Nem nyugszom, hajt a vérem, most is horgászatra készülök…! Hű segítőmmel és horgásztársammal, Karcsival a kora hajnali találkozó után célba veszünk egy új, számunkra eddig még ismeretlen Duna-szakaszt. Az erőteljesen lehűlt vízben a régi, jól bevált helyeink kiürültek. Új horgászhelyek után kell néznünk, ha halat is szeretnénk fogni. A tél beköszöntével, ahogy a víz 5 Celsius-fok alá hűl, a folyóvízi horgászat sikerét a kiválasztott hely drámai módon befolyásolja. Akár aranyport is szórhatok a vízbe, ha nincs a közelben hal, ugyanis a horgászhely közelébe csalni ekkor már szinte lehetetlen őket. A horgásznak kell megkeresni a pikkelyeseket! Ha sikerült rájuk találni, „csupán” azt kell kitalálni, hogy mivel lehet őket kapásra bírni.
Ahogy elhagyjuk a várost, autóm külső hőmérője -5 Celsius-fokot mutat, nem túl bizalomgerjesztő… Majd minden állóvizet jégpáncél borít már, a tavi horgászat befejeződött. De legalább nem kell gondolkodni, hogy hová menjünk horgászni. Maradnak a csatornák és nagy „szerelmem”, a Duna. Most is a Duna felé tartunk, de egy új helyre. A folyóparton élő barátaim jelezték, hogy az elmúlt napokban még tudtak márnát fogni egy olyan partvédő kövezéssel borított mederszakaszon, amelyből több száz kilométer van a Duna mentén. De az általuk felfedezett hely annyiban különbözik a többi hasonló helytől, hogy itt ilyenkor is van hal! Hogy miért pont itt? Ki tudja… lehetne sokféle magyarázatot gyártani, de egy biztos: az ilyen helyek felfedezésére csak azoknak van esélyük, akik nap mint nap a vizet járják, szinte együtt élnek, együtt lélegeznek az öreg folyóval.
A hozzám hasonló „vendéghorgásznak”, aki jó esetben csak 5-10 alkalommal tudja havonta meglátogatni a folyót, csak úgy van esélye ilyekor is halat fogni, ha előtte barátai elárulják, hova menjen. Ez óriási segítség, hiszen nekem már „csak” meg kell fognom őket. Igyekszem többnyire napfelkelte előtt megérkezni a kiszemelt helyre, mert ekkor láthatom a legtöbb árulkodó jelet. Ebben a napszakban - szinte mondhatom, hogy évszaktól függetlenül - megmutatják magukat a halak. Ugrásaik és vízfelszín közeli fordulásaik elárulják jelenlétüket. Ha ilyet látok, biztos lehetek benne, hogy jó helyen járok. Most is a vizet kémleltem, miközben a nap aranyló korongja megjelent az égbolton. Ekkor talán még alacsonyabbnak éreztem a levegő hőmérsékletét. A víz tükörsima, szinte szuggeráltam, hogy megtörje egy ugrás. De a víz csendes maradt. „Hát ez nem túl bíztató…!”, kommentálta Karcsi, hiszen ő is tudta jól, hogy mire várok. Ennek ellenére letáboroztunk, és nekiláttunk horgászeszközeink összeszereléshez, hiszen számításba sem jöhetett más hely. Nem maradt más, mint türelmesen várni, és vagy bejön, vagy nem!
Talán 10 óra is elmúlt, amikor az egyik spiccem lassan meggörbült, majd visszaegyenesedett. Tudtam jól, hogy nem a folyóvíz játszik velem. Ez bizony egy beleúszás volt! Azaz a hal miközben elúszott előttem, hozzáért a főzsinóromhoz. Csupán az a kérdés, hogy milyen közel lehetett a horoghoz, vajon felkeltette érdeklődését a kosárba töltött finomság, vajon megeszi-e a horogra tűzött csalit? Miközben agyam lázasan dolgozott és a spicc újabb rezdüléseit figyeltem, a tükörsima vizet (a parttól kb. 30-40 méterre) egymás után két gyönyörű márna ugrása törte meg. De szép látvány volt! „Talán mégiscsak jó helyen vagyunk”, nyugtáztam.
A legelső apró „pöcögtetős” kapás 11 óra körül érkezett. Rövid kivárás után határozottan bevágtam, és éreztem, hogy hal van a horgomon. Olyan kellemes melegség járta át testemet, mintha egy kád forró vízbe ültem volna. „Rád vártam, gyönyörűségem!” Nagyon óvatosan fárasztottam, mert nagyon szerettem volna megsimogatni a folyóvizek vad harcosát. Erre még néhány percet várni kellett, de aztán végül csak megtörtént a nagy találkozás. Végre kezeim között volt a két kilót jócskán meghaladó súlyú márna. A legszebb folyóvízi hal, és nagyon hálás jószág, hiszen még télen is táplálkozik! A hal kifogása mindkettőnket felvillanyozott, még nagyobb elszántsággal figyeltük spicceinket. Az esti szürkületig Karcsi 2, míg én 4 márnával és egy dévérkeszeggel találkoztam. Sajnos a vélhetőleg legnagyobb, de biztosan leghevesebben védekező márnám a vékony horogelőkémet vad vágtája közben kagylónak húzta, amely azonnal elnyeste azt… Azonban így sem voltam elkeseredve, hiszen nagyon hasznos információkra tettünk ezen a napon is szert. Ezeket most örömmel osztom meg veletek is!
Téli hasznos tanácsok
- Télen megfelelő helyismeret és biztos fogási információ nélkül nekiindulni egyenlő a biztos nullázással!
- Ha a megfelelőnek vélt horgászhelyen vagyunk, akkor (halradar hiányában) a halak ugrásai, vízfelszín közeli fordulásai jelenthetnek biztos támpontot. Ha ilyet közel s távol nem látunk (több óra elteltével sem), nagy valószínűség szerint mégsem jó helyen próbálkozunk.
- Még ha a legígéretesebb helyen vagyunk, akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy halat is sikerül fogni.
- A felszerelést a halak meglassult életritmusához és óvatosabb táplálkozásához kell hangolni!
- Vékonyabb horogelőkét, kisebb horgot, kevesebb csalit, érzékenyebb spiccet kell használni.
- Olyan etetőanyagot kell választani (ha feederkosaras végszereléket használunk), amely még télen is „dolgozik”!
- Ha megtaláltuk a megfelelő helyet, és sikerült halat is fogni, biztosak lehetünk benne, hogy amíg nem következik be jelentősebb vízszint-ingadozás, a halak kitartanak ott. Tehát az elkövetkezendő napokban még biztosan érdemes ide a halfogás reményében visszatérni.
Téli felszerelés összeállítása
- Télen még folyóvízen, erős sodrásban sem használok Heavy feedert. Jól terhelhető, de lényegesen rugalmasabb Medium/Heavy feederrel horgászom a hideg időkben. A nevemmel fémjelzett Spro Pellet Feeder 3,6 és 3,9 méter hosszú tagjai erre a célra is remekül megfelelnek. Ezek végébe a közepesen erős (Medium), zöld színű carbonspiccet illesszétek.
- Talán szinte felesleges is megemlíteni, hogy kizárólag kifogástalan fékrendszerű orsók jöhetnek számításba. A hideg időben is bizonyították hibátlan működésüket a Spro DragMaser EX-Class 8000 új harcifékes orsók. Segítségükkel a legvékonyabb horogelőkét sem tudja a hal eltépni.
- Főzsinóromat télen sem vékonyítom le 0,20 mm alá, viszont a horogelőkét igen. A finomítás optimális határát a halak mérete és a mederfenék állapota határozza meg. Mivel többkilós halak kifogására lehet ekkortájt is számítani, amelyek akár kagylókkal tarkított mederfenéken próbálnak menekülni, azt javaslom, hogy 0,16 mm alá már ne menjünk. Én legalábbis ennél vékonyabb horogelőke felkötését kifejezetten kockázatosnak ítélem meg. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vékonyabb zsinórral is megfogni a halakat! Ha szerencséje van a horgásznak, megfogja vele, de pont a szerencsefaktort kell minimálisra csökkenteni. Javasolt típus: Spro Vision Line.
- Sokkal fontosabb a horog mérete és a rátűzött csali (jelen esetben csontkukac) mennyisége. Nagyon érdekes, hogy ebben az időszakban egyáltalán nem mindegy, hogy 16-os vagy 12-es a horog, és 3 vagy 5 szem csonti kerül rá! Nekem a Gamakatsu 2270N horog kisebb méretei a nagy halak horgászata során is egyértelműen bizonyították fogósságukat. A legtöbb kapást a 80 cm hosszú előkére kötött 16-os horogra tűzött 3-4 szem csontival sikerült elérni.
Téli „finomságok”
- Megoszlanak a vélemények, hogy vajon ekkortájt miként reagál a hal a bevetett etetőanyagra. Van-e értelme etetni, van-e értelme feederkosarat használni?
- Meggyőződésem, hogy a hal ekkor is táplálkozik. Ha ez nem így lenne, egyetlen kapás nélkül megúsznánk. Tehát ekkor is érdeklik a különböző ízek, illatok, aromák. De 0 Celsius-fok környékén nagyon nehéz olyan etetőanyagot és aromát találni, amely ekkor is „dolgozik”, nem dermed le.
- Tehát szerintem egyértelműen fogósabb egy feederkosaras (finom csalogatóanyaggal megtöltve), mint egy sima ólmos végszerelék.
- Nem kell sok etetőanyag, de az magas minőségű legyen!
- Sokat kísérletezem, de mindig visszatérek az „ősi” sajtos technikához. Be kell látnom, hogy mind a mai napig, az egyik legfogósabb adalékanyag az őrölt parmezán sajt, ha márna horgászatáról beszélünk.
Íme, a télen is bevált feederkosaras márna receptem
1 kg Maros Mix XXL
1 kg Mosella Parmezán sajt, őrölt
2-3 deci csontkukac
A csali: 3-4 szem csontkukac
Mit kívánhatnék mindezek után a hozzám hasonló, télen sem nyugvó, fanatikus finomszerelékes horgászoknak? Járjatok nyitott szemmel és füllel, gyűjtsétek az információt a téli horgászhelyekről. Ha biztató híreket hallotok, próbáljatok rá! A tavasz még messze van, át kell valahogy vészelnünk ezt a pár hónapot. Görbüljön a bot, barátaim!
írta: Döme Gábor
fotók: Csapi Károly
ábra: Takács Péter
