Kicsi pontyok a ködből

Kicsi pontyok a ködből

Eljött a tél, reggelente zúzmarásak a fák, éjjelente már repkednek a mínuszok. Eltelt a karácsony, elteltek a meghitt pillanatok, már nem érezzük a töltött káposzta, valamint a narancs, a fahéj és a diós bejgli illatát. A kezdődő tél még igen enyhe időt hozott, megvárta az ünnepeket, és úgy látszik, most kezd bekeményíteni csak igazán. Sűrű köd gomolyog minden este az utcai lámpa fényénél, hajnalban jeges pocsolyák mellett lépkedünk el, pedig ilyenkor a horgász inkább már a tavaszt várja, a frissen kizöldellő bokrokat, a rügyező fákat, a nap melegében eltöltött órákat egy tó vagy folyó partján. De sajnos ez még nagyon messze van - nem is lehet kivárni! Több réteg ruhát és egy nagy termosznyi forró teát magamhoz véve szerettem volna pár szép pontyot fogni ebben a zord időben…

Sajnos a december már nem hozza azt, mint a késő ősz. A legtöbb ponty már a téli pihenőjét tölti a mederben, épp ezért minden kifogott példánynak hatalmas értéke van ilyenkor, az évnek ebben az időszakában. Hatalmas szerencséje van annak, aki ekkor egy eredményes horgászatot tudhat maga mögött, de a horgászok nagy többségének már nem fenékig tejfel az élet ilyenkor a vízparton. Bosszantó, hogy van pár szebb naposabb időszak, ami pont a dolgos hétköznapokra esik, és mikor az ember elszánja magát egy jó kis téli pecára, bizony akkor az orráig sem lát a ködtől, és a hőmérő higanyszála sem csúszik nagyon felfelé. Nehéz próbálkozások sora ez, mikor már a Dunán is csak egy márna fogható, vagy éppen hiába utazik a horgász - kis túlzással - az ország másik végébe az egyik legjobb tóhoz, ott is csak két kifogott kárász az eredmény. De hát van sajnos ilyen hónap… ám én nem adtam fel, mindenképpen akartam még pontyot fogni a tavalyi évben.

A környéken nagyon sok tó bezárt, így törhettem a fejem, hova is lehetne menni. Az Interneten láttam egy videót egy lakóhelyemtől nem messze fekvő kis városi tóról, itt egy téli kisebb feederbotos versenyen még tudtak fogni pontyokat. Szerencsére ez a tó rendelkezésre állt, így nem is vártam sokat, a karácsony utáni első napon Feri barátommal a Komárom város szívében elhelyezkedő Bocska-tóra vettem az irányt. Kora reggel indultunk brutális ködben, az autó kijelzőjén a hőmérő pedig -2,5 Celsius-fok kinti hőmérsékletet mutatott. Ennek nem örültem, mert az előző napi előrejelzés nem írt mínuszt és ködöt sem. Kicsit aggódtam is, mert ez a ködös, hideg idő nem nagyon szokott kedvezni a horgászatnak semmilyen szempontból, azért reménykedtem, hogy később majd felszáll a köd és a decemberi napsugarak is megmutatják magukat, de sajnos ez nem következett be. Mikor megérkeztünk, sajnos a tónál sem javult a helyzet, még mindig fagypont alatt volt a hőmérséklet és a lecsapódó, szitáló ködtől teljesen vizes lett a ruhánk és a felszerelésünk is, de ez nem hátráltatott: gyorsan kipakoltunk, összeszereltük a botokat, majd indulhatott a horgászat.

Ködben úszik a tó…
… és egy kacsa is
A faágakon…
… a vízcseppek is megfagytak

A horgászhely egy nagyon meredek, köves szakaszon helyezkedett el, ezért a bottartókat magasra állítottam, nehogy a kövek kárt tegyenek a zsinórban. Nem kellett nagyon messze dobni, így 0,25 mm-es Pellet Line damilt csévéltem az orsókra dobóelőtét nélkül és a már jól bevált 35 g-os Pellet Feeder kosárral. Etetőanyagnak nem volt kérdés, hogy a Fagyos Pontyot válasszam, hasonló körülmények között kevés más keverék teljesít ilyen jól. Ez egy Pelletes Fekete alapú etetőanyag kellemes gyümölcsaromával megspékelve, nagyobb szemcsék és pelletek nélkül, tudatosan lefinomítva a téli körülményekhez. A téli és a hideg vízi pecák alkalmával nem hagyom otthon soha a házi pálinkát, most is ott lapult a táskámban, ám nem saját fogyasztásra, kizárólag az etetőanyagba szántam. A vizet teljesen elhagytam, kizárólag a pálinkával oldottam meg a keverék nedvesítését. Szerintem ebben a lehűlt vízben nélkülözhetetlen az alkohol használata, ami ilyenkor is gyors oldódást biztosít, így egy nagyon jó etetőanyaggal keverve felkelti a lelassult pontyok érdeklődését.

Egy marék Fagyos Ponty

Sokat gondolkodtam a csali kiválasztásán: mindenképpen egy nagyon könnyű, a halaknak könnyen felszippantható megoldást kellett találni. Emiatt egyből a SpéciCornra gondoltam, de egy szemre a keszegek és a kárászok hamar rákaptak az előző horgászatok során, így a 18-as fonott zsinórból készített hajszálelőkére három szemet fűztem fel. Egyik botom végszerelékén három szem ananászosat, a másikon három szem fokhagymásat helyeztem el. A horgom a nagyon jól bevált Gardner Covert Mugga volt 8-as méretben. Próbáltam 10-es méretben is, de azzal elég sok halvesztésen volt, és bár ilyenkor érdemes minél jobban finomítani a végszereléket, inkább maradtam a 8-asnál. Lehet, hogy így kevesebb kapást várhattam, de ami jött, azok „elkövetőit” mindenképpen szerettem volna szákba terelni.

Spéci csali

A nap folyamán bebizonyosodott, hogy a fokhagymás nyerte a versenyt, minden kapás arra érkezett. Hihetetlen számomra ez a csali, tavalyi legszebb halaim körülbelül 80%-át neki köszönhetem! Legyen szó -2 fokos téli hidegről vagy 40 fokos nyári kánikuláról, ez a kis, intenzív zamatú gumikukorica mindig megállja a helyét - és ezt kevés termék mondhatja el magáról!

A téli horgászatok nélkülözhetetlen része a Haldorádó CSL aroma, amit én sem hagytam otthon, Fagyos Ponty ízben vittem magammal, ám most nem az etetőanyagban kevertem el, hanem kézi permetezőbe töltöttem és bedobás előtt a kosárba töltött etetőanyagot bőven bepermeteztem vele, így nem kellett várni, hogy az etetőanyagból kioldódjon: a vízbe érve egyből kifejtheti hatását.

A fagyos pontyok kedvence a kukoricacsíra likőr
Görbüljön!

Minden készen állt, botok beélesítve, szerelékek a vízben. Nagyon reménykedtem benne, hogy legalább egy szép pontyot tudok fogni, legalább egyet ki tudok zökkenteni téli álmából és ideiglenesen a szákomba tudom terelni. Úgy vártam erre, mint egy kisgyermek egy új játékra vagy egy tábla csokoládéra. Izgatottan kémleltem a vizet, lestem a botok spicceit. Lefagyott kezeimet egy pohár termoszból kiöntött forró teával melengettem, de ez sem melegített fel annyira, mint az, mikor körülbelül egy óra várakozás után a belső botom spicce karikába görbült. A szívem egyből megdobbant, felkaptam a botot. Már semennyire nem éreztem a hideget, csak a kapásra összpontosítottam. A hal szépen vitte a zsinórt az orsó dobjáról, egészen jó erőben volt. Biztos voltam benne, hogy ponty lesz, mert szépen húzott, és szerencsére sikerült is partra segíteni. Egy halvány, de gyönyörű mintázattal megáldott tükrös került egy pár perc erejéig a kezembe. Hihetetlenül boldog voltam. Majdnem egy hónapja nem fogtam pontyot, és ilyen zord, hideg időben, a tél közepén most mégis sikerült! Úszóin már látszott a téli pihenés nyoma, valószínűleg ideje nagy részét már az iszapos aljzathoz simulva töltötte.

Gyönyörű mintázattal megáldott kicsi tükrös

Őszintén nagyon örültem a halnak. Az év nagy részében hajlamosak vagyunk nem annyira örülni a kisebb fogásoknak, hajlamosak vagyunk nem megbecsülni a kisebb halakat és szépségüket, de az emberben ilyenkor tudatosul, mennyire is jó élmény megfogni egy halat a méretétől függetlenül. Mikor jó időben fogjuk a nagy, tíz kiló felettieket, fel sem tűnik egy ilyen kis apróság, és ilyenkor jövünk rá, mennyire lehet örülni egy ekkora pontynak is.

Nem kellett sokat várni a második kapásra sem: ismét a belső botom spicce görbült, és sikerült szákba terelni egy kicsi, aranyos nyurgát. Jó erőben volt, eléggé intenzíven rázta a fejét fárasztás közben, a matracon is alig bírtam kézbe venni egy fotó erejéig, majd a kép és gyors szájfertőtlenítés után gyorsan visszaengedtem.

Fagyos kis nyurga
A köd nem szállt fel, sőt…

Lassan eljöttek a déli órák, de a hőmérséklet nem nagyon ment pluszba, és a köd is egyre nagyobb lett. Jóleső érzés volt az otthon melegére és az hazaváró, forró levesre gondolni, de még jobb érzés volt a hidegben állva a két kis szép pontyra gondolva titkon remélni még egypár fogást. Sajnos ilyenkor a természet nem kegyes velünk, nem mutatja meg virágzó arcát - a lehullott levelek és az csupasz fák nem nyújtanak szívderítő látványt, az élővilág jelenlétét csak a vígan úszkáló kacsák jelzik, ők nem fáznak most sem. Szomorkodásra azonban nincs ok, tudjuk, hogy a tavasz is el fog jönni egyszer.

A vízcseppek nem olvadtak fel a fák ágain
Lehullott levelek a földön
Elhalt levelek…
… a fák ágain
A kacsák nem fáznak a tó közepén…
… és a parton sem

Még a hazaindulás előtt nagyszerű dolog történt: ismét görbült a spicc, és ismét egy kicsi, ezúttal sötét színű pontyot sikerült a partra segítenem. Szép búcsú volt az aznapi pecától.

Hibátlan kis töves

Három óra után erőteljesen elkezdett szürkülni, így lassan pakolni kezdtünk és rendesen átfagyva, piros orral hazafelé indultunk a ködös decemberben. Sokaknak nem nagy dolog három ilyen kicsi pontyot fogni, de nekem ebben az időszakban nagy öröm volt, nem bántam a hidegben eltöltött órákat. Úgy gondolom, egy szép és sikeres évet tudhatok magam mögött sok szép hallal, amiben nagy része volt a Haldorádó termékeknek. Remélem, az idei év is ilyen sikeres lesz, és minden kedves sporttársnak is nagyon boldog, kapásokban gazdag új évet kívánok! Görbüljön és C&R!

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: