A Duna kincsei, a kidőlt fától jobbra

A Duna kincsei, a kidőlt fától jobbra

Duna hazánk legnagyobb folyója és talán a legszebb is. Bizonyára ritka az olyan horgász, aki még nem horgászott rajta. Szeszélyeiről és meghorgászásának nehézségeiről sokat tudnánk mesélni, megéri a vesződést, mivel igazi kincseket rejt. Aki komolyabban gondolkodik a feederezésen, előbb-utóbb szembesül a Duna kihívásaival és előbb vagy utóbb bele is fog szeretni a folyóba. Így történt ez velem is…

Köztudott, hogy a vadvízi, de főleg a folyóvízi horgászat legsarkalatosabb pontja a hely megválasztása - sajnos ez a legnehezebb is. Hiszen több év, ha nem évtized kell egy-két jó hely megtalálásához, pont ezért nehéz ezt az információt más horgászoktól megszerezni. Éppen emiatt a helyválasztás egy könnyű módját választottam, egyszerűen leültem oda, ahol többen is horgásztak. Teltek az évek, de nem nagyon fogtam halat. Néha lehetett látni egy-két nagyobb dévért, márnát a szomszédok horgain, de hát ez kevés vigasz. Itt volt az ideje változtatni valamin! Ezúttal is a süttői Duna-szakaszra ültünk le. Ezt a területet Lábatlan után a vasúton áthaladva, a második pihenőnél, a töltés oldalába vájt jobboldali „lépcsőn”lemenve, a partra dőlt fától jobbra találhatjuk meg. Az új hely nagyjából 30 méterrel volt arrébb, mint ahova évek óta jártunk ki.

Mivel itt egy szigetet ölel körbe a folyó, a szóban forgó szakasz egészére jellemző, hogy a sodrás az átlagosnál valamivel gyengébb. A sóderes ajzat jó helyet biztosít a kagylók megtelepedésére, olyannyira, hogy a kagylóhéj bokáig ér a parton!

Itt aztán van bőven!

A rengeteg kagyló két dolgot jelenthet: egyrészt a halak nagy valószínűséggel a dús táplálékforrás közelében tartózkodnak, így nagy eséllyel foghatunk belőlük, másrészt a meder ezer meg ezer apró kis borotvapengével van borítva, ráadásul a vándorkagylók hajszálvékony fehérjefonalaikkal össze is kapaszkodnak. Ha a horog ebbe akad, azt aligha nem szedjük ki.

Akkor mégis, milyen szerelékkel horgásszunk? Kezdjük a botoknál: mindenképpen javaslom a heavy ,100-200 gramm közti dobósúly-tartományban mozgó pálcákat. Amint említettem, itt a sodrás viszonylag „erőtlen”, így 110 grammos feederbotjaimmal is meg tudtam horgászni, bár azok terhelhetőségének határát feszegettem a nagyméretű, 50 és 60 grammos feederkosarakkal.

Párosan szép az élet!
Pár spicctörés után megtanultam, hogy szeretett botjaim biztonságán nem szabad spórolnom
Végszerelékem 0,16 mm-es fonott dobóelőkén helyezkedik el, melyre csúszó úszó rögzítővel Haldorádó Ring Round feederkosarat erősítettem

A csalogatóanyagok terén széles szortiment áll a horgászok rendelkezésére. A mennyiségre és az aromásításra mindenképpen nagy hangsúlyt helyezzünk! Vadvízen csekélyebb a halsűrűség, mint azt a halastavakban megszokhattuk, ezért hogy felkeltsük a halak érdeklődését, viszonylag sok etetőanyagot kell a vízbe juttatni. Plusz aroma (legyen az folyékony vagy por állagú) hozzáadásának esetén az ízfokozó anyagok a sodrás hatására egy finom, illatozó csíkot húznak lefelé a folyón, így sokszorozván meg etetőanyagunk csalogatóhatását. Élő anyag - csontkukac - hozzáadásával se spóroljunk, bőven rakjunk etetőanyagunkba! Ha a boltban esetleg kevésbé aktív csontikat kapunk, akkor se aggódjuk, legalább nem rúgják szét a gombócokat, a halak ugyanúgy elfogyasztják őket!

Az etetőanyag közelről

Folyóvízen horogcsaliként általában csontkukacot, gilisztát és csemegekukoricát használok. Horgásztársaimtól mostanában több olyan véleményt is halottam, hogy a csontit napközben elkapkodják a gébek, ezért nem is érdemes ebben az időszakban próbálgatni. Én eddig nem tapasztaltam a gébek ilyen nagymértékű jelenlétét. A szóban forgó partszakaszhoz hasonló, kagylós terepen elgondolkodtató a kagylós ízesítésű üveges kukoricák használta, amilyen például a Haldorádó Kukorica Tuning Pácolt Dunai Kagyló ízesítésben, vagy pedig az etetőanyaggal harmonizáló édeskés Kukorica Tuning Mézes Pálinka üveges kukoricák horogcsaliként való alkalmazása.

2,5 kg-os leánykoncér
A nyerő csali

A gyönyörű és hatalmas eszmei értékkel bíró hallakkal kíméletesen bánjunk! Ha a pontymatracot a kavicsos terepen éppen egy nagy kőre helyezzük, az semmit sem fog érni, ezért tisztítsunk meg a matrac méretének megfelelő területet a nagyobb kövektől és oda helyezzük a matracot, majd rá a kifogott halat! A fertőtlenítőről se feledkezzünk meg: nem túl drága, de annál fontosabb eszköz! Gondoljunk csak bele, a természetben mennyi időbe és energiába kerül egy ilyen szép hal kifejlődése, ne emberi kéz miatt pusztuljon el!

2,91 kg, közel az országos rekord (3,21 kg) ;)

Természetesen egy hatalmas adag szerencsén kívül még sok mindenre szükségünk lehet. Nemcsak a halak kifogáshoz, de főleg a lemérlegelésükhöz is, ami az ilyen rekordlista közeli fogások esetén igazán nagy jelentőséggel bír.

Ami elsőnek találkozik a hallal: Haldorádó védett keretes merítő fej

A háló anyaga gumiszerű, rugalmas bevonattal rendelkezik, mely nem vág bele a hal úszóiba, nem sérti annak felületét, és mellesleg a horog is nehezebben akad bele. További előnyeihez tartozik, hogy könnyen szárad és a fej kialakítása révén mérlegelésre is alkalmasnak bizonyul. A mérlegelendő hal esetleges megugrásait a gumis anyag tompítja, így könnyebben és gyorsabban mérlegelhetünk. Ha mérlegünk nincs kéznél, a szákfejben lévő halat a fejjel együtt helyezzük a vízbe, míg a mérleget elő nem készítjük, így előzvén meg az esetleges sérüléseket. Fontos, hogy ne tartószákba helyezzük, mert csak az elvitelre szánt halat szabad abban tartani!

Megbízható és energiatakarékos, már több éve használom egy garnitúra elemmel!
Minden együtt, ami a mérlegeléshez kell

Ha esetleg mégis vinnénk el halat, vagy versenyhelyzetben a mérlegelés céljából kell ideiglenesen elhelyeznünk a fogást, tegyük ezt is nagy odafigyeléssel! Folyóvízen a megszokott módtól eltérően használom Haldorádó kék, háromméteres versenyszákomat. A part vonalával párhuzamosan, két végénél két leszúróval a vízben rögzítem, így a halak kényelmesen elférnek, s a sodrás a kisebb ellenállás miatt nem fordítja ki a hálót a part felé, hanem áthaladva rajta oxigénnel látja el a benne tárolt halakat.

Szokatlan, de praktikus elhelyezés

A tartószák anyaga nagyban hasonlít a merítő fejéhez, hasonlóan gyorsan szárad, ami a haltartóknál különösen fontos!

5 perc a napon, és már száraz is!

A két kapitális leánykoncér partra segítése és ideiglenes rabul ejtése után azt hittem, nagyobb meglepetés ma már nem érhet. Erre édesapám cáfolt rá - akivel együtt horgásztam -, történetesen egy hatalmas dévérkeszeget segített partra.

3,02 kg, önmagáért beszél

A szerzett élményeket még tovább fokozta a szeretett folyó, hiszen a halak szépsége mellett a környező természeti kép is lenyűgöző.

Nem, ez nem az Adria!
Bár a víz tisztasága, áttetszősége mégiscsak a tengerre emlékeztet
Ebből is akadt, bár 4-5 szem csonti igazán nagy falat neki
Végezetül még egy kisebb, fél kiló körüli leánykoncér érkezett
Ne feledjétek, a kidőlt fától jobbra!

Ezt a horgászatot sosem felejtem el, a megszerzett élmények örökre a Dunához kötnek, és bár a tavi pontyok üldözése sem nevezhető unalmas elfoglaltságnak, azért ez egy más műfaj, más lehetőségekkel!

Írta: ifj. Boros István (panzer6)
Fotók: Boros István, ifj. Boros István