Én már gyermekként eldöntöttem, hogy főállású horgász leszek, de fogalmam sem volt, hogy miként tudom ezt megvalósítani. Mindent a horgászatnak rendeltem alá. Kőkemény munkával, elméleti és technikai tudásom folyamatos fejlesztésével kb. 15 év alatt jutottam el oda, hogy látszódott, nem dolgoztam hiába! Nem a szüleimnek, nem a barátaimnak, hanem saját magamnak akartam bebizonyítani, hogy ebben a kis hazában is lehet érvényesülni és egzisztenciát teremteni a „horgászszakmán” keresztül!
Nem vártam ezért SOHA elismerést, nem vártam dicséretet, mégis nagyon sokan keresnek meg és boldogan mesélik el, hogy amióta megfogadták tanácsaimat, alkalmazzák módszereimet és termékeimet, több halat fogtak, mint addig összesen! Az első ilyen dicséret után még felmerül az emberben, hogy vajon mit akarhat a másik (?), de amikor a sokadikat hallom, olvasom, akkor rájövök, hogy ezek az emberek nem akarnak semmit, csupán őszintén megköszönni mindazt, amelyet tőlem kaptak.
Én sem akarok most mást tenni, mint köszönetet mondani! Kinek és miért? Február végén jutott el hozzám a megtisztelő hír, hogy szülővárosom, Kiskunhalas a 2012-ben nyújtott sportteljesítményem alapján az ÉV FÉRFI SPORTOLÓJA díjat adományozta nekem. Ebben elsősorban a 2012-ben a Feeder Országos Horgász Bajnokságon megszerzett a 2. helyem, valamint a Belgiumban megrendezett Feeder Világbajnokságon az ezüstérmes magyar csapat tagjaként nyújtott teljesítményem volt a fő érv. Azonban a sportbizottság a díj odaítélésénél nagyra értékelte azt is, hogy hű vagyok városomhoz és büszkén hirdetem a világ bármely részén, hogy Kiskunhalas az én városom! Erről árulkodik ruházatomon Kiskunhalas címere is.
Azt mondják, nem lehet a saját hazájában senki sem próféta, de lám, mégis megvan a tisztességes, becsületes munka eredménye és annak elismerése. Ami különösen nagy büszkeséggel tölt el, hogy nemcsak saját munkám és eredményeim, hanem a horgászat is maximális elismertséget kapott ezzel a díjjal a mi városunkban! Köszönet érte Kiskunhalasnak, köszönet érte a városi Sportbizottságnak!
Sajnos a 2013. március 2-án megrendezett díjátadó gálán nem tudtam személyesen részt venni, mert ekkor az USA-ban voltam egy nagyon nehéz, 43 csapatot számláló nemzetközi horgászversenyen. A zord időjárási körülmények között sajnos nagyon kevés zsákmány került partra, mindössze 15 csapat mérlegelt értékelhető halat a 44 órás verseny végén. Mi nem voltunk közöttük… Ilyen is van, miközben aki versenyszerűen (is) űzi a sporthorgászatot, az tudja jól, hogy itt sokkal nehezebb folyamatosan jó eredményt hozni, mint például az atlétikában. Mert még a legjobban felkészült horgászt is megtréfálhatják a halak, ha éppen nem azon a vízterületen tartózkodnak, ahová sorsoltunk.
Alighogy hazaérkeztünk, máris újabb nagy esemény, a XII. Horgászsport Szakkiállítás és Vásár várt minket Budapesten. A színvonalas rendezvényen egy újabb kellemes meglepetésben volt részem. A kiállításon több termékkategóriában - a látogatók véleményét kikérve -osztanak ki díjakat. Ebben az évben „A legjobb horog” kategória győztesének járó trófeát én vehettem át! Az idei év horga nem más, mint a Gamakatsu Team Feeder horogcsalád, amelyet a japán céggel közösen fejlesztettem ki. Ez a kollekció természetesen felöleli a legkisebb keszegező horogtípusoktól a nagy pontyok megfogását biztosító speciális feederhorgok teljes sorozatát, amely hamarosan kapható lesz, ennek első darabjait is már óriási érdeklődés kísérte.
Miközben ezeket a sorokat olvassák, éppen Dél-Afrikában tartózkodom. Itt kerül 2013 novemberében megrendezésre a Feeder Világbajnokság. Hazánk és Dél-Afrika között a távolság óriási, értékelhető információt a versenypályáról, a halak viselkedéséről csak a helyszínen lehet begyűjteni. Ezt teszem most, hogy ezzel is hozzásegítsem majd csapatomat a még jobb eredmény eléréséhez.
Még alig kezdődött el a horgászszezon, máris annyi dolog történt, hogy csak kapkodom a fejem, de ígérem, amint hazatértem, örömmel osztom meg a távoli földrészen szerzett horgászélményeimet is.
