Az idei évre kitűzött céljaim egyike, hogy minél több, számomra új és ismeretlen vízterületen próbáljak szerencsét. Lakhelyem, Hódmezővásárhely vonzáskörzetében némi túlzással hemzsegnek az ígéretes, jobbnál jobb horgászvizek, így nekem „csak” annyi a dolgom, hogy ezeket sikeresen meghorgásszam!
Az újabb kiszemelt vízterület a Sándorfalván található Nádastó Szabadidőpark volt. Ez a komplexum két tavat foglal magába, ahol a horgászok mellett – a nyári hónapokban – a strandolni vágyók is megtalálják a számításukat. Régóta szemezgettem már ezzel a tóval, nagyon sok szép fogás fotóját láttam feltöltve a közösségi oldalakra, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb ellátogatok ide én is. Egy kora nyári, frontokkal tarkított napot választottam, ami jó lehetőséget kínált a halfogásra.
Túl sok infóm nem volt a tóról, reggel napijegyváltás közben igyekeztem némi tudással felvértezni magam. Fejesugrás volt ez az ismeretlenbe, de pont ez adta e horgászat varázsát. Hétvégi nap volt, így elég sokan horgásztak rajtam kívül is a tavon. Fél szemmel rájuk is figyeltem, hátha látok valami hasznosat, amit a saját javamra tudok fordítani. Kérdezni és tapasztalatot gyűjteni soha nem szégyen. Ahogy egy általános iskolai tanárom mondta anno, aki kérdez, maximum öt percig tűnik butának, viszont, aki nem, az az is marad.
Az első kapásról nem mondhatnám, hogy gyorsan kialakult, viszont annál nagyobb örömet okozott a hevesen meggörbülő spicc látványa.
Noha a pontyocska nem volt túl nagy, még jobban meghozta a kedvemet, és egyben – mint később kiderült – egy pörgős horgászat előhírnöke volt. A nehézkesen beinduló peca arra ösztönzött, hogy többféle csalit is kipróbáljak, hogy végül megtaláljam azt, amely igazán jól működik. Gyakorta előfordul velem, hogy a kapástalanságot nem a finomítás, hanem sokkal inkább a durvítás töri meg. Érdekes módon ez most is bejött, hiszen a kisebb méretű, finom csalik a horgászat elején érintetlenek maradtak, míg egy nagyobb bojlival sorban kezdtem fogni a pontyokat.
Mivel gyakorlatilag semmi infóm nem volt arról, hogy ezen a tavon milyen jellegű csalogatóanyagok működnek igazán, egy klasszikusnak mondható csípős-májas pellet keverékkel készültem, amivel úgy gondoltam, nehéz lesz hibázni. A halak megadták a választ, hogy nagyot nem tévedtem.
Nem titok, hogy elsősorban erre a tóra is a nagytestű, kapitális halakért jöttem, ám ez a horgászat csak részsikert hozott számomra. A változékony idő jó hatással volt a halfogásra, így csak az volt a kérdés, hogy tudok-e igazán nagy pontyot fogni.
A kettő és öt kilogramm közti pontyok némi túlzással számolatlanul érkeztek, de egyszerűen bármivel is próbálkoztam, az a hal nem akart horogra akadni, amelyre nagyon vágytam. A horgászatra fordított idő is egyre inkább fogyott, lassan már a pakolás gondolata járt a fejemben. Elégedetlen nem lehettem, nem is volt rá okom, mégis a hiányérzet mohó érzése kerített hatalmába. Végül a tó az utolsó kapással megajándékozott azzal a hallal, amely feltette e horgászatra a koronát. Noha nem volt kapitális példány, egyértelműen azok közé a darabosabb pontyok közé tartozott, amelyeket nagyon szeretek egy fotó erejéig kézben tartani.
A sándorfalvi Nádastó már az első horgászat alkalmával belopta a szívembe magát, igazán jó horgászat kerekedett ki belőle. Sok szép halat sikerült fognom ezen a napon, amelyek között már az első darabosabb pontyom is ott volt. Ám az sem titok, hogy sokkal több van ebben a tóban, mint amit elsőre sikerült kihoznom belőle. A jövőben még visszatérek ide, ez nem is lehet kérdés, hiszen rengeteg lehetőséget kínál ez a vízterület, és biztosra veszem, hogy a matuzsálemek is visszavárnak egy közös fotóra!
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Szatmári Kata
