Szerda délelőtt. Már nem is csodálkoztam, hogy horgászcimborám, Milán hív telefonon, hogy mi a terv hétvégére? Megyünk-e valamerre közösen horgászni? Sajnos a Tisza egy árhullám miatt olyan szinten bekávésodott és uszadékokkal borítottá vált, hogy horgászni nem sok értelme lett volna rajta, ezért új víz után néztünk. Elvégre mégsem telhet úgy el hétvége, hogy legalább egy napot ne horgásszunk! Felírta az orvos a friss levegőt, szoktam mondani…!
Visszakanyarodva néhány szó erejéig a Tiszához… Érdekes, hogy június végétől nem volt egyetlen árhullám se a folyón. Azért ez igencsak jelzi, hogy aszályos év volt 2012. Emlékszem olyan évre, hogy a fák lombjai között kellett levágni az ágakat, hogy elférjen a lombkoronába emelkedő hajónk, mert 6 (!!) métert emelkedett pár nap alatt a folyó a nyár kellős közepén. Bezzeg idén az általam figyelt vízmércén 260 cm volt egész nyáron, majd Tiszalök elengedett valamennyit, így 230 cm-en állt a vízszint egészen idáig. (Még akkor is, amikor egy szenzációhajhász főcímben megjelent, hogy: ZÁHONYNÁL KISZÁRADT a TISZA!) Én csak vártam, hogy ha egy folyó kiszáradt fentebb pár km-rel, akkor az elfolyik, én meg mehetek kincset keresni a pangó mederben, de csak nem akart elfolyni! Aztán a főcím is eltűnt. De a november eleji esőzések megtették a hatásukat és csaknem másfél méternyit ugrott fel, zavarosodott be, majd lassan ereszkedett vissza a normál helyére a folyó.
Milánnal így olyan vizet akartunk keresni, amin lehet pergetni. Sokat hallottam már a vissi holtágról, de horgászni még nem volt eddig alkalmam rajta. Ismerőseim közül többen járnak ide rendszeresen nyáron fehérhalra, ősszel pergetni, így információkkal el voltunk látva. Milán is próbát tett már többször rajta, nem is eredménytelenül.
A Viss község határában, a Tisza és a Bodrog által közrefogott területen elterülő holtág hossza 5 km. Igazán vadregényes környezet fogadja az ide látogatót. Én bár most láttam először, azt kell mondanom, nagyon megtetszett! Ami feltűnt, az a gondozott partszakasz, a padok, asztalok, amik kényelmesebbé teszik nyáron a vízparton tartózkodást. A napijegy ára sem vészes, mivel 1500 Ft a felnőtt napijegy, amit a helyi „könyvtárban”, pontosabban kocsmában, illetve a vízparton a halőrtől lehet megvásárolni.
Amit a vízről tudni érdemes, hogy bár holtág, mégis összeköttetésben van a Bodrog folyóval. Ez a mi horgászatunkat is némiképp befolyásolta, ugyanis az aszály ezt a holtágat sem kímélte, egész nyáron rekord alacsony vízállással találkozhatott az idelátogató. Ám a Bodrog áradása ezen a holtágon is komoly vízutánpótlást, vízszintemelkedést okozott. Mivel én nem láttam, csak a „helyi infókra” hagyatkozva tudom elmondani, hogy kb. 1 méterrel pótlódott vissza a vízszint, ám ez a befolyó körüli területen komoly zavarosodással is járt. Ezeket az információkat a halőr is nagyon segítőkészen megerősítette, akit telefonon kérdeztünk a horgászatot megelőző napon, hogy mégis mire számíthatunk.
Milánnal reggel 6:30-ra beszéltük meg a találkozót és utána együtt mentünk a balsai komphoz, ami bevitt minket a Tisza és a Bodrog által ölelt területre. A reggeli 0 fok nem volt épp melegnek mondható, szokatlan a szemnek az ilyen érték a kocsi hőmérőjén, hát hiába, no, gyorsan elrepült a nyár, most a mínuszoké lesz a főszerep. Akkor lepődtünk meg igazán, amikor a kompon egy vödörben befagyott vizet találtunk, valamint a komp felülete is csúszott a jegesedéstől. A túlpartra érve már csak -1 fok várt minket.
A komp után egy kb. 10 km-es út következett Kenézlőn át, hogy elérjük Visst. Innen már egy földút vezetett a holtágig. Az időjárás csodálatosnak ígérkezett. Gyönyörű kék ég, napsütés fogadott minket, amit nem is bántunk, mert a kocsiból kiszállva érezni lehetett, hogy a fák között még igencsak fagyos a hangulat, így nem bántuk, hogy a majd magasabbra emelkedő nap melegít valamicskét ezen.
A napos idő kifejezetten jónak mondható a csukázás szempontjából, mivel akkor még több csuka dönt úgy, hogy a partszéli sekély területekre kijön „napozni”…
A kocsikat letettük és elindultunk a vízparton cserkelve dobálni. Azért az jól látszott, hogy a nyári növényzet még nem tudott elrohadni, és hogy a hirtelen vízszintemelkedés miatt sok növény került víz alá. Ez igen ígéretesnek tűnt, hiszen kiváló búvóhely és egyben támadó hely is a csukáknak. Egy korábbi forgatási munkán kedveltem meg a motorolaj - Coca Cola színű Mann’s gumihalat. Akkor Lukácsi Bélával forgattunk a Zagyva folyón és igen szép eredményt adott ez a szín a napos időben. A filmet itt nézhetik meg! Nos, én ennek a színnek szavaztam első körben bizalmat. Elgondolásomat mi sem bizonyította jobban, mint hogy alig pár perc dobálás után egy csuka iramodott egy fa alól a műcsalim után. Sajnos nem akadt meg, így azonnal visszadobtam, de már dobás közben láttam, hogy a műcsali sajnos néminemű sebészeti beavatkozáson esett át, eltűnt ugyanis a farka. Ezt szerencsére sikerült is megörökíteni kamerával, így az írás végén található kisfilmben látható lesz.
Milánnak is viszonylag hamar megvolt az első eseménye, egy kiscsuka ragadta meg a műcsalit, majd a part előtt le is akadt. Viszont amilyen jónak tűnt még reggel az időjárás, olyan gyorsan romlott el. Egy hatalmas szürke felhő borult szinte percek alatt a tájra, és innentől kezdve nem is láttuk többet a napot, hanem maradt ez a szürke, ködös idő. Így előkerültek az élénkebb, rikkancs színek a gumik kínálatában.
Miért írom ezt, hogy sikerült fotóznom? Mivel itt tényleg cserkelős, gyaloglós horgászatról volt szó egész nap, sokszor előfordult, hogy akár több 100 méter is volt kettőnk között, így ha fogtunk egy halat, azt konstatáltuk és engedtük is vissza, így nem készült minden halról fotó. Volt olyan, hogy egy szebb halnál igen hangosan kiabálva sem hallotta a másikunk, hogy fogás van, így végül mobilon kommunikálva jeleztünk a másiknak.
Megmondom őszintén, csöppet túlvállaltam magamat erre a napra. Lehet, hogy elég lett volna a kisebb pergető táska is, amit magammal cipelek, de nem, én a nagyot gondoltam jónak, amit ráadásul csurig is pakoltam csalikkal, hogy minden helyzetre legyen alternatíva. Most meg is mértem, mert már tényleg kíváncsi voltam rá… nos, az eredmény: 8,7 kg. Ehhez jött még hozzá a hátizsákom, amiben az ellátmány, a fényképező, a kamera, hozzá akksik stb. volt… Nem véletlen, hogy egy párszor a vége felé elhangzott az a mondat tőlem, hogy csak egyszer érjek vissza a kocsihoz, a boton és az orsón kívül 3 csalit, 3 jigfejet viszek magammal, SEMMI többet! Ugyanis igen sokat gyalogoltunk! Mint mondtam, 5 km a holtág! :)
Néhány szó a felszerelésről… Egy 20-50 grammos, 2,5 méteres pergető bottal horgásztam. Lehet, jobb lett volna egy sokkal rövidebb is, de csak ez volt… A zsinór, mint már mondtam, 0,15 mm-es nanofil, melyre az Energofish által forgalmazott wolfram előke került. Ez hivatott megakadályozni, hogy a csukák foga elvágja a főzsinórt. Mivel ez egy mindkét végén hurokban végződő előke, ezért íme, néhány fotó, én hogyan használom:
Szeretem ezeket az előkéket, mert igen lágyak, sokkal finomabbak, mint a drótelőkék, viszont a hibájuk az, hogy nehezen tolerálják a fizikai behatásokat, tehát például ha nem megfelelően tároljuk, akkor összegyűrődnek, megtörnek és ezt a törött formát meg is tartják, tehát csak úgy nem lehet kisimítani belőlük. Emiatt igen körülményes többet is magunkkal vinni anélkül, hogy megtörnének. Ettől függetlenül szerintem nagyon jó kis előke.
A legrosszabb ebben a vaktában cserkelésben az, amikor a töltéstől elindultunk befele az erdőn át, már csak alig 50 méterre voltunk a vízparttól, amikor egy belvizes terület állta utunkat vagy 100 méter hosszan. Így dobni nem lehetett, irány vissza…
Nagy okosságot találni, a vizet megfejteni nem sikerült igazán. Én 6 vagy 7 csukát fogtam, míg Milánnak 6 került horogra. A fogásokban egy dolog volt csupán, ami mindre jellemző volt: a csukák a feltűnő színű műcsalikra jöttek. Meggyőződésem, hogy ha a napos idő megmaradt volna, még szebb eredménnyel zártuk volna a napot és lehet, nem fáradunk el ennyire, mivel ez a szürke idő eléggé fárasztóan hatott.
Az alábbi kisfilm megörökítette e cserkelős csukavadászat néhány érdekes pillanatát:
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotók: Márkus Milán, Takács Péter
