Felső-Tiszai kalandok XXXIV. rész – Felszíni balinok

Felső-Tiszai kalandok XXXIV. rész – Felszíni balinok

Soha nem gondoltam volna, hogy a balinok tudnak ekkora élményt okozni, pedig már régóta kergettem őket. Két dolog kellett hozzá: egy jó horgászcimbora és egy pár felszíni csali.

A történet egy picit régebben kezdődött. A nyár eleje hasonlóan indult az előző évekhez, szösz… szösz mindenütt. A vizeket belepő nyárfa- és fűzfaszösz megnehezíti vagy gyakran ellehetetleníti a horgászatot. Különösen igaz ez, a finom pergető vagy épp feederbotokra, melyek apró gyűrűi közé könnyedén beszorul ez a fehér átok. Ráadásul a balinnak oly kedves sodrósabb területek szállítják a legtöbb felszíni szöszt, így igazán türelmesnek kell lennie annak, aki erre adja a fejét… -> vagy más területeket kell felkeresnie. E mellett döntöttünk Zsolti barátommal, amikor a folyó egy lentebbi, erősebb sodrású szakaszára látogattunk el vaktában, hogy hátha fogunk valamit.

Imádok vízen lenni

Épp a vízen bóklásztunk, amikor egy másik csónak jött el mellettünk, melybe belenézve látszott, hogy nem ma kezdte a horgászatot gazdája. Ha valaki a 30 fok feletti tűző napsütéses időben felfelé öltözik UV védős ruházatba, arcmaszkot húz és napszemüveget ahelyett, hogy levetkőzne és félmeztelen égettetné magát a napon, valamint olyan felszereléssel kergeti a halakat, amikre mi is csak pislogtunk, mint a béka… arról azért látszik, hogy tudja, mit csinál a vízen. Nem voltunk szívbajosok és beszélgetésbe elegyedtünk, mert veszítenivalónk nem nagyon volt. Ilyenkor általában három-négy dolog szokott történni, az egyik fajta horgász tudja, mit csinál, de nagyon nem akar kommunikálni, ezt 1 szavas választokkal tudatja is. A második, mikor ő se tudja, mit csinál, és nem is akar kommunikálni. Majd jön a normálisabb, halat, helyet nem féltő típus, aki kísérletezik és beszélget is, illetve a legritkább a tudatos horgász, aki beszélgetni is hajlandó. Peti ez utóbbi típusba tartozott. Szerintem látta rajtunk, hogy vakon vagyunk, csak annyit tudunk a területről, hogy merre van a víz és hol a part, ő meg úgyis hosszabb horgászatra készült, így beszélgetésbe elegyedtünk horgászat közben.

Se szösz, se rablás, csak hatalmas örvények…

Kiderült, hogy már korábban e-maileztünk is a fenti szakasszal kapcsolatban, így egész hamar megtaláltuk a közös hangot, sőt pár nappal később már a csónakomban hajóztunk a kinézett terület felé balinokat kergetni, meg dobni párat „bármire” a végén, legyen az harcsa, süllő vagy épp csuka. Na, utóbbit csak a teljesség kedvéért írtam oda, de végképp nem számítottunk erre.

Nagyon sok dobás kellett, hogy eljussak eddig, hogy végre akad valami

Amint leálltunk a Peti által javasolt területen, az első, ami feltűnt, hogy nagyon sok örvény kavargott ezen a szakaszon. Mint kiderült ez, bár nem mondaná meg első ránézésre senki, egy visszaforgó, ahol a sodrás elől előszeretettel parkolnak le a snecik. Viszont ha ők ott vannak, akkor a kajára beállnak a ragadozók is. Bár az első időszakban ennek semmi jelét nem mutatták. Egyelten indikátor a parton a vizet bámuló gém volt. Gyakorta megfigyelhető, hogy ahol a snecik nagy számban jelen vannak, a gémek a parton is megjelennek, hiszen előszeretettel kapkodják ki a vízből ezeket.

Kedvenc csalim is csak nyögvenyelősen adott egy halat

Kezdetben mélyen járó, hagyományos csalikkal indítottuk a pergetést. Feltettük mindketten kedvenc csalijainkat, de csak nagyon kínkeservesen lehetett akár még csak kapásig is eljutni. Peti mondta is, hogy „Nyugi, nincs még itt az ideje a halfogásnak”. „Hurráááá”, gondoltam, remélem, nem az lesz a következő gondolata, hogy majd jövő hét kedden, na, akkor lesz itt az ideje :D.

Szép akadás a Wise Minnow-tól, bár ez már horogcserélt kivitel

Végül azért csak sikerült megcsípnem egy halat a kedvenc balinos csalimmal, a Wise Minnow-val. De nagyon-nagyon nem működött. „Nincs ebben hal”, mondtam :). „Hidd el, bitang peca lesz, ha szerencsénk van”, válaszolta. „Ideje elővenni a felszínit”, és már dobta is a vízfelszínen billegtetett, ide-oda kitérő csaliját.

Gyere csak kutyuli… balra-jobbra… balra-jobbra

Hát, ha valamiben, akkor ebben nagyon nem hittem. Semmi rablás a vízen, Petya meg topwater csalit dob??? Napszúrás… tuti.
Én húztam a kedvenceim, ő meg a táncoltatás, még stílusosabban a sétáltatás mellett döntött, úgynevezett walk the dog stílusban. Ez nem más, mint a speckó műcsali meg-meg pöccintése, amitől balra-jobbra kitérve siklik előrébb. A rántások sebességével, valamint a méretével tudjuk befolyásolni a kitérés mértékét, sebességét, illetve ütemét. Ahogy bámultam a felszíni showműsort, megszólalt, hogy „Ott jön alatta, látod?”, és tényleg, egy nagy tempójú árny szaladt el a csali alatt-mögött. Majd még egy… és bummmmm, már fenn is akadt egy a csaliján. „Megvan!”

Mondtam, hogy itt vannak! :)
Lelkesen hozta vissza a balin a csalit
Olyannyira lelkesen hogy a horogszabadítás után el is ugrott, nem várva meg a fotózást

Nem nagyon volt kérdés, hogy tetszett nekik a felszíni csali. Közben egyre több helyen jelentek meg a felszínen rablások. „Most jött be ide a balinraj”, mondta Peti. Ráadásul ezek borzasztóan irigy halak, nemegyszer próbálják meg megszerezni a másik elől a táplálékot. Így simán előfordul, hogy a megakasztott halat követi pár fajtársa azt nézve, hogy vajon az mit fogott. Ez pedig előnyünkre fog válni, amikor beindul az igazi rablási sorozat, szinte ahogy körbeveszik a területet, mert ha rontunk egy kapást, a fröccsenésre azonnal ott terem egy másik ragadozó, és simán lehet, hogy azt már megfogjuk.

Itt aztán van mihez nyúlni
Indult a buli, bár ennek a snecik nemigen örültek
Bár homályos a fotó, megéri megnézni, hogy ütötte ki alulról a balin a wobblert az elhibázott támadásával – kicsi pöccintés a két horog közé :)

Ahogy „kiderült”, hogy tetszik nekik a fröcsögő csali, a walk the dog helyére felkerültek a hagyományosnak mondható popperek. Itt egyáltalán nem a hang volt a lényeg, hanem az hogy a rántáskor fröccsenjen az a kis wobbler. A hatás nem maradt el.

A felszínről levett csali a leglátványosabb kapások egyike
Ez már komolyabb darab, nem csak kicsi, nyüzüge méretűt lehet így fogni
Erre rászaladt rendesen
Ilyen aktív vízfelszínt nem is reméltem, amikor megláttam a területet
Peti adott egy Rapala Skitter Pop 5-ös csalit, amit igen lelkesen dobálni kezdtem

Mivel én totálisan nem hittem korábban e csalik létjogosultságában, azt se tudtam, hogyan célszerű életre kelteni őket. Így Peti tanácsát kértem, aki elmagyarázta, hogy amikor még nagy távra van, jobb emelt bottal pöccintgetni, tekerni, de amikor már közeledik, folyamatosan lehet egyre lejjebb engedni a zsinórt, hogy ne rántsuk ki a csalit a vízből. Mivel kifejezetten tetszett, megkértem Petit, dobjon párat, én meg megörökítem a fotómasinával. Nem tudtam választani, melyik a legszebb kép, így többet is betettem ugyanarról a témáról. Lehet választani :).

Amíg távol van a csali, emelt bottal…
… majd ahogy közeledik, fokozatosan leengedni
Variációk 1 témára…
Csak jól pöccingettem én is
Felszíni játékost evett volna meg 
Peti is épp fáraszt, háttérben egy újabb rablás
Szebbecske példány
Ez se volt ritka
Mosolyogjon mindenki
A felszíni csalik verhetetlenek voltak
A körülbelül 1 órás balin rajcsúr sztár csalijai

Ahogy elcsendesedett ismét a terület, nekivágtunk keresgélni a halakat, ám innentől csak a mélyebben járó, gyorsabban húzott csalik vezettek eredményre.

A Salmo Thrill 5-ös is gazdára talált
Hopp, egy nagyobb méret nekem is
Talán a nap legnagyobb balinja jön épp Petinek kifele
Ideiglenesen szárazon
Egy a Spro ASP-re is jött
Zárásként jigeltünk egy kicsit, akkor fogtam ezt a bónusz csukát
Ilyen frankó nap volt, irány haza

Annyi mindenről lehetne még írni, botról, orsóról, zsinórról, de ezekről essen szó később, mert most indulok horgászni.
Íme, egy kis ízelítő a napról videó formájában:

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: