Tavaly már sokszor elterveztem, hogy egyszer végre elmegyek a Verba tanyára horgászni, de sajnos autó hiányában nem jött el a nagy lehetőség. Egyik horgásztársam már szinte ódákat zengett, milyen nagy halak rejtőznek valójában a tóban, és szinte egész télen azt a napot tervezgettük, amikor végre először ott állhatok a vízparton. Húsvét után minden feltétel adott lett, Pali barátommal oldalamon elindulhattunk életem első és remélem, nem utolsó Verba tanyai horgászatára.
Egész éjjel alig tudtam aludni az izgatottságtól, hiszen rég terveztem ezt a napot. Szerencsére az idő is nekünk kedvezett, kellemesen alakult a hajnali időjárás, bizakodva vártam ezt a napot.
Bár többször ellenőriztem felszerelésem, indulás előtt még egyszer átnéztem, nehogy véletlenül valami otthon maradjon. Mivel folyamatosan sokan horgásznak a tavon és nagy nyomásnak van kitéve a víz, több eltérő ízesítésű etetőanyaggal, pellettel, csalival készültünk, hiszen nem tudni, hogy mi lesz a nyerő etetőanyag és csalikombináció. A sok felszerelés és kiegészítő miatt külön logisztikai tervezést igényelt a cuccok kocsiba pakolása. Mivel Debrecenből indultunk és biztosra akartunk menni a helyválasztást illetően, elég korán, 4 óra után pár perccel elindultunk. Szorgosan faltuk az autóval a kilométereket, bár közben megállni kényszerültünk, mivel a fényképezőgép akkumulátorait „sikeresen” elfelejtettem feltölteni.
Fél 6-kor elsőként érkeztünk a bejárathoz, így szerencsére nekünk jutott az első helyválasztás lehetősége. 6-kor kinyílt a kapu, és a napijegyek megváltásakor a felező félszigetnél elhelyezkedő 28-as és 29-es helyeket néztük ki magunknak. Csodálatos volt az időjárás, láttuk a felkelő napot is, mivel a kiválasztott helyről kelet felé remek volt a kilátás. Többek között ezért is jó horgászni, mert az ember a városi dzsungelben nem találkozik minden nap ilyen gyönyörű látvánnyal.
Terveink szerint az alapozó etetés elkészítése után szereltük volna fel a készségeket, de a nagy izgalomban először egy 3 szem fűzött pálinkás kukoricával csalizott gubancgátlós-ólmos végszerelék repült a vízbe. Pali barátommal mindketten a feederezés elkötelezett hívei vagyunk, ezért most is erre a technikára esett választásunk. Pali a sziget felénk eső részére és a sziget sarkára dobva próbálta a pontyokat kergetni, míg én a szigettel párhuzamosan annak oldalán és a nyílt vízen kerestem bajuszos barátainkat.
Az első meglepetés akkor ért, amikor még csak az első bot volt beélesítve, az is kb. 10 perce, és az etetőanyag bekeverésén fáradoztunk. A feeder spicce lassú, de határozott mozdulattal megindult a víz felé, és még mielőtt megszólalt volna a fék, ráemeltem. Azonnal éreztem, hogy megvan a hal. A Spro Dyno 4,2 m Heavy bot szépen dolgozott. Pali barátom közben ügyesen egyik kézzel a kamerát, másik kézzel a merítőt kezelte. Kezdésnek egy gyönyörű, 2,7 kilós tükörponty pihent meg a pontyzsákon. A nagy izgalomban, melyet az első Verba tanyai pontyom okozott, a gyors fertőtlenítés és mérlegelés után visszaengedve el is felejtettük, hogy nem fényképeztük le.
Újracsalizás után repült vissza a szerelés. Újabb 5 perc után a másik felszerelés elkészítése közben hirtelen felsírt az orsóm féke, botom 90 fokos szögben állt a bottartón. Határozottan ráemeltem és éreztem, hogy ez komolyabb hal lesz, mint az előző. A Dyno bot most jobban görbült, mint az előző halnál, de ezt éreztem is a karomban. Pár perc után megvillant egy 5 kiló körüli nyurgaponty körvonala, de sajnos a szákoláskor a 16-os előkét elszakította, így nem sikerült megmeríteni. „Sebaj!”, gondoltuk, „hosszú még a nap, lesz időnk nagyobbakat is fogni”. Aztán elvégeztük az alapozó etetést, de sajnos a Pali etetésére ezután 2 kacsa be is fészkelte magát és ott verték a vizet. Így egy időre el is úszott a halfogás esélye, de szerencsére hamar távoztak.
Hamar beindult mindkettőnknek a halfogás, és Pali barátom is egy szép, 5 kiló körüli ponttyal kezdte a napot. 8 óra után kicsit megálltak a halak, nem igazán volt kapásunk, de ebben a holtidőben a kisebbik feederboton felkínált 3 szem csonti és egy szem csemegekukorica kombináció mágnesként vonzotta a szebbnél szebb kárászokat.
Pali barátomnak nagyon bejött az erjesztett kukoricával való csalizás, több szebb pontyot is a matracra tehettünk. Természetesen amikor ő fárasztott, én voltam az operatőr és merítettem neki a halat. Jó, ha mindig van az ember mellett egy társ, akivel megy pecázni, mert van kivel megosztani a tapasztalatokat, osztozni a halfogás örömében, segíteni egymásnak, beszélgetni a kapástalan időszakban, és nem utolsósorban fotózni, amint a másik talán az élete halában gyönyörködik, és visszaengedi az éltető elemébe, hogy máskor még nagyobbra nőve kifoghassa. Paliban én egy ilyen társra leltem, aki sok tudása legjavát át is adta nekem.
10 órakor valami határozottan, lassan elkezdte a spiccet görbíteni, és megszólalt az orsó fékje is. Ráemeltem és éreztem, jó hal lesz. Lassan, komótosan jött kifelé, néha lassan balra, majd jobbra ment a hal, de a heavy Dyno bottal jól tudtam kontrollálni a kirohanásokat. 7-8 perc fárasztás után sikeresen megszákoltuk, és a pontymatracon pihent életem legszebb és legnagyobb tükörpontya, mely kereken 7 kilót nyomott. Örömöm leírhatatlan volt. Ez is a Pali barátom által készített erjesztett kukoricára jött, és a gyors fertőtlenítés után ment is vissza éltető elemébe.
Hamar eljött a dél, és ebben az időszakban Pali két pontyán kívül nem volt felmutatható eredményünk. Nagyon meleg lett, a pontyok folyamatosan, akrobatikus mutatványok kíséretében ugráltak ki a vízből. Még életemben nem volt ilyen látványban részem: egy amur kidugta a fejét a vízből, de mire a fényképezőgépemmel lencsevégre kaptam volna, el is tűnt.
Délután kettőig szinte eseménytelenül telt a horgászat, amikor is a csonti-csemegekukorica kombinációt egy compó vette föl. Nagyon megörültünk neki, hiszen még sosem fogtam és Pali is rég látott compót. A következő sem váratott sokáig magára, de ezt már Pali fogta, és nagyobb is volt, mint az enyém.
Miután majd 2 órája nem fogtam pontyot, áttettem a felszerelés Pali barátom másik oldalára, és a sziget felénk eső részéről a sziget tövébe dobálva folytattam a horgászatot. Itt 20 perc leforgása alatt 3 pontyot sikerült zsákmányolni 2 és 5 kiló közötti egyedsúlyban!
A nap további része szinte kapástalanul telt. Este 6 körül Pali egyik botja hirtelen csaknem a vízig hajolt, és megkezdődött a nagy fárasztás. Mivel elég érzékeny felszereléssel pecázunk, nem akartuk túlságosan erőltetni, nehogy elmenjen a hal. A leendő zsákmány olyan erőben volt, hogy már-már 10 kilón felülire becsültük, hiszen csak azért sem nem akarta megmutatni magát. Olyan volt, mintha egy mozdonyt próbáltunk volna megállítani. 2-3 méter zsinórt loptunk, aztán ő vitt le 2-3 métert. Szinte állóháború alakult ki. Nehezen, de sikerült megszákolni a gyönyörű, 7 kilós tőpontyot. Sokkal jobb erőben volt, mint az általam kifogott példány. Természetesen, mint a többi halat, a fényképezés, mérlegelés és fertőtlenítés után ezt is visszaengedtük éltető elemébe.
Miután visszaengedtük, sajnos eljött a pakolás ideje, mert kezdett lenyugodni a nap is, és a horgászidő is a végéhez közeledett. Már sötétben indultunk haza. Nagyon elfáradtunk, sok csodálatos élménnyel gazdagodtunk, ami a példásan kezelt tónak és a nagy halaknak köszönhető. Hazaúton részletesen átbeszéltük a horgásznapot: mit kellene másképp csinálni, hogy legközelebb még eredményesebbek legyünk. Az átélt események hatására már a következő alkalmat tervezgettük, amikor is újra ellátogatunk ide - remélem, még több és még nagyobb halat tudunk majd fogni.
Garda Gábor (Gagamester)
Fotók: Garda Gábor, György Pál
