Édesszájú pikkelyesek a bentai hőségben

Édesszájú pikkelyesek a bentai hőségben

A Benta horgászpark Százhalombatta mellett méltán népszerű a Pest megyei horgászok körében. Az általam már viszonylag jól ismert tórendszernek azonban volt egy olyan tava, amelyre eddig nem merészkedem. A 7-es, vagy más nevein bojlis, nagyhalas tó igazi kihívás minden feederes sporttárs számára.

De miért is mondom, hogy nagy kihívás? Nos, elsősorban az a probléma, ami egyben a legvonzóbb tényező is a 7-es tóban, mégpedig a halak mérete. Ez a víz csak és kizárólag szelektált nemes halakkal van telepítve, ami azt jelenti, hogy e fajokból, a legkisebb méretű is 5 kg fölött van. (Ahogy azt majd később taglalni fogom, akad benne megannyi nem annyira nemes hal is…)

Másodsorban problémát a meghorgászandó távolság jelenti. Előzetes tudakolózásom során megtudtam, hogy aki eredményesen szeretne távozni a partról, annak bizony a szemközti nádfalat kell pontosan és határozottan dobálnia, amely 100 méterre vagy akár még távolabb is lehet - a helyválasztás függvényében.

Harmadsorban megemlítem, mint nem kívánt tényezőt, a horgászhelyek egymáshoz való közelségét. Meglehetősen szorosan ülnek egymás mellett a pecások, és egy komolyabb hal kirohanásait szinte lehetetlen kordában tartani és a halat megfogni anélkül, hogy mások felszerelésébe bele ne szaladna. Itt megjegyzem, hogy a fenék nagyon sok beszakadt végszereléket rejt, amelyek külön megnehezítik a horgász dolgát.

A kiszemelt horgászhely napfelkeltekor

Összefoglalva: nagy halak, nagy távolság, szűkös horgászhelyek és akadók. A kihívás tehát adott, nem kifejezetten a finomszerelékes horgászat pályája ez.

Korán, már nyitásra megérkeztem a Benta horgászparkba, de már hajnalban is rengeteg autó állt a parkolóban, és valószínűleg ha nincsen előre lefoglalt állásásom, akkor nem tudtam volna a 7-es tavon pecázni. Ennek oka nemcsak a sok érdeklődő, hanem az is, hogy nem minden horgászállás alkalmas feederes horgászatra a környező növényzet miatt.

Magamhoz képest is meglepő lendülettel és gyorsasággal foglaltam el a kiválasztott pozíciót, izgatottságomat, ha akartam volna, akkor se tudtam volna leplezni. Alig néhány perc elteltével már a vízben is voltak a végszerelékek. Klasszikus, központi zsinórvezetésű távdobó etetőkosarakat használtam a már jól ismert módosításokkal. Botjaimnak a két kedvencemet választottam: egy Heavy Spro Pellet Feedert, melynek hossza 3,9 méter, valamint egy Shimano Vengeance Power Feedert, melynek hossza 3,6 méter. Mindkét bot kellő erőtartalékokkal rendelkezik, hogy egy jól megtöltött 35 grammos kosarat kellő távolságba eljuttasson.

A botok és orsók
A kialakított horgászállás
Előszeretettel használom a Haldorádó termékeket, különösen a Hybrid pelleteket

A nagy dobások biztonságos és pontos kivitelezéséhez természetesen szükséges egy jó minőségű, távdobásra alkalmas orsó is. A Spro Aeronium Special Feeder tökéletes választás. 22-es főzsinór és dobóelőke került a dobokra. A Shimano bot gyűrűi nem nagyméretűek, de ha kellően vékony dobóelőke zsinórt választunk, és ha azt a megfelelő módon rögzítjük a főzsinórhoz, akkor bármiféle probléma nélkül fogunk tudni dobni.

Dobókesztyű használata a sérülések elkerülése érdekében erősen ajánlott, ha fonott zsinórból készítünk dobóelőkét

Az első halra nem kellett sokat várni. Alig egy órányi horgászat után szólalt meg először a nyeletőfékes állásba állított orsóm - természetesen a halak, mint mindig, a legjobb időpontot választották a táplálkozásra (értsd: én is reggeliztem). Az első fárasztást heves kirohanások jellemezték, különösen a partközeli sekély vízben. Megérzésem nem csalt, egy testesebb amurral küzdöttem. Szerencsére sikerült gyorsan és határozottan kiszákolni, így viszonylag gyorsan a partra került az 5 kg-os szépség… mint később kiderült, nagy szerencsével, ugyanis a horgom kihajlott fárasztás közben.

A nap első hala
Természetesen minden hal visszanyerte a szabadságát

A nap iszonyatos erővel kezdett sütni: bár még csak reggel 9 óra volt, de már megmaradni alig lehetett. Ilyen időjárási körülmények között nagyon fontos, hogy sok (lehetőleg alkoholmentes) folyadékot fogyasszunk, és hogy kerüljük a közvetlen napsütést - főleg akkor, ha egész napra tervezünk, nem túl szerencsés már a délelőtti órákban megpirulni.

A korai kánikulát azonban gyorsan feledtette velem a fél tízes jelentkező. Megint megszólalt a nyeletőfék, újabb hal volt a horgomon. De ez egészen más volt. Komótosan, lassan vontattatta magát a part felé. Szinte alig tört ki… egészen addig, amíg meg nem érezte a part közelségét. Onnantól kezdve nem én irányítottam. A part mentén jobbra indult meg, közvetlenül a nád tövében. Jeleztem is a szomszédomnak, hogy ha kapást lát, az valószínűleg csak az én ellenfelem lesz, ahogy keresztülúszik az ő szerelésén.

Lassan, komótosan vontattatta magát a ponty
A szomszédok nagyon segítőkészek voltak. Mindenki, aki erre a tóra jár, tudja, hogy nehéz dolga van a horgásznak, ami a fárasztást illeti

Nem tudtam mit tenni, félő volt, hogy a hal leakasztja magát valamelyik víz alatti nádtorzsában, ezért a part mentén követtem, botomat a nádfal felett átemelve. Aztán alábbhagyott az uszonyos lendülete, és az állásomtól számított második állásban végre sikerült eléggé kifárasztani, majd megszákolni. Gyönyörűséges, 7 kg-os súlyt meghaladó tükörponty volt, ami a pordipbe mártott Nagy Ponty Oldódó pelletemet kívánta meg.

Mindjárt a szákban van
A kíméletes bánásmód ma már minden horgásztól elvárható
7 kg-os tükörponty, a nap legnagyobb hala

Ezt követően azonban már nem a halakkal vívtam csatákat, hanem a meleggel. 10 óra után nem volt érdeklődés a csalik iránt a halak részéről - leszámítva a kárászokat és a dévéreket. Hihetetlen, hogy milyen nagyméretű csalit és horgot is képesek ezek a halak felvenni! A pontosság kedvéért hozzá kell tennem, hogy mindegyikük 1 kg körüli volt… de akkor is bosszantó volt, hogy nagyhalas vízen az ember több egyéb kategóriás halat fog, mint mondjuk a Benta horgászpark másik, vegyesebb faunájú 1-es taván.

A rendelkezésemre álló összes csalit bevetettem, különböző módokon, de nem tudtam újabb nagyobb pikkelyest fogni. A megélénkülő szél és néhány gomolyfelhő jelentette az egyetlen vigaszt a több órás „keszegezés” közben.

A kacsák jól érezték magukat a melegben

Mivel a reggeli időszakot sikeresnek értékeltem, kitartóan vártam a kora esti órákat, bízva az áhított nagy fogásban. És türelmem kifizetődő volt: 18 óra után még sikerült fognom egy testesebb pontyot és megküzdöttem egy, a reggelinél sokkal vehemensebb amurral is, ami a part mellett ötször próbálkozott meg a szökéssel, és csak a gyorsan állítható féknek köszönhettem, hogy nem szakította el a szerelékem.

Kisebbik tükrös
A horgászatot egy amurral kezdtem, és azzal is fejeztem be

Összességében elégedett voltam a nappal. Sikerült négy szebb halat a partra segítenem, és unatkozni sem unatkoztam a kárászoknak és a dévéreknek köszönhetően. Igaz, belőlük akaratom ellenére bosszantóan sokat fogtam. Tőlem 2 állásnyira, jobbra és balra is fogtak 10 kilogrammnál nagyobb pontyot, bizonyítván, hogy a tó méltán híres nagytestű lakóiról. Most, tapasztalatokkal gazdagodva már tervezem is a következő látogatásomat erre a vízpartra. Bízom benne, hogy a jövőben nekem is lesz szerencsém egy kapitális uszonyoshoz a 7-es tó lakói közül!

Harcosfalvi Csaba (secondkiss)
Fotók: Váradi Vivien

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: