A margitszigeti márnás placc titkai

A margitszigeti márnás placc titkai

Sokáig nagy dilemmát okozott számomra az, hogy titokban tartsam-e a kedvenc márnafogó helyemet, vagy inkább rántsam le a leplet a számomra oly kedves helyszínről. Néhány írásomban, aki jól megfigyelte a márnákról készített képeket, talán könnyen beazonosíthatta a helyszínt. Nem tagadom, hogy hosszú ideig nagyon titokban tartottam az itteni fogásaimat. Ez azért történt, mert végre kínkeservesen találtam olyan helyet, ami kevésbé látogatott és még márnát is lehet fogni. Csak azt tudja igazán értékelni az ember, amit nehezen szerez meg! Sokak számára bizonyára nem újdonság, hogy a Vadvízi kalandok 18. részében Döme Gáborral ezen a helyszínen horgásztunk, forgattunk. Az volt az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt is elárultam titkaimat. A filmben sok mindent láthattatok, és elhangzott jó néhány dolog a hellyel kapcsolatban. A forgatás rövidsége miatt viszont nem derülhetett mindenre fény. Ezeket a dolgokat szeretném most veletek megosztani és lerántani a leplet a kedvenc helyemről!

Magával a helyszínnel a régi időkben semmilyen kapcsolatban nem voltam. Átrobogtam a Margit hídon a 4-6-os villamossal, és ennyi. Még csak oda se pillantottam soha. Mindig a másik oldalt bámultam, hiszen ott több a látnivaló. A Parlament, a Lánchíd, a Budai vár stb. Nem jártam sohasem futni a szigetre, de még csak sétálni sem. Ez így ment évekig - egészen addig, amíg meg nem ismertem a feleségemet. Mivel ő nem budapesti, szerette volna látni a város nevezetességeit. Rajtam nem múlott. Elkísértem mindenhová, ahová csak menni akart. Örültem is neki, hogy le tudom venni a lábáról ilyen-olyan sétákkal, hiszen étterembe járni nem volt „kedvünk”. Akkoriban már nagy bőszen kergettem a pontyokat, de kíváncsivá tett a folyóvíz is. Erről az időszakomról és a kezdetekről az előző írásomban már olvashattatok.

Az első terepszemle 2008 júniusában történt, tilalom idején. Lesétáltunk a partra, vagyis a betonrézsűre, a sziget déli csücskéhez. A padkára nem tudtunk lemenni, mert a vízállás akkor eléggé magas volt. Csak bámultam a hidat és a visszaforgókat. Még a halak is mozgolódtak! Mondanom sem kell, hogy rögtön beleszerettem a sziget e részébe! Elképesztő hangulata van a helynek! Legalábbis szerintem. Elhatároztam, hogy veszek területi engedélyt és márnát fogok fogni! Hogy miért pont ezt a halfajt? Ez számomra is jó kérdés… Talán az erre a válasz, hogy számomra a Duna már akkor is egyenlő volt a márnával! Ha a folyóra gondoltam, egyből ez a hal ugrott be már akkor is, amikor még egyet sem láttam a horgomon. Fogalmam nem volt róla, hogy ezt miként fogom megvalósítani.

Szereztem pénzt, és ahogy szabadidőm lett, egyből horgászni indultam. Első próbálkozásaim úsztatva történtek. Márnát nem fogtam, de fogtam nagyon sok gébet és egy kis balint is. Örültem én ezeknek a halaknak is, de én mindenáron márnát akartam fogni. Leapadt a víz a bűvös 250 centire. Ennél a vízállásnál vagy az ez alattinál lehet horgászni a padkáról a sziget déli végében. Ez a Pestre néző oldalra és a Budára néző oldalra is igaz. Ennél magasabb vízállásnál már megközelíthetetlen a hely.

Összeállítottam egy átlagosnak mondható felszerelést, fogtam egy marék csontit és elindultam a Dunára. 2008. június 24. volt, egy keddi nap. Borús ég fogadott, éjjel eső is esett. 3:50-kor már kint voltam a parton. Nem tudom, hogy miért választottam ezt a helyet. Pont oda ültem le, ahol később Döme Gabival is horgásztunk. Tényleg nem néztem körül, csak úgy megérzésből választottam azt a részt. Nagyon izgatott voltam, eléggé halszaga volt a levegőnek! Hamar megcsináltam a dunai nagyhurkos végszereléket, rögvest be is vetettem. Vártam egy keveset… és látom, hogy valami veri a botvéget eszeveszetten! Nem sokkal később kiderült, hogy márna volt a horgon! Az első margitszigeti márnám! A „keccsenrilézről” szó sem volt. Az első márnámat hazavittem és megettem. Emiatt ne kövezetek meg, de gondoltam, illik megemlíteni, hogy a történet kerek legyen. A peca további részében csak gébeket fogtam. Ez alkalommal találkoztam egy horgásszal, aki kérdezte, hogy mit csinálok? Mondom neki, hogy márnázok. Azt mondja nekem, hogy azt nem úgy kell! Aztán jól kiröhögött, látva a technikámat. Elmondta, hogy erősebb botot kell használni, vastagabb zsinórt, nagyobb horgot és nagyobb ólmokat. Csalinak pedig sajtot. Ellátott mindenféle jó tanáccsal, ide meg oda dobjál stb. Büszkén ballagtam haza, hiszen fogtam márnát és új információkkal gazdagodtam. Másnap ismét szerencsét próbáltam az idősebb sporttárs tanácsait követve, sikerült megfogni sajttal az első márnáimat és még bónusznak egy harcsát is. Így kezdtem ezen a helyen.

Egy márna a márnás placcról. Ezen az alkalmon öt darab jött!

Azon a nyáron sem adta a márnákat végig a hely. Azóta rájöttem, hogy az év nagy részében nem is lehet ott rendesen horgászni. Elárulom nektek, hogy a legjobb időszak a tilalom utáni idő. Pontosan június közepétől szeptember közepéig. Ez a legerősebb, de ez sem jelenti azt, hogy ebben az időszakban végig lehet fogni őket. Fogtam már márnát áprilisban is, de ez ritkaságszámba megy. Volt olyan szezon, hogy októberben is lehetett fogogatni, de pl. tavalyelőtt abszolút nem ment. Tavaly sem volt az igazi, sőt az előző október ezen a helyen „semmilyen sem volt”… ezt úgy kell érteni, hogy én kizárólag márnára horgászom és nem vagyok kint éjjel-nappal. Nagy márnát várok minden alkalommal, és előfordul olyan is, hogy lehet márna a közelben, csak éppen a felkínált sajtkocka nagy neki. Sem novemberben, se decemberben, se januárban, se februárban, de még márciusban sem tudtam márnakapást kicsikarni. Egyszer sem. Pedig én aztán kitartó vagyok, próbálkoztam eleget. A Duna minden évben más arcát mutatja, így előfordulhat, hogy ha valaki közületek esetleg idén rápróbál a helyre, mást fog tapasztalni, mint amit én előzőleg leírtam.

Ha megy a márna, akkor ezekbe az apróságokba tömegesen lehet beleszaladni

A legnagyobb problémát a hely megközelítése jelenti. Sokan azt hiszik, hogy itt mindig lehet horgászni. Ez nem így van, mert 250 centis vízállás fölött a meredek betonrézsű miatt nem lehet lemenni a partra. Lépcső pedig ezen a szakaszon nincs. Egy kis ízelítő számokban, példának okáért a 2012-es szezonról: januárban 8 nap volt, amikor meg lehetett közelíteni a helyet, februárban 26, márciusban 2, áprilisban 6, májusban 4, júniusban 0!!!, júliusban 5, augusztusban 29, szeptemberben 23, októberben 27, novemberben 25, decemberben 19. Érdemes egy kicsit számolgatni… 2012-ben 174 napon lehetett megközelíteni a helyet. Azt is gondolhatnánk, hogy ez nem is olyan rossz, hiszen a 365 naphoz viszonyítva ez 47%-os arányt jelent. Ha annak tükrében nézzük, hogy tapasztalataim szerint mikor lehet márnát fogni itt, akkor már nem olyan jó a helyzet. Mint említtettem, a legjobb időszak június közepétől szeptember közepéig tart. Ha egész hónapokat számolunk, akkor ebben az időszakban 57 nap volt jó a vízállás, ez 15%-os arány!!! Ha az októbert is beleszámítom, akkor sem sokkal jobb a helyzet a 23%-kal. Ha valaki család és munka mellett megnyomja az augusztust és a szeptembert és minden héten kimegy hétvégén mindkét nap, akkor is csak 8 napot tud elcsípni az 57-ből… Ez természetesen csak erre a helyszínre vonatkozik. Jó lenne, ha itt is erős lenne az október és a november, de sajnos ez nem így van. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az sem jó, ha túl alacsony a vízállás. Ez azért van így, mert a márnás placc előtt nem mély a víz. Ha tiszta, akkor nem jó alacsony vízállásnál. Ha borult az ég és egy kicsit zavaros a víz, valamint ha sikerül bent, a mederben megállítani a végszereléket, akkor számíthatunk ilyenkor kapásokra.

A magas vízállás átok és egyben áldás is! Ilyenkor a hely egyszerűen megközelíthetetlen!
Alacsony vízállásnál így néz ki a pálya

Az ilyen „nyolc alkalmakat” érdemes kihasználni, ezt tettem én is, amikor kedvezett minden a 2013-as esztendőben is! Azon a véleményem vagyok, hogy ha eszik a márna, menjünk ki minél többször, mert ezek az alkalmak ritkábbak, mint a betlis szériák! Ha tudtok, menjetek ki hajnalban is és naplementekor is!

A rövid, örömteli pillanatokat sajnos el tudják rontani ezen a helyszínen is negatív tényezők…Több olyan probléma is fel szokott merülni, ami elüldözi innen a horgászokat, azt a keveset is, aki néha erre téved. Ez egy kemény pálya. Korábbi írásaimban említést tettem már ezekről a dolgokról. Sajnos azóta is fennálló, meg nem szűnő problémákról van szó… A géb problémát mindenki ismeri, további magyarázat vele kapcsolatban, úgy gondolom, felesleges. A sziget a vízi sportok szerelmeseinek egyik fellegvára, ezt jó számításba venni. Elő szokott fordulni, hogy percekig nem tudok horgászni miattuk. Vonulnak, mint a márnák, nagy csapatban… Nehezen tudtam ezt az elején feldolgozni, de szeretek ezen a helyen horgászni és úgy fogadom el dolgot, ahogy van. A szemétkérdés is országszerte jelen van. Ezt mi, emberek csináljuk magunknak. Sokszor összeszedem, de ahogy telik-múlik az idő, egyre kevesebb motivációt érzek erre. Az egész horgászatra szánt időmet a szemétszedéssel tölthetném, annyi van belőle. A legnagyobb problémát mégis a hajók jelentik. Itt óriási a hajóforgalom. Nyári időszakban, a turistaszezonban van olyan, hogy percenként több is elmegy a horgászhely előtt. Iszonyatos hullámokat csinálnak. Az alapozó etetésnek így tényleg semmi értelme, továbbra is ez a meggyőződésem. A kosaras etetésnek sem.

A hely horgászok által kevésbé látogatott. Turisták viszont csapatostól keresik fel a környéket. A filmben is jól lehetett látni a pazar hátteret, emiatt nem haragszom, ha ott kattintgatnak körülöttem. Ezt megértem, mert szuper fotókat lehet innen készíteni. A szigetre rengetegen járnak futni, pont a horgászhely fölött szoktak bemelegíteni, de ez nem zavarja a horgászatot. Sokkal inkább probléma szerintem a közelben lévő szórakozóhely. A hajnali zárást követően roppant szimpatikus fiatalemberek szoktak üveggel dobálózni. Nyári hajnalokon előszeretettel keresik fel illuminált állapotban lévők a horgászhely környékét. Valaki csak vizelni akar, de vannak turbékoló gerlepárok is. Nyáron a sziget déli csücskénél középkorú menyecskék szoktak fél pucéron napozni. Szóval van itt minden. Még szatírok is vannak. Említést kell tennem még a kutyafürdetőkről is, ők a kedvenceim. Az a tuti, amikor fadarabot dobálnak a vízbe, hogy a kutya hozza vissza nekik. Ilyenkor nincs számukra se isten, se horgász, se háromlábú botállvány, se bot, se semmi. Volt olyan kutya, amelyik olyan kapást csinált, hogy elkezdtem fárasztani, mert azt hittem, végre az országos rekord márnával állok szemben… Amikor rájöttem, hogy csak egy kutya az, a gazdi nem mert hozzám szólni. Ez tán a vérben forgó szemeimnek volt köszönhető és valószínűleg káromkodhattam is, biztos jó hangosan. Sokszor én sem tudom, hogy miért kínzom itt magam, de az az igazság, hogy vannak ezen a helyen is tökéletes pillanatok!

Ha márna van a horgon, boldog vagyok!

Ha valaki a film megnézése után azt hiszi, hogy itt egyszerű a márnafogás, óriásit téved! Ezen a helyen nem olyan gyakorisággal lehet a márnákat fogni, mint pl. a befolyások alatt horgászva. Itt más a helyzet, legfőképpen azért, mert úgy kell ismerni az előttünk lévő helyet, mint a tenyerünket. Az a legfontosabb, hogy tudjuk, hol vannak a természetes táplálkozó helyek és a vonuló útvonalak. Ez a nagy meló, az ilyen helyeket megtalálni! A befolyók alatti táplálékban dús helyeken nem tartom annyira fontosnak a precizitást. Jól mutatnak a fotók, ez tény, de mennyi betli előzi meg őket? A betliket senki nem irigyli tőlem, pedig sokszor az üres pecákon lehet rájönni a lényegre. Ezek a márnarajok egyébként hihetetlen, hogy mennyire el tudnak tűnni. Egyik nap fogsz belőlük egy csomót, következő nap meg csak az imádkozás marad, akár csak egy darabért is. Biztosra veszem, hogy ez sok helyen elő szokott fordulni máshol is a Dunán. Itt valahogy hatványozottabban igaz ez az állítás.

Sajnos a halak innen hamar elhúznak, és visszaesik a fogás. Többnyire örülök annak is, ha akár egyet is fogok…

Ameddig márnát látok, hajt a vérem, tovább próbálkozok. Abban reménykedek, hogy hátha visszatérnek a horgomra. Tavaly nem tértek vissza, hanem elkoptak. A visszatérés talán nem is jó szó, inkább a felbukkanás a megfelelő kifejezés. Hogy miért? Az a véleményem, hogy ezen a helyszínen inkább csak átrobognak a márnacsapatok. Ez csak egy állomás a hosszú útjuk során. Az lehet, hogy elidőznek itt néhány napig a kagylóktól hemzsegő részeken, de kijelenthetem, hogy nem itt tartózkodnak egész évben. Ez van, csipegetni kell belőlük, amennyit csak lehet a jó időszakokban. Amikor már nem találkoztam velük, akkor helyettük fogtam olyan halakat, amelyek talán felérnek egy márnával!

Ezen az alkalmon kezdtem temetni a helyet, de csak sikerült horogra kerítenem egyet

Aznap is kitartottam estig, aztán a Duna csak megajándékozott…

Irgalmatlan nagy jász vette fel a kockámat!
45 cm és 2,03kg!!!

Itt megállnék egy pillanatra. Talán Gábor nem haragszik meg, ha megosztok veletek néhány információt a forgatás előtti pillanatokról. E fogás időpontjában már tudtuk, hogy mikor fogunk együtt horgászni. Kiugrottam a bőrömből a jászkeszeg láttán, de mi nemcsak jászkeszegre akartunk horgászni, hanem márnára is! Sőt, egyértelműen márnára! Gondoljatok bele, mit érezhettem! Az ország egyik legnagyobb horgászával fogok együtt márnázni nemsokára a kedvenc helyemen és nincsenek itt a márnák! Én egyenes embernek tartom magam, így Gábort tájékoztattam mindenről. Megnyugodtam, amikor azt mondta, hogy mindenképpen horgászni fogunk augusztus elsején. Újult erővel vágtam neki az újabb kalandoknak!

Következő nap estére meg kezdtem egyenesen veszíteni az optimizmusomból… A következő halam kiborított idegileg… Pedig kuriózumnak mondható ezen a szakaszon.

Sügér. Kapitális méretű sajtkockára, nagy sodrásból!

Eltűntek a márnák a horgászhelyem környékéről. Többnyire az történt, hogy valamilyen ismeretlen eredetű élőlények lerágcsálták a sajtkockát. Az tudnotok kell, hogy ez az utóbbi években mindig előfordult. Hiába a jó vízállás, hiába a jó helyszín, hiába a horgászatra szánt szabadidő, csak nem úgy jöttek a halak, mint ahogyan azt szerettem volna. De miért most omlik össze minden? Miért pont akkor, amikor jön Döme Gabi? Vettem egy doboz csontit, mert kíváncsi voltam arra, hogy miféle halak űzhetnek ilyen csúf tréfát velem! Felcsaliztam és fogtam rögtön néhány paducot és szilvaorrú keszeget. Szép lassan közeledtünk a forgatás időpontja felé, és szép lassan elkoptak a halak. Éppen ezért is tartom utólag nagy dolognak, hogy viszonylag nagytestű halakat sikerült fogni a forgatás alatt! Szeretném felvilágosítani azokat, akik azt hiszik, hogy egy filmforgatás előtt, egy ilyen tulajdonsággal rendelkező vadvízen, mint amilyen a Duna, napokig előetetés történik. Ha tényleg ezt hiszik, rosszul gondolják a dolgot. Itt nem lehetne ilyesmit megvalósítani a rendkívül erős sodrás miatt! Ha Budapesten bedobsz valamit a vízbe, az kis túlzással hamarosan már Mohácson van… Ezen a helyszínen elképesztően nagy a sodrás.

Eljött a nagy pillanat, a forgatás napja! Hihetetlen volt számomra ez az egész!

Döme Gáborral
Takács Petivel

Hihetetlen büszke vagyok ezekre a képekre! Mindkét kép a kedvenc helyemen készült! Szuper érzés!

A forgatásról sok újdonságot nem tudok mondani. Gábor kiválóan leírt mindent az cikkben, Peti pedig minden fontos dolgot felvett és beépített a filmbe. Mindkettőjük professzionális a maga területén! Döme Gábort élesben látni horgászni fantasztikus élmény volt! Minden mozdulatát érdemes volt figyelni. A pozitív hozzáállása mindenhez nagyon inspiráló volt számomra! Hosszú ideje sikeres horgász, ez nem a véletlen műve. Takács Peti pedig nagyszerű fickó! Azok a filmek, amelyek a keze által készülnek el, nem véletlenül olyan jók. Rengeteget dolgozik egy jó felvételért, egy jó fotóért! Vannak az életnek olyan pillanatai, amelyek megváltoztatják az ember életét, fordulópontként funkcionálnak. Én a forgatás napját ilyen pillanatnak tekintem. Most már jobban hiszek abban, hogy a kemény munkának egyszer beérik a gyümölcse, hogy a kemény munkába fektetett idő nem időpocsékolás, egyszer majd eredményt fog hozni! Az az augusztusi nap egy igazi megismételhetetlen nap volt. Olyan, amilyen csak egyszer van az életben! Szép halakat sikerült fogni, de az élet nem habos torta, ez azon a napon is bebizonyosodott… Egy nagy titkot elárulok azzal a nappal kapcsolatban…

Esküdtem a hajnalra, a kora reggelre és a napfelkelte utáni időszakra. Büszkén jeleztem Gábornak előre, hogy délelőtt tízig piszkosul sok márnát lehet fogni… Erre mi történik pont azon a napon?! Pont akkor nem ettek a halak. Jó kis szitu volt, mit ne mondjak… Ott állok a kedvenc helyemen, mellettem Döme Gábor és Takács Peti, a halak meg nem esznek. Legszívesebben csak ordítottam volna egy hangosat, olyan tehetetlennek éreztem magam. Már pont arról kezdtünk beszélgetni, hogy meddig próbálkozzunk még, és már egy másik alkalom egy másik helyszínen is szóba jött… Egyszer csak elkezdett fújni a szél és kapások érkeztek egymás után! Micsoda kő esett le a szívemről! Még most is beleborzongok így, írás közben is, ha azokra a pillanatokra gondolok. Amikor hazaértem, első dolgom volt megnézni a meteorológiai szolgálat honlapját. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen időjárási jelenség történhetett. Annyi történt, hogy elkezdett emelkedni a légnyomás a kapások előtt nem sokkal. A parton én csak a szelet érzékeltem, de azt sem nagyon a meleg miatt. Elég volt ennyi, hogy a halak beinduljanak! Egy kicsi áradt a folyó is, 168 cm-ről 171 cm-re emelkedett azon a napon a Duna vízszintje Budapestnél a horgászat ideje alatt. A víz meleg volt, 23,2 °C. A slusszpoén késő délután a rekordmárnám volt. Hihetetlen, hogy így alakult! Nagyon jó visszagondolni arra a napra!

Kedvenc helyemen továbbiakban sem kápráztattak el a márnák. A jászok annál inkább…

Ismét egy két kiló feletti!
44 cm és 2,12 kg!!!
Ezt a trágyagiliszta csokrot tolta be a burájába
Irány vissza!

A márnák helyét átvették a jászkeszegek. Később sikerült a feederbotos tesztpecáimon egy még nagyobbat fogni. Ez újdonság volt számomra. Bent, messze a mederben lehetett látni márnaugrást, de ez a távolság partról megdobhatatlan volt. Esélyem sem volt arra nappal, hogy márnát fogjak.

Érkezik a jász
Ezen a képen talán lehet látni, hogy mekkora kövek vannak szétszórva. A márna fárasztás közben jó érzékkel próbál bebújni az ilyen kövek alá, és bizony sokszor sikerül neki. Ha csak egy ilyen kő van a közelben, a márna megtalálja
Nagyon tiszta volt a víz azokban a napokban, ezért nem jött partközelben a márna. A jászokat ez nem zavarta, igaz, a nagyokat bentről fogtam
Jól láthatók a parti körülmények
Merítőben a jászkeszeg
Azért ez sem volt olyan rossz!

Az augusztus a továbbiakban is mindig megtréfált, nagyon nehezen tudtam halat fogni, keményen meg kellett küzdeni minden egyes fogásért. Szeptemberben a feederbotos próbálkozásaimat siker koronázta, de az sem tartott sokáig. Mint láthatjátok, egy igen rapszodikus helyről van szó. Nincs itt állandóan a hal. Ha meg ott van, akkor előre azt sem lehet kiszámolni, hogy enni fog-e, hiába mutatja magát. Minden tapasztalatomat és észrevételemet szigorúan csak a márnázás szempontjából szabad nézni. Azt egyértelműen kijelenthetem, hogy nem ez a legjobb hely Budapesten. De én itt szeretek horgászni a legjobban, itt érzem jól magam. Az írásaimból kiderül, hogy azért sokszor elkalandozok máshová is. Van most egy másik hely, ahová lehet, hogy még jobban szeretek majd lejárni horgászni, de erről most nem írok többet, mert gyerekcipőben jár még a dolog.

Szép kis késő őszi márna egy másik helyről…

A margitszigeti márnás helyemmel kapcsolatban fontos megemlítenem, hogy nem puhányoknak való hely. Aki nem határozott jellem és csak a kényelmet szereti, annak nem ajánlom. Kemény fickóknak való hely ez! Dörzsölt, sokat látott, dunai pecásoknak! Ennek tükrében a felszerelést is így kell összeállítani, de ezt a filmben már láthattátok. Aki túl vaskosnak találja az általam alkalmazott felszereléseket, azoknak csak a Döme Gabi által alkalmazott cuccokat tudom ajánlani!

Én folyamatosan és kitartóan a kemény vonalat képviselem, mert hiszek benne!
Hagyományos, egyszerű, bárki számára elérhető felszereléseket alkalmazok
Mostanában ezt a köves végszereléket favorizálom. Ennek a lényege pont az, hogy elakadjunk vele! Minden dobás után új követ kötök. Egyszerű és gazdaságos

Gábor kiválóan elmondta a filmben az itteni stratégiát, ehhez sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Ólommal (akinek szimpatikus, esetleg kővel…) és horoggal bőségesen fel kell szerelkezni. Fő a nyugodtság és a türelem. Aztán aki kiérdemli, annak a Duna szép ajándékot fog adni! Próbáljátok ki a helyet az általam javasolt időszakban!

Írta: Dajnics Ferenc(deferi08)
Fotók: Dajnics Ferenc, Döme Gábor, Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: