Sokat horgászom az élő Dunán, és volt szerencsém megfordulni az öreg folyó szinte minden ismert hazai szakaszán, de valahogy (eddig) pont a fővárosi Duna maradt ki mindig ebből a körből. Minden ősszel hallottam azokról a számomra már hihetetlennek tűnő fogásokról, amelyekről a Gellért-hegy lábánál szerencsét próbáló horgászok meséltek. A „mesék” döbbenetes mennyiségű és méretű márnákról, nagy dévérekről és jászokról szóltak. Ideje volt utánajárni, mi igaz mindebből!
Aki a budai alsó rakparton szeretne horgászni, máris szembe kell, hogy nézzen néhány semmiképpen sem elhanyagolható tényezővel. Mivel rendkívül nehéz a környéken parkírozó helyet találni, sok cuccot lehetetlen ide magunkkal cipelni. De talán nincs is rá szükség!
Amikor először vettem szemügyre az itt horgászók felszerelését, finoman fogalmazva megdöbbentem. Régi teleszkópos botokkal, vastag zsinórokkal, durvának látszó, felfelé vastagodó habúszókkal és nagy horgokkal is tudtak halat fogni. Mindezt csalogató etetés nélkül, egy marék csalival! Aki pedig úszó nélkül vetette be végszerelékét, az - igaz, ritkábban, de - még nagyobb halakat fogott. Ha ilyen felszereléssel is lehet itt eredményesen horgászni, ennek bizony csupán egyetlen oka lehet, itt nagyon sok a hal!
De miért van Budapest szívében, a betonteknőbe kényszerített nagy folyóban ennyi hal? Erre is hamar fény derült. A Gellért-hegy környékén sok természetes hőforrás található, amely különösen nagy vonzerő a halak számára a késő őszi és téli hónapokban. És ami talán még fontosabb, hogy táplálék is van itt bőven, amelyről a - zömében - tisztítatlanul Dunába ömlő szennyvizek befolyói gondoskodnak. Ahogy hűl a levegő, egyre több lesz itt a hal!
A környék feltérképezése után, a látottakról nem elfeledkezve, én is egy rendkívül egyszerű menetfelszerelést állítottam össze. Ez csupán egyetlen botból és orsóból, egy nélkülözhetetlen kellékeket tartalmazó táskából, merítő- és haltartó hálóból, valamit egy doboz csontkukacból állt.
Villámgyors szerelés után már repült is a felcsalizott horog a folyóba. Ami pedig ezután következett, az minden képzeletet felülmúlt. Talán két perc sem telt el az első bedobást követően, amikor a spicc határozott görbülése jelezte, itt az első vendég! 15 percen belül 4 (méret közeli) márnát fogtam. Kapás kapást ért! A kb. 4 órás horgásztat alatt összesen 27 db márnát segítettem partra. A legnagyobb súlya 3.450 gramm volt. Hihetetlen, élményekben bővelkedő és izgalmas horgászat volt. Mellesleg jegyzem meg, hogy a Duna hazai szakaszán eddig sehol nem tudtam ilyen rövid idő alatt ennyi márnát fogni.
Irigylem a fővárosban élő horgászokat, mert - ha nem is idilli környezetben, de - egy igazán mozgalmas horgászat lehetősége csupán karnyújtásnyira van tőlük…
Információ a vízről
A vízterület neve: Duna folyó
A meghorgászott hely hol található: Szabadság híd budai hídfőjénél
A vízterület kezelője: Horgász Egyesültek Budapesti Szövetsége
Mikor érdemes ide látogatni: az év bármely szakában, amikor a Duna vízállása 250 cm-nél kisebb. De különösen eredményes a késő őszi, tél eleji időszak.
A horgászhely sajátossága: A hídhoz közeli terület rendkívül akadós, egyenetlen, nagy gödrökkel tarkított medret rejt. Ide zsinórral, ólommal és horoggal kellőképpen felszerelkezve kell érkezni!
Vízmélység a horgászhelyen: alacsony vízállásnál is 2-5 méter
Biztos módszer: feeder technika
További információ: Horgász Egyesültek Budapesti Szövetsége tel.:06/1-3185-472, 06/1-486-1602
Horgászengedély kapható: az ismert budapesti horgászboltokban
Jellemző halállomány: márna, jászkeszeg, karikakeszeg, dévérkeszeg
Vízállás a horgászat napján: 155 cm (budapesti vízmérce)
A víz hőmérséklete a horgászat napján: +8 Celsius-fok
A levegő hőmérséklete: +5 Celsius-fok
Légmozgás: szélcsend
Felszerelés:
- Spro Luxxus Feeder MH 3,6 m + Spro Blue Arc 740 orsó
- Főzsinór Spro Carp Maxx 0,22 mm
- Előkezsinór ugyanaz, mint a főzsinór - horogelőke hossza: 80-100 cm
- Horog Gamakatsu A1-HARD LS-602F 8-as méret
- Végszerelék: olyan fix „nagy hurkos” végszerelék, amelyen egy 50 g-os tányérólom volt
Bevált csalik és etetőanyag
A nagy halsűrűség miatt teljesen szükségtelen volt az etetés, ezért a horgászat során egy gramm etetőanyagot sem kellett bedobni.
A csali nagy csonticsokor volt, amely minimum 12-15 szemből állt.
