Egy önfeledt horgászat, pontyokra, tét nélkül, barátokkal, jó hangulatban? Pont erre volt szükségem! Gondolkodás nélkül igent mondtam Gyuri barátunk invitálására. Hagyományosnak még nem mondhatnám, mert az idei volt a második alkalom, hogy összeugrasztotta a haverokat egy közös pecára…
Előző nap még versenyem volt, ezért a készülődést nem vittem túlzásba. A család meg is lepődött, hogy a szokásos több órás előkészülethez képest milyen hamar kész lettem. Előszedtem két pontyos top szettem az egyik sarokból. Tulajdonképpen egy standard top szett, mert a bothoz kapható match-, standard- és power kit. Nekem előbbi kettőből van egy pár, ezért a standard kitből a spicctagot kivéve lett a pontyos. Ebbe már bele lehet húzni a vastagabb gumit is. Tavaly a Verbára készült, és azóta nem is használtam, de akkor jól bírta a nagy pontyokat. Biztos, ami biztos, azért leellenőriztem a gumizást, leápoltam egy kis gumiolajjal, mert fárasztás közben elkerülhetetlen, hogy a gumi vizes legyen. Emiatt könnyen feltapadhat a bot falára, esetleg nem csúszik vissza. Az olaj vékony filmréteggel vonja be, így segítve a gumi sima csúszását. Pontyos botnál általában hosszabban, 2 tagban (AB tip + 2. tag) gumizunk. A gumi feszességének beállítására nincs általános szabály. Lehet lazább, feszesebb, azonban fontos, hogy legalább annyira legyen megfeszítve, hogy ne lógjon ki a spiccből fárasztás után sem.
A szerelékeimre sem fordítottam túl sok energiát. Belső zsinórvezetésű, vastag, súlyozható antennás úszót választottam. Az egyiket 20-as főzsinórra 18-as előkével, a másikat 18-as főzsinórra 16-os előkével szereltem meg. Az ólmozásom sem bonyolítottam, a főólmokat 20-25 cm-re helyeztem el a jelzőtől, az előkém pedig 25 cm-es volt vastaghúsú, pontyos horoggal.
Igazi lusta pecásokhoz méltóan 8 órakor találkoztunk, de persze nem kellett kapkodnunk, mert a tóhoz tartozó szigetet előre lefoglaltuk. Mindenki behordta a cuccait és lepakolt egy szabad helyre. Előkerültek a rakós botok, matchbotok, és egy órán belül már mindenki horgászott. Mivel elég jól ismerem a vizet - keszegek, compók és pontyok egyaránt előfordulnak - pellettel és csemegekukoricával készültem ezek szelektáló hatása miatt.
Alapnak némi pellet-kukorica keveréket poharaztam a horgászandó helyre, amit egy kupaknyi „csontiesővel” fejeztem be.
Szerelékem épphogy az etetés közelébe ért, máris kapásom volt, vízközt elvette a hal a csalim. A gumim nyúlásán látszott, hogy nem egy tengeralattjárót sikerült akasztanom, de ki a kicsit nem becsüli…
A továbbiakban felváltva fogdostuk a kisebb-nagyobb pontyokat. Két kapás között csúzlival lőttem az úszómra néhány szem csontit és néha kukoricát, már csak a gyakorlás miatt is.
Én kukoricát és csontit tűztem a horgomra, de volt, aki a pelletet preferálta. Nekik ritkábban volt kapásuk, de tény, hogy nagyobb halakat is fogtak.
Egy óra elteltével rájöttem a módszerre, amivel ütemesen tudtam fogni a halakat. A szemközti nádfal előtti törést kellett meghorgásznom. Türelmes várakozást követően az úszóm lassan elmerült, kicsit még rávártam, majd megemeltem a botot. Próbáltam a víz felszínéhez közel, mindig a hal mozgásával ellentétesen, finoman, de határozottan húzni. Amint fordult a ponty, egyből fordítottam én is a botot. Mikor a part közelébe ért, már csak finoman próbáltam pipáltatni. Egy-két slukk levegő után a legtöbb ponty megadja magát. Most sem történt másként.
Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. Sajnos ritkán van alkalmunk találkozni. Mindenki a saját mókuskerekének rabja, de egy közös van bennünk, IMÁDUNK HORGÁSZNI. Ha hamarabb nem is, de jövőre ugyanekkor, ugyanitt újra összejövünk mindannyian!
Írta: Szabó-Petró Henriett
Fotók: Szabó Róbert, Szabó-Petró Henriett
