Hahó, a tenger, viszlát, Balaton! A H3.5 beszámolója

Hahó, a tenger, viszlát, Balaton! A H3.5 beszámolója

Bizonyára mindenki ismeri azt az érzést, ami most bennem is kavarog, miszerint minden jónak egyszer sajnos vége kell, hogy legyen. Az emberi lélek - érthető okokból - vágyik a nyugalomra, a jóra, a kellemesre és szíve szerint soha másban nem szeretne részesülni. Persze érezzük, hogy - bár a mostaninak már vége - nem örökre ér véget, hamarosan ismét lesz módunk találkozni, közös programokban részt venni, közös örömöket átélni, de ekkor még oly távolinak tűnik a következő. Most ez történik sokunkkal… Vége egy csodálatos hétnek, egy kalandos és eseménydús hétvégének. Vége az idei Haldorádó Halaton Hétvégének. Ha érdekel, mi volt, hogy volt, kérlek, lapozz lejjebb!

Persze, jóból is megárt a sok, tartja egy másik mondás, de ebből azért jöhetett volna még egy kevés, vagy akár több is! Végre sem időre, sem halra, sem hangulatra, sem a körülményekre nem lehetett - és persze nem is volt - panasz. Amire meg esetleg lehetne, az emberi gyarlóság, de az nem ide tartozik. Aki ott volt, azt jól tudja, mit próbálok sejtetni. Volt egy kis affér egy helyi háborodott elmével, de tisztázódott az ügy, így aztán még a balatoni hétvége előtt és főleg így utólag már borúra derű jöhetett! Mondjuk, az nem vigasztaló, hogy az idén nem bennünket jelentettek fel ok nélkül, hanem én voltam kénytelen feljelenteni valakit okkal… az élet már csak ilyen, igyekszünk rutinosan venni az elénk gördülő, nem várt akadályokat.

Csend és nyugalom a parton
Rend és fegyelem a vízben

Bár manapság minden napra jut egy horgászverseny, főleg így nyáron nagy a választék, ezért jól meg kell gondolni, még ha öt éves múltra is tekinthetünk vissza, hogy hogyan és mire invitálunk ismerősöket és ismeretleneket. Hiába gyengék azok a próbálkozások, amik kicsit még igyekeznek is hasonlítani a régebbi, jól működő és népszerű találkozókra, versenyekre, hiába igyekszünk a jó hírű eseményt mindenki számára elérhetővé tenni, ha némelyek mégis eltévelyednek és a gyengébb próbálkozásnak adnak esélyt, amiben csalódva elmegy a kedvük a régi öreg rókáktól is. Sajnálnánk, ha mi (is) tehetnénk erről!

Számunkra volt megtiszteltetés, hogy a meghirdetett 30 parti helyre 27 versenyző jelentkezett, természetesen családdal, barátokkal, plusz a kóborló, pergető helyre is volt ismét érdeklődés, így összességében a versenyen 28-an voltak „aktívak”.

Nyilván mindenki hozott magával legalább egy embert - néhányan jóval többe is - és nagy örömünkre ismét akadt pár „friss hús”, akik mostanra látták elérkezettnek az időt, hogy meggyőződjenek arról, hogy ez nem egy zárt csoport, ahova senkit nem engednek be szívesen. Sőt, az elmondásukból kiderült, hogy éppen ellenkezőleg, meglepődtek, hogy mennyire befogadóak a „köménymagok”…

Egy vihar még belefért
Valósággal hiányérzetünk lenne nélküle

Ami a jelentkezéssel és regisztrációval kapcsolatos protokollt illeti, nos, azzal is minden rendben volt. Bár új szisztéma szerint szervezzük eseményeinket, mégis mindenki, akár elsőre is maximálisan megértette, mit szeretnénk kérni. Talán csak egy-két „kirívó” és mókás eset volt. Például a jelentkezési lapon a következő információk álltak: név - Farkas, lakhely - Attila, állami engedély száma - majd holnap megnézem a garázsban… ugye, Atosz? De mi tudtuk, hogy mi mit akart jelenteni… kinéztük a régebbi jelentkezési lapról, hiszen sokakkal már fél szavakból is megértjük egymást.

Amit már most biztosra vehet minden jelentkező, hogy jövőre bizonyosan hamarabbra hozzuk a kezdő dátumot, ugyanis a csütörtök túl kései, talán még a szerdai is, így nyilván már keddre kell tennünk azt! Persze, amit majd a lehetőségek megengednek, egy biztosnak tűnik, a július közepi dátumot szeretnénk továbbra is megcélozni.

Érkeznek a H3 első fecskéi, de kivételesen és szerencsére nem ők csinálták a nyarat
Bebe barátom is végre elkezdett beszélni, már kimondja a neveinket

A szerda estéről, a csütörtökről és a péntek délelőttről szinte felesleges beszélni, mert aki nem volt ott, nem feltétlen tudja átélni a leírásom alapján azt a nyugalmat, jó hangulatot, ami ott uralkodott, a horgászatokat, a fürdést, a kajákat, a kirándulásokat, amiket az ottaniak elkövettek napközben. Ami inkább itt érdekes lehet, az a péntek kora estétől kezdődő, éjszakába és reggelbe nyúló verseny, előtte pedig a közös vacsora és utána a szombati reggeli.

Könnyített felszerelésű taktikai megbeszélés etetés előtt. Vagy itatás előtt?
Volt, akinek az árnyék kellett
Volt, akinek a napon is jó volt

Minden flottul ment, mondhatni, mint a karikacsapás, pedig a karika csak a botokon, mint kapásjelző csapódott, de nem is kevésszer! Szokásomhoz hűen feláldoztam magam a közjóság oltárán és már kedden este nekiláttam halat fogni, hogy a pénteki halászléhez és utána a sült keszeges vacsorához ne kelljen hozott anyagból dolgoznunk, na, meg egy cseppet szeretek is pecázni, így kellemest a hasznossal összekötve igyekeztem ügyeskedni. Részint sikerült is az igyekezetem, mert első este két rontott kapás után egy szép pontyot sikerült beszákolnom pár tenyeresnél nagyobb keszeg társaságában, majd szerdán újabb, több tucat keszeggel gazdagítottam a később a fagyóban várakozók létszámát. Pénteken reggelre azért be kellett segíteni, elsősorban a pontyállomány tekintetében a közben a pályán dolgozóknak is, de szerencsére többeknek nem okozott problémát és gondolkodás nélkül adták be a közösbe a pontyokat, keszegeket.

Csíkos hasú „kismalac” vagy sügér?
Lassan, de biztosan népesül be a pálya
A nagyi és az unokák társasjáték közben
A Haltartós srácok (és a hölgyeik) is besoroltak

Péntek délutánra Willy előkészítette a pontyfiléket a halászléhez, besózta a keszegeket a sütéshez és kezdődhetett a hallé, akarom mondani a balhé!

Este hatkor egy hivatalos megnyitónak álcázott köszöntés, egy pár perc várakozás, hogy elkészüljön és forrón tálalható legyen a lé, majd a sült hal is, sok fokhagymával, kovászos uborkával. Volt étvágy, de volt elég kaja is, így senki sem távozott éhen. No, meg páran szomjasan sem…

Segal etetőhajója
A család és a barátok oda se mernek nézni…
Etetésnek álcázott fürdőzés, vagy fürdőzésnek álcázott etetés?
Készül a híres Willy-féle halászlé, és a bugaszegi vidám fiúk is már sütögetnek

A jóllakottan hátradőlő versenyzők várták a kilenc órát, hogy megkezdhessék az egész éjszakát átölelő futamot. A néma dudaszó után hamarosan jelentkeztek is a „fehérnépek” a horgokon, majd kisvártatva a pontyok is. Közben fiatal hölgyek forró kávét és jéghideg mézes finomságot kínáltak a mezőnynek. Aztán - miközben a közeli nagy színpadon Deák Bill Gyula bátyánk üvöltött teli torokból -, lassan, de biztosan elcsendesedtek a horgászhelyek. Voltak, akik elbóbiskoltak, voltak, akik csendben koncentráltak és voltak, akik beszedték a készségeiket és kis pihenőt tartottak a közeli szálláshelyükön, hogy aztán hajnalban ott folytassák, ahol éjszaka félbehagyták…

Azért Csóri születésnapját még „megültük”, hogy egy kis altató bevétele után szebbeket álmodhasson ő is és mi is!

Egy rögtönzött, gyors megnyitó…
… az éber közönségnek. Lehet, hogy csak éhesek?
Akkor jöjjön a halászlé!
No, meg a sült hal, fokhagymásan, kovászos uborkával
Közben a Nap elvonult nyugatra
Kezdődhet a verseny!

Mi is elpilledtünk az egész napos szervezésben elfáradva, ráadásul hajnal fél háromkor már érkezett a reggelre szánt kakaó és kicsit később a pékségben vártak a frissen sült zsemlék is. Hat óra előtt pár perccel már szinte kész volt minden a reggelihez, és mi is készen álltunk a mérlegelésre a verseny lezárását követően.

A születésnapos ponttyal ünnepelt (volt ott azért más is…)
Reggelre voltak még azért éberek (is)
Persze, azért ilyen halakkal már lehet kicsit lazulni
Akkor mérlegeljünk!

Mérlegelés közben tapasztaltuk azért, hogy voltak, akik elfelejtettek visszatérni az éjszakai pihenésből, így náluk a „nem mérlegelt” beírás éktelenkedett a mérlegelő lapon, de mivel szívük joga volt, így nem büntettük ezért őket. Majd megfogják azokat a halakat versenyen kívül…

Voltak egészen szép és nagy mennyiségű fogások, amiknek igazán örültünk a versengőkkel együtt. Érdekes módon az idén kissé átrendeződött a pálya, hiszen az eleje és a vége volt szorgalmasabb, míg a közepe most nem. Persze ennek a már említett hajnali pihenés volt az egyik fő oka.

A részletes eredmények:

A szektor:

  1. Nagy Csaba (A9) 8.820 g
  2. Juhász Miklós (A5) 6.920 g
  3. Keresztes Péter (A3) 6.460 g
  4. Vörösmarti Zsolt (A8) 3.360 g
  5. Alt Benjámin (A2) 1.520 g
  6. Hámori Tamás (A4) 1.280 g
  7. Dobos Anna (A10) 880 g
  8. Simon Ferenc (A7) 760 g
  9. Sinkó József (A6) 500 g

Hámori Tomi sem dobta be a törölközőt
Zsolti összeakadt egy angolnával. Viki örült, hogy nem egy angol nővel…

B szektor:

  1. ifj. Kálmán Péter (B7) 9.220g
  2. Palko Csaba (B3) 2.720g
  3. Bartalos György (B9) 1.560g

B1 Keller Csaba nem mérlegelt
B2 Czeglédi Csaba nem mérlegelt
B4 Mesterházi Zsolt nem mérlegelt
B5 Ódor Gábor nem mérlegelt
B6 Kálmán Péter nem mérlegelt
B8 Kálmánné Kriszti nem mérlegelt

Kálmán Pepe a legnagyobb hallal
Kósáék sem unatkoztak

C szektor:

  1. Berényi Zoltán (C8) 15.980 g
  2. Farkas Attila (C9) 10.580 g
  3. Vörös Marcell (C4) 10.580 g
  4. Osztopáni Péter (C5) 8.860 g
  5. Molnár Tamás (C7) 6.940 g
  6. Kósa Pál (C3) 6.180 g

C1 Weiszhaupt László nem mérlegelt
C2 Sinkó Mihály nem mérlegelt
C6 Kádár Zsolt nem mérlegelt

P (pergető) szektor:

  1. Jantner Csaba 295cm

A venyimi Pampalini terítéke
Vörös Marcell azonos súlyt horgászott Atosszal, a több hal döntött utóbbi javára
Segal beszákolt minden környékén járó uszonyost
Jantner Csabi, a pergető szekció két partot ért halával

A díjazottak a következők lettek:

1. hely: Berényi Zoltán C8 (15.980 g)
2. hely: ifj. Kálmán Péter B7 (9.220 g)
3. hely: Nagy Csaba A9 (8.820 g)

Pergető 1. hely: Jantner Csaba (295cm)

Legnagyobb hal díj: ifj. Kálmán Péter B7 (8.480 g-os ponty)

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit ZRt. felajánlásának köszönhetően a legnagyobb hal kifogója, ifj. Kálmán Péter, egy jövő évre szóló éves területi horgászengedély kapott.

A kupákat a Haldorádó Team Kft. felajánlásának köszönhetjük.

A mezőny összfogása 104,68 kg (A: 30,5 kg; B: 13,5 kg; C: 59, 12 kg; P: 1,56 kg) volt, ami a nem mérlegelőket is beszámítva 3,74 kg-os fejenkénti átlagfogást eredményezett. Azt hiszem, ez szép eredmény, gratulálunk mindenkinek!

A kupák
Az idei díjazottak

Az eredményhirdetés egy kiadós parasztreggeli követte (így, egyben írva, nem pedig külön és felkiáltójellel a végén!). Ahogy tapasztaltuk, senki sem maradt éhen, sőt nagy sikere volt minden házias íznek. Volt szalámi, kolbász, füstölt májas, disznósajt, sonka, körözött, főtt tojás, sajt, paradicsom, paprika, uborka, kakaó, mogyorókrém, zsemle és még ki tudja, mennyi minden?!

Többeket el is nyomott a jóllakottság és az éjszakai fáradtság, no meg a közben fokozódó hőség, így sokan eldőltek a közeli árnyékban, hogy erőt gyűjtsenek a folytatáshoz.

Pár falat
Csipegessetek!
Szerencsére az étvágy nem hiányzott
Jóllakottan irány a Balaton(i nyár)!

Szombat délután sokunknak a megérdemelt pihenést, a fürdőzést és a gondtalan horgászat lehetőségét hozta meg végre. Voltak, akik kirándultak, voltak, akik betértek a környékbeli vendéglátóhelyekre, de sokan maradtak a parton a botjaik mögött.

Örömmel tölt el, hogy mindenki elégedett volt mindennel és többen már a jövő évi jelentkezés lehetőséget firtatták, köszönjük a bizalmat, igyekszünk érte mindent megtenni!

Jöjjenek a beszámoló végén a köszönetek! Köszönjük a Haldorádó Team Kft.-nek, a BH ZRt.-nek a díjakat, köszönjük az időjárásnak, hogy többé-kevésbé kegyes volt hozzánk, köszönjük a Balatonnak, hogy befogadott és sértetlenül el is bocsátott bennünket, köszönjük a halaknak, hogy közülük sokan bejelentkeztek a horgainkra és végül köszönjük a résztvevőknek a felénk áradó bizalmukat, megbecsülésüket, hogy vállalták a velünk való közös időtöltést! Köszönjük Fonyód város önkormányzatának a terület rendelkezésünkre bocsátását, a bugaszegi vidám halsütő fiúknak a tökéletes kiszolgálást, segítőjüknek, Somának a sütögetést és a pikáns történeteket! Jövőre ismét igénybe szeretnénk venni a hibátlan szolgáltatásaikat!

Mert nyaralni jó, jó helyen, jó időben és jó időtöltéssel elütni egy hosszú hétvégét, főként barátokkal, még jobb! Hajrá Haldorádó!

Írta: Jeszy
Fotók: Jeszy, Jantner Csaba

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: