2012. március 3-án a Sporigo Horgászbolt meghívására Miskolcra látogatott Döme Gábor. Nagy kérdés volt, hogy hány főre lehet számítani ezekben az „ínségesnek” mondható időben. Az elővételben megvásárolt jegyek száma és a horgászok folyamatos érdeklődése bizodalomra adott okot, ezért a helyszínként a Miskolci Egyetem Uniplaza Étterme jó választásnak bizonyult….
Ez a terem több száz vendég befogadására alkalmas - voltak, akik ezt túlzónak tartották. A 13 órai kapunyitást követően folyamatosan érkeztek a horgászok, mindenki kíváncsi volt a Haldorádó idei újdonságaira, illetve arra, hogy Döme Gábor megossza velük hihetetlen mennyiségű tapasztalatát.
Az üresen árválkodó székek hamarosan gazdára találtak. A bemutatóra négyszáz horgász érkezett, ilyen hatalmas érdeklődésre maguk a szervezők sem számítottak, de pótszékek beállításával mindenkinek tudtak ülőhelyet biztosítani.
A kivetítőn Gábor videója nyitotta meg a bemutatót, majd röviden ecsetelte, hogy hogyan is indult el ezen a pályán, hogy lett belőle az, akit ma már az egész ország ismer. Megtudhattuk, hogy a horgászcikk gyártás sem egy „rögmentes” pénzkereseti forma. Sok kitartás, elhivatottság, elszántság, és néha egy kis szerencse is szükségeltetik a sikerhez.
A termékbemutató két részből tevődött össze. Az első felében az etetőanyagok használatáról, szakszerű elkészítésének fontosságáról esett szó. Gábor ezt nagyon közvetlenül, a nézők bevonásával, helyenként tréfásan vezette, rávilágítva a horgászok által gyakran elkövetett hibákra.
Bemutatásra kerültek a 2012-es újdonságok is. Következtek a pelletek, illetve azok alkalmazása. A Haldorádó e termékekben is tudott újdonsággal szolgálni az idei szezonra! Sok érdekes információt tudhattunk meg a termékekről, azok minőségéről, valamint hogy milyen ellenőrzéseken, teszteléseken kell átesnie egy-egy terméknek, mire a horgászokhoz eljut.
Egy biztos, itt semmit nem bíznak a véletlenre! Két év tesztelés után, csakis hibátlan, versenyeken és különböző körülmények között bizonyított termékek kerülhetnek fel a horgászboltok polcaira!
A szünetben egy külön helység állt rendelkezésre, ahol a horgászok „megízlelhették” az etetőanyagokat, vagy akár meg is vásárolhatták azokat. A Haldorádó termékcsalád teljes palettája megvásárolható volt.
Nagy volt a sürgés-forgás a stand körül, mindenkinek megmozgatta a fantáziáját az elhangzott előadás. Mindenki új stratégiát, új lehetőségeket vélt felfedezni Döme Gábor tapasztalatokkal átitatott mondataiban.
A második rész a felszerelések kielemzéséről, azok összeállításáról szólt. Megismerkedhettünk a Döme Gábor nevével fémjelzett feederbotok gyártástechnológiájával, azok használhatóságával, és nem hétköznapi minőségével.
Megtudhattuk, hogy ezeken a botokon plusz információt is olvashatunk, mint például a maximálisan elérhető dobástávolság, ami kuriózumnak számít. S ahogy Gábor mondta, mit sem ér a kiváló etetőanyag vagy csali, ha azt rosszul kínáljuk fel a megfogni kívánt halaknak. És ez teljes mértékben igaz is!
Ennek megfelelően Gábor - ismét a közönséget bevonva - különböző végszerelékeket állított össze, odafigyelve minden apróságra, hisz a titok ezekben rejlik - például abban, hogy melyik végénél fűzzük fel a gubancgátló csövünket, milyen hosszú az előkénk, vagy épp azon, hogy hova tesszük az ütközőt…
A második szünet már félbeszakadt a horgászok folyamatos és mindenre kiterjedő kérdészuhataga miatt. Így idejekorán elkezdődött a kérdezz-felelek játék Döme Gábor és a négyszáz horgász között. Nem volt egyszerű dolga Gábornak, de becsülettel állta a rázúduló kérdések özönét. Amit meg lehetett kérdezni vizekről, évszakokról, időjárásról, felszerelésekről, csalikról és ezek kombinációjáról, szerintem azt meg is kérdezték a horgászok! Gábor pedig minden kérdésre a lehető legkimerítőbb választ adta, gyakran megfűszerezve saját élményeivel.
Jómagam a ragadozó halakat, és elsősorban a harcsákat kergetem, így érdemben nemigen tudtam volna olyan kérdést feltenni Döme Gábornak, amit a négyszáz, feederezésre szakosodott horgász meg nem kérdezett. De egy kérdés azért igencsak motoszkált bennem - illetve egy kérdéskör -, miszerint mi az, ami több ragadozós horgászt (köztük engem is) odaszegez a képernyőhöz, ha Döme Gábor horgászik? Általában csak legyintünk, mondván „á, már megint ponty…”, de más a helyzet, ha Gábor tűnik fel a képernyőn! Én a személyiségében látom a különbséget. Míg mások mindezt munkának, feladatnak tekintik, addig Gábornak ez az élete, s talán ez sugárzik át a képernyőn…
Sikerült néhány kérdést feltennem Gábornak, hogy jobban utánajárhassak ennek a személyiség dolognak:
- Talán egy kicsit közhelyes az első kérdésem. Mikor, és hogyan kerültél kapcsolatba a horgászattal, van hagyománya a horgászatnak a Döme családban?
- Én 8 éves korom óra horgászom. Tavaly töltöttem a 40. születésnapom, így több mint 30 éve kergetem a halakat. A horgászat szeretetével édesapám nagybátyja fertőzött meg. Szüleim látták, hogy ez nem csupán egyszeri hóbort, és hogy egyre többet mennék horgászni, ám akkor 14 év alatti gyermek csak felnőtt felügyelete mellett tartózkodhatott vízparton. Rendszerint apám volt a gyerekpásztor. Unta magát rendesen… Egyszer kezébe vette spiccbotomat, amellyel akasztott egy termetes pontyot. Persze a szerelék rövid fárasztás után megadta magát. Ezen fellelkesülve levizsgázott, horgászfelszerelést vett magának, majd a következő évben már közösen kergettük a halakat. Tehát nem az apa fertőzte meg gyermekét, hanem pont fordítva történt nálunk!
- Mekkora szerepe van az életedben a horgászatnak?
- Én már 18 évesen eldöntöttem, hogy főállású horgász leszek, de fogalmam sem volt, hogy miként tudom ezt megvalósítani. Mindent a horgászatnak rendeltem alá, majd kőkemény munkával, elméleti és technikai tudásom folyamatos fejlesztésével, kb. 15 év alatt jutottam el oda, hogy látszódott, nem dolgoztam hiába, talán ebből meg is lehet élni, ezt hivatásszerűen is lehet végezni. Tudom, hogy a végeredményt látva sokak számára imponáló és irigylésre méltó mindaz, amit elértem. Nincs olyan nap, amikor ne kapnék levelet, amelyben azt kérdezik, hogy miként lehetnek ők is főállású horgászok és teszthorgászok? Olyan iskola, amely ilyen szakembereket képez, nincs! Az én iskolám az élet volt. Nagyon akartam, hittem abban, hogy ez összejöhet, miközben rendkívül sok kudarc is ért, amíg célt értem, de erről ugye nem szívesen beszél senki…
- Nálad ez a szabadidős tevékenység munkává, sőt iparággá nőtte ki magát. Ez nem vet árnyékot a horgászataid élményszerűségére?
- Ha nincs tétje a horgászatnak, azaz ha nem kell valamit kipróbálni, tesztelni, begyakorolni, ha nem versenyre kell készülni, ha nem forgatunk, némi túlzással már nem élvezem a horgászatot. Mindig az új célok motiválnak a horgászatban is. Amit pedig csinálok, azt nagyon élvezem, szó sincs arról, hogy az élményszerűségére mindez árnyékot vetne.
- Szoktál esetleg baráti körrel, családdal vízpartra látogatni, vagy a kikapcsolódást másban találod meg?
A horgászat (egyelőre) nem kifejezetten családi program nálunk. A családom, ha tud, meglátogat a vízparton is, de hogy együtt induljunk horgászni és „kötelező” jelleggel ott is kell mindenkinek maradni, ez nálunk nem működik. Mindenki azt csinál a vízparton vagy a közelében található településen, amihez kedve van. Páromat és leányomat nem köti le a horgászat, én pedig egyáltalán nem erőltetem, talán majd a fiamat, de ő még kicsi.
- A Döme családban biztosítva van a horgász utánpótlás, van még horgász a családban?
Édesapám és két unokatestvérem horgászik a családomból.
- Egy átlagos horgászhoz képest Te lényegesebben több időt töltesz vízparton, horgászattal. Ebből adódóan rengeteg élményed fűződik a horgászathoz. Ha egyet ki kellene emelni, melyik lenne az? Elmesélnéd?
- Nagyon sok élményem van, de ami most elsőként felvillant bennem, amikor Kanadában a Szent Lőrinc folyón, majdnem elvitte a botomat a túra legnagyobb és igazán vehemensen kapó és védekező pontya. Mindez attól vált igazán emlékezetessé, hogy Takács Péter kollégám meg is tudta örökíteni.
A Vadvízi kalandok című filmsorozatomban ezt be is mutattuk! Utána többen is mondták, hogy „lám, Döme sem hibátlan, neki is ugrani kellett a botért”. Ez így is van, ezért is voltak igazán szép pillanatok mindezek… :-)
- Egy kicsit provokatív kérdés, remélem nem haragszol meg érte: szerinted ki a jó horgász, és saját magadat jó horgásznak tartod-e?
- Minden vízterületnek megvan a specialistája, az a „helyi őserő”, aki mindenkinél többet és nagyobbakat fog. Ő kitapasztalta, megfejtette a víz és a halak fogásának titkát. Azonban e horgászok döntő többségének esze ágába sincs megosztani tudását és tapasztalatát mással, titkát inkább a sírba viszi! Nos, bármennyire is ügyes és eredményes horgászok ezek az emberek, én mégsem tartom őket „jó horgászoknak”! Azok számomra a „jók” és azok között is legjobbak, akik tudnak és akarnak is segíteni a többi horgászon! Én nagyon sokat teszek azért, hogy a megszerzett tudásom átadjam, a horgászokat folyamatosan tanítom, lassan generációk nőnek fel a kezem alatt. Ehhez minden médiát, amellyel kapcsolatban állok (Sikeres Sporthorgász Magazin, PV TV, Haldorádó Horgászportál) felhasználok. Sajnos kevés hasonló horgászt ismerek, de akik hozzám hasonló módon így cselekszenek, nagyon nagy népszerűségnek örvendenek. Mindezeket összerakva én „jó horgásznak” vallom magamat.
- Ha a horgászatban esetleg kudarc, sikertelenség ér, ezt hogy éled meg, mi az, ami további kísérletezésre, módosításokra sarkal?
- A sikertelenségből még többet lehet, és kell is tanulni, mint egy győzelemből, vagy kiemelkedő fogásból. Ugyanis azt tudomásul kell venni, hogy minden versenyt nem nyerhet meg mindig egy ember! Viszont aki nyer, attól kell megtudni, hogy miért volt ő ügyesebb, mint mindenki más. A horgászat rendkívül összetett, bonyolult rendszer! Ha valaki nem fog, többnyire letudja azzal, hogy „ma nem ettek a halak…”, pedig azok mindig táplálkoznak, csak egyszer jobban, máskor kevésbé. A legügyesebbek a legrosszabb körülmények közepette is képesek halat fogni, ezt nagyon nehéz megtanulni!
- Horgászataid a békéshalakat célozza meg (nem is akárhogyan), de hogy viszonyulsz a ragadozó halakhoz?
- Régebben sokat pergettem süllőre és csukára, nem is eredménytelenül, sőt harcsákat is fogtam már. Azonban nincs mindenre időm, így megpróbálok főként a békés halakra koncentrálni.
- Van olyan módszer, horgászati stílus, amit szívesen kipróbálnál, vagy mondjuk úgy, hogy csiklandozza a fantáziádat?
- Egy kapitális, 100 kg körüli harcsával szívesen megküzdenék. A „fegyvernem”, a módszer lényegtelen, csak sikerüljön az óriást kifogni, megsimogatni és visszaengedni!
- Hogyan látod a magyar horgásztársadalom alakulását, mi az, amin Te mindenképp változtatnál, vagy változásra érdemesnek tartanál.
- Nagyon lassú a változás, és az is kétirányú. Egyre többen tekintenek a halra mint nemes ellenfélre, amelyet a kifogása után (számukra teljesen természetes módon) szinte azonnal vissza is engednek. Míg ott van a másik, a „sötét oldal”, akik viszont jót nevetnek rajtunk és minden sporthorgászon, hiszen egyre hatékonyabb, egyre kegyetlenebb módszerekkel, válogatás nélkül irtják tavaink, folyóink halait. A halak ára egyre magasabb, a halhús így egyre drágább és értékesebb. Akár feldolgozva, akár élve magántavaknak eladva, megéri vele foglalkozni. Szerintem mindenki tudna a saját környezetében olyan „horgászt” mutatni, aki milliókra tett szert a hallopásból, a természet és minden becsületes horgász kárára…! Én az orvhorgászokkal egy szinten kezelem a természetes vizeket mind a mai napig „legálisan” pusztító halászokat is. Addig, amíg ezeket nem takarítjuk el a vizeinkről, ne várjunk csodát, mert lassan már az sem fog a hazai halfaunán segíteni! Tehát kicsit borúlátó vagyok, de itt élek, látom a mai valós helyzeteket. Szigorúbb törvények és azt maradéktalanul betartó végrehajtó rendszer menteti meg csak a magyar vizeket.
- Gasztronómiai szempontból szereted a halat? Esetleg a konyhában is szívesen tevékenykedsz?
- Nagyon ritkán, de elviszek 1-2 halat, mert enni is szeretem. Azonban a „halfelelős” nálunk édesapám.
- Hol találkozhatnak veled legközelebb, hol tartasz előadást?
- A hétvégén Budapesten, a XI. Horgászsport Szakkiállításon és Vásáron veszünk részt. Cégem, a Haldorádó Team Kft. végzi a Top Fish 2001 Kft. által forgalmazott (Spro, Nevis, Gamakatsu, VDE, Carp Academy szűkített körben megjelenő) termékeinek értékesítését, valamint saját standdal, a teljes Haldorádó termékválasztékkal is jelen leszünk. A kiállítás a HIT csarnokban kerül megrendezésre 2012. március 9-10-én. Én mindkét nap jelen leszek és elődadást is tartok a feederbotos horgászat hazai fejlődéséről. Ezek rövid, alkalmanként 30 perces előadások lesznek, de törekedni fogok, hogy ezen időszak alatt is sok érdekes dologról mesélhessek a kilátogatóknak.
A miskolci előadóest befejezéseként tombolán örülhettek a szerencsés nyertesek a Haldorádó nyereménycsomagoknak, majd ezt követte a fényképezkedés Döme Gáborral, és még néhány szó, néhány kérdés, amikre Gábor fáradhatatlanul válaszolt.
