Nádi úszózás másképp, avagy mire is való a matchbot?

Nádi úszózás másképp, avagy mire is való a matchbot?

Nem tudom ki, hogy van vele, de én úgy gondolom, hogy a finomszerelékes horgászaton belül a matchbotos úszózás az egyik legélvezetesebb módszer. Karcsú, könnyű pálca, vékony zsinór, apró horog. A hajdani „feltalálók” többek között a távoli, pontos úszózásra fejlesztették ki, matchbotnál manapság ez a tipikusnak mondható rendeltetésszerű használat. Ha bevállalósak vagyunk és megspékeljük az alapot egy kis náddal, valamint a benne lakó halakkal, akkor igen élvezetes kis pecát kerekíthetünk. A következő beszámolóban a kedves olvasó egy számomra már megszokott, de számára valószínűleg új, érdekes módszerbe nyerhet betekintést.

A horgászat előtti estén nem ment olyan gyorsan az elalvás. Tetőtéri szobám lévén izzasztó meleg volt még éjfél körül is. Az ébresztő fél négyre volt állítva, hogy még szinte sötétben érjek ki. A terv nem jött össze, mivel a jelzést figyelmen kívül hagyva még egy órát durmoltam. Fél ötkor riadtam fel, és törtem a fejem, hogy eltoljam a horgászatot vagy egy órás csúszással menjek ki. Az időjósok hétvégére esőt, zivatart ígértek, ezért gyors reggeli után már indultam is ki a tóhoz. Mint később kiderült, nem hiába.

A horgászhely Jászberény szélén, a Zagyva szomszédságában található és a VASAS SHE kezeli. Egy kedves barátom segítségével sikerült stégtársat találnom, vagyis én vagyok a második személy, aki használhatja stéget. Mikor először láttam a helyet, kissé szkeptikussá váltam, hiszen a stégtől mindössze 15 méterre nádfal található, minimális nyílt vízzel. Nem voltam hozzászokva az ilyen körülményekhez, de kis idő múlva beláttam, hogy kételyeim alaptalanok voltak.

A látvány, ami először fogadott
Napkeltére értem ki

Öt óra körül járt az idő, mikor kiértem. Elsőként egy konzervnyi kukoricát és fél kilónyi főtt búzát lőttem be a nád elé és a mellette lévő töklevélhez, majd megkezdődött a kipakolás. A botok felszerelt állapotban voltak, így a szerelési mizériát kihagyhattam. Az egyik kombó egy Shimano Catana bot és egy hozzá passzoló 3000-es Exage orsó, a másik egy kezdő kategóriás DAM páros.

Ha mesélni tudna…

A szerelék lelke egy 3 + 1,5 grammos úszó csúszóra szerelve, egy darab főólommal és néhány pici jelzőólommal antennára súlyozva. A 18-as főzsinórhoz miniforgóval csatlakoztattam a 16-os előkére kötött 10-es méretű horgot.

A szerelék egyszerű, mint az 1 x 1

Kezdődhetett a horgászat. Eresztékállítás után egy szem juharmézes aranymazsola került fel a horogra, ami a mai napon verhetetlen volt. Körülbelül 15 perc múlva jelentkezett az első kapás, bevágás után kis ellenállást éreztem, majd rövid fárasztás után szákba került az első hal, egy gyönyörű, egészséges potyka.

Szinte fárasztani kellett

Csalizás, majd vissza a tök mellé. Kis idő elteltével komótos, elhúzós kapás… már épp azt hittem… de nem. Szerintem mindenki ismeri a fekete átkot, amit okos emberek telepítettek be évtizedekkel ezelőtt. Bár megjegyzem, kapástalan időszakban csontival, gilisztával remek szórakozás kifogni belőlük 30-40 darabot.

Törpe portré

Őt még követte néhány éhes társa és pár kárász, majd eljött a várva várt pillanat, buborékok jelezték, hogy komolyabb érdeklődő van a horog körül. Pár perc múlva az úszó antennája elindult felfelé, majd hirtelen eltűnt. Bevágás után azonnal éreztem, hogy nem egy pár dekás jószág lesz. Célba vette a nádast, én kapaszkodtam a botba és bal kezemmel a dobra ráfogva csak annyit engedtem, amennyit nagyon muszáj volt. Aztán egy bukfenccel megfordult, és felém vette az irányt. Ilyenkor általában már nem megy vissza a nádhoz a hal. Ez az amur sem tette. Ilyenkor már lehet lazítani a féken és „játszani” vele. A vállalkozó kedvűek figyelmébe ajánlom a visszaforgásgátló kikapcsolásával történő fárasztást. Néhány perc után a hálómban pihegett a jó kettőfeles hal. A fotózás közben lemerült a fényképező, ezért nem várattam az elemcserével, a horgászat végén lefotóztam a többi hallal együtt.

A töklevél mellett és a nádfal előtt kerestem a halakat

Egy-egy ilyen csinnadratta után sajnos kell egy kis idő, míg visszamerészkednek a halak, de legalább van idő arra, hogy az adrenalin-szintem visszaálljon a normális értékre. Bő 20 perc után ismét kapás: kispontynak vélem az ellenfelemet, jókat húz, de a bot gyorsan kirugózza és láss csodát, egy gyönyörű kárász!

Bárcsak mindig ilyeneket lehetne fogni

Gyorsan telik az idő, de jól szórakozom. Szerencsére ebben a halak is partnerek. Már azt hittem, hogy a mai napra nem lesz több komolyabb hal, de tévedtem. A tettes egy szépséghibás tőponty, ami a nádfal előtt szinte végigrobbantotta a vizet, majd egy nádnyiladékba is beszaladt. A rugalmas bottal sikerült kifordítani és rövid fárasztás után a partra segíteni. 3 kg-osra saccolom. A matchbottal horgászók pontosan tudják, milyen élmény egy ekkora halat kifogni, viszont ezek a körülmények rátesznek még egy lapáttal.

Igen!!! Lehetséges

Ezután egy ügyetlen bedobás folytán sikerült az egyik bottal a nádra dobni az úszót, amit a horgászat végén egy kis egészségügyi fürdőzéssel tudtam csak visszaszerezni.

Úszó a nádon

Nem volt kedvem újraszerelni a botot, mert már nem terveztem hosszúra a horgászatot, ezért előkerült a másik kedvenc eszközöm, egy spiccbot. Míg a „maradék” matchbottal kárászokat és tenyeres pontyokat fogdostam, addig a spiccel a törpeharcsákat vettem üldözőbe. A továbbiakban volt még egy szakításom meg egy szép hal sajnos lefordult a horogról, de összességében nem volt okom a panaszra. A szűk ötórás horgászat alatt fogtam egy gyönyörű amurt, egy szép és néhány kisebb pontyot, illetve pár termetes kárászt, na meg csipegettem a törpefalkából is. Szerintem a terítékfotó magáért beszél.

A törpefalka töredéke
Teríték

Néhány megjegyzés a horgászattal kapcsolatban:

  • Kizárólag szemes etetést végeztem, a horgászat felénél még lőttem egy kevés „magot” a helyekre.
  • A nap favorit csalija egyértelműen a juharmézes aranymazsola volt, közvetlen a horgon felkínálva.
  • Ezen a helyen az elmúlt időszakban többször is próbálkoztam, sajnos gyengébb eredménnyel. A hiba a napszak megválasztásában volt. Szinte mindig nappal vagy délután horgásztam. Mikor megindult a halfogás, rendszerint rám sötétedett. Most öttől tízig voltam kint, ha korábban megyek, lehet, hogy még eredményesebb lettem volna.

Ez a módszer véleményem szerint azért különleges, mert nincs lényeges, sőt lényegtelen durvítás sem. Ezzel megadjuk az esélyt a halaknak is, hogy egyenlő ellenfélként küzdjünk, mert horgászhatnék durung bottal, 1-es horoggal 40-es zsinórral, de biztos, hogy nem lenne ilyen élvezetes, és nem lehetne ennyi halat fogni vele. Annak az esélye is megvan, hogy olyan hallal akadunk össze, amit nem bír a felszerelés - ez mindenkivel előfordul, velem is… viszont fogtam már olyan halat, aminek szájába fonott zsinórra kötött horog volt beleszakadva. Legyőztem több 2-3 kilós amurt, a rekordom a helyről egy 4 kg-os tőponty. Akinek van lehetősége, próbálja ki a módszert, vagy ha egynapos nádi pontyozásra megy, fontolja meg! Sokkal eredményesebb lehet így, mint egy hagyományos felszereléssel.

Bábosik Zoltán (kislecso87)
Saját fotók

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: