Kárászozni indultam, pontyok is beköszöntek…

Kárászozni indultam, pontyok is beköszöntek…

Végre tavasz! Az idő egyre melegebb és melegebb, és ami még fontosabb, a halak kapókedve is megjön lassan. Mint oly sokan, én is megejtettem első horgászatom, amire a Verba tanyán került sor. Életem egyik legeredményesebb évnyitó horgászata volt ez, mely nemcsak sok halat adott, hanem tapasztalatot is, valamint feltárta az általam eddig eredménytelennek vélt adalékok, etetőanyagok használatának rejtelmeit. Ha szeretnétek megtudni, mit adott a tanya kora tavasszal, akkor tartsatok velem!

Ha jól emlékszem, november elején volt az utolsó halkergetésem, elvonási tüneteim a maximumon voltak. A telet nehéz volt átvészelni, sokat segített benne a bottisztítás, az orsószerelés, valamint a különböző felszerelések karbantartása-nézegetése. :-)

Az év első horgászata számomra mindig is meghatározó volt, minél jobban sikerült, annál nagyobb lendülettel indultam neki a szezonnak. Mindenképpen egy eredményes spiccbotos kárászozással szerettem volna a 2010-es évet kezdeni, de ebből semmi nem lett. Elcsábítottak egy Verba tanyai feederes horgászatra, és mit ne mondjak, nem bántam meg. Barátaimmal március végén, egy szombati napon vágtunk neki a pecának. Édesapám nagyon boldog volt, hogy szombaton 5 órakor kelhetett, én pedig szeretem, ha örülnek a szüleim. :-) Hármunk közül én érkeztem utoljára a tanya kapuihoz, negyed hétkor. Ki voltunk éhezve a horgászásra. Az időjárás jó is volt, meg nem is. Jó volt, mert nem esett az eső és nem fagyott be a tó, viszont rossz volt, mert viharos erejű szél fújt egész nap.

A jövő nemzedéke is horgászni indult, dicséretes, hogy ilyen korán horgászatra nevelik a picurt

Amikor megláttak cimboráim, széles vigyort láttam az arcukon. Éreztem, hogy a sapka lesz az oka. Egész nap hallgathattam a cukkolást, de azért se vettem le. Még jó, hogy nem vadászni mentünk… A 44-45-46 helyeket foglaltuk el, én a 46-oson ültem. Hosszas szerelés következett, ahol elkövettem az első hibát: ne nagyon feederezzetek ládáról, 2 napig fájt a derekam a kitekert pózok miatt. Úgy terveztem, hogy egy feedert vetek be és mellette egy matchbotos Zero slideres szerelékkel horgászom. Össze is szereltem a matchet, azonban a nagy szél egyből keresztbehúzta számításaimat. Ezen a horgászaton nem gubancolni szerettem volna, hanem halat fogni. Előbbi nálam elkerülhetetlen az első 1-2 pecán, és csak hab volt a tortán, hogy az úszót sem láttam jól a hullámok és a tükröződő vízfelület miatt. Nem maradt más hátra, mint szerelni még egy feedert és 2 bottal horgászni. A Shimano Hyperloop 3,65 botomra a jó öreg Nevis Espirit 4000 került, míg a 3,90-es Pellet Feederre a Spro Passion match orsóm, mivel a másik feederes tekerentyűt otthon hagytam. A szerelékem hasonló volt a két boton: a főzsinór 18-as, az előke 16-os Gamakatsu G-line, a horog pedig 10-es Gamakatsu 2210B. Etetőkosárnak 25 grammos gubancgátlós kosarat használtam, az előkémet pedig Fox Kwik Change-be akasztottam, aminek kosár felőli végére egy gumigolyót is raktam, hogy a kosár azon ütközzön. Sok Döme Gábor filmben láttam, így gondoltam, kipróbálom.

Szarvas invázió a Verbán

Körülbelül 50-60 méterre horgásztam a nyílt vízen, a szemben lévő nádfalat sajnos nem tudtam megdobni, ahhoz nagyobb orsók és hosszabb botok kellettek volna nekem. Először mindkét horogra 3-4 szemből álló csonticsokrot tűztem. A kosárba Haldorádó Pelletes Fekete került.

A mai tesztalany

Lássuk mit rejt a csomagolás. Az etetőanyagot kibontva erős halas jellegű szag csapja meg az orrom, pont amilyenre számítottam.

Igazán tartalmas halcsalogató

Azt hiszem, azok közé tartoztam, akik megrögzötten hitték, hogy hideg vízben kizárólag édes, gyümölcsös kajával lehet sikeres az ember. Erre a horgászatra 1 kg Pelletes Fekete és 1 kg Mézes Pálinka etetőanyagot szerettem volna hozni, de bepakoláskor elnéztem egy kicsit, és 2 kg Pelletes Fekete lett. Hiába, no, annyira sietni akartam a vízpartra, hogy nem voltam kellően figyelmes. Így az édes ízvilág, amit a mézes pálinka képviselt volna, elmaradt. Mivel azonban Döme Gábor hidegvízi feederes sorozata felkeltette az érdeklődésemet (itt ugyanis többször is sikeresnek bizonyult a büdös, halas etetőanyag), nem is gondoltam olyan nagy bajnak, hogy rosszul pakoltam. 2 kilót kevertem be, melynek negyedét félretettem. Kevés Van den Eynde epres micropellet és SBS Groundbait Mixer CSL likőr hozzáadásával bekevertem az alapozó etetésre szánt mixet, és a 20-25 gombócot csúzlival belőttem. A félretett etetőanyagot szinte 100%-ban az epres CSL likőrrel nedvesítettem meg, ezért brutálisan tömény lett, kiváló kosárbavaló, amihez pár szem csontit is hozzáadtam. Ennek volt ám érdekes illata… ha ez nem tűnik fel a halaknak, akkor semmi.

Bekevert állapotában így néz ki
Készül a protein-csl bomba
Így néz ki a teljes szerelék

Szépen lassan kialakult a baráti társasággal az a szokás, hogy nemcsak a halakat etetjük, hanem mi is „alapozó etetünk” valamit. Volt már nagy tálca palacsinta, aminek négyen estünk neki, most - mivel még kellően korán volt - virsli zöldség körettel volt a reggeli menü… Nehogy már csak a halak egyenek jókat… Ezek után mindig jó kedvvel indulunk neki a horgászatnak.

A nap jól indult, nem sokkal a bedobás után határozott, elhúzós kapással jelentkezett az év első hala, egy termetes kárász személyében. Még kiázni sem volt ideje az etetőanyagnak. Pár társa is követte őt, majd hirtelen csend lett. Bő óráig mozdításom sem volt, kétségbeesetten cseréltem a csalikat, volt fent ízesített csemegekukorica, pelletek, bojlik, minden, mi halszájnak ingere (lenne). Ekkor eszembe jutott, hogy dipet is vittem magammal, mondhatjuk, ez volt az utolsó reményem. Ez a dip a Haldorádó Dip Tuning Mézes pálinkás dip volt, aminek illata eszméletlenül jó, az egész termékcsaládból ez az íz a legszimpatikusabb számomra. A Red Tuning 12 mm-es pellettel előző évben számos szép pontyot és amurt fogtam, így megkedveltem a mézes pálinkás aromájú csalikat. A mártogatós aroma hihetetlenül sűrű, speciális tulajdonsága, hogy vízbe érve nem oldódik le egyből a csalinkról, csak szépen, fokozatosan, utána pedig egy csábító felhőt képez a fenéken. Ebbe a dipbe mártott csonti hozta meg újra a halakat, gyönyörű, „méretes” kárászokat.

Nyugi már, nemsokára mész vissza
Ezért már megérte, szép, termetes kárász

Hogy a dip hatása még ütősebb legyen, egy marék csontkukacot nyakon öntöttem vele. Az így elkészített élő csali még jobban magába szívja az aromákat. Ha ilyen csalit készítetek, fontos megjegyezni, hogy a dobozkát zárjátok le, másképp kimásznak a nedves csontik az edény falán és lelépnek. De ha tudtok rájuk vigyázni, 100%, hogy a hatás nem marad el, ha horogra kerülnek.

Sűrűn folyó, csábító illatú anyag
Dipfürdő

A kárászok egész jól elszórakoztattak, szépen, egyenletesen jöttek a kapások, amik többségéről elmondható, hogy nagyon maszatolósak, finomak voltak, nagyon figyelni kellett a spicceket, hogy a legapróbb pöccintést is észrevegyem, és ne maradjak el a bevágással sem. Ez kifejezetten nehéz volt abban a viharos, szeles időben.

A spiccek mozdulatlanok

A tömegből kitűnt egy kapás, ami cseppet sem volt finomnak nevezhető. Úgy kellett a botom után kapjak, nehogy bevigye. Éreztem, hogy jobb hal lesz a horgon, ezért fokozott óvatossággal fárasztottam. A jól összehangolt felszerelésnek - úgy tűnik - nincs ellenfele, a Hyperloop bot szépen rugózta ki a hal minden egyes megiramodását. A Nevis Espirit orsó még mindig hibátlanul működik, teljesen meg vagyok vele elégedve. A zsinór másik végén egy pikkelyes ponty volt, nem éppen a legnagyobb, de ponty, méghozzá idén az első.

A medium feederbot kellően lágy a kisebb halakhoz, a nagyobb példányoknál viszont erős, energikus
Már nem kell sok
Az év első pontya

„Kell ennél jobb nyitó horgászat?”, gondoltam magamban. Fogtam pontyot, kárászokat, kényelmesen dőlhettem volna hátra ládámon, de nem tettem, nem akartam leesni róla. :-)

Amilyen gyorsan megindult a halfogás, olyan gyorsan el le is állt. A halak kapókedve is olyan volt, mint az aznapi időjárás, hol napsütéses idő, és fárasztások sorozata, hol pedig borult ég és „döglött víz”. Újabb variálások követték egymást, játszottam az előkém hosszával, a horgokkal, az előke vastagságával. Természetesen pont az egyik ilyen szerelés közben egy nagyon határozott botrángatós kapással újabb ellenfél jelentkezett. A feeder fele már a vízben volt, mikor a nyél után kaptam. A bevágás borzalmasan sikerült, a hal mégis a horgon volt… körülbelül 10 másodpercig. Sajnos elment… Szomorú voltam egy kicsit, szerintem nagyobbacska uszonyos volt, mint az addigiak. Talán egy tok? Ez már a múlté, nem érdemes rajta gondolkozni, idegeskedni. Bár az elvesztett hal nem vitt magával semmit, csak a horog akadt ki belőle, a biztonság kedvéért azért előkét cseréltem. A Fox Kwik Change nagy előnye itt jön elő, hiszen csak a szilikont kell lehúzni a forgóról, máris új előkét rakhatunk fel.

A szél akkora volt, hogy átfordított ládástól :-)

A hatalmas szél engem is átfordított. :-) Meguntam, hogy a szél az arcomba fúj, másrészt a napfény a vízfelületen pont úgy tükröződött, hogy a feederek spicceit nem láttam, és még a szemembe is világított. Az átfordulást követően egy ideig egy árva halat nem fogtam, pedig a világ összes csaliját felhasználtam. Egyszerűen nem evett a hal délután. Többféle pellettel is próbálkoztam, melyek eddig mindig biztos sikert jelentettek számomra. Épp a Haldorádó Vörös Démon volt a horgomon, mikor egy „ejtős” kapást követően egy compót fogtam, nem is kicsit.

A különböző gyártók termékei jól megférnek egymás mellett

Picit elfáradtam, korán keltem, éhes is voltam, úgy éreztem itt az ideje a pakolásnak, a compó méltó befejezése a napnak. Elsőként a Shimano botom szedtem ki, összeraktam, ezt a bottartó követte, majd a trepni. Épp a táskámba pakoltam, amikor láttam, hogy a Pellet Feeder spicce „vészesen” görbül. Átugrottam a felszereléseken, a bothoz siettem és bevágtam. A fék azonnal megkezdte a ciripelést, a bot is szépen görbült. „Ez biztosan jó hal lesz!”, reménykedtem. A parthoz érve finomítottam a féken, nem siettem sehova. Minden apró részletre nagyon ügyeltem, nehogy elveszítsem a halat, amiről az első pipáltatás után kiderült, hogy egy gyönyörű tükörponty.

A Pellet Feeder kiváló, rugalmas bot, a halnak nem sok esélye volt

Arról is meggyőződtem, hogy a szájában ül a horog, így egész nyugodtan fárasztottam, ő pedig lomhán cibálta a cájgomat. Mikor már kellően kifáradt, egy pipáltatás során barátom megmerítette nekem a pontyot. Gyorsan lemértük, mennyit is nyom: 5,96 kg! Ekkora halat még év közben is csak ritkán fogtam! A csali az SBS Serious Carp Pellet Shaped nevű terméke volt ananász ízesítésben, megemelve egy szem Haldorádó Hybrid lebegő pellettel. Úgy gondolom, innentől mindkét termék kiemelt helyen lesz a csalis táskámban.

Innen már nincs menekvés
A nap legnagyobb hala (a háttérben jól látszik, hogy már összepakoltam, a botok a vászontokokban pihennek)
5,96 kg
Catch and Release!

Nem volt más hátra, mint megnézni, mit fogtam aznap. 9,68 kg-ot mutatott a mérleg. Nagyon-nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült ez a horgászat. 10 kg „vegyes” hal és még egy nagy, 5 és fél kilós ponty is! Soha rosszabbat! A fogás összesen 15,64 kg lett. Ebben a szeles időben ez a fogás szerintem hibátlan volt. Az etetőanyag nap végére szépen lassan elfogyott… szerencsére, hiszen folyamatosan jöttek a halak és újra kellett töltögetni a fekete pelletes halcsalogatóval a kosarat. Ez egy jó kaja. :-)

A teríték
9,68 kg

Mindenkinek hasonló élményeket kívánok a 2010-es horgászszezonra!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: