Két nő, egy technika

Két nő, egy technika

Emlékszem, néhány éve még értetlenkedve néztem a rakós bottal horgászókat. Nem értettem, mivel tudhat többet a többi technikánál, hogy megéri tartani azt az iszonyú hosszú, akkor még nehéznek gondolt rudat. Ráadásul számtalan kiegészítő szükséges a használatához. Aztán egyszer kipróbáltam, és azóta megszállottan szeretem. Kiderült, ezzel nem csak én vagyok így.

Még nincs egy hónapja, hogy megismerkedtünk Krisztivel. Eddig a spiccbottal horgászók táborához tartozott. Őt is a párja fertőzte meg, és neki is le kellett győznie az élő csalikkal szemben érzett undorát. Most már rövidnek érezte a spiccbotot, illetve kevésnek a technika nyújtotta élményeket, főleg úgy, hogy mellette rakós bottal szebbnél szebb halakat akasztgattak a fiúk, ezért elhatározta, hogy idén belekóstol a rakós botos horgászat szépségébe. Az alapokat már elleste, de mivel még voltak homályos foltok, megkérdezte, hogy nem csatlakozhatna-e hozzánk egy hétvégi horgászatra. Jó ötletnek tűnt, hisz nem is olyan régen én is hasonló helyzetben voltam.

Szombat reggel meglehetősen hideg időre ébredtünk, és az előrejelzés szerint esőre is lehetett számítani. Két fordulóban sikerült mindent behordanunk a szigetre. Persze készültünk ernyővel és meleg, vízálló ruhával is. A láda, stég, görgő felállítása Krisztinek már nem jelentett problémát, a botot is összerakta, de a szerelék készítésébe nem mert egyedül otthon belefogni, úgy gondolta, majd együtt készítünk a vízparton. Eddig párja által összerakott szerelékkel horgászott, de szerette volna ő is tudni, hogy mit miért használunk.

Ami elengedhetetlen: zsinór, úszó, szilikon cső, ólom, horog, ólomcsipesz, olló és szerelékes létra.

Az alapok: damil, szilikon cső, előke, horog, illetve az előkötött változat

A szerelék készítésére nem létezik kötelező módszer, mindenki a saját szájíze szerint rakja össze. Az alábbiakban megpróbálom elmondani, hogy én miket veszek figyelembe, mielőtt nekiállnék szerelni. Elkezdhetném részletezni, hogy az úszóknak mennyi típusa létezik, de úgy járnék, mint Gombóc Artúr, amikor nekiállt felsorolni a kedvenc csokijait… A horgászboltok tucatnyi fajta úszót árulnak, mindenki döntsön szíve szerint. Az úszó kiválasztásánál azonban ügyeljünk arra, hogy elég érzékeny legyen, a legfinomabb kapásokat is jelezze. Amit mindenképpen figyelembe kell venni, a víz típusa (álló, lassan folyó, gyorsan folyó), a víz mélysége, a fényviszonyok, szélviszonyok, a csali súlya és a várható halak. A mi horgászatunk helyszíne egy állóvíz, az előforduló halak keszegek és pontyok, ezért ennek megfelelően gyártunk szereléket. Álló, illetve lassan folyó víznél nyújtott testű úszót célszerű választani. Kifejezetten finomszerelékes horgászatra kifejlesztett változatuk a vékony, tömör műanyag vagy üvegszálas antennás. A szára lehet fémből, karbonból, előbbi súlya miatt nagyobb stabilitást ad. A nagyobb halak horgászatához vastagabb főzsinórt használunk, és az úszónkat is ennek megfelelően választjuk. Jellemzően belső zsinórvezetésű, vastag antennájú úszót alkalmazunk, hogy a csonticsokrot vagy akár a kukoricaszemet is megtartsa.

Az úszóknak számtalan típusa létezik, mi ma a nyújtott testűt választottuk

A szerelék készítése nagyon egyszerű ezek után. Fogjuk a megfelelő - a várható halaknak megfelelően kiválasztott vastagságú - zsinórt és a horgászandó víz mélységére kissé ráhagyva méretre vágjuk. Felhúzzuk rá a kiválasztott úszónkat, amit az előre levágott szilikon csövecskékkel rögzítünk.

Kriszti a szerelék készítése közben
Az úszó szárát szilikon csőből darabokkal rögzítjük

Ezek után úszónkat kisúlyozzuk. Több darab ólmot használunk, hogy a későbbiekben széthúzva akár láncólmozást is alkalmazhassunk. Pontyos szereléknél jellemzően csomóba húzzuk a söréteket, csak egyetlen jelzőólmot hagyunk alul. Ezután következhet a hurok megkötése, amibe a főzsinórnál általában 1-2 mérettel vékonyabb előkénket fogjuk csatlakoztatni. A horgot a csalinak és a várható halfajnak megfelelően választjuk ki. Keszegek horgászatánál a kisméretű, vékonyhúsú, pontyoknál az erős horgot preferáljuk.

A sörétek egy csomóban és a jelzőólom
Kész is vagyunk!

Miután elkészítettük két darab szerelékünket - egyet a keszegek megfogására, egyet pedig a pontyoknak -, Kriszti birtokba vette a ládát. Sajnos az előrejelzésnek megfelelően megérkezett az eső is, de ez nem vette kedvünket. Felállítottam az ernyőt, egy kicsit még örültem is, hisz így szokhatja az ernyő alóli horgászatot, ami a látszattal ellentétben nem is olyan egyszerű. A keszeges szerelékkel kezdett, mélységmérővel kimérte a vizet, majd szép ütemben gyűjtötte a vörösszárnyú keszegeket, kárászokat.

A meder pontos feltérképezése mélységmérővel…
… csalizás…
… és az ütemesen fogott halak

Délutánra nagyon rutinosan akasztotta meg és fárasztotta a nagyobbacska halakat, ezért úgy döntöttünk, megnézzük a tó pontyait is, így lecseréltük a szereléket. A váltás legszebb eredménye egy piros koi volt.

Szerelékváltás
A nap legszebb hala

Igazi, szeszélyes áprilisi időhöz méltón az eső időnként elcsendesedett, a nap néha hosszú percekre kisütött, aztán megint zuhogott az eső. Kriszti még horgászott egy kicsit, de már kezdte érezni a „rakós izomzatát”, ezért úgy döntött, zárásként gyárt még 1-2 gombócot, hogy a pontos etetést gyakorolja. Addig kicsit beültem a helyére horgászni.

Napsütésben, fülig érő szájjal
Zárásként én is horgásztam egy kicsit

Pár kárász után, nekem is sikerült egy pontyot akasztanom, de ezzel egy időben egy hatalmas fekete felhő is gyors ütemben közeledett felénk.

A nap záró hala szákolás közben….
… egy gyors fotó, aztán futás pakolni,mert jön a zuhé

Úgy gondoltuk, eleget áztunk már, ezért gyorsan összepakoltunk, és a tó éttermében egy csésze forró csoki mellett pozitívan értékeltük a napot.

Hogy miként éreztük magunkat? Hát így!!!
Folyt. köv., még visszajövünk
A jól megérdemelt forró csoki

Írta: Szabó-Petró Henriett
Fotók: Szabó Róbert, Szabó-Petró Henriett

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: