Az Északi-tenger mélye, zord világa felfoghatatlanul gazdag élővilág bölcsője. Izlandon horgásztam először rejtett kincseire. Sok szép és különleges halat sikerült akkor megfognom, de a KIRÁLY, a nagy laposhal elkerült akkor engem. Megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, amíg meg nem fogom! Idén nyáron jött el ennek a pillanata, amikor Norvégia legészakibb területére utaztam és megkezdődött a hajsza!
Talán a hajsza nem is annyira kifejező, mint a „tűt kerestem a szénakazalban”. Egyértelműen megfogalmazott célom az volt, hogy szeretnék egy kapitális,150 cm feletti laposhalat megfogni. Az ide érkező horgászok zöme nem ennyire céltudatos, beéri a többi, könnyebben fogható hallal is. Nekem a KIRÁLY kellett, én őrá pályáztam, de az élettér óriási, a nagy laposhalakból pedig nagyon kevés van… Ha ezeket mérlegeli az ember, a reális esély rendkívül kicsi. De én már sokszor bizonyítottam, ha van 1% esély, az pont elegendő, hiszen az eggyel több, mint a nulla!
A célom megvalósításában óriási segítségemre voltak azok a nagyszerű, pozitív kisugárzású emberek, akik mindvégig azon voltak, hogy előbb vagy utóbb legyen esély egy ilyen hallal összetalálkozni. Már most elárulom, hogy vágyam teljesült, megfogtam a szezon LEGNAGYOBB halibutját!!!
Hogyan sikerült mindez? Íme, a rendkívül eredményes túráról készült képes beszámolóm, végén pedig a film!
A horgászatról készült elképesztően színes, változatos, rendkívül informatív film hűen visszaadja a túra legizgalmasabb pillanatait és hasznos tapasztalatait is.
Döme Gábor
