Orsókarbantartás a legapróbb részletekig 2. rész

Orsókarbantartás a legapróbb részletekig 2. rész

Az előző cikkben az első fék és a rotor részeinek karbantartását, valamint az orsó belső szerkezetének kiszerelését mutattam be. Ebben az írásban a belső alkatrészek tisztításáról és kenéséről, valamint az összeszerelésről lesz szó. Lássuk csak, hogyan készül el az Okuma Longbow orsó!

A modern orsók belső szerkezete nagyon összetett. Fogaskerekek és finom mechanizmusok találhatók a fedél alatt, ezért az alkatrészek karbantartása nélkülözhetetlen. Ha a hajtókar holtjátéka nagyon zavaró, könnyen előfordulhat, hogy nagyobb mértékű kopás keletkezett a szerkezetben. Idővel persze szinte minden orsó hajtókarja kotyog valamennyit, de ez az apró hiba is könnyen orvosolható.

A koszos alkatrészeket mindig két részre osztom. Bal oldalon vannak azok, amiket egyszerűen csak el kell törölgetni, a jobb oldaliak pedig mosásra várnak
A bronz csiga belsejéből eltávolítható a szennyeződés egy fültisztító segítségével
Sok kosz összegyűlik itt, mivel a dobtengely fel-le mozog benne

Az alkatrészek tisztítása nem nagy feladat. Egy papír zsebkendővel vagy ruhával gyorsan letörölhető az elhasználódott kenőanyag a csapágyakról, alátétekről és csavarokról. A tűgörgős visszaforgásgátlóból el kell távolítani a bele került zsírt, mert ez akadályozhatja a pontos működést! A fogaskerekeket és a többi alkatrészt mindig langyos, szappanos vízzel mosom el. Egy régi fogkefével a réseket is jól ki lehet tisztítani. Hideg vizes öblítés után jöhet a törölgetés, pár perc alatt megszárad minden. Mosóbenzint nem szoktam használni.

Minden tiszta, máris szebb az összkép!
A nyeletőfékben található lamellákat is érdemes ellenőrizni

A Longbow orsó hátsó nyeletőféke egyszerű felépítésű. Egyetlen rögzítő elem tartja, ennek eltávolítása után kivehető a többi része, egyedül a sorrendre kell figyelni. Jelen esetben csak minimális mennyiségű felületi kosz van a lamellákon, ez nem befolyásolta a fék működését. Tisztítás után csak egy kevés zsírt kell a rugóra kenni, és némi olajjal be kell vonni a lamellák felületét.

A többi rugót sem árt bekenni zsírral! Igaz, hogy itt ritkán van kopás, de fő a biztonság!
Az orsóház másik oldalán található a nyeletőfék hangjáért felelős alkatrész. Mivel fém és műanyag alkatrészek érintkeznek egymással, a zsírozásuk különösen fontos. Arra nincs szükség, hogy a vékony fémlemez eltörjön vagy elkopjon!

Több évnyi használat után már érezhető volt az orsó hajtókarjánál egy kis kotyogás. Ez teljesen normális, mert a legjobb kenőanyag mellett is mindig van egy minimális kopás a fogaskerekeknél és a csapágyaknál. Gyári hiba is előfordulhat, aminek oka, hogy a csapágy és a tányérkerék csonkja között nagy a hézag. Körömlakkal azonban teljes mértékben megszüntethető ez a probléma!

A csonkot és a csapágy külső részét vékonyan be kell kenni a lakkal. Ilyen egyszerű! Ha túl vastag lesz a réteg, akkor az alkatrészek nem fognak a helyükre menni, erre vigyázni kell!

A lakk gyorsan szárad és jól tart a felületen. Szinte örökéletű és nem megy tönkre az orsó belsejében, mivel nem éri oldószer. Érdemes kipróbálni ezt az egyszerű megoldást, újjá varázsolja az orsót! Egyedül a siklócsapágyaknál nem szabad lakkot használni, mert beragad a szerkezet.

Egy fecskendő segítségével a zsír pontosan adagolható
Mindenhová jusson belőle, de érzéssel! Ennyi kenőanyag pont elég a következő időszakra

A fecskendő nagyon praktikus eszköz, de van más megoldás is. Gyakran használok egy kis kupakot, amibe zsírt nyomok, ezután egy ecsettel viszem fel a kenőanyagot a felületre. Pontosan és szépen lehet vele dolgozni.

A zárt csapágyak külső részét is be szoktam kenni, ez tartósabbá teszi a szerkezetet

A zárt csapágyak tisztításához mosóbenzint használni tilos, mert fellazíthatja vagy feloldhatja a csapágyba nyomott gyári zsírt! A nyitott csapágyakat viszont ki kell kimosni, majd újra be kell kenni. Ha poliamid persely van az orsóban, alapos törölgetés vagy vizes mosás után mehet rá egy adag zsír.

Egy korábbi cikkemben részletesen írtam a tűgörgős visszaforgásgátlóról. Zsírral bekenni tilos, csak minimális mennyiségű olaj kerülhet bele!
A bronz csigánál lévő csapágynak is jót tesz az orsózsír. A felesleget egyszerűen le kell törölni
A csiga sem maradhat ki! Sokat dolgozik ez az alkatrész, ezért igényli a folyamatos kenést. Túlzásokba azonban nem szabad esni, mert közel van a visszaforgásgátló, amibe belejuthat a felesleges kenőanyag
A dobtengely olajozás után mehet a helyére
Így néz ki a megfelelően karbantartott orsó. A tányérkerék felső részét is érdemes megkenni, mert az itt található fogak lökik vissza a nyeletőfék egy alkatrészét, ami szintén fémből van

A kellő figyelemmel szétszedett orsó összerakása nem okozhat különösebb bonyodalmat. A sorrendben kiszedett alkatrészek könnyen visszaszerelhetők. A visszaforgásgátlónál figyelni kell a jelölésekre és óvatosan kell bánni a pici rugóval, mert könnyen elszáll! Legegyszerűbben egy csipesszel akasztható vissza. A belső alkatrészek közül először a tányérkerék jobb oldalán lévő csapágyat kell a helyére tenni, majd a dobemelő fogaskereket, utána pedig a dobemelő kulisszát. Ezután a tányérkerék következik, végül pedig a dobtengely. Az orsóház fedelét óvatosan a helyére lehet illeszteni, majd a csavarokon a sor. A rotor visszaszerelése a legegyszerűbb, hiszen csak két csavar tartja.

A hajtókar-fogantyú sem maradhat ki! Elég egy adag friss olaj, hogy ne nyikorogjon fárasztás közben
Elkészült az orsó, már csak a megfelelő zsinórképet kell beállítani és újra bevetésre kész!

Írta és fényképezte: Járfás Dávid

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: