Régi idők orsói 2. rész – Tokoz Roen II

Régi idők orsói 2. rész – Tokoz Roen II

Sorozatom második részében egy igazán különleges orsót szeretnék nektek bemutatni. A Tokoz Roen II sokáig szolgált, hiszen két tulajdonosa is volt és rengeteg hallal vette fel a harcot. Amikor hozzám került, korántsem úgy festett, mint új korában. Én mégis megcsodáltam és alig vártam, hogy közelebbről is megismerjem ezt a veterán modellt!

Aki horgászott a 80-as években, minden bizonnyal hallott már a csehszlovák Tokoz orsókról. A Tokoz termékek gyártása az 1948-as években kezdődött, és egyes termékeket Magyarországon is lehetett kapni. A Stabil, a Reex, a Record, a Roen és a Tap modellek kifejezetten népszerűek voltak a horgászok körében. A Tokoz Tap volt minden bizonnyal a legegyedibb a különleges, ferde dobjával. A ferde dobos megoldás egyébként a mai napig egyedülálló! A Roen orsók több változatban készültek, lehetett kapni kisebb-nagyobb típusokat is többféle színben.

Így festett az orsó, amikor hozzám került

Balázs barátom szomszédságában egy olyan bácsi lakott, aki nagyon szeretett horgászni. Az úr 1984-ben új felszereléseket vásárolt, majd Balázsnak adta ezt a tekerőt egy bambusz bottal együtt. Barátom végül úszós horgászathoz használta a felszerelést. A mostanra már veteránná vált orsót tehát 1980 körül vásárolta első tulajdonosa. A bácsi főleg a Pölöskei-tavon kergette a halakat és nem is eredménytelenül! Az illető nagyon tehetséges horgász volt, gyönyörű pontyokat, amurokat és compókat is fogott. Meg kell hagyni, hogy a Tokoz Roen II kapott hideget-meleget! A modell tömege 335 g, dobjának átmérője pedig 58 mm.

A festék több helyen is lekopott, mégis megtetszett ez a különleges, veterán modell

Az orsó eredeti színvilága elég érdekes volt. A szürke ház, a zöld rotor, a sárga dob és a piros fékcsillag miatt meglehetősen feltűnő volt a tekerő. Igen ám, de a gyári festése annyira lekopott, hogy Balázs lefestette a rotort gyerekkorában, ezzel pedig egy újabb szín került fel a műszerre. Úgy döntöttem tehát, hogy elvégzek az orsón egy kisebb felújítást. Lecsiszoltam a régi festéket, majd egy szép, ezüstszürke színre esett a választásom.

Megérdemelte a törődést, hiszen a tulajdonosai sosem csalódtak benne!
A ház fedelén feltüntették az orsó nevét és a származási helyét is, nekem azonban a halacskás logó tetszik a legjobban
A kilincsműves visszaforgásgátló kapcsolójából letörött egy darab, ezért egy fém rudacskával pótoltam

Régen még nem volt az orsókban tűgörgős visszaforgásgátló, a legtöbbet kilincsműves mechanizmussal szerelték. Ez egy nagyon egyszerű, de praktikus megoldás. A kilincsmű egy fogakkal rendelkező kerékből és egy tengely körül elforduló kilincsből áll, amelyet úgy alakítanak ki, hogy éppen beleillik a kilincskerék fogárkába. A visszaforgásgátló bekapcsolása után az orsókban ezt a kilincset egy rugó kényszeríti a fogárokba. Ebben az esetben csak előre lehet tekerni a hajtókart. A visszaforgásgátló kikapcsolása után a kilincs felemelkedik a fogárokból, ezután pedig előre és hátra is lehet tekerni a hajtókart. A kilincsműves visszaforgásgátló gyakorlatilag elronthatatlan, tökéletes példa erre a Tokoz Roen II is, hiszen a mai napig működik benne a mechanizmus.

A felkapókar rugója gyengült az évek során, ez azonban egy közel 40 éves műszernél jelentéktelen apróság

A felkapókart kézzel nem lehetett visszaváltani, csak a hajtókar megtekerésével. Ez egyébként jellemző volt a legtöbb veterán orsóra.

A régi tekerő zsinórvezetője fix rendszerű volt…
… mégis bírta a kiképzést
A vastag, filcszerű lamellának köszönhetően viszonylag finoman lehetett állítani a féket
A dob recsegője szinte semmit sem kopott, pedig sokszor megszólalt!
Jó kis orsó volt ez! A felkapókar összes alkatrésze fémből készült

Sokáig nézegettem ezt a modellt, szinte hihetetlen, hogy közel 40 éves és még mindig működik! A legtöbb mai műszer biztosan megirigyelné ezt! Amikor megtekertem az orsót, kellemes meglepetésben volt részem: nagyon szépen futott, gyakorlatilag olyan volt, mintha csak egyszer-kétszer használták volna. Balázs barátom említette, hogy alaposan bezsírozta a belsejét és nagyon vigyázott rá. Valóban tele volt a tekerő zsírral, amikor először levettem a fedelét, a folytatásban viszont már a megtisztított hajtóművet láthatjátok.

A csavaros rögzítésű hajtókar néhány modern orsóra is jellemző
A fedelet levéve csak ámultam és bámultam! A bivalyerős csigakerekes meghajtó szerkezet szinte semmit sem kopott!
A dobemelő csúszka vastag és strapabíró anyagból készült
A bronz csigakerék volt minden bizonnyal a műszer legértékesebb része
Íme, az a bizonyos kilincskerék
Ilyen vastag dobtengellyel nem csoda, hogy mindent kibírt az öreg harcos!

Egy pár éves nyeletőfékes orsó dobtengelyét tettem a veterán modell dobtengelye alá. Egy biztos: a Tokoz Roen II gyártásánál csak a legjobb anyagokat használták, itt bizony műszaki igényességről van szó! Pontos illesztések és bronz csigakerék, gyakorlatilag kijelenthető, hogy ebben a műszerben minden tökéletes volt! Emelem a kalapom e tiszteletre méltó orsó előtt!

A visszaforgásgátló bekapcsolásakor a rugó a kilincset a kilincskerék fogárkába nyomta
Kikapcsoláskor a kilincs felemelkedett

Az egyszerű megoldások legnagyobb előnye, hogy kevesebb alkatrész hibásodhat meg. Tulajdonképpen nem is szereltek ebbe a tekerőbe olyan alkatrészt, amely idő előtt megadta volna magát, a legtöbb fémből készült. A tipikus kattogó hang azonban e modellre is jellemző volt, mert a bekapcsolt visszaforgásgátló rugója folyamatosan lefelé nyomta a kilincset. Ez a kattogás csupán csak kényelmi kérdés, és minden bizonnyal egy cseppet sem zavarta régen a horgászokat.

A rotor alatti csapágy is állta a sarat, még mindig egyben van!
A csigatengely közelebbről: sok-sok év után is olyan, mint az új!
Az alkatrészek az orsóházba épített bronzperselyekben forogtak
A csigakereket tartó csonkot ki lehetett venni
Három csavar és egy alátét rögzítette

A csonk szélesebb vége aszimmetrikus volt, ezért nagyon oda kellett figyelni a karbantartáskor az alkatrészeken található jelölésekre. Érdekes megoldás volt ez, de akadt még egy trükkös dolog az orsóban. A csigatengely végét két anya zárta le, ezekhez azonban alig lehetett hozzáférni. Minden bizonnyal valami speciális szerszámot használtak a gyárban az anyák rögzítéséhez. Legyen szó régi vagy új orsó karbantartásáról, sosem szabad elfelejteni, hogy a legapróbb részletekre is figyelni kell!

Ha az alkatrészek a megfelelő pozícióban kerültek a helyükre, az orsó szépen, finoman járt
A korához képest gyönyörűen rakta a zsinórt ez a veterán harcos! Tökéletesen látszik a képen, hogy a damil milyen szépen kitölti a dobot

Mit is írhatnék végül? Közel 40 éves a Tokoz Roen II, de még most is lehetne használni! A tervezők minden bizonnyal rengeteget dolgoztak ezen a modellen, nagyon jó volt látni, hogy nem a behatárolt élettartam, hanem a műszaki igényesség volt a fő tervezési szempont. Az orsógyártás azonban rengeteget fejlődött, ezért manapság már nem sokan horgásznának egy ilyen veterán tekerővel. Az viszont biztos, hogy örömmel fogom elővenni a jövőben, hogy újra megcsodálhassam! Balázs barátomnak ezúttal is köszönöm ezt a különleges veterán orsót! Ha érdekel benneteket egy kicsi, de legendás japán orsó, tartsatok velem a követező részben is! Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!

Írta és fényképezte: Járfás Dávid

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.