Egyéjszakás kaland a Zsitván 3. rész – Ember tervez

Egyéjszakás kaland a Zsitván 3. rész – Ember tervez

… augusztus 3. késő délután, borongós időben indulok útnak: irány a Zsitva! A vízhez érve igyekszem gyorsan kipakolni holmimat az autóból, majd rövid szerelgetés után a végszerelékek is a helyükre kerülnek. A főtt takarmányt nem sajnálva bőségesen etetek, nem titok, szeretnék egy mutatós amurt kivarázsolni a csatornából.

Nem panaszkodom, hiszen az elmúlt hetekben számos éjszakát végighorgásztam és megannyi szép élménnyel gazdagodtam. Több pontyot is szákba tereltem éjjelente, mi több, ritkák voltak az olyan esték, amikor csak egy kapásig jutottam, ezért izgatottam vágok neki most is. Van még időm napnyugtáig, ezért megvacsorázom kényelmesen, a párnázott székemben ülve, végül ernyőt nyitok a „bázisom” felett, bízva a közelgő esőben.

Híd utánam…
… híd előttem
Ez a hattyúcsalád is eszeget

Ami az etetést illeti: száraz takarmány kukoricát áztattam, majd főztem meg, ezt szórom a halaknak és a csalimat is ebből készítem. Szép fogásokat köszönhetek a frissen főtt magoknak. Lényeges, hogy a törpék sem túlontúl rajonganak érte, hébe-hóba persze „becsúszik” néhány kisördög a tengerire, viszont nem túl jellemző. A főtt magvakat úszós pontyozásnál, illetve fenekező módszernél egyaránt alkalmazom kora tavasztól egész késő őszig. Emlékszem, annak idején rengeteg termetes bodorkát, dévért és kárászt fogtam a finomszerelékes horgászataim során. Ekkor a csali többnyire egy szem főtt búza volt a horgon, ám nem csak a fehérhalak imádták, meglehetősen gyakran csábultak el rá még a pontyok is. Saját tapasztalatom ezen a csatornán, hogy a főtt magvakat még a leghidegebb hónapokban is szívesen fogyasztják a pontyok.

Frissen főtt takarmány: etetőanyag és csali egyaránt
Botok beélesítve
Nyugtával dicsérd a napot

Roppant meleg van ma, ám napnyugtakor végre elered az eső. Felüdülésként élem meg, ahogy az arcomon végiggördülnek az első cseppek. Hát, ez már kellett nagyon! – sóhajtozom nagy reményekkel, talán ez a kellemes hűsítő idő a halak étvágyára is jó hatással lesz. Az első néhány óra kapás nélkül telik el, ennek ellenére lázasan kémlelem világító spicceimet, immár sötétben. Tizenegy óra lehet, amikor az egyik botom karikába görnyed, ezt követően pedig megszólal a nyeletőfék. Ráemelek, ellenfelem nagyokat rúg a zsinór végén, majd megcsendesedik, ahogy húzom magam felé. Még kitör párszor a part előtt, egy fiatal nyurgával van dolgom. Rövid harc után megmerítem, majd készítek róla néhány fotót. A súlyát lemérem: kettőhetvenes a szépség, gyönyörködöm benne kicsit, majd útnak engedem.

Az első jelentkezőm
Nem amur, de hibátlan és közel három kilós

Nagy reményekkel folytatom a horgászatot, mindkét végszerelékemen frissítem a csalit, majd újfent a helyükre kerülnek. Újabb órák telnek el kapás nélkül, már jócskán benne vagyok az éjszakában is, amikor az balos botom elsül. Tüstént kipattanok a székből és lereagálom. Bevágásom jó súlyba ütközik, halam pedig határozott húzással igyekszik a nádas irányába. Van egy halvány sejtésem, hogy ez sem amur lesz, de ami a súlyát és erejét illeti, ezt most egyáltalán nem is bánom. Nem adok neki esélyt a menekülésre, a féket csontra húzom, majd ráfogok a dobra és tartom, amikor pedig enged, azonnal pumpálni kezdem. Nem mehet a nádasba, hiszen akkor könnyen elveszíthetem.

A folytatás sem gyenge, ő már kicsit jobb súlyban van
Szintén minden porcikája tökéletes
Kincset érő négyötvenes töves
Nagyon örülök, amikor ilyen érintetlen halakat sikerül fognom

Közeledik, s rögtön fejlámpát kapcsolok, alig várom, hogy megpillantsam az ellenfelem. Türelmesen fárasztok, már nem erőltetem. Látom, egy gyönyörű tövessel van dolgom. „Hát, ez lesz vagy négyes”, állapítom meg a halvány lámpafényben. Perceken belül merítőben piheg a pocakos pikkelyes. Ugyan most sem az áhított amurt sikerült elejtenem, ám így is módfelett örülök ennek a fogásnak. Nagy öröm, amikor az ember ilyen érintetlen halakat foghat ezen a kiszámíthatatlan vadvízen. Horogszabadítás után gyorsan kattintok pár képet, majd lemérem a súlyát. Négy kiló ötvenöt deka. Hibátlan töves, néhány év múlva igazán gyönyörű és komoly ellenfél lesz. Vidáman dédelgetem, míg magához tér, végül útjára engedem őt is. „Szia, barátom, köszönöm a csodás élményt!”

Reggel a Zsitván

Napkeltekor az idő még mindig nagyon kellemes, az eső megtette frissítő hatását. Bízva a reggeli kapásokban még maradok kicsit, nyolcig adok esélyt a halaknak. Türelmesen várok, azonban nincs több akcióm a reggeli órákban. Kissé fáradtan, de annál boldogabban pakolok össze, hiszen újabb fantasztikus élményekkel ajándékozott meg szeretett Zsitvám. Kívánok hasonlóan szép élményeket mindenkinek!

Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián