Haldorádó – Matula Pergető Gyerek Horgásztáborok 2019

Haldorádó – Matula Pergető Gyerek Horgásztáborok 2019

Idén negyedszer is én vezettem a pergető tematikus gyerektábort Sarudon, így a nyári szabadságom számottevő részét ismét a Tisza-tavon töltöttem lelkes gyerekhorgászok társaságában. Ez a „munka” nem mindig könnyű feladat – idén például nem volt az –, de amikor a gyerekek halat fognak és felragyog az arcuk, az elég sok mindenért kárpótol. Ha látom azt a csillogást a szemükben, azt a pillanatot, amikor egy életre megfertőződnek a pergetéssel, akkor én is visszakapok valamit abból, amit én adok át nekik.

Idén a tavalyi évhez hasonlóan szintén 4 héten tudtam vállalni a táboroztatást. Ez a 4 hét pedig villámgyorsan telt el, pedig a halak nem igazán voltak partnereink. Nem épp a sok akció miatt repült olyan gyorsan az idő, sokkal inkább a jó társaság és a sok program miatt.

Komoly pergetés…
… és értekezés…
… meg némi galiba

Az idei táborokban fogtuk a legkevesebb halat, ez teljesen egyértelműen érezhető volt anélkül, hogy számolgattuk volna a süllőket, kősüllőket és balinokat. Az előző három évben nagyon sok balint fogtunk minden héten a tározón és az élő Tiszán is. Sajnos idén nagyon kevés balin akadt a gyerekek horgára. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, de a Sarudi-medence most nem bővelkedett a ragadozó őnökben.

Terepszemle két csónakkal
Zoli bácsi jelenléte biztos sikert jelent a nagyhalas táborlakóknak
Az első pici balinunk…
… és az utolsó, amit a Tiszán sikerült becsapnunk rekkenő hőségben

A süllők tekintetében is hasonlót tapasztaltunk. Az első héten még fogtunk egy pár szebb fogast a Kis-Tiszán és a tározón is, de az azt követő hetekben vért kellett izzadni a szebb nemes süllőkért. Sorba jártuk végig a jól bevált helyeket, akadókat és mind-mind „süketnek” bizonyultak. Sok-sok agyalás, keresgélés és sötétben tapogatódzás jellemezte idén a süllőkeresést.

A nemes süllők nagyon óvatosan „csipegettek”; nehéz volt megfogni őket
Sarudi naplemente
Egy csapatnyi lelkes horgász palánta
Idén is fogtunk kis szürkeharcsát
Törpeharcsa méretű szürkeharcsa

Sajnos ezt a gyerekek is megérezték, hiszen gyakran túl sok értékes horgászidőt fordítottunk motorozásra, keresgélésre. Ezért megértették a kis horgászok, hogy nehéz dolgunk van és meg kell becsülnünk minden kapást, minden lehetőséget, ami adódik, mert nem biztos, hogy lesz másik. Egy-egy rontott kapás, lemaradt nagy hal idén sokkal jobban fájt, mint bármikor azelőtt, hiszen nagyon nehéz volt kapásra bírnunk a ragadozókat.

Még egy pici csapósügér is eredménynek számít
A hattyúk rendszeresen meglátogatták a pergető csónakot, hátha kapnak egy kis élelmet
Idén is akadt egy csuka
Két csónakos pergetős bevetés az animátor lányok segítségével

Sajnos volt vesztett halunk bőven, amit részben a gyerekek kapkodására, rutintalanságára és a halak rossz kapókedvére fogtunk. Idő előtt távozott sajnos egy-két szebb balin, egy bő 5 kg-os csuka és egy pár süllő, kősüllő is.

A naplemente fényeivel nem lehet betelni…
… mindig megihleti a horgászt
Brutálisan gyönyörű kősüllő

A sikeresen csónakba emelt halak közül az első héten fogott csodás süllő volt a legnagyobb. Ennek a fogásnak az volt az érdekessége, hogy rögtön az első alkalommal sikerült megfognunk, amikor vízre szálltunk a kis csapattal. Gyakorlatilag majdnem ez a süllő volt az első halunk idén, talán csak egy pár köves és törpeharcsa előzte meg.

Bence hala lett a legnagyobb hal az idei pergető táborokban
Még egy utolsó simogatás…
… és már megy is

A törpeharcsák egyébként ugyanolyan bosszantók voltak, mint eddig minden évben – vagy talán még egy kicsit annál is jobban. Gyakorlatilag a tározó bármelyik részén mindenféle csalit képesek voltak megtámadni.

Egy a sok törpeharcsás kép közül
Nem lehetett kikerülni őket
Jöttek gumihalra…
… és wobblerre is

Az egyetlen halfaj, ami viszonylag jól fogható volt folyamatosan, az a kősüllő volt. Erre erősen építettünk is, de nem horgászhattuk mindig ugyanazokat az akadókat, hiszen egy idő után szétvertük a helyet és pihentetni kellett legalább egy napot.

Egy a sok szép kősüllő közül, amit a gyerekek fogtak
A Kis-Tisza adta a legtöbb kövest
A merítő szák használata erősen ajánlott volt, hiszen a halak gyakran nagyon gyengén akadtak meg, könnyen kirázták magukból a horgot a fárasztás során
Ő nem óvatoskodott

Összességében elmondható, hogy nagyon nehéz volt halat fognunk idén, a gyerektáborok ideje alatt. A kánikula, a frontok váltakozása, az erős déli szél és a sok vihar mind-mind ellenünk dolgozott. Ennek ellenére is élményekben gazdag táborokat zártunk, hiszen halat mindenki fogott, és rengeteget tanultunk ismét.

Gyakran kellett váltogatnunk a helyeket, ha ilyen szép halakat akartunk fogni
A kisebb köveseknek is nagyon örültek a gyerekek…
… pláne, ha hosszú kapástalanság után sikerült megtörni azt a bizonyos jeget

Jövőre bízunk a kedvezőbb folytatásban; reméljük, hogy az időjárás is és a Tisza-tó ragadozói is kegyesebbek lesznek hozzánk. Visszavárjuk „állandó” táborlakóinkat és persze reméljük, hogy sok új kis horgász is kedvet kap majd a pergetéshez, és minél többen eljönnek Sarudra, a Haldorádó – Matula Pergető Gyerek Horgásztáborokba 2020-ban is!

Meg kellett becsülnünk a legkisebb ragadozókat is
Tiszai kősüllő
Még egy utolsó kép…
… és start vissza a mélységbe, ahová való! Jövőre talán újra találkozunk vele (is)…

Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalai Gábor László