számolást végeztünk: éjféltől reggel 07:30-ig 89 kg halat fogtunk, darabosak voltak, és egy sem ment el idő előtt. Reggeli után kivettem a szerelékeket és átmentem a halőrházhoz zuhanyozni, kávézni egyet. Visszaérve bedobtam, spomboztam a bójához vegyesen bojlit, pelletet kukoricát, majd pihentem egyet, bár aludni nem tudtam az adrenalin és a hőség miatt. Átmentem beszélgetni a bal oldali szomszédokhoz, érdekes módon, az 1-2-3. helyen egyáltalán nem ment a hal. A pontyok előttem tanyáztak és csak a bója közvetlen közelében lehetett őket kapásra bírni. Így telt el a délelőtt, beszélgetéssel, aktív pihenéssel.

A délre várt bajszos barátaink késve érkeztek meg az etetésre, 13:50-kor törte meg a csendet a középső botom jelzője. A ponty a szokásos kirohanásokat produkálta balra, Reni viccesen meg is jegyezte: „Ettől a helytől balra nem szabad horgászni, oda csak menekülni járnak a halak”. 20 perc után már matracon pihent a szép bajszos. 13,2 kg-nak mértem. Rajta kívül még két érdeklődő csábult el Full Liver bojlira, de ezek sajnos valami szerencsétlen oknál fogva lefordultak a horogról. 18:05-kor vehemens, folyamatos húzással jelentkezett egy irdatlan erőben lévő láthatatlan érdeklődő a balos botomra. A fárasztás első perceiben még szépen tudtam pumpálni magam felé, majd elszabadult a pokol. Keresztül-kasul, bóján át, bóján vissza, szomszéd bóján át többször is… néha már nem is láttuk, milyen messze szántja a zsinór a vizet. Egy óra fárasztás után Balázs barátom hívott, érdeklődött a fogásokról, párom tartotta fülemhez a telefont. Vázoltam neki a helyzetet, miközben hallotta a folyamatosan kerregő fék hangját… ezután 20 percenként írt egy sms-t és hívott, megállás nélkül szurkolt a többi barátommal együtt. (Ezúton is kösz, srácok!) 1 óra 50 perc fárasztás után tudtam csak a stég elé kényszeríteni a halat, de még innen is vissza-visszahúzott 20-30 métereket. Azt hittük, már soha nem lesz vége, de 2 óra 5 perc huzavona után sikeresen megmerítette Reni. Meg kell mondanom, csalódás volt a súlya, mert gigászi példányra számítottunk az óriási ereje és az eltelt idő arányában. Ehhez képest 13,95 kg-mal mértük le a bivalyerős sárgás-fekete tükörpontyot. A horog kívülről akadt a szájától pár centire. Ez önmagában még nem indokolta a több mint 2 órás meccset, fogtam már külső akadással nagyobb példányt, de az jóval hamarabb megadta magát… Hasonló, méretéhez képest ilyen irreálisan erős, bekokszolt erőgéppel eddig csak Kiskorpádon találkoztam. Fotó után vízből engedtem vissza, és bár méreteiben elmaradt az eddig fogott legnagyobbaktól, magasan ő vitte a prímet a horgászat alatt. Igazán meg kellett küzdeni érte.

A bivalyerős harsányi tükrös

Ekkor már éreztük az éjszakázás és a folyamatos fárasztások hatását, és mivel másnap reggelre volt tervezve a majd 6 órás hazaút, utolsó éjjel már nem dobtam be.

Másnap reggel 5-kor kezdtük a horgászatot, és 7:23-kor húzta el a jobb szélső felszerelést az első reggeli vendég. 10 perc múlva már engedtük is vissza a szép, 8 kg-os pikkelyest. Megreggeliztünk, majd elkezdtünk nagyjából összepakolni. Örömmel gondoltunk vissza az elmúlt napokra, és egyáltalán nem bántuk az utolsó kihagyott éjszakát, hiszen 38 fokos tikkasztó hőségben várt még ránk a 6 órás hazaút. A szerényebb pikkelyest kissé elhamarkodottan könyveltük el a túra utolsó halának - igaz, mivel 8 után már kezdett nagyon meleg lenni, igazából nem számítottunk már kapásra. A pontyok azonban másképp gondolták. Jobbos botom jelzője sípolásba kezdett, kézbe véve a botot éreztem is egyből, hogy nagyobb hallal van dolgom. Pár perce fáraszthattam a halat, mikor a másik is bot is elsült. Ketten fárasztottunk, szép halak küzdöttek a horgon. 20 perc után már mindkét ponty a stég előtt kavarta a vizet, Reni hala szépen fáradt. Az enyém még visszatört 10-15 métereket a mély víz felé. Végül párom tükrösét valahol 13-14 kg körülire becsültük, mérés nélkül engedtük el, majd pár percen belül az egyetlen még összeszerelt merítővel az én pontyomat is matracra segítettük. 16,1 kg súlyával ő lett a túra utolsó hala.

Ezzel a 16,1 kg-os hallal zártuk a túrát

Fantasztikus 4 napot zártunk. Jó helyet választottunk, a halak végig táplálkoztak előttünk, de a 3 kialakított etetési hely közül az enyhén jobbra letett bója bal oldaláról jött ki a legtöbb ponty, kb. 100 m-es távolságról. A Full Liver turmixolt májjal megbolondított bojli pedig elváráson felül teljesített, minden túlzás nélkül szinte habzsolták a halak, csak jó helyre kellett dobni. Bár a péntek a rosszul megválasztott horog miatt fekete nap volt a túra alatt, tanulságként szolgált, hogy érdemes és olykor kell is kísérletezni, mert így válik igazán kontrasztossá és egyértelművé, hogy az eddig bevált szerelékek mennyivel jobbak lehetnek, vagy esetleg elérkezett a változtatás ideje.

Sikeres horgászatot kívánok mindenkinek! C&R és görbüljön!

Üdvözlettel: Krisztoff Tamás

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: