Nagy pontyok nyomában 6. rész - A szeszélyes Balaton

Nagy pontyok nyomában 6. rész - A szeszélyes Balaton

Régi vágyam volt, hogy egyszer horgászhassak a Balatonon, de mivel soha nem horgásztam még a nagy tavon, és a fórumokban sem olvastam túl sok biztató gondolatot a rövid, csupán néhány napos horgászatokról, sokáig halogattam a „nagy napot”. No de az elhatározás idén nyáron megszületett, és Nagy Csaba barátommal közösen készültünk a komoly kihívást jelentő horgásztúrára.

Az „őrültnek” látszó ötlet megszületése után, hogy nulla helyismerettel a Balatonon szeretnénk pontyra horgászni bojlival, nekiugrottam az Internetnek, hogy minél több információt gyűjtsek az itteni sajátosságokról, így szép lassan alakult ki bennem a horgászat stratégiája.

1. nap

Csabával tíz óra tájt egyeztettük a találkozást Fonyódon, majd első lépésként kerestünk egy horgásztanyát, ahol tudtunk napijegyet váltani. Már itt sem kecsegtettek minket túl sok jóval… Volt, aki a tanya előtt három napja ült kapás nélkül. „Ez igen…!”, néztünk egymásra… ismételten fel van adva a lecke, fogjunk halat a szeszélyes és hatalmas Balatonból! No, mindegy, papírok rendben, irány a part! Nyáron, strandszezonban nagyon lecsökken azon parti helyek száma, ahol a fürdőzők zavarása nélkül is horgászhatunk. Szándékosan kerültük a hétköznapi halandók számára megközelíthetetlen magánstégeket és a zárt luxusnyaralókhoz tartozó partszakaszokat. Olyan helyet keretünk, ahol bárki horgászhat a szabályok betartásával és esélye van a pontyfogásra. A kiszemelt terület a H3.5 - Haldorádó Halaton Hétvége 2014 rendezvény helyszínéül szolgáló partszakasz volt, mely feltűnően szép fogásokat nyújtott nem is olyan régen a rendezvény résztvevőinek. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen hiteles és igazán biztató kiindulási alapunk. Így nem is sokat variáltunk, úgy voltuk vele, ha itt lesz szabad, horgászatra alkalmas terület, nem keresünk máshol helyet.

Csaba úszva indult a bójákkal a kiszemelt helyekre
Én a partról navigáltam, így az irányt is pontosan meg tudtuk határozni

A partra érve elképesztő mennyiségű kagylótörmelék fogadott minket, melyeket a hullámok vetettek partra. „Megérkeztünk!”, mondtam ki hangosan, hiszen ha ilyen mennyiségben hevert előttünk kagylóhéj, akkor a vízben is bőséggel lennie kell, azt pedig látogatják a pontyok is.

A fenéken tömegével hevertek az éles kis pengék
Ha ehhez véletlenül hozzáértünk, súlyos sebeket ejtettek

Elsőként a horgászhelyek kiválasztásával, majd az etetési terület megjelölésével foglalatoskodtunk: a bójákat a legegyszerűbb módon, azaz gyalog, a mélyebb részeken pedig úszva juttattuk a helyükre. Az elhelyezett dőlőbóják 120; 90 és 80 méterre kerültek a parttól, középen volt a legtávolabbi. A háromszögben elhelyezkedő bójákat halibut pelletből és bojliból álló etetéssel kötöttük össze, hogy a sávok segítségével könnyebben rátaláljanak az etetésekre a vándorló pontyok. Választásunk a Haldorádó Big Fish (Nagy Hal) és a Sweet Pineapple (Édes Ananász) bojlikra esett. Ezek főzött („hosszú életű”) változatát használtuk minden esetben. Utóbbi termék a Haldorádó 2014-es Ponty Program újabb fejezete, a 2015-ben bevezetésre kerülő új ízek egyike.

A két különböző bojlit használtunk: a Nagy Hal és az Édes Ananász (2015. évi újdonság!), amelyek a nagy természetes vizeken is hatékonyak
Az etetésre szánt mennyiség
Természetesen ez is úszva került a helyére

A folyamatos kapást a bóják körüli rendszeres etetés alapozta meg. Azonban ezt sem lehet zsákszám beszórni! Naponta fejenként 3 kg juttatható a Balatonba. Ezt nem kis erőfeszítés árán, vödörrel beúszva oldottuk meg. Szép lassan helyükre kerültek a végszerelékek is, és izgatottan vártuk a további történéseket, melyekre nem is kellett olyan sokat várni. Először nekem sikerült egy formás kis pikkelyest partra segítenem, majd nemsokára Csaba egyenlített. A legtávolabbi ponton jelentkeztek elsőként a kapások, majd néhány óra elteltével megjelentek a halak a közelebbieken is. A közeli bóják jelentősége később megnőtt az ítéletidőben, hiszen az orkán erejű, szemből érkező szélben csak ezeket tudtuk megdobni. Estig sikerült pár szép pontyot fognunk, bár már ekkor is találkoztunk a kagylók ártalmas hatásaival, több szereléket is elvesztettünk miattuk, de hát erre szokták mondani, hogy valamit valamiért, nélkülük valószínűleg kapásunk se lett volna…

„Ananász bomba” - irány az etetés!
Fárasztás az ég felé tartott bottal, hátha így nem vágja el a kagyló a főzsinórt
Az első balatoni pontyom
Csaba sem késlekedett
Az események kezdtek felpörögni

A sötétedés beállta után először nekem érkezett egy kicsit szebb ponty, amely 5,8 kg volt, majd hamarosan társam következett egy bő nyolcassal, mely túránk eddigi legnagyobb fogásának bizonyult. Még a matracon feküdt a szép pikkelyes, mikor a másik szerelékén is kapás jelentkezett, így nekem jutott a lehetőség, hogy azt a halat sikeresen kifárasszam. Tíz perc leforgása alatt két szép pontyot fektettünk matracra!

Egymást követték a fogások
Csendélet Badacsony fényeivel. Imádom ezt a képet, egy éltre belém égetődött!
Nem tudtunk a tájban sokáig gyönyörködni, mert ilyen szép halak törték meg az éjszaka csendjét
Innentől tartósan öt kilogramm felett maradtunk
Szűk tíz perc termése
Együtt fogtuk, közösen is engedjük szabadon

Ha egész túrán csupán egy ilyen szép halat fogtunk volna, akkor is elégedettek lettünk volna, de ez nekünk már az első napon megadatott. Boldogságunk határtalan volt! Reggelig nem érkezett újabb érdeklődő, nyugodtan pihenhettünk.

2. nap

Verőfényes napsütésre ébredtünk. A szél is visszavett erejéből. Reggelizés közben beszéltük meg az éjszaka eseményeit. Még most sem akartuk elhinni, milyen sok szép halat sikerült megfognunk, majd visszaengednünk, melyet a helyi horgászok nem igazán tudtak megérteni. Finoman szólva is hülyének néztek, hogy miért engedem vissza a kifogott halakat. Azt hittem, hülyéskednek, amikor folyamatosan beszólogattak, hogy „Mit csinálsz? Nehogy visszaengedd! Add inkább nekem! Á, ti nem vagytok normálisak!”. Elszomorító volt ennyi halhúsra éhes horgászt látni a parton. Ha véletlenül fogtak, azok egyike sem került vissza vízbe! De szerencsére nagy kárt nem okoztak a halállományban…

Az én kapásjelzőm törte meg a csendet: egy nagyon erős, sárgás színezetű nyurgapontyot sikerült a merítőbe terelnünk. Érdekes volt, hogy a kapások után nem igazán lehetett megállapítani egyből, hogy mekkora hallal is van dolgunk, hiszen mindegyik hatalmas erővel küzdött - többször hittük, hogy igen ő lesz a „BIG” aztán mire kiért, szépen „összement” egy öt kilogramm körüli ponty méretére.

Egy szép aranysárga vad pikkelyes

A kapások számának szaporítása érdekében a ráetetés mellett döntöttünk, 2-2 kg Big Fish és Édes Ananász bojlit öntöttünk a vödörbe és ezt osztottuk el a bóják körül. Érdemes ejteni néhány szót a felszerelésről is, mivel a Balatonon csak dobással lehet a végszereléket a helyére juttatni, a behúzás nem engedélyezett. Ezért nagyon fontos az ehhez megfelelő felszerelés. Mi a Nevis Omen botokat választottuk, amik a Nevis Boss 60 orsókkal kiegészítve igen jó párost alkottak, könnyedén meg tudtuk dobni velük etetéseinket. Főzsinórként mindketten a Haldorádó Record Carp szériából választottunk, Csaba a Fluo Orange változatot használta, míg jómagam a Fluo Green mellett tettem le a voksomat. Ehhez kötöttük a nem hétköznapi dobóelőkét, mely a PB Products Mussel 2 Tone zsinórja volt, mely először kicsit furcsának tűnhet, de a helyzet bizony megkívánta.

A végszerelék és a csalizás kellékei

Horogelőkének a PB Products Jelly Wire zsinórt választottuk 25 lbs erősségben. Nagy kedvencem ez az előkezsinór, bevonatának köszönhetően nem gubancolódik még az extra nagy dobások során sem, miközben bevonata megvédi a kagylók éles pengéitől is horogelőkénket. Horogból nem estünk túlzásokba, a hatos méretű Gamakatsu Specialist RX tökéletes megoldásnak bizonyult.

Egy beszakadt zsinórra telepedett kagylórengeteg…
… ezek tizedelték meg szerelékeinket és miattuk veszítettük el a legszebb halainkat
A szélcsendes idő inkább a strandolóknak kedvezett, mintsem a halfogásnak
Jó látni, hogy van ellenőrzés a magyar tengeren

Egészen estig kellett várnunk a következő kapásig. A fárasztás közben már látszódtak a szemből érkező vihar távoli villámlásai, de egyelőre még nem gondoltuk, hogy abba kellene hagyni a horgászatot: maximum akkor függesztjük fel, ha már ide is ér az égiháború. Félelmetes tempót diktáltak a halak, volt, hogy negyedóra alatt három pontyot sikerült megfognunk, ez még egy intenzív tavon is szép lenne, nemhogy a több mint 60.000 hektáros Balatonon! Hajnalban aztán muszáj volt abbahagynunk a horgászatot, egyszerűen akkora vihar kerekedett, hogy a hatalmas hullámok a sátor ajtajáig csapkodtak.

A vihar közeledtével…
… már indult is a pontydömping
Az édes-halas 'Big Fish' bojlinak nem tudott nemet mondani
Egymást követték a pikkelyesek
Az ananászos bojli is gyakorta gazdára talált

3. nap

Reggelre kelve sem engedett az időjárás túl sokat, csak éppen annyit, hogy ismét bevetettük szerelékeinket, bíztunk benne, hogy sikerül még pár szép fogást elkönyvelni, hiszen túránk végéhez közeledtünk. Amiről még nem esett szó, az a csalizás. Mint említettem, a Nagy Hal és az Édes Ananász termékcsaládban láttuk a megoldást, ennek megfelelően ezek bevonatos, főzött csalizó bojlijaival csaliztunk önmagukban és hóemberként egy főzött pop-up bojlival kombinálva is.

Big Fish (Nagy Hal) hóember csali kombináció az egyik végszereléken
Sweet Pineapple (Édes Ananász) a másik végszereléken szép halakhoz segített mindkettőnket

A reggeli órákban megérkezett az a kapás, melyet az egész horgászat folyamán vártam, melyet a túra hala, egy szép 9,94 kg-os nyurgaponty produkálta. Nagyon nagy élmény volt a fárasztása, szinte az utolsó leheletnyi erejéig küzdött a horgon. Boldogan engedtem vissza, hiszen neki itt a helye, az öreg Balatonban!

A 3. nap reggelén ez a kép fogadott minket..., ehhez (is) kell a strapabíró, jó minőségű felszerelés!

Nem maradt más hátra, mint fájó szívvel összepakolni és elindulni hazafelé… De egy biztos, mindenképpen visszatérünk még ide, akár egy hosszabb túra keretein belül is!

Hasznos tapasztalatok és összegzés az első balatoni túránk után:

  • Nem lehet eleget hangsúlyozni, milyen fontos a megfelelő helyválasztás, hiszen ennek híján a legjobb csalik sem érnek túl sokat!
  • Fontos a megfelelő technikai felkészülés, ugyanis ha a kapás pillanatában (ahogy arra példa is volt) elvágja a kagyló a zsinórunkat, és azt nem tudjuk pótolni vagy nem készülünk fel kellő mennyiségű ólommal, horoggal, egyéb nélkülözhetetlen aprósággal, akkor gyorsan kudarcba fulladhat a horgászat.
  • Lényeges a gyors helyzetfelismerés és az ahhoz való igazodás, ami nálunk a stégen lévő padra való felállás volt, innen tudtuk olyan szögben tartani a zsinórt, mely segítségével sokkal kevesebb halvesztésünk volt.
  • Érdemes indulás előtt figyelembe venni az időjárás várható alakulását, ugyanis ahogyan kisimult a víz és eljött a strandidő, a halak táplálkozási kedve is alábbhagyott, viszont a viharos időszakokban egymást érték a kapások.
  • Fel kell készülni az erőteljes hullámzásra is, instabil bottartó állvány vagy gyenge minőségű elektromos kapásjelzők esetén szintén szenvedés lehet a horgászat.

A túránk legszebb, majd 10 kilós pontya, amely megkoronázta első balatoni horgászatomat

Írásomat Nagy Csaba barátom gondolatait idézve zárom:

„Aki nem fél a kihívásoktól, a nagy, kiszámíthatatlan természetes vizektől, annak tiszta szívből ajánlom a Balatont! Azok a hírek, amelyek pedig arról szólnak, hogy alig van ponty a Balatonban, saját magunk tapasztaltuk meg, hogy távol vannak a valóságtól. Az persze „természetes”, hogy a csupasz ólommal és az egy szem takarmánykukoricával horgászók alig fognak valamit, miközben az ő elégedetlenkedő párbeszédüktől hangos a Balaton-part. Itt is bebizonyosodott, hogy a Balaton igazságos, mindenki annyi halat fog, amennyit tesz érte!”

Írta: Haskó Tamás
Fotó és videó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: