Régi vs. új

Régi vs. új

Minden horgász ismeri azt az érzést, amikor új felszerelést vásárol és alig várja, hogy kipróbálja. Én is így voltam ezzel, amikor végre kezemben tarthattam új horgászbotomat. A napok lassan teltek, csak az járt a fejemben, hogy hol, mivel, hogyan horgásszak - talán ideje lenne megújulni és kipróbálni néhány, különböző műsorokból, írásokból ellesett, oly sikeresnek mondott újítást, praktikát. Az ötlet megszületett, eldöntöttem, a régi felszereléssel maradok a hagyományos módszeremnél, míg az újjal újítok és összehasonlítom a kettőt. Vajon melyik bizonyult sikeresebbnek?

A helyszín

Hajnali fél ötkor szólalt meg a telefonomon az ébresztő, de most nem volt szükség a szundira, horgászni indultam. Az előző napi időjárás nem volt biztató - borús, felhős, esőre hajló -, ezért sokáig töprengtem a horgászhely kiválasztásán. Végül könnyű terepre, a Verba tanya horgásztavára esett a választás. Ez a 7 hektáros magántó könnyen megközelíthető, zárt parkolóval rendelkezik, rendezett partján fedett esőbeállók vannak kialakítva. Érkezéskor azonnal feltűnt, nincsenek sokan, biztos az időjárás ijesztette meg a tömegeket, így sikerül elfoglalni az előre kigondolt horgászállást.

A tó látképe a helyemről nézve

Felszerelés, etetőanyag, csalik

A régi horgászbotom 3,6 méteres, 40-80 gramm dobósúlyú kompozit feederbot, amire egy 40-es orsót tettem. A szerelék a számomra már megszokott tört gubancgátló csőből, szögletes feederkosárból és 8-as pontyozó horogból állt, természetesen gumiütköző és forgókapocs közbeiktatásával. A másik egy 3,9 méter hosszú, medium/heavy erősségű karbon pálca 50-es méretű kedvenc orsómmal felszerelve. Az etetőkosár egy hagyományos távdobó változat, amit a csövön feljebb toltam 4,5 cm-rel, majd egy fogóval rögzítettem, utána jött a gumigolyó, majd a forgó, végül a horogelőke. A 6-os méretű bojlis horgot 12-es fonott zsinórral kötöttem, és ami számomra újdonság volt, hajszálelőkét is kötöttem rá, méghozzá csalitüskével felszerelve.

A régi és az új
Etetőkosaraim
Csalitüskével szerelt horgaim

Az etetőanyag összetétele is eltért a megszokottól, alapja mézes ízesítésű volt, amihez adtam még liftező anyagot, konzerves csemegekukoricát, valamint különböző etető pelleteket is.

Készül az etetőanyag

A csali a régi módszernél a hagyományos kukorica, csonti, giliszta, pufi és ezek kombinációi a horogra szúrva, a hajszálelőkés horogra pedig Haldorádó Oldódó Fluo Lebegő pelletet választottam Édes Ananász ízben. A csali lebegését sörétólommal ellensúlyoztam.

A bevetésre kész szerelék

A horgászat

A szerelékek összeállítása után először a rövidebb bottal dobtam. Semmi meglepetés nem ért, a megszokott távolságig repült a végszerelék. Másodjára jött a hosszabb bot, és még dobás előtt jött a meghökkenés, hiszen az látszott első ránézésre, hogy a karbon test mennyivel karcsúbb, de a súlya most lepett meg igazán, szinte csak a megtömött kosarat éreztem a kezemben. A dobásnál megpróbáltam ugyanakkora erőt kifejteni, így is jóval távolabbra sikerült eljuttatnom a szereléket.

„Csalik a vízben, fékek beállítva, jöhet a megszokott alkoholmentes söröm!”, gondoltam, de összesen csak kettőt sikerült kortyolnom és máris erőteljes kapást jelzett újdonsült spiccem. Bevágás után érezem, hogy ez bizony egy szép nagy ponty lesz. A horgászbot szépen dolgozott, a hal minden apró rezdülését közvetítette. A felszerelés kiválóan tompította ellenfelem kitöréseit, méterről méterre őrölte fel erejét, és végül sikerült: megfogtam az aznapi elsőt, egy gyönyörű tükörpontyot.

Új horgászbotom első akciója…
… majd az első hala! Soha rosszabb kezdést

Fényképezés után óvatosan visszaengedtem a halat, majd folytatódott a horgászat. A következő kapásra sem kellett sokat várni: újabb ponty. Majd jött 2-3 kárász, utána ismét ponty, aztán megint 2-3 kárász - és ez így ment egész délelőtt, kivéve 10 és 11 óra között, amikor talán megérezték a halak, hogy már én is éhes vagyok, és hagytak nyugodtan megreggelizni.

A második pontyra se kellett sokat várni
A kárászok is beindultak…
… a 16-os pellet sem jelentett akadályt
A régi felszerelés sem hagyott cserben
A kisebbeknek is jár a védelem! A pontymatrac ma már nem luxuscikk
A nap is kisütött, az új horgászbot is jól vizsgázik. Mi többet kívánhatnék…
… talán csak ilyen szép halakat?

Délután ritkábban volt kapásom, kevesebb kárászt fogtam, de kevesebb pontyot is. A nap végére pedig úgy tűnt, meguntak a halak… de mégsem: pakolás közben még egy utolsó nagy kapást jelzett a rezgőspicc. A halacska nagyon jó erőben volt, hevesen küzdött, de végül megfoghattam és egy csodálatos nyurgaponttyal zártam a horgászatot.

A legjobb harcos jött utolsónak

Végeredmény

A napot elégedetten zártam, hiszen ezen a tavon ennyi halat még nem fogtam, összesen 26 db-ot sikerült a merítőhálómba terelni. A régi felszerelés nem produkált meglepetést, hozta a kötelezőt, se többet, se kevesebbet. 2 pontyot akasztottam vele, ebből az egyik fárasztás közben leakadt. Az új már sokkal sikeresebb volt, a kárászok számában ugyan alulmaradt, de sokkal több pontyot, összesen 7 db-ot sikerült fognom, halvesztésem itt nem volt.

Ez a horgászat számomra bebizonyította azt, hogy van értelme újítani, tanulni a horgászműsorokból, olvasni a szakértők írásait és próbálgatni az újdonságokat. Ami beválik, azt jegyezzük jól meg, és ami a legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel, horgásszunk!

Egy lemaradt

Kerekesi Mihály (mrkmike)
Fotók: Rákó Erik, Kerekesi Mihály

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: