Régi vs. új

Minden horgász ismeri azt az érzést, amikor új felszerelést vásárol és alig várja, hogy kipróbálja. Én is így voltam ezzel, amikor végre kezemben tarthattam új horgászbotomat. A napok lassan teltek, csak az járt a fejemben, hogy hol, mivel, hogyan horgásszak - talán ideje lenne megújulni és kipróbálni néhány, különböző műsorokból, írásokból ellesett, oly sikeresnek mondott újítást, praktikát. Az ötlet megszületett, eldöntöttem, a régi felszereléssel maradok a hagyományos módszeremnél, míg az újjal újítok és összehasonlítom a kettőt. Vajon melyik bizonyult sikeresebbnek?

A helyszín

Hajnali fél ötkor szólalt meg a telefonomon az ébresztő, de most nem volt szükség a szundira, horgászni indultam. Az előző napi időjárás nem volt biztató - borús, felhős, esőre hajló -, ezért sokáig töprengtem a horgászhely kiválasztásán. Végül könnyű terepre, a Verba tanya horgásztavára esett a választás. Ez a 7 hektáros magántó könnyen megközelíthető, zárt parkolóval rendelkezik, rendezett partján fedett esőbeállók vannak kialakítva. Érkezéskor azonnal feltűnt, nincsenek sokan, biztos az időjárás ijesztette meg a tömegeket, így sikerül elfoglalni az előre kigondolt horgászállást.

A tó látképe a helyemről nézve

Felszerelés, etetőanyag, csalik

A régi horgászbotom 3,6 méteres, 40-80 gramm dobósúlyú kompozit feederbot, amire egy 40-es orsót tettem. A szerelék a számomra már megszokott tört gubancgátló csőből, szögletes feederkosárból és 8-as pontyozó horogból állt, természetesen gumiütköző és forgókapocs közbeiktatásával. A másik egy 3,9 méter hosszú, medium/heavy erősségű karbon pálca 50-es méretű kedvenc orsómmal felszerelve. Az etetőkosár egy hagyományos távdobó változat, amit a csövön feljebb toltam 4,5 cm-rel, majd egy fogóval rögzítettem, utána jött a gumigolyó, majd a forgó, végül a horogelőke. A 6-os méretű bojlis horgot 12-es fonott zsinórral kötöttem, és ami számomra újdonság volt, hajszálelőkét is kötöttem rá, méghozzá csalitüskével felszerelve.

A régi és az új
Etetőkosaraim
Csalitüskével szerelt horgaim

Az etetőanyag összetétele is eltért a megszokottól, alapja mézes ízesítésű volt, amihez adtam még liftező anyagot, konzerves csemegekukoricát, valamint különböző etető pelleteket is.

Készül az etetőanyag

A csali a régi módszernél a hagyományos kukorica, csonti, giliszta, pufi és ezek kombinációi a horogra szúrva, a hajszálelőkés horogra pedig Haldorádó Oldódó Fluo Lebegő pelletet választottam Édes Ananász ízben. A csali lebegését sörétólommal ellensúlyoztam.

A bevetésre kész szerelék

A horgászat

A szerelékek összeállítása után először a rövidebb bottal dobtam. Semmi meglepetés nem ért, a megszokott távolságig repült a végszerelék. Másodjára jött a hosszabb bot, és még dobás előtt jött a meghökkenés, hiszen az látszott első ránézésre, hogy a karbon test mennyivel karcsúbb, de a súlya most lepett meg igazán, szinte csak a megtömött kosarat éreztem a kezemben. A dobásnál megpróbáltam ugyanakkora erőt kifejteni, így is jóval távolabbra sikerült eljuttatnom a szereléket.

„Csalik a vízben, fékek beállítva, jöhet a megszokott alkoholmentes söröm!”, gondoltam, de összesen csak kettőt sikerült kortyolnom és máris erőteljes kapást jelzett újdonsült spiccem. Bevágás után érezem, hogy ez bizony egy szép nagy ponty lesz. A horgászbot szépen dolgozott, a hal minden apró rezdülését közvetítette. A felszerelés kiválóan tompította ellenfelem kitöréseit, méterről méterre őrölte fel erejét, és végül sikerült: megfogtam az aznapi elsőt, egy gyönyörű tükörpontyot.

Új horgászbotom első akciója…
… majd az első hala! Soha rosszabb kezdést

Fényképezés után óvatosan visszaengedtem a halat, majd folytatódott a horgászat. A következő kapásra sem kellett sokat várni: újabb ponty. Majd jött 2-3 kárász, utána ismét ponty, aztán megint 2-3 kárász - és ez így ment egész délelőtt, kivéve 10 és 11 óra között, amikor talán megérezték a halak, hogy már én is éhes vagyok, és hagytak nyugodtan megreggelizni.

A második pontyra se kellett sokat várni
A kárászok is beindultak…
… a 16-os pellet sem jelentett akadályt
A régi felszerelés sem hagyott cserben
A kisebbeknek is jár a védelem! A pontymatrac ma már nem luxuscikk
A nap is kisütött, az új horgászbot is jól vizsgázik. Mi többet kívánhatnék…
… talán csak ilyen szép halakat?

Délután ritkábban volt kapásom, kevesebb kárászt fogtam, de kevesebb pontyot is. A nap végére pedig úgy tűnt, meguntak a halak… de mégsem: pakolás közben még egy utolsó nagy kapást jelzett a rezgőspicc. A halacska nagyon jó erőben volt, hevesen küzdött, de végül megfoghattam és egy csodálatos nyurgaponttyal zártam a horgászatot.

A legjobb harcos jött utolsónak

Végeredmény

A napot elégedetten zártam, hiszen ezen a tavon ennyi halat még nem fogtam, összesen 26 db-ot sikerült a merítőhálómba terelni. A régi felszerelés nem produkált meglepetést, hozta a kötelezőt, se többet, se kevesebbet. 2 pontyot akasztottam vele, ebből az egyik fárasztás közben leakadt. Az új már sokkal sikeresebb volt, a kárászok számában ugyan alulmaradt, de sokkal több pontyot, összesen 7 db-ot sikerült fognom, halvesztésem itt nem volt.

Ez a horgászat számomra bebizonyította azt, hogy van értelme újítani, tanulni a horgászműsorokból, olvasni a szakértők írásait és próbálgatni az újdonságokat. Ami beválik, azt jegyezzük jól meg, és ami a legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel, horgásszunk!

Egy lemaradt

Kerekesi Mihály (mrkmike)
Fotók: Rákó Erik, Kerekesi Mihály

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: