A 2008-as év legsikeresebb pontyhorgászata

A 2008-as év legsikeresebb pontyhorgászata

Tavaly október elején osztálytársammal egy Debrecen határában fekvő tóra mentünk ki, ahol feliratkoztunk a törzshorgász kártyára, így minden telepítésről SMS-t kapunk. November 5-én pittyegett a telefonom, kaptam egy üzenetet ismeretlen számról, melyben ez állt: „Haltelepítés: ponty 6,3 kg átlagsúly; csuka 50 db.” Erre a 6,3 kg-ra rögtön felkaptam a fejem, és felhívtam egy barátomat, hogy nem jön-e ki velem szombaton horgászni. Mondanom sem kell, hogy igent mondott!

Közben Gergő is írt, hogy én kaptam-e SMS-t, nem megyek-e ki vele? Így megbeszéltük, hogy november 8-án, szombaton hárman megyünk pecázni. Este összepakoltam a horgászmotyómat, a botzsákba két feederem és egy teleszkópos bot került, és persze a száknyél. Bepakoltam egy elég kicsi horgászládába mindent, amire szükségem lehet, az 5 l-es vödrömbe pedig etetőanyagot és csalikat tettem el. Nagyon vártam a reggelt, bízva abban, hogy most megfogom eddigi legnagyobb pontyomat!

7 óra körül érkeztünk meg a tóhoz, feliratkoztunk, megvettük a jegyeket, majd elindultunk az általam kiszemelt hely felé. Mivel a csukázóval - lévén teleszkópos - nincs sok baj, és már otthon felszereltem, ezt dobtam be előbb a parttól úgy fél méterre, egy sáscsomó elé, majd nekiálltam etetőanyagot keverni, kipakolni. Nem akartam túletetni a halakat, meg én inkább a minőségben, nem pedig a mennyiségben hiszek. Az egyik tálkámba 35-40 dkg sárga Timár Mixet kevertem, bele 1 dl csonti, 1 marék csemegetengeri és 6mm-es epres pellet került. A másik tálba szintén 40 dkg etetőanyagot tettem, mégpedig a Haldorádó Feeder Master piros pontyosból. Ezt a nagyhalas keveréket nem akartam apróhalas adalékokkal „elrontani”, néhány szem epres kukorica és 10 mm-es Tandem Baits scopex pellet került csak bele. Végre kipakoltam, etetőanyagok bekeverve, kezdődhet a horgászat! A parttól 20-25 m-re dobtam be egyik feederemmel, melyre 18-as főzsinór, 14-es előke, és 10-es horog került, csaliként csonti és csemegekukorica, az etetőkosarat pedig a sárga etetőanyaggal tömtem meg.

Dávid és az első hal

Félóra múlva Dávid új horgászbotjával megakasztotta az első halat, ami epres kukorica + csonti csalira éhezett meg. Mellette álltam a versenymerítővel, mutattam, hogy hogyan tartsa a botot, mert most horgászott először feederrel. Néhány perces fárasztás után megszákoltam a 3 kg körüli pontyot. Fotózás, és vissza a vízbe!

15-20 perc múlva Gergő keresztüldobott Dávid főzsinórján, és mint kitekerés után kiderült, egy félkilós kárász is volt a horgon, pedig meg sem mozdult a spicc. Új bedobás… Egy jó félóra elteltével Dávid botjának spicce ismét megmozdult! Már határozottabban bánt horgászbotjával, néhány perces fárasztás után megfogta a 3,5 kg körüli bajszost! Ezután már mindketten az epres kukorica + csonti csali mellett döntöttek, én maradtam a csemegetengerinél.

Közben felszállt a köd, a nap is kisütött, rablás pedig sehol. Felszereltem a másik feedert is, csukázni már nem sok értelme volt. A 20-as főzsinórra egy 20 g-os kanál-feederkosár került, alá 0,06 mm-es fonott előkén a 6-os G-Carp Method horog 1 szem fűzött epres kukoricával felcsalizva, a kosarat pedig a piros etetőkajával töltöttem meg. Leszúrtam még két bottartót, majd bedobás után ráhelyeztem horgászbotomat. Épp Gergő pontyát szákoltam - mert közben Ő is fogott egyet -, mikor elindult a feederem! Végre valami megtalálta az én csalimat is! Mire a halat sikerült partközelbe terelnem, addigra visszaengedték a másik potykát, Dávid pedig letette mellém a versenymerítőt. Én magamnak szeretem szákolni a megakasztott halat, nem is nagyon engedem másnak. Megfogtam aznapi első halamat, melynek súlya 3 kg volt.

Megvan az első halam!

Újracsaliztam, bedobtam, majd leültem a botok mellé. Ismét kapás, most nem nálam, de azért örültem neki! Gergő akasztott egy termetesebb pontyot, melyet 4,7 kg-osnak saccoltunk.

Gergő és a 4,7-es

Egy óra kapástalanság után a 10-es Frenetic horgomra 1 szál lebegtetett gilisztát fűztem. Egyik végét 1 cm lógót hagyva megtűztem, majd pufi került a horogra, aztán a giliszta másik fele, 2 cm-re a végétől. Közben a közelebbi etetésemre félóránkén repült a 8-10 szem pellet, a 10 mm-eseket 20-25 m-re el tudtam dobni kézzel. A másik botomat csaliztam, mikor a Mach1-esen egy ráncigálós, szöszmötölős kapásra figyeltem fel! A fenék felett 10-15 cm-rel vergődő gilisztát felvette valami! Letettem a fűzőtűt és bevágtam. Éreztem, hogy 3 kg feletti hal van a horgon. Forgatta a dobot rendesen, de a 14-es előke miatt nem húzhattam szorosabbra a féket, mert akkor szakad a damil! Néhány perc múlva a tógazda is mögöttem állt, akkor már tudtam, hogy elég jó hallal van dolgom, 4 kg felettivel! Fárasztás közben megfordult néha a felszínen, de nem láttuk, mekkora. 10 perc múlva előttem kavarta a vizet, de még kellett egy kis idő, mire alátolhattam a versenymerítőmet, amiből sikeresen ki is ugrott! Úszott még egy kört, majd oldalára fekve jelezte, én győztem! Óvatosan magam felé tereltem a halat, ami pont belefért a szákba! A 15 perces fárasztás után megkönnyebbülten emeltem partra eddigi legnagyobb pontyomat! A halat szemlélgetve elégedetten mosolyogtam, majd kiakasztottam szájából a horgot.

A nap legnagyobb hala - eddigi legnagyobb pontyom

Kézi mérleg nem volt, csak elöl a halőrházban egy nagy, amivel az elvinni kívánt halakat mérik, ezért nem mértük le a pontos súlyát, „kiegyeztünk” 5,5 kg-ban! Néhány fotó és puszi után boldogan engedtem őt vissza a vízbe.

Pontypuszi
Remélem, még találkozunk!

A fűzőtűről ráhúztam az epres kukoricát a horog öblébe kötött fülre, megtöltöttem a kosarat, majd bedobtam. A Mach1-es horgát ismét lebegtetett gilisztával csaliztam, ez a készség is visszakerült az etetésre. Másfél óra múlva egy óvatos kapással jelentkezett valami a piros epres tengerire. Megvártam, még rendesen meghúzza a spiccet, majd bevágtam. Semmilyen ellenállást nem tanúsított, de éreztem, hogy van rajta valami, viszont fél kilónál nem több. Egy mohó, 30 dkg körüli kárász volt a tettes.

Kárász 10 mm-es pelletre

Úgy döntöttem, megpróbálom a Red Tuning Pellet mézes-pálinkás változatát, bár megmondom őszintén, hogy a hideg vízben nem nagyon bíztam benne, de hátha! A gumiharangot lehúztam a forgóról, leakasztottam az előkét, és egy vastagabb húsú, 10-es fonott zsinórra kötött 6-os méretű Owner C-4-es horgot tettem a kosár elé. Ez - tapasztalataim szerint - a nagyobb csaliknál jobb akadást biztosít, meg itt a fülecskén egy apró gumiütköző is van, amely meggátolja a csali lecsúszását. Felcsaliztam, majd bedobtam. A lebegtetett giliszta már nem kellett a halaknak, csontira váltottam, de az sem hozta meg a várva várt sikert.

Dávid már órák óta nem fogott halat, sőt még kapása sem volt. 8-as horga öblére egy gumikarikát húztam, bele pedig egy 10 mm-es scopex pellet került, ez ment vissza az etetésre. Az én csalim már lassan egy órája ázott, gondoltam, kap még egy félórát, mikor megmozdult a spicc! Amikor már folyamatosan húzott a hal, megemeltem a botot, bevágtam! Éreztem, hogy megvan, de nem ponty módjára viselkedett. Az 5-6 perces fárasztás közben egyszer sem mutatta meg magát, sokszor métereken keresztül buborékolt utána a víz, az iszapot túrva, harcsa módjára küzdött. Mivel nagyon kevés harcsa van a tóban, és azok 5 kg felettiek, szinte biztos voltam benne, hogy ponty lesz, de azért reménykedtem, mert harcsát még csak egyszer fogtam. Nagy erő volt a halban, de végre sikerült a felszínre húznom. Ponty volt a horgon, olyan 3,5 kg körüli. Nem gondoltam volna, hogy a kemény fűzött csali még a 7 fokos vízben is meghozza a halat, de szerencsére tévedtem!

Red Tuning Pelletre
Parton a harcsának hitt ponty

Gergő is pelletre váltott, én is azzal csaliztam, majd mindketten visszadobtunk az etetett helyünkre. Ezután Dávid feederével fogtam egy fél kiló körüli kárászt. Szép hal volt, valahogy másképp nézett ki, mint a többi kárász, nagyobbak voltak az uszonyai, meg a színe is más volt.

Mindhárman a padon ültünk, mikor Gergő kapásjelzője hirtelen a botot ütötte! Rögtön bevágott, itt követte el a hibát! A hal nagy erővel indult el az ellenkező irányba, majd kiegyenesedett a bot. Leakadt. Fűzött csaliknál érdemes kapáskor egy kicsit tovább várni a bevágással, mint ha közvetlen a horogra tűznénk a csalit, igaz, megszokásból néha még én is rögtön bevágok. A hal valószínűleg több volt 5 kilogrammnál, de a horog kipattant a szájából, szárán csak az üres gumikarika lógott. Aznap csak ez az egy hal fogott ki rajtunk. Rá egy fél órával Gergő fogott egy pontyot, bár ez inkább mohó volt, mint nagy, úgy 70 dkg körül lehetett.

Botjaim mellett ültem a földön, mikor határozott, erős kapással jelentkezett valami a pellettel csalizott készségemen! A bevágással megkezdődött a 7-8-perces fárasztás! Már néhányan mögöttem álltak, mivel a tavon alig fogtak halat, lesték, hogy mit csinálok, mivel fogjuk a pontyokat. A hideg víz ellenére - a többi halhoz hasonlóan - ez is nagy ellenállást tanúsított. A felszínen csobogva jelezte, hogy fárad, de még nem tudtam megemelni, úszott még 1-2 percig, mire megadta magát, és hagyta, hogy megszákoljam. 4,5 kg-osra becsültük (pont ennyi volt az őt legyőző zsinór szakítószilárdsága!).

4,5 kg-os pontyom; a nap utolsó hala

Már három óra elmúlt, négyre volt megbeszélve, hogy indulunk, ezért nagyjából összepakoltunk magunk körül, de a botok még kapásra várva pihentek a víz mellett. Fél négy után beszedtük a botokat is, ismét visszakerültek a botzsákba. Összepakoltuk a maradék cuccot, összeszedtük a szemetet, majd elindultunk hazafelé 2008 legsikeresebb pontyhorgászatáról! Szomorúak voltunk, mert szívünk szerint még maradtunk volna, viszont nagyon meg voltunk elégedve a 9 ponttyal és 3 kárásszal, főleg úgy, hogy a tavon alig néhány halat fogtak, pedig nem voltak kevesen!

A feederbotoké volt a főszerep

Örülök, hogy ismét sikerült bizonyítani a feederbotok eredményességét, és hogy egy jól összeállított szerelékkel a hideg vízben is megfoghatjuk kiszemelt halainkat, jelen esetben a pontyokat!

Írta: Kovács Szabolcs (Csukuci; Avril)
Fotók: Kovács Szabolcs és Nemes Dávid

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: