Ez a cikk 10-15 éve talán el sem készülhetett volna, hiszen egyszerűen nem lett volna miről írni, nem lett volna mit bemutatni. Az eltelt időszakban a feeder technika dinamikus fejlődésének köszönhetően a végszerelék lelkét képező kosarak is jelentősen átalakultak. Döbbenetes, hogy az élő anyag vagy etetőanyag koncentrált bejuttatását milyen sokféle módon oldhatjuk meg. Az új típusú kosarak új végszerelékek használatát teszik lehetővé, amelyek tovább növelik a feederbotos horgászat eredményességét.
Csontikosarak
Hogy könnyebb legyen a feederkosarak között is eligazodni, célszerű őket szétválogatni, csoportosítani. Elsőként az élő anyag (főként csontkukac) koncentrált vízbejuttatását lehetővé tevő csontikosarakat teszem nagytó alá. Saját készletem darabjai között válogatva döbbentem rá, hogy már ezek között is milyen sokféle van. Készülnek hengeres és lapos kivitelben. A hengeres kosarak a nyugodt vizeken szerencsét próbálók számára, míg a laposak főként a folyóvízi horgászoknak készülnek. A hagyományos csontikosarak közül négy érdekes modellt emeltem ki.
A Dreannan erőgumis csontikosár különlegessége, hogy a belsejében végigfutó, duplán vett erőgumi rögzíti a fedelét. Nem hullik szét, nem esik le a teteje vagy az alja dobás közben. Tartós és igényes darab. Ráadásul a végén található ólomnehezék cserélhető!
A Stonfo gubancgátlós csontikosara anti-tangle cső használata nélkül is meggátolja a gubancok keletkezését. Továbbá egy olyan zárszerkezettel van ellátva, melynek segítségével szabályozhatjuk a nyitott lyukak számát és a távozó csontik mennyiségét. A kosár alsó részén található tekerőgombbal lehet ezt működésbe hozni. Végül, de nem utolsósorban, a végén található rézsúly lecsavarozható és tetszés szerint más méretűre cserélhető. 4 különböző (3, 6, 10, 15 g) súly teszi teljessé a készletet, amely természetesen jár hozzá! Igen praktikus és hasznos darab (a képen középen látható)!
A leleményes olasz gyártó, a Stonfo nem feledkezett meg a folyóvízi horgászokról sem. Nekik készített egy olyan lapos, reteszes csontikosarat, melynek különlegessége, hogy ennél is szabályozhatjuk a csontik távozási sebességét. Hogyan? A kosár felső részén elhelyezkedő kicsi retesz lehúzásával egyetlen mozdulattal lezárhatjuk a kosár tetején és alján található nagyméretű lyukakat. Így csak a töltőnyíláson megbúvó apró lyukakon és az azzal szemben elhelyezkedő záródugón tudnak távozni a csontik. Ennek az egyszerű, de hatékony megoldásnak köszönhetően már nem kell szigetelőszalaggal körbetekerni a kosarat. Különösen nagy segítség ez meleg időben, amikor a csontik túlságosan fürgék és gyorsabban távoznak a kosárból, mint azt szeretnénk. 10 g-ostól egészen 170 g-os méretig készül, na ezt sodorja el a víz!
„Ősrégi”, de még mindig hatékony megoldás a szivacsos csotikosár. Ez egy olyan szerkezet, amelybe nem kell beletölteni a csontkukacot. Elegendő a lárvák közé helyezni, és azok belemásznak. Ki sem akarnak belőle jönni, amíg a kosár a végszerelék karabinerébe csatolva vízbe nem kerül. Ekkor pánikszerűen menekülnek és bújnak ki a belőle. A folyamatos horgászat érdekében célszerű minimum kettő darab ilyen kosarat készenlétbe helyezni. Amíg az egyik a vízben ázik, a másik töltődik. A súly a kosár belsejében található.
Feederkosarak
Az etetőanyag koncentrált bejuttatását lehetővé tevő kosarak között uralkodik csak igazán nagy káosz. Sokan sokféle módon osztályozzák, csoportosítják ezeket is, én az egyszerűség kedvéért három nagy csoportba soroltam őket.
Csúszó kosarak
Ebbe a csoportba azokat a kosarakat tettem, amelyek hossztengelyén egy műanyag csővel bélelt furat található. Ezeket minden esetben közvetlenül a zsinórra (vagy erőgumira) fűzzük fel. A horgot megragadó hal ellenállás nélkül viheti magával a szereléket. Az állóvízi kosarak általában kerekdedek, és tökéletesen szimmetrikusak. Remekül dobhatók, akár igen nagy távolságra is. Tartalmukat viszonylag gyorsan kiadják, hiszen a nyitott, ritkás bordázatból könnyen kioldódik a csábító eledel.
Kiemelkedik ezek közül egy új termék, amely egy magyar feltaláló, Nyika Sándor nevéhez fűződik. Az Aquareflex Carp Bomb kosár különlegessége, hogy olyan ütésálló műanyagból készül, amely áttetsző (víztiszta), így bármilyen környezetbe is kerül a víz alatt, tulajdonképpen láthatatlan. A mederfenékbe úgy olvad bele, hogy a legóvatosabb hal gyanakvását sem kelti fel. A kosár formája, bordázata úgy lett kialakítva, hogy viszonylag nagy mennyiségű etetőanyagot tudjon felvenni, de az egy erőteljes lendítés során se peregjen ki belőle. Kétféle súlyozással, oldal- (vagy talp-) és középólmos változatban kerül forgalomba. Az itt bemutatott (középólmos) változat további egyszerűnek tűnő, de fontos (!) jellemzője, hogy garantáltan középpontos, éppen ezért könnyed, pontos és távoli dobásokat tesz lehetővé. Különösen ajánlott az állóvízi horgászatok során. A távoli dobásokhoz általában nagyot kell lendíteni, ami a horogelőke visszacsapódását, feltekeredését eredményezi. Mesterünk erről sem feledkezett meg és egy 14 cm hosszú (kosárba épített) gubancgátló csővel látta el termékét. A kosár hossza 6,5 cm. A méretsor három különböző súlyú modellel válik teljessé. 25, 40 és 55 grammos kivitelben készül. A közepes (40 g) és a legsúlyosabb (55 g) modellben 2-2 db nehezék található. A kosár záródugóját (igen jól záródik!) lepattintva a súlyok kivehetők, vagy továbbiak helyezhetők bele. Így horgászat közben is könnyedén megváltoztathatjuk kosarunk önsúlyát.
Az áramló, sodrós vízen nem az elérhető nagy távolság, hanem a kosár garantált helyben tartása ez elsődleges cél. Ehhez olyan, jellemzően lapos kosarak kellenek, amelyeket nem tud a sodrás elgörgetni.
Hogy mi magyarok mennyire kreatívak és ügyesek vagyunk, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a legjobb folyóvízi kosár elkészítése is magyar gyártó nevéhez fűződik. A híres ólomgyártó Deáky Árpád terméke a kanál kosár. Az egyik fele teljesen lapos, ez tulajdonképpen a nehezék, amit erős drótszálak boltozata takar be. Ide kell a kaját belenyomni, s a szerelék bevethető. A nehéz talprésznek köszönhetően garantáltan ez fog a fenékre feküdni, és ezt a formát a legnagyobb sodrás is csak nehezen tudja elmozdítani, elgörgetni. Hogy a szerelék érzékeny maradhasson, a kosár csúszik a főzsinóron, tehát a horgot megragadó hal nem az egész nehezéket kell, hogy magával cipelje! A folyóvízen bevált hosszú előke gondtalan használata érdekében a kanál kosár 25 cm hosszú merev anti-tangle csővel kerül forgalomba, ami igény szerint rövidebbre is vágható.
Egypontos rögzítésű kosarak
Ezek a legjobban elterjed klasszikus kosarak, amelyeket egyetlen fül (rögzítő szem, karabiner, stb.) segítségével akár közvetlenül is felköthetünk a főzsinórra. Az így létrehozott fix szerelék hátránya, hogy az ellenállást megérző hal gyanút foghat, és idő előtt kifújhatja a horgot. Célszerű ezért ezeket egy gubancgátló cső karabinerébe akasztani, amely a zsinóron csúszva máris „súlytalanná” és érzékenyebbé teszi a végszereléket. A beléjük tömködött kaja a zárt, drótos kivitelnek köszönhetően lassabban oldódik ki, mint a nyitott kosarakból, ami sok mohó apróhal esetén különösen hasznos, mert így a később megérkező termetesebb halaknak is marad még valami.
A hengeres kosarak itt is elsősorban az álló-, míg a szögletes (téglatest) formájú drótos kosarak a folyóvízi horgászatok során váltak be. A legtöbb kosár nehezéke (függetlenül attól, hogy hengeres vagy szögletes) az oldalán található. Ennek előnye, hogy mindig erre az oldalra fog érkezni a fenékre süllyedő kosár, hátránya viszont, hogy tömegeloszlása nem szimmetrikus, ami nagyban befolyásolja a dobótávolságot. E „hiba” kiküszöbölése érdekében kerültek forgalomba a végólmos drótos kosarak, amelyek remekül dobhatók. Van zárt (neve: drótos végólmos kosár) és nyitott (neve: rakétakosár) változat is. A nyitott kosár lényegesen előbb kiadja tartalmát, az etetőanyag előbb kezd dolgozni. Ez lehet előny, de hátrány is!
Fix kosarak
Ezek a kosarak - ha tetszik, ha nem - kizárólag fixen rögzíthetők a főzsinórra. Az előző csoport részletezése során már utaltam rá, hogy ez a megoldás meglehetősen durvává teszi végszerelékünket, de akkor mégis mi szükség rájuk? A fránya angolok, akik számos horgásztechnikát forradalmasítottak, hamar rájöttek, hogy - hagyományos végszerelékekkel (és kosarakkal) - az apróságoktól hemzsegő vizeken szinte lehetetlen szelektálni a halakat. Kapás kapát ér, de a halak zömében aprók. Mire egy termetesebb hal is horog a közelébe kerülne, már nincs mit felvennie, mert megette egy kisebb, mohóbb testvére. Nincs más megoldás, durvítani kell a szereléket! Micsoda? Milyen új butaság ez?! A szükség törvényt bont, amire a különböző formájú és tömegű GUMIZOTT kosarak jelentik az áthidaló megoldást.
Ebben az esetben a szerelék horogelőkéje igen rövidre van kötve (10-15 cm). Ennek célja, hogy a kosárba nyomott etetőanyag körül keresgélő hal gyorsan rátaláljon a csalira. A kicsik azonban hiába húzzák-vonják, a kosár súlya miatt könnyedén nem tudják elcsenni. Ráadásul a csalit célszerű rafinált módon nem a horogra tűzni, hanem (pl. Stonfo) szilikon hajszelőkére felfűzve, a horog öblébe akasztani. A kicsik nyüzsgésére egy nagyobb hal is felfigyel előbb vagy utóbb, s nem tudja a csábító falatot sem kikerülni. A csalit felhörpintő hal - a fémet megérezve, miközben a horogtól szabadulni próbál - megugrik, és megmozdítja a kosarat is, amely súlyánál fogva biztosítja, hogy a horog hegye még mélyebbre fúródjon a menekülő hal szája szélébe. Hogy a durvának tűnő szerelék mégis finom maradjon, és egészen vékony (0,14 mm-nél vékonyabb) horogelőkével próbálkozva legyen esélyünk a nagyobb halakat is kifogni, a kosarat begumizták. A belsejében megbúvó gumi különleges rugalmasságot biztosít a szereléknek, ami meggátolja - az esetleg rosszul beállított fék mellett is - ez előke leszakadását a bevágás pillanatában vagy fárasztás közben.
